Szellemírók 205 csillagozás

David Mitchell: Szellemírók David Mitchell: Szellemírók

Mitchell könyvében szellem járja be a világot. Gazdatestről gazdatestre vándorol, keresi a neki rendelt formát és életet, akárcsak a szerző, aki a buldog szívósságával követi nyomon kilenc főszereplője életét a világ kilenc különböző pontján: a terrorista szektatagét Okinavában, a lemezbolti eladóét Tokióban, az angol pénzmosó ügynökét Hongkongban, a buddhista teaárus öregasszonyét Kínában, a gazdát kereső lényét Kínában, a műkincstolvaj teremőrlányét Szentpétervárott, a – szellemíró – dobosét Londonban, a CIA elől bujkáló atomfizikusnőét Írországban és az éjszakai rádiós műsorvezetőét New Yorkban. És bár e hősök nincsenek tudatában, milyen bizarr és kísérteties módon kapcsolódik egymáshoz életük, Mitchell mindvégig magabiztosan tartja kezében a szálakat, sőt arra is ügyel, hogy akkor se gabalyodjanak össze, amikor egy közelgő üstökös formájában már-már becsap a mennykő.

Eredeti mű: David Mitchell: Ghostwritten

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2017
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662596 · Fordította: Bart Dániel
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475793 · Fordította: Bart Dániel

Enciklopédia 61

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió · Clear-sziget


Kedvencelte 61

Most olvassa 10

Várólistára tette 249

Kívánságlistára tette 164

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
David Mitchell: Szellemírók

„Az igazság közömbössége megváltoztathatatlan”. Micsoda „utazás”! David Mitchell azt írta, hogy a fikcióját japáni lakóhelye befolyásolta. Nincs teljes egyetértés bennem, bár egyetértek magammal abban, hogy ambiciózus, és Mitchell tehetséges:) Azt is mondhatnám: valódi gyöngyszemek egy csodálatos nyakláncon. Egy laza, összefonódó történetek sorozata kilenc részben (az egymást követő epizódok alapvetően egymáshoz nem kötődnek, de mindig van legalább egy összekötő kapocs), ahol a látó szemek mindenható erővé válnak, majd egy kirakós játékot alkotnak, mely igazán csak akkor válik igazán világossá (láthatóvá), amikor az utolsó darabokat is elhelyeztük. Egy tűzijáték, amely egy tucat különböző irányba mozog, majd véletlenszerűen egyesülnek valahol a sztratoszférában. Eszkatológiai (A végső dolgokról, a világ végéről szóló tanítás.) szemmel láttatja történeteit, mintha istenek és szellemek figyelnék a mai emberiséget, és vitatkoznának arról, hogy mit kellene tenni velük, mivel olyan testetlen szellemek, amelyek más-más emberek lelkében találtak otthonra. A radikálisan változó világ új koncepcióinak megteremtésére irányuló elhatározást hihetetlenül izgalmasnak találtam. Gyanítom, hogy a lendület tudományos fikcióból származik, az az ötlet, hogy a tér egy olyan folyamatos felület, amelyen a hajtások lehetővé teszik a pillanatnyi ugrást és a több perspektívát. Valójában, ami számomra emlékezetessé teszi, az az írástudomány széles köre és változatossága, (talán karikatúra, talán szentimentális) mély, lírai, cinikus és stílusos. Egy gazdagon rétegelt, nehéz szöveg (ahol a tudományos fikció és a fantázia könnyű elemeit tartalmazó elemek továbbra is emberiek maradnak), amely talán megéri a több olvasást, vagy talán meg is követeli. Az én tanácsom csak annyi, hogy élvezze a mesemondás szellemét és színét, a nyelv találékonyságát. Talán kétségek tükröződnek a történet erejével kapcsolatban (hasonlóan egy olyan posztmodern konyhához, amely nem bízik az összetevőkben, és ezért barokk fűszerekkel és díszes elemekkel együtt szolgálja fel a vacsorát:)), de Mitchellnek, van egy olyan emberi ajándéka a fikció természetes élvezeteihez, amely megtalálja az utat hozzánk. Ahhoz hasonlóan, mint Ellroy, Asimov, vagy akár (kis fantáziával) Csehov.

