Ghostwritten 7 csillagozás

David Mitchell: Ghostwritten David Mitchell: Ghostwritten David Mitchell: Ghostwritten David Mitchell: Ghostwritten David Mitchell: Ghostwritten David Mitchell: Ghostwritten

An apocalyptic cult member carries out a gas attack on a rush-hour metro, but what connects him to a jazz buff in Tokyo? A woman on a holy mountain talks to a tree – and the tree talks back – unaware of the effect the financial irregularities of a burnt-out lawyer will have on her life. Add to this – a Mongolian gangster, a redundant English spy in Petersburg with a knack for forging masterpieces, a despondent 'zookeeper', a nuclear scientist, a ghostwriter, a ghost, and a late night New York DJ whose hard-boiled scepticism has been his undoing. All of them have tales to tell, and all must play their part as they are caught up in the inescapable forces of cause and effect.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Sceptre, 2015
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780340739754
>!
Sceptre, London, 2000
448 oldal · ISBN: 9780340739754
>!
Hodder & Stoughton, Great Britain, 1999
436 oldal · ISBN: 0340739754

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
David Mitchell: Ghostwritten

Az egyik örökös kedvenc témám ez, hogy hogyan hatnak a dolgok meg az emberek meg az életek egymásra. Véletlenül. Mellékesen. Elkerülhetetlenül.

Például vannak emberek, akiket nem ismerek, de gyakran látok, és gyakran gondolok rájuk. Debrecenben volt egy szakállas fickó, aki reggelenként a lányát kísérte az iskolába, és mivel mindannyian tök-kiszámítható pályákon mozgunk (többnyire), és ugyanakkor vagyunk ugyanott (többnyire), ezért majdnem minden reggel találkoztam velük munkába menet. Ha némely napokon elkerültük egymást, már-már aggódtam, vajon mi lehet. Én megyek túl későn? Vagy beteg a gyerek, és ma nem mennek iskolába?

Már több mint két éve nem láttam őket, és valószínűleg sosem találkozok velük többet, de még mindig szinte naponta gondolok rájuk. Ők meg biztos nem is tudják, hogy milyen sok gondolatomnak a szereplői. Nem is tudják, hogy hatottak rám. (Pedig hatottak, de azt nem tudom, hogyan.)

Itt meg van egy másik fickó, akivel szintén reggelenként szoktam találkozni az utcán – ő meg egy elvarázsolt-féle, lassúdad alak, aki a ki-tudja-miféle úticélja felé tartva mindig olvas gyaloglás közben. Egyszer meséltem róla valakinek mint reggeleim gyakori szereplőjéről, és utána arra gondoltam: vajon én is szereplő és beszédtéma vagyok olyan emberek életében, akik nem ismernek? Biztos igen. Biztos mind hatunk valakikre észrevétlenül és öntudatlanul és akár tök ellentétes módokon.

Szóval ez a könyv totál élvezet, mert pont ezekről az észrevétlen, véletlen, stb. hatásokról és okokról és okozatokról szól. És milyen jól és szépen!

(Meg még sok másról is szól ám, azokról is jól és szépen, de most nekem elég annyi, hogy elképzelem, hogy ezt elolvassa valaki az ország-világ másik végén, és talán éjszaka egy sosem-látott szakállas fickóról fog álmodni.)

4 hozzászólás
>!
Teetee
David Mitchell: Ghostwritten

Millió csillag!

Az úgy volt, hogy @entropic írt róla egy remek értékelést, aztán meg a szlovák-svájci meccs előtt volt még majdnem két órám, hát bementem a nagyszombati City Arena bevásárlóközpontba, ahol „véletlenül” megláttam, hogy megvan nekik ez a könyv, és azonnal meg is vettem, azzal az ürüggyel, hogy úgyis most angolra kell fordítanom, tehát benne kell élnem a nyelvben stb.
Aznap este Párizsban lecsapott az Iszlám Állam.
Így kezdtem olvasni, gyomorgörccsel, feszülten a japán metrórobbantó történetét Okinawán.

