From “one of the most electric writers alive” (The Boston Globe) comes a taut, intricately woven, spine-chilling, reality-warping short novel. Set across five decades, beginning in 1979 and coming to its electrifying conclusion on October 31, 2015, Slade House is the perfect book to curl up with on a dark and stormy night.
Slade House 11 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 4
Kedvencelte 1
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Mitchell folytatja a zsánerirodalom területén való kalandozást: ez az öt történetből lazán összeszőtt regény leginkább az urbánus fantasy, a portálfantasy és a horror, illetve okkult elemeit vegyíti spoiler. Azért azt még mindig nem lehet mondani, hogy túlságosan gyakorlott kézzel tenné ezt: továbbra is túl sok az infodump és a kretén műszó, de még az a szerencse, hogy a fickó változatlanul is igen gördülékenyen ír, a jellem-, környezet- és korszakábrázolás, a jó párbeszédek élvezetes olvasmánnyá teszik a könyvet. A cselekmény nem különösebben körmönfont, de az érdeklődést kellőképpen fenntartja. Kevésbé fajsúlyos, mint Mitchell többi könyve, de azt érzem rajta, hogy neki nagy élvezet volt megírni, nekem meg olvasni. A borítója elképesztően gyönyörű (ez: https://moly.hu/boritok/403672).
A zsánerszédelgés egy igen hálás eltévelyedés*, és Mitchell amellett, hogy nagyon tud írni, érezhetően szereti is amit csinál. Más oka nemigen lehetett, hogy egy kis mellékvágány méretű spinoff-történetet fűzzön a The Bone Clocks epikus fantasy-világára**. De még ez a füzér is olyan, mintha fogadásból írna egy viszonylag fapados Scooby-Doo szellemház sztorit, ami aztán megkapja a teljes treatmentet. Kissé zsáneres marad, kiszámítható, nincs agyoncsiszolva, de ekkora távon tök jól működik. Feltehetően sosem lesz az életmű ünnepeltebb darabja, de azt hiszem az angolul író alkotók kb 90%-a*** adná a bal karját, hogy ezt utána tudja csinálni.
Mivel erről a szösszenetről nem annyira fognak sokan sokat írni, kicsit kijegyzetelem magamból. Azt is, hogy itt is, ahogy a Bone Clocks-ban is szerepel főhajtás a Dungeons and Dragons felé, és ez már félreérthetetlenül afféle hommáge lesz a fantasy-varázslós világalkotás toll és papír alapú hőskora felé. Azt is, ahogy a nemek, fajok és társadalmi osztályok hatalmi hierarchiáit megjeleníti a dialógusokban. Azt is, hogy rengeteg, de rengeteg zene szerepel a cselekményben, olyanok is amiket ismerek és szeretek: Supergrass, Björk, de egész playlistet lehetne készíteni a ’90-es évek házibuli jelenetéből. Azt, hogy az angol nyelv és kultúra korszakainak váltakozását használja a polifon hasbeszélő tehetsége kibontakoztatására, mert szereplőket váltogatni csak nem elég. De azt is, sajnos, hogy a vége lapos lett, kiszámítható és eléggé életszerűtlen, ami persze zsáner szempontból jogos: de legalább a tiszta morális happyend helyett a sötétebbik elágazás felé kanyarodott a végjáték.
Összefoglalásképp: a zsánerszédelgő írótehetségek képesek bármilyen műfajt felturbózni, és ez összességében a szórakoztató irodalom nagy nyeresége.
* szerencsére vannak, akik megengedik maguknak, hogy saját (és nem ál-)néven „komoly” író létükre leengedjék a hajukat: Margaret Atwood vagy Dragomán György például szcifi-disztópiákra ragadtatja magát, hirtelen ők jutnak még eszembe
** amazt viszont erősen ajánlott előtte elolvasni, mert anélkül csak vázlatosan követhető a cselekmény, bár az amúgy is eléggé szétcsapott hogy meg lehessen annyival is úszni – de érdemes, ahogy a Babóhoz a Szilmarilokat stb
*** az írók maradék 10%-a statisztikailag balkezes, tehát ők a jobb karjukat
Rövidke történet, de ebben a sötét-borongós időben pont ideális. Egy kísértetház t9rténete – meg nem is. Nagyon izgalmas volt olvasni, ahogy haladt előre a történet és tudtam, mi fog történni, mégis drukkoltam az éppen aktuális „áldozatnak”. A sok-sok visszatérő jegyért és szimbólumért meg egy nagy pacsi. A vége nekem olyan szempontból csalódás, hogy nem egy „laikus” győzi le az ikreket, de a függővég nagyon tetszett. Tud ez a Mitchell, na.
Jaj, de jó, hogy az általam leírt könyvek közül pont ezzel ajándékozott meg a Jézuska!
Az egésznek kicsit olyan American Horror Story beütése volt, de csak is a jó tulajdonságaival.
Komolyan néha úgy ellátogattam volna ebbe a Slade Houseba – persze aztán mindig rájöttem, hogy ez korántsem annyira remek ötlet – ugyanis szerintem annyira jól le volt festve az egész hely minden illúziójával, hogy ki akartam próbálni.
Külön tetszett, hogy mindegyik résznek más-más narratívája volt, ezáltal mozgalmasabb és izgalmasabb is lett, ráadásul az írót dicséri, hogy számomra mindegyik hiteles volt.
Egyedüli panaszom, hogy miért csupán kétszáz-egynéhány oldalból állt,a mikor én még oly szívesen olvastam volna!
Mindenesetre tökéletes zárása ez a 2015-ös évnek.
Népszerű idézetek
'Five,' pronounces Axel Hardwick, astrophysics postgrad, corduroy-clad, hair short, black and curly, real name Alan not Axel, but he thinks Axel makes him sound more Guns N' Roses.
85. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: Wolves of the Calla 85% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Stardust 87% ·
Összehasonlítás - Clive Barker: Weaveworld ·
Összehasonlítás - Clive Barker: Everville ·
Összehasonlítás - Peter Clines: 14 (angol) ·
Összehasonlítás - Stephen King – Owen King: Sleeping Beauties 83% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Shades of Wicked 94% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: Memnoch the Devil ·
Összehasonlítás - Lianyu Tan: The Wicked and the Willing ·
Összehasonlítás - Cadwell Turnbull: No Gods, No Monsters ·
Összehasonlítás