>!
Chöpp 
David Mitchell: Szellemírók

Sokat kellett gondolkodnom rajta – mert nehezen engedte magát elemezgetni a történet szerteágazó több szálon futása okán –, mígnem azt kell hogy mondjam (inkább kényszerűségtől hajtva, és inkább érzelmi alapon, mintsem biztos meggyőződésből), ez a regény nagyon ott van! Mondom ezt azért, mert bebizonyosodott, hogy évekkel az elolvasása után is visszajár, és szó szerint Nem hagy békében! Rajta van az újraolvasandó könyvek listáján.

>!
Bélabá P
David Mitchell: Szellemírók

Nagy várakozással kezdtem neki a sok keleti helyszín miatt, de viszonylag korán enyhe csalódás ért, az első fejezettel. Az egyedi, kortárs hangneme az írásoknak helyenként élvezhető (pl Mongólia, Pétervár és Tokió), de voltak pontok, ahol nem tudtam felfogni az írtakat, testidegen volt. Átlagosan tetsző novellák voltak, így 4 csillagot (4 pont) adok. Ezt az alábbi részletek is érzékeltetik:
Okinawa 3,5, Tokió 5, Hongkong 3, Kína 4, Mongólia 5-ös, Szentpétervár 4,5, London 4, Clear-sziget 4, Éjszakai gyors 3,5, A föld alatt 4 csillagot ér nálam
Érdekes kortárs könyv, azt mondom, olyanok olvassák el, akik vonzódnak a Kelethez illetve szeretik a modern, különös hangvételű könyveket. Nálam most ez utóbbi mérsékelten volt jelen, emiatt érzek pici csalódást és így nem tudtam teljesen átszellemülni a könyv hangulatára.

>!
Stone
David Mitchell: Szellemírók

Még nyáron, amikor láttam a Szellemíró filmet, majd utána böngésztem a könyvudvar honlapján, akadtam rá erre a könyvre. Rögtön lecsaptam rá, gondoltam, amíg valami illetékestől nem kapom meg ajándékba a Harris könyvet, addig ez is jó lesz. De úgy hozta a szeszélyem, hogy először a film alapjául szolgáló regénynek álltam neki. És most ez itt.
Egy csodálatos képfolyam az egész, az aranyszál pedig keresztül kasul szövi a mondatokat, hol elbujdosik, hol kiviláglik a könyv soraiból. Érzékletesen ír, tapintható anyagszerűséggel ez a Mitchell gyerek. Olyan bölcsességgel, amit nem tudom, hogy szedett össze a harminc éve alatt, de megadatott neki, és a tehetség is, hogy mindezt szavakba oldja fel és öntse rá az olvasójára. Akit az elején odaállít egy szakadék szélére, majd gyengéden lök egyet rajta és a különböző történetek apró légáramai repítik tovább. Mintha egy repülőn ülnék, látom a térképet, úgy rajzolja meg önmagát, ahogy beljebb haladok az úton, körben, spirálban, és eszembe jutnak az én szellemeim.
Nagyon jó könyv! Komolyan!

>!
sztimi53 P
David Mitchell: Szellemírók

„Egyél tehénszart. Tízmilliárd légy nem tévedhet.” alapon elolvastam a Szellemírókat. Nem bántam meg. A kis átfedések, az apró összecsatlakozások még inkább élvezhetővé teszik az önállóan is zseniális elbeszéléseket. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy a Tokió-Hongkong-Szent Hegy szentháromságot egyik követő történet sem tudta überelni. Keletről nyugatra, egy rádióállomáson át a föld alá Okinavába vezet, és a kör bezárul. Nem tudom elolvastam volna-e a moly nélkül, lehet de biztosan nem most. Köszönöm, hogy a kezembe adtátok.

11 hozzászólás
>!
ppeva P
David Mitchell: Szellemírók

Sajnálom, de nekem ez nem tetszett. Voltak benne érdekes történetmorzsák, de egészében nemcsak ziláltnak éreztem, de helyenként kifejezetten untam.
Igen, a világ történetekből áll. Igen, a történetek összekapcsolódnak. De az összekapcsolódáshoz nem elég nekem, hogy egy történetben váratlanul megemlíti valaki egy korábbi történet szereplőjének városát, vagy összefusson valakivel, aki már hallott valamit valakiről. Ennyi kapcsolat az általam olvasott rengeteg könyv egyes részei között is szokott lenni – azokat viszont kifejezetten élvezem, mert ott nincs az az érzésem, hogy egy direkt szerkesztett kapcsolódásba futok bele.

