Elmer, ​a kockás elefánt (Elmer) 94% 29 csillagozás

Maga történet nagyon szuper. Tanít a másság elfogadására, valamint hogy nem feltétlenül rossz dolog kitűnni a többiek közül. A rímek néhol sántítanak, és nem egészen értem, hogy egy elefánt mit keres a dzsungelben, de annyi baj legyen, összességében nagyon cuki kis mese :-)

Itthon Elmer nagy kedvenc ^^

Szuper mese másságról és elfogadásról. Ám én nem gyerekeknek ajánlanám, hiszen ők nem születnek nem elfogadónak, csupán belenevelődnek ebbe a szerepbe. Én inkább a kedves szülőknek ajánlanám meleg szívvel. :)

Egy mese arról, hogy nehéz kitűnni, egyéniségnek és másnak lenni, de milyen értékes is lehet ez a figyelemfelkeltés. Aranyos volt, vidám, megfelelő bonyodalommal és tanulsággal, de nem didaktikusan.

Elmer más, mint a többiek, de vajon milyen érzés? És a többiek mit gondolnak erről? Bár mesekönyv, de sok felnőttnek is odaadnám, mert nagyon kedvesen és figyelmesen nyúl egy napjainkban igencsak fontossá váló kérdéshez: beolvadni vagy különbözni? Nehéz kérdés, még nehezebb rá válaszolni, de összességében mindenki úgy jó, ahogy van, hiszen ettől lesz a világunk színes. Elfogadás kérdését nagyon jól lehetne ezzel tanítani oviban, iskolában.

Szerintem a mondanivalója miatt inkább már nagyobbaknak való, mert ezt velük már jobban át lehet beszélni.
A különbözőségünk tesz minket egyedivé, nagyszerűvé. Pont olyannak szeret a család, a környezet, amilyenek vagyunk. Ezt mese szintjén Elmer nagyon jól megjeleníti.

Tüneményes mese a másságról, elfogadásról, pontosan a célkorosztálynak megfelelő formában, fantasztikus fordításban, csak ajánlani tudom.

Elmer, a kockás elefánt történetét 2 éves korban meséltük sokat. Most épp kevésbé gyakran szerepel, pedig nehéz belőle kinőni. Elmer problémája ugyanis az, hogy más, mint a többiek, és ez bizony őt nagyon zavarja. Megpróbál belesimulni a szürke átlagba, de persze nem sikerül neki, és a végén kiderül, a színes és különc Elmer „elmersége” nélkül az elefántcsorda sem érzi igazán jól magát. Maga a történet is szuper, ehhez jönnek a hihetetlenül élénk színvilágú illusztrációk és Szabó T. Anna versbe szedett fordítása. Maga a szöveg szó szerint egyébként nincs verssorokba szedve, hanem prózaszerűen folyik, a rímek és a hangsúlyok mégis megmutatják, hogy ez igazából azért vers, csak olyan, ami szeret a háttérben maradni.

Képek itt: https://www.instagram.com/p/CLuTugGlNFh/