Helycserés ​támadás 7 csillagozás

David Lodge: Helycserés támadás

A ​jeles angol író a maga egyetemi oktatói élményeinek ihletésére írta meg a „két campus regényé”-t, mely a Birminghamet mintázó Roomley (= rumli), illetve a kaliforniai Richville egyetemein játszódik. A két egyetem egyetlen közös vonása, hogy mindkettőnek a területén megtalálható a pisai ferde torony mása – igaz, Amerikában kétszer olyan magas, mint az eredeti. A helycsere két egyetemi oktató közt történik – a tétova, konzervatív Philip Swallow a diákzavargások lázában égő amerikai egyetemen tölt fél évet, cserepartnere, a dinamikus Morris Zapp, az angol egyetem állóvizét pezsdíti fel, miközben mindkettejük életének valamennyi síkján jelentős változások történnek (hogy mást ne mondjunk: ki-ki a cserepartnere ágyában és családjában köt ki). A fergeteges szatírába torkolló regény kinevettet az égvilágon mindent: Angliát és Amerikát, az egyetemeket, a tudóskodást, a „teljesítményorientáltságot”, a férfiúi esendőséget, a női gyarlóságot, a diákmozgalmakat és a diákmozgalmak… (tovább)

Eredeti mű: David Lodge: Changing Places

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1992
318 oldal · ISBN: 9630752832 · Fordította: Barabás András · Illusztrálta: Kaján Tibor

Enciklopédia 2


Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
David Lodge: Helycserés támadás

Vicces volt még ugyanabban az évben magyarul is elolvasni ezt a könyvet. A kiragadott idézetek alapján rosszabbra számítottam, végül – még frissen emlékezve az eredeti angol szövegre – mégis azt kell mondjam, hogy nem rossz a fordítás. Tulajdonképpen méltó Lodge-hoz, még ha nem is adja teljes mértékig vissza az eredeti fanyar, angol humoros hangulatát. Az elején persze olyan érzésem volt, mintha az első, angol nyelven történő olvasás során valami ködfátyol lett volna a szemem előtt, ugyanis nem értettem meg a szövegből mindent, ám ez hamarosan elmúlt, és végső soron azt hiszem, már elsőre is 95%-ig értettem az eredetit is. Spontán önnön vállveregetés.
Igen, azt hiszem, ez egy méltatlanul elfeledett és olvasatlan könyv, és joggal került fel az Elfeledett könyvek felfedezése c. esemény polcára. D. Lodge nagyon vicces, kifinomult, aprólékos cselekményszövő. Könyve modern parafrázisa Shakespeare Szentiván-éji álmának (igaz, ez saját gondolat, mert nem találtam erre történő utalást a neten). S habár valószínűnek tartom, hogy a könyv 1992-es kiadása pénzügyi csalódás lehetett az Európának, jó lenne, ha valamelyik mostani kiadó ismét felfigyelne rá, és műveit a magyar olvasóközönség is megismerhetné. Mert ezek a valóban színvonalas szórakoztató irodalom jeles példái: amellett, hogy egyformán szellemesek és szórakoztatóak, mindig valamilyen komolyabb társadalmi problémát is felvetnek.

1 hozzászólás
>!
legrin SP
David Lodge: Helycserés támadás

Huhú, nagyon tetszett! Az alapszitáció, hogy egy angol és egy amerikai egyetemi tanár csereprogramban vesz részt. Ki hogyan áll helyt a másik környezetében? :)

Az első lapok után én nagyon Wodehouse-re asszociáltam, őt idézte a stílus, de ez elég hamar eltűnt, ugyanis megjelent a szexualitás.
Amit leginkább imádtam, hogy a regényben szerepel egy Hogyan írjuk regény könyv, az egyik tanár akarja használni, néha egy-egy bekezdést megismerünk a tartalmából a helyes regényírásról, ezt természetesen a szerző, David Lodge folyamatosan áthág. Például, hogy ne ugráljunk az időben a történet mesélésekor, ekkor a végig egy irányba halad eseménysort megtör a vissza-visszaugrásokkal. Van benne egy fejezet, amiben csak a levelezésekből ismerhetjük meg a történetet, a később fejezetek egyikében a szereplők megbeszélik, hogy már senki sem ír levélregény. Van egy fejezet amiben csak hirdetések, újságkivágások olvashatók, az utolsó fejezet pedig forgatókönyvként íródott. Nagyon tetszett ez a sokszínűség!

