Cloud ​Atlas 48 csillagozás

David Mitchell: Cloud Atlas David Mitchell: Cloud Atlas David Mitchell: Cloud Atlas David Mitchell: Cloud Atlas David Mitchell: Cloud Atlas David Mitchell: Cloud Atlas David Mitchell: Cloud Atlas

'Souls cross ages like clouds cross skies…'
A reluctant voyager crossing the Pacific in 1850; a disinherited composer blagging a precarious livelihood in between-the-wars Belgium; a high-minded journalist in Governor Reagan's California; a vanity publisher fleeing his gangland creditors; a genetically modified dinery server on death-row; and Zachry, a young Pacific Islander witnessing the nightfall of science and civilisation. The narrators of Cloud Atlas hear each other's echoes down the corridor of history, and their destinies are changed in ways great and small. In his extraordinary third novel, David Mitchell erases the boundaries of language, genre and time to offer a meditation on humanity's dangerous will to power, and where it may lead us.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Sceptre, 2012
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781444761788
>!
Sceptre, London, 2012
530 oldal · ISBN: 9781444730876
>!
Random House, 2008
530 oldal · ISBN: 0812984412 · ASIN: B000SEGUDE

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Robert Frobisher · Johann Sebastian Bach · Luisa Rey · Sonmi ~451


Kedvencelte 10

Most olvassa 13

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Juci P
David Mitchell: Cloud Atlas

A Ghostwrittenhez hasonló a szerkezet, de itt nem a világ különböző pontján egyidejűleg zajló események fonódnak össze, hanem minden új narrátorral haladunk előre az időben. A végére már elég ijesztő disztópiába megy át. Nagyon érdekes, ahogy a nyelv változását, pontosabban romlását vizionálja. Nem ez tetszett a legjobban eddig Mitchelltől, de azért mindenképpen érdemes elolvasni.

Újraolvasás után:

Döbbenetes, hogy tényleg milyen kevésre emlékeztem a regényből, de néha nagyon kellemes déjà lu-m volt. Talán jobban tetszett, mint elsőre, bár a vége megint nem annyira, szerintem a múltkor is azért adtam négy csillagot, mert a végét soknak, túlmagyarázottnak éreztem. De kb. a háromnegyedéig egyszerűen elvarázsol, gyönyörködtet, szórakoztat, elborzaszt, ellágyulásra késztet, felzaklat, elgondolkodtat. És már megint – igen, még négy csillagnál is – leborulok Mitchell világteremtő, cselekményépítő és nyelvi géniusza előtt.
Jaj, és most már nagyon akarom a filmet, akármit mondtok :)

12 hozzászólás
>!
Banditaa P
David Mitchell: Cloud Atlas

Sokan sok mindent leírtak már erről a könyvről. Én leginkább az érdekes jelzőt tudnám ráaggatni. Szeretem, ha minden mindennel összefügg, viszont néha meg a kevesebb több. Sok mindent akart ez a könyv, van, amit sikerült elérni, valamit nem.
Úgy érzem, ha nem lenne ez a furcsa felépítése a könyvnek (bár a posztmodernnek hála már nincs olyan, hogy furcsa), az egész nem szólna akkorát.
Amiért mindenképpen dicséret jár, az a nyelvi bravúrja a könyvnek, Mitchell teljesen hihetően ír akkor is ha a múltból, és akkor is, ha a jövőből varázsol elő szavakat.
Valamiért Calvinotól Ha egy téli éjszakán az utazó jutott eszembe a könyvről, amit szerettem. Jobban, mint a Felhőatlaszt.

Ui. Csak engem zavart, hogy elvileg minden rész a könyvben non-fiction, a Louisa Reyes rész viszont fikció? Teljesen megborul tőle az egésznek a logikája, onnantól kezdve nekem már minden fikció maradt és kicsit értelmét vesztette az egész.

