A ​beugró 29 csillagozás

David Nicholls: A beugró David Nicholls: A beugró David Nicholls: A beugró

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A beugró színházi regény a londoni West Endről. A cselekmény a szerelmi háromszög jól bevált receptjén alapul. A lúzer-szerepből szabadulni képtelen Stephen reménytelenül várja a nagy áttörés lehetőségét, hogy végre alkalma nyíljon megmutatni: többre hivatott az egyszerű beugró színészi sorsnál, ám Josh, a telt házas West End-i darab sztárja minden este pontosan érkezik, és bámulatosan professzionális színészi teljesítményével csak mind jobban elbizonytalanítja helyettesét. Miután a maga rafinált módján számtalanszor meg is alázza beugróját, Stephen a bosszú leleményes módját eszeli ki: úgy határoz, hogy elcsábítja Josh feleségét, Norát. Hármójuk konfliktusa nagyszerű lehetőséget teremt a szerző számára, hogy remek iróniával ábrázolja a londoni művészvilág szereplőinek intrikáktól, irigykedéstől, kicsinyes torzsalkodástól sem mentes mindennapjait: a színházi öltözők, a londoni nightclubok és partik világát.

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
388 oldal · ISBN: 9789632662091 · Fordította: Lázár A. Péter

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kitsuneboro>!
David Nicholls: A beugró

Ez a második könyv, amit David Nichollstól olvastam. Mint az „Egy nap”, ez is nagyon szerethető stílusában, és hangvételében. Tele van jobbnál jobb mondatokkal. Olyasmikkel, amiket én is mondanék, ha eszembe jutnának. „A beugró” csendes mosolygásra ösztönzött. Szeretem, szerettem olvasni. (Bár az „Egy nap” még mindig viszi a pálmát.)

Virágszépe>!
David Nicholls: A beugró

Színházi regényként mutatják be könyvet. Szerintem ez egyrészt több, viszont másrészt sokkal kevesebb. Humoros, helyenként kimondottan szórakoztató. Az elején még egyre lelkesebb voltam, Woody Allen filmként láttam a történetet lelki szemeim előtt. De végül mégsem lett egy szórakoztató történet, sőt egyre inkább sajnáltam a főhőst, mert egyre erőtlenebb lett a történettel együtt.

tasiorsi>!
David Nicholls: A beugró

Nem mondom, hogy rossz volt, mert egy átlagos romantikus regényhez képest sokkal jobb a humora, olvastatta is magát, ki is kapcsolt, de nem vagyok benne biztos, hogy sokszor elő fog még kerülni.
(És még a polcon se mutat jól. Vajon miért kapnak a CartaLight-os könyvek ennyire ronda borítókat?)

4 hozzászólás
monalisa>!
David Nicholls: A beugró

Amennyire tetszett az Egy nap, ez annyira nem. Igazából teljesen egyetértek mindenkivel, aki negatív kritikát írt a könyvről, pedig nagyon reméltem, hogy nekem tetszeni fog. Szerintem a tartalomismertető sokkal jobbra sikerült, mint maga a könyv. Egyik szereplővel sem tudtam szimpatizálni. Meg nyilván nem olyan csillogó a színház világa a kulisszák mögött mint amilyennek gondolhatnánk – de ez teljesen lehangoló. A főszereplőről meg éppen az jut eszembe, amit az idei X-Faktor egyik válogatóján mondott Alföldi Róbert az egyik jelentkezőnek, aki a Madách Színházban játszik jelentéktelen, apró szerepeket 10 éve: Alföldi szerint nyilván oka van annak, hogy ott tart, ahol… A beugró főszereplője sem véletlenül csak beugró…
A könyvben egyedül az tetszett, hogy számtalan régi filmet és színészt idéztek meg, amelyekről én is tudtam, hogy mi fán teremnek – ez egy kis büszkeséggel töltött el. :) Nem véletlenül szeretem én az 50-es, 60-as évek amerikai filmjeit, az az időszak volt a mozizás igazi fénykora.

StAngela>!
David Nicholls: A beugró

Kissé nehezemre esik véleményt nyilvánítani. Őszintén szólva nem volt rossz, de nem vágtam magam hanyatt sem tőle! Egy szimpla romantikus regényhez viszonyítva kifejezetten szórakoztató volt, sajátos atmoszférája átjött a lapokról. A hátsó borítón szereplő leírás azonban megtévesztő. Nekem úgy tűnt, hogy inkább Nora csábította el a férje beugróját.
Egyébként nem sok ellenvetésem van a könyvvel szemben. Mindössze Stephen alárendelődő viselkedése zavart, meg az ahogy reagált mások magatartására.
Kíváncsi lettem volna hogy később mihez is kezdett, de ezt sajnos nem osztotta meg velem az író.
Könnyed, könnyen emészthető kis történet volt. Elég sok klisét tartalmazott, ami fölött néha nehéz volt elsiklanom. Nem hagyott bennem mély nyomokat, viszont néhány filmre felhívta a figyelmemet. Legalább ennyi haszna volt, ha már nem ütötte meg az Egy nap színvolát.

