A ​Monolit bosszúja 12 csillagozás

David Michelinie: A Monolit bosszúja

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Revenge of the Living Monolith

>!
Kingpin, Budapest, 2022
80 oldal · puhatáblás · Fordította: Markó István · Illusztrálta: Marc Silvestri, Geof Isherwood

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Johnny Storm


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Razor P>!
David Michelinie: A Monolit bosszúja

Az évek során sokat hallottam már A Monolit bosszújáról, mint a Magyarországon elsőként megjelent Marvel szuperhősképregényről. 1989-ben, amikor ez a történet az Alfa lapjain megjelent, én még talán csak az első lépéseimet próbáltam megtenni, mit sem tudtam még akkor a színes ruhákban ugráló fiúkról és lányokról, ugyanakkor az évek során azért érlelődött bennem a kíváncsiság, hogy milyen lehetett ez az ominózus első sztori. A Kingpin már régebb óta tervezte a történet újrakiadását és idén végre megvalósulhatott a dolog. Egyfelől nem is baj, hogy csúszott a kiadás, hisz így az Élő Fáraó/Monolit nem egy semmiből felbukkanó ellenfél volt, korábban találkozhattam már vele a Mutánsok alkonya és a Marvel Összjáték kötetekben, bár ezek ismerete nem szükséges a történet élvezetéhez, a karakter itt kap egy igazán kidolgozott, drámai hátteret, ami sokat dob a karakteren.
A történet maga tényleg jó bevezetőnek a Marvel univerzumba, hisz amíg az első fele Fantasztikus Négyes történet, úgy a második fele már inkább Bosszú Angyalai sztori, így aztán elég sok karakter vonul fel az egyébként nem túl hosszú sztoriban, ami nosztalgikus szemüveg nélkül is szórakoztatónak bizonyult.
A grafikai megvalósítás kicsit szokatlan a festett képekkel, ugyanakkor nem volt idegen, az eredetileg szintén a Marvel Graphic Novel sorozatban megjelent Marvel Kapitány halála már megmutatta ezt nekem korábban. Picit szokni kell, de aztán hamar rááll az ember szeme, az olvasási élményt nem befolyásolja.

>!
Kingpin, Budapest, 2022
80 oldal · puhatáblás · Fordította: Markó István · Illusztrálta: Marc Silvestri, Geof Isherwood
fowler P>!
David Michelinie: A Monolit bosszúja

Lehetetlen elfogultság és nosztalgia nélkül értékelnem ezt a képregényt. Bár én 1989-ben, a történet első hazai megjenésének idején még főleg Bobón, Góliáton, Bercin, Bucó Szetti Tacsin, Kockáson és Hahotán pallérozódtam (meg persze a Gyilkos tréfán, amit csak azért tudtam megvenni, mert anyám nem nézett bele a füzetbe, ha megteszi, fix, hogy az életben többet Batman képregény közelébe nem mehettem volna…), de az IPM Alfa különszáma nem azonnal jutott el hozzám. Aztán 90/91/92 környékén magával ragadott és elsodort a Marvel és DC szuperhősök első hazai dömpingje, és valamikor egy gyereknapi (?) iskolai zsibvásáron a kezembe került az ominózus kiadvány, és emlékeim szerint Pajtások és Kockások (sok, nagyon sok) elvesztése árán sikerült megszereznem. Persze addigra már tudtam, hogy mire számítsak, de még így is óriási élmény volt egy kalandban látni Pókembert, America (sic!) kapitányt, Miss Hulkot off, a Csodálatosakat (természetesen a Fantasztikus Négyesről van szó), és még az sem zavart, hogy J. Jonah Jameson ekkor még „Mr. Ivanson” néven szerepelt. :) Az ezt követő évek során ez az Alfa Különszám egy olyan hivatkozási alap, egy olyan közös nevező, egy olyan sarokkő lett, ami egy komplett generáció számára vált meghatározó élménnyé és kiindulási ponttá egyszerre.

Le kell szögeznem, hogy ez a történet nem kiemelkedő. Különlegességét elsősorban a formátuma, illetve a festett grafika adja – az Óceán túlpartján az eredeti, 1985-ös megjelenés idején már mondhatni hagyománya volt az ehhez hasonló „team up” történeteknek. A főgonosz, az Élő Monolit korábban az X-Men ellenfeleként tűnt fel (azóta idehaza is olvashattunk erről a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény Mutánsok alkonya kötetében), de különösebb hatással nem volt a Marvel Univerzum többi szereplőjére… és legyünk őszinték, ezzel a történettel sem alkotott maradandót. off Ez a történet azért nemesed(het)ett kultikussá idehaza, mert kaput nyitott a szuperhősök előtt, akiket immár nem csak az idehaza nyomott skandináv nyelvű képregények oldalain csodálhattunk, hanem magyarul is hozzáférhettünk a színpompás, elképesztő kalandjaikhoz.