>!
ddani P
David Mitchell: Cloud Atlas

Mitchell harmadik regénye még a megelőző kettő után is igen messzire megy. Az írói megoldások, a technika és nyelvezet mestere ez a szerző, és érződik, hogy nemcsak szereti, amit csinál, de nem is szokott unatkozni. Sem untatni.
Hat különálló narratíva, hat különálló nyelvezettel, cselekménnyel, mintha hat különböző író kisregényét fogta volna, hogy összehajtogatva egymásba illessze, mint megannyi egymásra rakott ívet egy félresikerült könyvkötéshez, ahol végül csak a középső történet lesz olvasható megszakítás nélkül. Eddig a formai lelemény: ránézésre valami mechanikus tévedés, megszakítások és zökkenők. Ám a hat sztori épp ilyen mechanikusan szétszedett formában áll össze egésszé: szokatlan olvasói mutatvány, szerkesztési varázslat.
A nyelvi rétegződést meghatározza a szereplők társadalmi és történelmi, nyelvi háttere, és ez a banális tény azért érdemel említést, mert DM az angol nyelv lenyűgözően eltérő polifóniáját valósította meg: felső és alsó regiszterek, három-négy kontinens és ugyanennyi évszázad anglofóniája. Stiliszta és hasbeszélő, aki bárki nyelvén képes mesélni, legalábbis úgy tűnik. Újabb varázslat.
Emellett a műfajok kavalkádját is nagy tehetséggel váltogatja: útinapló, krimi, szci-fi (több színben és fazonban), interjú, levelezés. Csiribí.
(Ezen a ponton eszembe jut, hogy bizony, David Copperfield alakját is érinti a szöveg, még ha Dickens regényhőse és csak egy említés erejére is, de milyen igaz :))
További mutatványok: a Cloud Atlas egy nagyon komoly és módszeres tematikával ad történelmi, kulturális (és nyelvi) áttekintést az angolszász civilizálásról, mint olyan. A gyarmatosítástól a sajtómanipuláción át az idősek kényszergyógykezeléséig egyfajta katalógusa a nyugati civilizáció átkainak és morális elszámolhatatlanságának. Filozófia, spiritualitás és egy egész intellektuális dzsungel szegélyezi a cselekmény útját, ritkán van igazán útban, még ritkábban kerül szájbarágásra (kicsit a közepe felé, elég direkten végén). Nem nélkülöz bizonyos politikai éleslátást sem, ám ez mindenekelőtt irodalmi mű. És nagyon örülök, hogy nem ragad le a puszta irodalmiaskodásnál: íme, egy felelős írástudó.
Mi tarthat össze egy ilyen monstrumot, hogy ne essen szét tulajdon súlyától és sokirányúságától? (Azt hiszem, ha erre tudnám a választ, én is nekiállnék tákolni magamnak egy ilyen bábeli felhőkarcolót. De visszatérve a kérdésre…) Mivel egyelőre nincsenek precízebb elképzeléseim, azt hiszem, a triviálissal kezdeném: a visszatérő motívumok, a változó kontextusban újra- és újrahasznált szavak (és nevek, sőt szereplők), témák és variációk. utalások előre, hátra, jobbra és félre. Újrakezdések és visszatérések. Komponált cucc ez. És reflektál is önnön magára, nem is egyszer.
Végeredményben a Cloud Atlas óriási könyv, mely nem húzódik bele valami művészi eszkapizmusba, nem riad vissza a civilizációnkat gyötrő és az unalomig ismert dilemmák újrapiszkálásától, és szédítően alapos munkával küzd meg az olvasó meglepetése, szorongása, öröme, reménye és reményvesztése, nyugtalansága és csodálkozása, megint: öröme, kétkedése, szemöldökfelvonása (előbb egy, majd mindkettő), szótárazása (!), visszalapozása, gyenge pillanataiban: előrelapozása, jegyzetelése, végigolvasást követő izgalma, és majdani újraolvasása érdekében.
(Utógondolatképp: a magyar fordítás nem lesz könnyű manőver. Reménykedjünk.)

7 hozzászólás
>!
Stone
David Mitchell: Cloud Atlas

Vártam, hogy lenyűgözzön. Nem tette. A nyelvezete nagyon tetszik, de amit mondani akar az nekem nem volt újdonság. Igazából alig vártam, h befejezzem. A filmre sem vagyok kíváncsi ezek után.

28 hozzászólás
>!
Cendrillon0002
David Mitchell: Cloud Atlas

4 éve olvastam, még gimi elején .Eredetiben. Sokra nem emlékszem belőle, csak arra hogy nagyon tetszett.A film sok emléket visszahozott. Szerintem, ha Madách amerikai, és a 21. században írja Az ember tragédiáját, valami ilyesmi sülne ki belőle.