>!
Thorpapa
David Mitchell: Szellemírók

Nagyon tetszett.
Csak ugyanazokat az istenítő strófákat tudom ismételgetni, mint előttem sokan. Olvastatja magát a könyv, legalábbis én faltam a lapokat, hogy minél előbb megtudjam, hogy ki/kik által kötődik az aktuális történet a többihez. A végén aztán van egy nagy hú b+. Többféleképpen lehet szerintem értelmezni a végét. Remélem lesz még hasonló szövevényes könyve az írónak, ami megjelenik magyarul.:)

4 hozzászólás
>!
petibácsi
David Mitchell: Szellemírók

Furcsa könyv, néhol örültem, amikor összefüggéseket, találkozási pontokat találtam a 9, első ránézésre különálló kis történetben/életútban, néha meg kicsit eluntam a játékot, hogy: jaj, most megint minden egyes névre oda kell figyelnem, és majd vissza kell lapoznom, hogy ez az Ikeda úr vajon ugyanaz az Ideka úr-e, és ha igen, van-e ennek bármi jelentősége?
Ami mégis igazán jó élménnyé tette, az az, hogy Mitchell meglepően jól ír: szép hasonlatok, frappáns metaforák, sziporkák, érdekes jellemrajzok és élethelyzetek, igazából mind a kilenc történet szövege elég intenzív és egyedi, de az egészen mégis látni lehet, hogy ezt a könyvet egy személy írta, ami Szorokint és az ő Jegét juttatta eszembe (főleg az első és a negyedik fejezet miatt), de Mitchell, azt hiszem, jobb író, érdemes lesz odafigyelnem rá:)

>!
vargarockzsolt P
David Mitchell: Szellemírók

Ki olvas fantasztikus regényt? Fiatal srácok, akik érdeklődnek a technikai újdonságok iránt és szeretik kalandos történeteket? Idősödő férfiak, akik nosztalgiával tekintenek vissza ifjúkoruk olvasmányaira? Nos, ez ma már nem így van. A nők körében, korosztálytól függetlenül, az egyik legnagyobb bestseller Audrey Niffeneggertől Az időutazó felesége; az igényesebb irodalom kedvelői számára pedig kihagyhatatlan Bulgakovtól a Mester és Margarita, amely szintén fantasztikus történet. Az értékes, jó könyvek nem ismernek műfaji korlátokat.

A globalizáció felszínessé tesz, kipusztítja a lokális értékeket, és uniformalizálja a világot? Igen, lehet így is nézni, lehet az értékválságról prófétálni, és bezárkózni valami anakronisztikus helyi hagyományba. David Mitchell azonban sokkal okosabb ennél, ezért írt egy nagyon értékes és fontos fantasztikus regényt, amely a Föld különböző kultúráit: Okinavát, Tokiót, és Hongkongot, a kínai Szent Hegyet, Mongóliát, Szentpétervárt, Londont, az ír Clear szigetét és New Yorkot felkeresve mesél nekünk érdekesebbnél érdekesebb történeteket.

„Az ember világát történetek alkotják” – ezt maga David Mitchell fogalmazza meg, egy alteregója mögé bújva, és a regény valóban ezt a hitvallást követi. Hol izgalmas műkincslopási históriába keveredünk és az orosz maffiáról kapunk sokkoló képet; hol egy idős kínai teaárus asszony életét követve a történelem örök körforgásáról elmélkedhetünk, de nem elvontan, didaktikusan, hanem egy személyes életsorssal hitelesítve. Az egyik történetben egy fanatikus japán terrorista őrült gondolatai mentén látjuk a világot; egy másikban a CIA elől bujkáló atomfizikusnő a tudományos-fantasztikus jövőből gyermekkori idilli világába menekül vissza, ha csak időlegesen is. Találkozhatunk igazi szellemíró jazzdobossal, és nagyszerű ízlésű lemezbolti eladóval; gazdatestről gazdatestre szálló szellemmel és a kínai cselédjétől elcsábított angol pénzmosó ügynökkel. Mind a kilenc történet nagyon érdekes, önálló novellaként is megállná a helyét, de így együtt, egy különös, multikulturális kaleidoszkópot pörget a szemünk előtt. A finom szálakkal szőtt történet végül egy New York-i éjszakai lemezlovas műsorában áll egésszé össze, hogy aztán visszatérjen kiindulópontjához, felajánlva egy ismételt olvasás lehetőségét.