Imádom David Mitchellt. Ez a második könyvem tőle, de ennyi után is merem állítani, hogy imádom. Imádom azt, hogy a szerteágazó fantáziáját elmés szerkezetű könyvekben mutatja meg, hogy olvasás közben ügyesen váltogatja a stílusokat, és annyi utalást rejt el a szövegen belül (sőt, későbbi szövegekre is, remember Timothy Cavendish or Louisa Rey?), hogy mihelyt befejezed a könyvet, azonnal újra akarod olvasni, persze máshogy, mondjuk hátulról előre, hogy így milyen lenne már.

A történetek önálló elbeszélésekként is megállnák a helyüket, de a zsenialitás abban rejlik, ahogyan összekapcsolódnak. Akárcsak az emberi sorsok. Többször eszembe jutott Isztambulban, a hajókon, ahol a legkülönfélébb emberekkel utaztunk együtt – én nem tudok róluk semmit, és ők sem tudnak rólam semmit, pedig lehet, hogy valahogyan hatunk egymásra. Vagy tegnap a szülővárosomtól 300 kilométerre lévő kisvárosban, ahol a polgármester közölte velem, hogy emlékszik rám gimis koromból, amikor egy magyarországi kisvárosban voltam szavalóversenyen.
Vannak ilyen mindenféle dolgok, amelyek a mi életünket is befolyásolják – kicsit olyan pillangó-hatás ez, amin általában csak tragédiák esetén gondolkozunk el, ha valaki később vagy korábban indul el, minden másképp alakulhatott volna.

Előre elrendeltség vagy véletlen? Ez a regény alapkérdése, de nem kapunk egyértelmű választ. Még szerencse.

1999-ben jelent meg először ez a szöveg, szerepel benne a kor divatos témája, az aszteroida is, klisé, de nem zavar, a Deep Impactet meg az Armageddont is képes vagyok akárhányszor végignézni. Ami zavart, az a Margarita Latunsky név – a szentpétervári epizódnál kezdtem először (és végül is utoljára, bár valami furcsa sejtés megmaradt) kételkedni abban, hogy David Mitchell abszolút ismeri azt, amiről ír (a távol-keleti helyszínek mind hitelesnek tűntek), a Latunsky név azonban kizökkentett. Némi google-zás után (mea culpa, de nem olvastam a Mester és Margaritát) rájöttem, hogy Latunsky szerepelt a Mester és Margaritában, a Margarita Latunsky pedig utalás erre… de ez nem változtat azon, hogy a Latunsky férfinév, és a női megfelelője úgy hangzana: Latunskaya.
Nem nagy dolog, csak olyasmi, mint amikor a Mikulás-jelmez aló kikandikál egy ismerős fülcimpa, továbbra is ugyanúgy szereted, csak a csodából elpárolgott egy kevés.

Ez az értékelés nem lett pontosan olyan, mint amilyennek szerettem volna, de már mindegy. Majd úgyis elolvasom még egyszer, és akkor írok ihletettebbet.

2 hozzászólás
>!
Juci P
David Mitchell: Ghostwritten

Abszolúte elfogultan ki merem jelenteni, hogy David Mitchell a legjobb, legizgalmasabb, legeredetibb kortárs angol író. Ez az első regénye. A történet kilenc szálon fut, amelyeknek első látásra semmi közük egymáshoz, hogy aztán szépen egymásba gabalyodjanak, és a regény végére bejárjuk az egész bolygót. Nagyon tud a pasas, komolyan mondom. Magyarul: http://moly.hu/konyvek/david-mitchell-szellemirok, de ha tudjátok, olvassátok angolul. És csekkoljátok a legújabb regényét (http://moly.hu/konyvek/david-mitchell-black-swan-green).
Újraolvasás után: megkönnyebbültem, másodszor is ötös és továbbra is kedvenc, majd nemsokára ömlengek róla egy kicsit a blogon, csak nem hagynak alkotni ezek a fránya kölykök, pedig a Lolita-értékeléssel is adós vagyok…
Íme az ömlengés: http://amigalszanak.blogspot.com/2010/05/david-mitchell…
Ja, és a kedvenc fejezeteim: a Szent Hegy, Mongólia és London, ebben a sorrendben, de az utóbbiban vannak a legjobb szövegek.

>!
Izolda +SP
David Mitchell: Ghostwritten

Jó történetek sora, ami szép lassan összefonódik egy egésszé. Kicsit melós, hogy minden részben új, ismeretlen mesélő van, de az tény, hogy ettől nagyon változtatos és izgalmas részeket olvashatunk.