>!
Izolda +SP
David Mitchell: Cloud Atlas

Konfettieső – virágszirmok: hurrááá, elolvastam! Utoljára ilyen „Ez igen, ez már teljesítmény!” érzésem a Bűn és bűnhődés, az Amerikai tragédia és a To the Lighthouse befejezésekor volt. Pedig jó könyv volt, csak baromi sűrűn gépelt oldalú, és nem 530, hanem 1060 oldalnak tűnt, főleg az első és az utolsó hagymaréteg miatt. Mert azok aztán igen lassan mentek. A régi történet azért, a jövő nyelvromlott (a nyelvész énem sikoltozik, hogy ilyeneket írok) meg azért volt lassan szövegelemzősen haladó. De most, 3x elkezdve be is fejeztem. (2x a tizedik oldalig sem jutottam…) De túllépve az angol nyelv bizonyos művelőinek szövegnehézségein (és a saját nyelvi nehézségeimen):

A felépítése nagyon bejött, azt vettem észre, hogy bár az első történet vége nem különösebben érdekelt, a többié egyre jobban. És ahelyett, hogy megtudom mi van, jött egy újabb, totál más történet, aminek persze megint nincs vége, és van egy kis utalás, és megint egy újabb. Aztán valahogy azt hittem, csökkenő időirányban nem lesz, de ott is volt! És ez a kis rendszerető énemnek nagyon tetszett.

Jó volt. És Mr Ewingot leszámítva mind igazán közel került hozzám. Ő sem messze, de a többiek közelebb.

2 hozzászólás
>!
Indignation I
David Mitchell: Cloud Atlas

Kereken egy hónapig olvastam, és most, hogy itt van előttem ez a fehér felület, egy szó sem jut eszembe, amit mondhatnék róla. Pedig nem volt könnyű, rövid, vagy sekélyes olvasmány és talán pont ezért olyan nehéz megtalálni a gondolatokat, amivel elmondhatom, hogy tetszett.

Annyiféle dologról szól, hogy nem merném kijelenteni, hogy ez-és-ez a tanulság. Nem a cél a fontos, hanem az út. Az a sok gondolat, elrejtett vagy orr alá dörgölt tanulság, bölcsesség az, amiért megéri elolvasni. Mondhatnánk, hogy nincs új a nap alatt, ezeket hallottuk már innen-onnan; de nem így.

Már láttam a filmet régebben, most olvastam a könyvet és még mindig maradtak kérdéseim. Például, hogy van-e, aki válaszolni tudna rájuk.

2 hozzászólás
>!
Lex
David Mitchell: Cloud Atlas

Hat történet egy könyvben, darabonként adagolva. Ha nem így lett volna, még talán tetszik is. De ez a fajta elosztás borzalmas volt a számomra. Az az igazság, hogy látom a zsenialitását a könyvnek, látom, hogy rengeteg munka van benne, és tényleg jó az ötlet. De valamiért nálam nem talált célba.

Annyit tudtam az egész történetről, hogy fontos szerepe van benne a reinkarnációnak. Na már most, szerintem meglehetősen kidolgozatlanul van jelen. Azt vártam, hogy ennek majd hatalmas jelentősége lesz, de igazából csak nagyon halványan jelenik meg benne, különösebb fontossága nincsen. Egy érdekes kapocs az egyes történetek közt, de igazából semmi extra. Ha kihagyjuk belőle, akkor se omlik össze a könyv, akkor is működőképes. Számomra például az sokkal érdekesebb kötelék volt, hogy spoiler

Mint írtam, a tagolással volt a legnagyobb problémám. Mire elkezdett volna igazán érdekelni egy történet, már váltottunk is a következőre, anélkül, hogy az előző lezárult volna. Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy kb. a 100. oldalig egyáltalán nem is érdekelt a könyv. Nem vonzott be sem az első, sem a második történet első fele, csak a harmadik hozta meg magával azt a löketet, ami kellett ahhoz, hogy olvasni akarjam. Igazából érdekes a felépítése (1. történet 1. rész, 2. történet 1. rész, …, 6. történet, 5. történet 2. rész, 4. történet 2. rész, …), csak az a baj, hogy túl hosszúra nyúlik a regény, így mire eljutottam a végére, már szinte nem is emlékeztem az elejére. Ott már tényleg csak le akartam tudni az oldalakat, hogy végre becsukhassam ezt a könyvet, megérteni már meg sem próbáltam.

A 6 történet közül nekem Zachry-é tetszett a legjobban, lehet pont azért, mert azt egészben kaptuk, és nem lett elfelezve. De Sonmi története is nagyon érdekes volt, ezen kívül nagyon jót szórakoztam Timothy Cavendish részein, és természetesen Luisa Rey nyomozása is nagyon jó volt. Robert Frobisher-t nem igazán kedveltem, Adam Ewing részei pedig a legkevésbé érdekeltek.

A nyelvezete is nagyon érdekes volt a könyvnek, hisz mindegyik rész más-más stílusban íródott. Volt olyan, amivel könnyebb volt haladni, és volt olyan is, ami igencsak próbára tett, de összességében örülök, hogy angolul olvastam el. Nem tudom, mennyire sikerült jól a magyar fordítás, nem tudom, mennyire lehetett visszaadni az eredeti szöveg sajátosságait. Nekem a legnehezebb rész Adam Ewing-é volt, ami így a regény elején igencsak kétségessé tette, hogy képes leszek-e én ezt elolvasni egyáltalán és felfogni belőle bármit is, de azért utána javult a helyzet, már csak Zachry része izzasztott meg úgy igazán.