Igen, ezt a könyvet többször egymás után is el lehet olvasni, és nem veszt az érdekességéből, inkább egyre újabb és újabb rétegeit és összefüggéseit tárja fel az igényes olvasó előtt.

19 hozzászólás
>!
gwyneira
David Mitchell: Szellemírók

Eddig ő az év egyik nagy kedvence, imádtam olvasni, mégis nagyon lassan haladtam a történettel. Be kell valljam, nem szerettem volna, hogy véget érjen; akár több száz oldalon keresztül is tudtam volna még olvasni. David Mitchell eszméletlenül ír! Lenyűgözött, hogy ennyi különböző karaktert, ilyen hitelesen tudott visszaadni. Egyszer belepillantanék David gondolataiba, rengeteg érdekesség lapulhat meg ott.
Okinava megijesztett, féltem hogy ez végig ilyen lesz…? De érdemes volt folytatni. Tokió és Mongólia volt a legkedvesebb számomra, és büszke voltam magamra, hogy szinte minden összefüggést észrevettem… a vége viszont teljes homály. Az utolsó részt egyszerűen nem értem, hogy most akkor mi is történt. No de nem baj, úgyis újraolvasós lesz, tervezem, hogy beszerzek egy saját példányt is, mert ebből muszáj. Illetve lassan terítékre kerül a Felhőatlasz és remélem, ha már így felkapták Mitchell-t, hamarosan lefordítják a többi művét is. Jó lenne, nagyon-nagyon.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

A szívem összegömbölyödik és megmelegszik, mint a megszelídült vadmacska a napon.

160. oldal - A Szent Hegy (Ulpius 2004)

11 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

     – Köszönöm – mondta, és a benne élő ő kinézett a szemén, benézett a szememen, és megpillantotta a bennem élő ént.

63. oldal, Tokió (Ulpius-ház, 2004)

73 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

A hazugság bajba keverhet, de ha igazán nagy katyvaszt akarsz, próbáld csak meg elmondani az igazságot.

306. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
>!
krlany I+SMP

Az olaszok nemeket tulajdonítanak a városoknak, és mind egyetértenek abban, hogy az a bizonyos passzol ahhoz a bizonyos városhoz, de egyikük sem tudja megmagyarázni, miért. Ez nagyon tetszik. London középkorú férfi, tiszteletreméltó házasságban él, de titokban homokos.

307. oldal

18 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Az „írókat” is felvettem a megbízhatatlanok listájára. Csak kitalálják a dolgokat.

159. oldal - A Szent Hegy (Ulpius 2004)

>!
Anniennke

A kislányok olyanok, mint az öreg macskák. Ha nem tetszel nekik, a világon semmivel nem lehet rávenni őket, hogy úgy tegyenek.

250. oldal

>!
Anniennke

Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt.

71. oldal

2 hozzászólás
>!
Rits

Amennyire én különbözöm, az mifelénk már büntetendő.

51. oldal

>!
vargarockzsolt P

     Egy öreg, haldokló asszony sejtésével éreztem, hogy az igazság nem ilyen egyszerű.
     De egy haldokló öregasszony bizonyosságával azt is tudtam, hogy nem az igazság az, ami számít.

160. oldal, A Szent Hegy (Ulpius-ház, 2004)

15 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Jól vagyok, de rám férne egy kis kikapcsolódás. Olyan negyvenévnyi.

6 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Timothy Mo: Szigetbirtok Hongkong
Bóna László: Illatos kikötő
Jo Nesbø: Leopárd
Rapcsányi László (szerk.): Hongkongi kémháború és más kémtörténetek
Michael Connelly: Kilenc sárkány
John Lanchester: Szerelmem, Hongkong
Phil MacDonald – Ian Lyons – Rory Boland: Hongkong
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Danielle Trussoni: Angelopolis – Angyalok városa
Terry Pratchett: Érdekes idők