BrigiHudacsko I>!
David Nicholls: A beugró

Hát. Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, mert David Nicholls első regénye, a Starter for Ten hatalmas kedvencem, és ez okot adott némi bizakodásra, de… szóval nem mondanám, hogy A beugró kifejezetten rossz volt, csak hát nem volt igazán jó se. Legalábbis a nagy kedvencnek a közelébe sem ért. Utálom, amikor valaki azzal takarózik, hogy nem tudta megszeretni a karaktereket, mert szerintem ez az olvasó hibája, nem az íróé, és amúgy nem is hibáztatom Nichollst, de komolyan mondom, számomra még Josh Harper volt a legszerethetőbb figura az egész sztoriban a maga szánalmas módján, pedig elméletileg ő a nem-annyira-jófiú. És nem volt elég vicces, nem volt elég… nem volt elég semmilyen, igazából. Csak olyan oké. Lehet, hogy ha bárki más írta volna ezt a regényt, akkor elkönyvelném annak, ami, de a Starter for Ten szerzőjétől ez egy kicsit kevés.
És amint már mások is megjegyezték előttem, wtaf történt a magyar kiadással? Az egy dolog, hogy a borító totál random, de hogy a fülszövegnek sincs köze semmihez, az már végképp felfoghatatlan.

4 hozzászólás
bmgrapes I>!
David Nicholls: A beugró

Félve vettem a kezembe, mivel Nicholls másik könyve, az Egy nap nem tetszett, pedig mindenki jókat írt róla, és még filmen is megnéztem, de úgyse jött be.
Ennél viszont nagyon kínálta magát a rózsás borító (és még a borítóval harmonizáló ajándék könyvjelző is van hozzá óóóóó), na meg a fülszöveg is kecsegtető volt.
Be kell vallanom, nem csalódtam.
Izgalmas volt, vicces, fordulatos, élő, pergő párbeszédekkel, és kellő romantikával.

vöri P>!
David Nicholls: A beugró

Nem ismertem eddig David Nichollst – nem olvastam még tőle, regényeiből készült filmeket sem láttam, így nem voltak ezek miatt elvárásaim. Romantikus regényeket sem sűrűn olvasok, de néha még nekem is megjön a kedvem hozzá (pláne ilyen hőségben).
Sok tényező közrejátszhatott benne, de nekem ez a könyv kifejezetten tetszett. Elsődlegesen a stílusa, felépítése, másrészt meg nem éreztem túl sablonosnak sem a történetet – bár nem állítom, hogy „újdonság” lett volna benne, de nem is hiányoltam. Biztosan sokat lendít rajta, hogy önéletrajzi ihletésű… Az sem szokványos, hogy ennyire kétbalkezes és szerencsétlen főhős ne idegesítsen, de Stephen-t egyáltalán nem tudtam utálni. Már csak annyi kéne, hogy azt a rengeteg filmet ismerhessem, amire utalás volt a könyvben… szerencsére a lábjegyzetek segítettek valamelyest, de ha valaki úgy olvassa, hogy látta is őket, biztosan többletet jelent az olvasmányélményben is.

(Előttem értékelőhöz csatlakozva én is megjegyezném, hogy sem a borító, sem a fülszöveg egyáltalán nem tükrözi a regény valódi hangulatát és lényegét…)


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

– Különben mit csinálsz?
– Ja, rakom fel a téli függönyt – felelte Alison.
Téli függönyt! Ezeknek külön függönyük van az egyes évszakokra! Elképesztő!

2 hozzászólás
bmgrapes I>!

…mindenki ír, nem igaz? Ha ezen a bulin odamennél valakihez, és megkérdeznéd, hogy megy az írás, egyikük se kérdezne vissza, hogy „Miféle írás?”

85. oldal

Terezia_Gondon>!

A Showbiznisz Első És Legfontosabb Szabálya: nem az számít, mit tudsz, hanem, hogy kit ismersz.

16. oldal, Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2011.

Kapcsolódó szócikkek: showbiznisz · színház
bmgrapes I>!

… rendkívül keskeny az a mezsgye,amely elválasztja egymástól a hatalmas sikert és a totális kudarcot.

220. oldal

cassiesdream>!

– Ja és Steve! – kiabálta, hogy visszhangzott a díszlet. – Még annyi, hogy légyszi ne húzd be a hasad, a puffadtság ez esetben igen előnyös.
– A puffadtság… Oké, már puffadok is.

Miss_Katalin>!

– Ez itt nem a való világ, fiacskám. Csak tettetés.
– De hiszen a »való világ« is tettetésről szól, nem igaz? Hogy milyen jól csinálod: te, én, és az égvilágon mindenki más is…

9. oldal

BrigiHudacsko I>!

Egy ideig ült, olvasott, aztán pontban 20 óra 48 perckor, hajszálpontosan ugyanúgy, ahogy korábban már kilencvenhat ízben megtette, és ahogy majd még további negyvennyolc alkalommal megteszi, Stephen beleerőltette magát a Kísértetszerű Figura megformálásához viselt matt fekete, gyapjú-lycra keverék trikóruhába. Rendkívül kevés olyan férfi akad, talán maga Josh Harper sem tartozik közéjük, akiknek a matt fekete trikóruha stílust, eleganciát, lendületes fellépést kölcsönöz. Stephen úgy festett, mint egy jó ideje halott pantomimes, akit újabban depresszió gyötör.

40-41. oldal, A szűk fekete kezeslábasba bújt férfi


Hasonló könyvek címkék alapján

Sophie Kinsella: Csörögj rám!
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Sophie Kinsella: Tripla koktél
Marc Norman – Tom Stoppard: Szerelmes Shakespeare
Kerstin Gier: Zafírkék
Rick Riordan: A vörös piramis
R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Beth O'Leary: Az ágybérlő
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Beth O'Leary: Otthoncsere