A fél csillag levonás azért járt, mert el kellett olvasnom még a wikipedia cikket is, hogy összeálljon a fejemben az egész. :)

>!
Mustamakkara
David Mitchell: Ghostwritten

Nagyon tetszett ahogy a fejezetek kapcsolódtak egymáshoz, érdekes volt mindegyik helyszín és szereplő. Egyedül a vége felé voltam kicsit bizonytalan, hogy most tényleg tudom-e hogy miről van szó.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

Twenty million people live and work in Tokyo. It's so big that nobody really knows where it stops. It's long since filled up the plain, and now it's creeping up the mountains to the west and reclaiming land from the bay in the east. The city never stops rewriting itself. In the time one street guide is produced, it has already become out of date. It's a tall city, and a deep one, as well as a spread-out one. Things are always moving below you, and above your head. All these people, flyovers, cars, walkways, subways, offices, tower blocks, power cables, pipes, apartments, it all adds up to a lot of weight. You have to do something to stop yourself caving in, or you just become a piece of flotsam or an ant in a tunnel. In smaller cities people can use the space around them to insulate themselves, to remind themselves of who they are. Not in Tokyo. You just don't have the space, not unless you're a company president, a gangster, a politician, or the emperor. You're pressed against people body to body in the metro, several hands gripping each strap on the trains. Apartment windows have no view but other apartment windows.
No, in Tokyo you have to make your place inside your head.

37.

>!
Juci P

'…And a last word of advice, I tell this to anyone who's trying to get a book finished, steer clear of Nabokov. Nabokov makes anyone feel like a clodhopper.'

Sceptre 1999, 296. o.

Kapcsolódó szócikkek: Vladimir Nabokov
>!
ekphrasis

Italians give their cities sexes, and they all agree that the sex for a particular city is quite correct, but none of them can explain why. I love that. London's middle-aged and male, respectably married but secretly gay.

290. oldal

>!
ekphrasis

Londoners slag off London because, deep down, we know we are living in the greatest city in the world.

291. oldal

>!
Izolda +SP

'This… is my party ID. My identification…'
'Why do you need to carry a picture of yourself around? People can see what you look like. You're in front of them.'

123.

>!
ekphrasis

The elevator was on its way down. Thank God. Otherwise I'd miss the bus to the ferry. The doors opened. I squeezed into the all-male space, half-yellow, half-pinko-grey, but all the same Financial Zone Tribe. We couldn't afford to live here if we weren't. The space smelt of suits, aftershave, leather and hair-mousse, and something lingering. Maybe badly ducted testosterone. Nobody said a word. Nobody breathed. I turned around, so that my dick wasn't facing another moneymaker's dick, and saw the door to my apartment: 144.

71. oldal

>!
ekphrasis

Standing room only on the bus, but I don't mind. It reminds me of being crushed on the Dear Old Circle Line back in Dear Old Blighty. The cricket season will be starting now. That's why I like this bus. From the moment I get on it until the moment I enter the office, everything is out of my hands. I don't have to decide anything. I can zombify.

72. oldal

>!
ekphrasis

Grabbing a root to pull myself up, it came off in my hand and I tumbled down the path a few yards. I heard a crack, but stood up right as rain. I felt fabulous. I felt immortal.
Higher up loomed a rock as big as a house, but I scaled it like a teenager, and was soon surveying my domain from the top. A slow-moving 747 made its stately descent, skinning the afternoon with its jagged blade of noise. I waved at the people. The sun glints off the tail. She is with me, waving too, jumping up and down. It's good to make somebody fell good, even if she doesn't exactly exist.

102. oldal

>!
ekphrasis

Grudges are demons that gnaw away your bone marrow. Time was already doing a good enough job of that. Lord Buddha has often told me that forgiveness is vital to life. I agree. Not for the well-being of the forgiven, though, but for the well-being of the forgiver.

147. oldal

>!
ekphrasis

There are three who think about the fate of the world.

157. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone
Terry Pratchett: Night Watch
Philippa Gregory: The Other Boleyn Girl
Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane
Terry Pratchett: Nation
Jojo Moyes: The One Plus One
Stephen Fry: The Liar
Joss Stirling: Seeking Crystal
David Lodge: Deaf Sentence
Mark Lawrence: King of Thorns