Le kell szögeznem ugyanakkor azt is, hogy a történet mai szemmel is élvezhető – különösképp akkor, ha valaki megküzdött a fentebb már említett Nagy Marvel Képregénygyűjtemény retro szekciójával – egy 84 oldalas, végig feszült sztoriról van szó, aminek van eleje, közepe és off vége is, ami egy kerek egészet alkot, és ugyan vannak ma már megmosolyogtató jelenetei, de közben mégis valamiképp kortalan. A 90-es években Pókember mellett Amerika Kapitány és Thor voltak a kedvenceim a történetben, off, és ez tulajdonképp még most sem változott meg. Felnőtt(ebb) fejjel újraolvasva különösen Amazon naivitása és a Fáklya picit erőltetett lazasága tűnt fel a történetben, és van bennem egy enyhe hiányérzet egy-két kihagyott jellemfejlődési lehetőség miatt, de ezt bőven elnyomja az az érzés, ami akkor fog el, mikor a könyvespolcra pillantok, ahol az eddigi 10 Marvel album mellett méltó köntösben, értő és teljes! fordításban immár ez az album is ott feszít. És a csipetnyi nosztalgiát a szemem sarkából kitörölgetve csendben elmorzsolok egy könnycseppet.

8 hozzászólás
johnjsherwood I>!
David Michelinie: A Monolit bosszúja

Pont ez kellett most nekem. Nyílegyenes történet, tökéletes dramaturgia: látszólag az antagonistával kezdünk, kap egy jó kis háttértörténetet, aztán abból építkezünk, amíg a szuperhősök le nem gyakják valamiképp… csak egy kicsit gyanús, hogy mintha nem közöttük lenne a főszereplőnk. Tiszteletét teszi jó néhány bosszúangyal, meg a közkedvelt Pókember is, mégsem rajtuk van a fókusz, és a zárás egyértelművé teszi, hogy ez a történet nem az övék, hanem a Monolité, ahogy a Végtelen háború is Thanos filmje ugyebár. És A Monolit bosszúját ez a hős- és történetkezelés magasan kiemeli a legtöbb Marvel-képregény közül. Plusz a rajzok is nagyszerűek. Tetszett, nagyon.

2 hozzászólás
ftamas>!
David Michelinie: A Monolit bosszúja

A legelső szuperhős képregényem. Imádtam és így nem is tudok elfogulatlan lenni vele. Örülök, hogy kiadták újra.

elmouse>!
David Michelinie: A Monolit bosszúja

Természetesen nem az első olvasásom, hiszen 1989 – vagyis 11 éves korom – óta az Alfa különszámot milliószor elolvastam. Úgyhogy ezzel a képregénnyel nem tudok elfogulatlan lenni. De nem is akarok. Ez a képregény volt nekem (és persze sok másnak is) a zéró pont, az origó, a kapudrog.
A kötet az Élő Monolit életének története a gyerekkorától egészen a teljes átalakulásáig. Hogy mivé alakul át, azt direkt nem írom le. :)
A sztori és a rajzok jók (főleg Amazon tetszett), a színezést szokni kell, ugyanis festett, mivel a Marvel Graphic Novel sorozatban jelent meg és itt mindenféle nem szokványos dolgokkal is próbálkozhattak az alkotók.
A fordítás teljesen új és számomra megdöbbentő volt, hogy a réginél mennyi mindent kihagytak a szövegből. Így amúgy előjön, hogy az eredeti szöveg néhol mennyire túlírt, pedig a 80-as években már ez nem volt annyira jellemző. A régi fordítás sokkal irodalmibbnak tűnik.
Nagyon boldog vagyok, hogy végre méltó formában megjelenhetett ez a képregény. Az A/4-es méret különösen jól áll neki.

Csomós_István>!
David Michelinie: A Monolit bosszúja

Az első Magyarországon megjelent Marvel képregény. 1989-ben jelent meg először,szép borítót kapott.


Népszerű idézetek

Razor P>!

Johnny Storm / Fáklya : Nem szoktatok olvasni? A „Jótanácsok jelmezes balfékeknek” kézikönyvben világosan le van írva. hogy szigorúan tilos a Fantasztikus Négyes főhadiszállása előtt rosszalkodni. Főleg, ha a Fáklya is épp ott hesszel.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johnny Storm
Razor P>!

Johnny Storm / Fáklya: Aki elkezdi idézni a Kansas-es részt az Óz, a csodák csodájából, az kap egyet!

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johnny Storm
Razor P>!

[Amazon nekihajít egy autót az Élő Monolitnak.]
Jennifer Walters / Amazon: Na, egy Toyotára már felkapod a fejed? Lássuk, mit szólsz egy termetesebb Fordhoz!

64. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stjepan Šejić: Harleen
Alan Moore: A teljes Watchmen
Kurt Busiek: Csodák kora
Chip Zdarsky: Pókember: Életút
Chris Claremont: Kitty Pryde és Rozsomák
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
Brian Michael Bendis: Fenegyerek 1. – Alfőnök
Scott Snyder: Batman – A Baglyok Bírósága
Jeph Loeb: Batman: Hosszú Halloween
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene 1.