Szóval, voltak jó részei azért a könyvnek, ugyanakkor tény, hogy az őrületbe kergetett a történetek elfelezése, és időnkénti túlírtságuk. És az is tény, hogy annyira nem vagyok elragadtatva tőle, mint amennyire mások istenítik.

>!
Sceptre, 2012
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781444761788
>!
FitzwilliamDarcy667
David Mitchell: Cloud Atlas

Értem én, hogy mit akart elérni ez a könyv, de helyenként nagyon érződött, hogy erőlködik. Nagyon erőlködött azért, hogy átadja a nagy filozofikus gondolatait. De ez a könyv nagyon okosan és tudatosan lett megírva és szerkesztve. Gyakorlatilag teszünk egy kört a különböző történeteken keresztül a kezdő szál végével zárul az egész könyv és ez a keret nagyon ügyesen van tálalva. Magukban is lehet ezeket a szálakat olvasni, de azok az apró kis utalások, hogy mi köti össze ezeket az életeket, nagyon sokszor ad egy olyan érzetet, hogy áhá most rájöttem, ez köti őket össze, de végül nem teljesen az lesz a kapocs. A legjobban Sonmi világa tetszett. Nagyon jól ábrázolt egy eléggé sötét jövőképet, az hogy a tárgyaknak egy márka a nevük, beleillik abba a világba, a zsarnokságról pedig, hogy kell az ellenségkép, valamiért eszembe jutott egy-két való életbeli példa.Összességében nem rossz a könyv, sőt nagyon is jó, csak nem kellett volna ennyire ragaszkodnia ahhoz, hogy minden filozófiai ötletet átadjon.

>!
girion
David Mitchell: Cloud Atlas

A Felhőatlaszt eleve nehéz értékelni. Már csak a szerkezete miatt is keresi benne az ember a nagy átkötő szálat, a tanulságo(ka)t, a végén pedig ha a fene fenét eszik se találja. Ugyanakkor viszont azt sem tudja kimondani hogy nem is létezik. Hisz a könyv befejezése után is makacsul ott bujkál a tudatunk peremén az a furcsa érzés, hogy mi van ha csak mi nem vettük észre?

A hat történet mindegyikét élvezetes olvasni, némelyiket jobban, némelyiket kevésbé. Az egyes történetek megtörése és egymásba ágyazása illetve hogy ez a történet mely pontján történjen, nekem kissé öncélúnak tűnt. Arról nem is beszélve hogy folyamatos előrelapozásra csábított, pláne a a kötet szélein lévő sztorik esetében. A nyelvezetek és stílusok váltakozása azonban zseniális volt. Teljesen egyedivé tette mindegyik elbeszélést. Habár meg kell jegyeznem angolul ez nem kevés szenvedést is okozott nekem. Tagadhatatlan ugyan hogy remek kihívás volt az olvasása és a szöveg dekódolása, de csak és kizárólag kitartó, kalandvágyó és angolul jól olvasó embereknek merném ajánlani.


Népszerű idézetek

>!
helra

A half-read book is a half-finished love affair.

65. oldal

>!
Stone

„Are you mad?”
Always a trickier question than it looks.

>!
virezma P

All I understand is that not understanding is dangerous.

423. oldal

>!
Életveszélyes_és_Tilos

I believe there is another world waiting for us. A better world. And I'll be waiting for you there.

>!
Cicu

Books don't offer real escape, but they can stop a mind scratching itself raw.

>!
Stone

Guy the Guy introduced me to a cocktail called „Ground Control to Major Tom”.

>!
Stone

I'd taken Ayrs's bible, Also sprach Zarathustra, to the stone slab bridge over the lake to the willow-tree island.

1 hozzászólás
>!
virezma P

In the beginning there is ignorance. Ignorance engenders fear. Fear engenders hatred, and hatred engenders violence. Violence breeds further violence until the only law is whatever is willed by the most powerful.

360-361. oldal

>!
virezma P

What value are education, breeding and talent if one doesn't have a pot to piss in?

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: The Knife of Never Letting Go
Garth Nix: A Confusion of Princes
Ransom Riggs: Hollow City
Michael Crichton: The Lost World
A. Merritt: The Moon Pool
Ryan Graudin: Invictus
Garth Nix: Mister Monday
Jonathan Swift: Gulliver's Travels
J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone
Jules Verne: A Journey to the Centre of the Earth