A ​totem 79% 21 csillagozás

Huhh, ez egy igazi horror volt. Elalvás előtti olvasmánynak nem vállaltam be, mert biztosan rosszul aludtam volna tőle. Van benne minden, aminek egy rendes vérfagyasztó olvasmányban lennie kell. Már az elején megjelennek a rejtélyes állathalálok, de akkor még a kegyetlen hideg tél következményeit látják benne a marhatenyésztő gazdák. Aztán amikor sokasodni kezdenek a különös viselkedésű, csak a sötétben támadó árnyalakok, és már az emberek között sem csak a félelem terjed, akkor megalakul a két rivális fegyveres csapat.
Találkozunk itt mindenféle emberi jellemmel és a hideg futkos a hátunkon olvasás közben. És akkor még jó, ha csak a hideg. Mert ha gyanús hangokat is kezdünk hallani, akkor jobb, ha belekapaszkodunk valakibe.
Nem mondom, hogy egy Stephen King-regény, de a hatása mindenesetre fejbe kólint.
Egyet bánok csak: nem sikerült felfedeznem, mi a kapcsolat a cím és a cselekmény között. Talán egyszer erre is rájövök, amikor kikerülök a hatása alól.

Ennyi év után is, még mindig magasan az egyik legjobb horror, amit valaha is olvastam. Lassan indul be. Finom célzások, elejtett megjegyzések mutatnak csak a közelgő katasztrófára eleinte. Aztán hirtelen több szálon is ránk zúdulnak az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Régebben még jobban bevált, ha egy horror szerző vagy filmrendező gyereket mert valamilyen iszonyatnak kitenni, ne adj isten, gyermek-halált bemutatni. Ma már ehhez is hozzászoktunk, úgymond, már nem számít nagy manírnak gyerekeket bevetni egy horrorban. Ám Morrellnél működött akkor is, és működik most is. A szíved kiszakad a helyéről. A karakterek jól árnyaltak, van személyiségük, eltérő egyéniségük. Morrell ebben a viszonylag rövid történetben is időt szán rá, hogy szereplőit alaposan bemutassa, feltárja múltjukat, titkos motivációjukat, gyengeségeiket, és finoman rávezet bennünket erősségeikre is. Iszonyú, ijesztő végkifejlet felé halad a történet, egyre inkább érezni a feszültséget, azt, hogy valami történni fog, és hogy az a valami elképzelhetetlenül borzalmas lesz. Amikor eljön a pillanat, Morrell a csúcson, eme régóta rettegve várt, rendkívül fontos momentumnál váratlanul magunkra hagy bennünket a képzeletünkre bízva, ami még hátravan. A végszó csendes, nyugodt, talán kissé enervált. Mind a szereplők (már akik túlélték a végső összecsapást), mind az olvasók elfáradtak mostanra.Talán nem is akarod tudni, mi történt valójában, elég az, hogy azt tudod, mi lett a vége. Elég, hogy egyvalaki beleőrül, hálásak vagyunk, amiért mindannyiunknak nem kell. Ilyen érzéseket vált ki belőled ez a mestermű. Mestermű, más szavakat nem tudok találni rá.

Sajnos a végét nagyon gyengének találtam. Mintha elfogyott volna az író képzelete. Pedig nagy csattanót vártam tőle! :-(

Nem igazán szeretem a horror filmeket,mert készen kapod a félelmet,sejted mitől is kéne félni,mi fog történni a 23. percben.A könyvben viszont nem tudsz jó formán semmit és te képzeled el a események kavalkádját. 4-szer olvastam ,garantáltan jobban fogsz félni éjszaka egyedül,mintha megnéznéd az Átkot ,ja és kerülni fogod a háziállatok nagy többségét ;)

Valakinek az értékelésében azt olvastam,hogy egy letehetetlen történet tele borzongással.
Hát valószínű, hogy ő még nem olvasott jó horrort. :)
Nekem ez az elmegy kategória, nem borzongtam meg és nem is volt olyan jó mint vártam.
Az elején azt hittem,hogy az eltűnt emberek és az elhullott állatokról egy izgalmas történet fog kiforrni de tévedtem. Aztán bejöttek a képbe a hippik és ott már tudtam,hogy valami nagy csattanó kell hogy ebből az író ki tudjon kecmeregni.
De sajnos a vége számomra nagyon összecsapott, olyan mintha az író csak írt oda valamit,hogy legyen már vége.