És a történet is magával ragadott, a vége pedig egyszerűen…! Olvastatja magát és igen élvezetes!

2 hozzászólás
>!
Lady_L P
David Lodge: Helycserés támadás

Egy nagy vigyor az egész:)) A könyv második felétől már inkább az amerikai szabadosság, mint az elejére jellemző visszafogott angolság jellemezte, én jobban élveztem volna az angol részét, de jó, jó a felépítése az egésznek, leleményesen van megírva és az utolsó pár oldalért, az utolsó mondatokért én külön még plusz 5 csillagot adnék neki! (a fél csillag levonás azért, amiért annyira elszabadult a pokol a regény közepén, azt kicsit untam, igaz, még azt is sikerült eredeti formában előadnia – újságcikkekkel). Régimódi vicces regény, szeretem, ha a műfaj ellenére komolyan veszi az író a dolgát.
Szerintem hozzátok ki a könyvtárból, ha valami könnyed, vicces olvasmányra vágytok!:)
Utóirat: nagy-nagy pussszantás érte @A♥Manci-nak, akitől kaptam! Nagyon eltaláltad, feldobta a nyűgös téli reggeleimet:)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lady_L P

Megtanította őket egy játékra, amelyet posztgraduális képzése idején talált ki, és amelyben mindenkinek egy közismert könyvre kell gondolnia, amelyet nem olvasott, és egy pontot kap minden olyan jelenlévő után, aki már olvasta. A polgárháborús frontharcos és Carol holtversenyben lettek elsők, ötből négy pontot szerezve A pusztai farkas-sal, illetve az O történetével-vel. Mindkettejüknek Philip miatt úszott el az egy pontja. Philip a Twist Olivér-t dobta be, de a máskor biztos nyerő címmel sehol se volt a többiekhez képest.
– Mi a játék neve? – tudakolta Melanie.
– Megalázósdi.
– Tökjó. Megalázósdi…
– Saját magunkat kell megaláznunk, hogy nyerjünk, ugye. Vagy hogy ne engedjük nyerni az ellenfelet.

119. oldal

14 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill P

Nagyon figyelmesen olvastam végig a leveledet, és arra a következtetésre kellett jutnom, hogy elsősorban a törvényes nemi élet miatt szeretnéd, hogy ott legyek.

188. oldal

>!
Aurore

Azt gondoltam magamban: itt állok egyedül, gürcölök, mint egy rabszolga, vezetem a háztartást és egyengetem a család életét a férjem karrierje és a gyerekek tanulása érdekében, és közben még fáznom is kell. Ha ő nem bírja ki nő nélkül, amíg hazaér, miért kéne nekem kibírni központi fűtés nélkül? Gondolom, egy érzékibb nő szeretővel állt volna bosszút.

187. oldal

2 hozzászólás
>!
Aurore

[egy sztriptíztáncosnőről szólva] Ahogy végigcsoszogott Mrs. Swallow-féle csizmájában, fejkendősen, cipzáras nejlonszatyorral a kezében, attól akár a szibériai „Ötéves Terv Szépségverseny” bronzérmese is lehetett volna.

143. oldal

>!
Gregöria_Hill P

Egyik rundot a másik után rendelték – daikirit, citromos whiskyt, White Ladyt, narancslikőrkoktélt, továbbá Harold, a nagydíjas mixer egyedi kreációit – az atommáglyát, a hatlövetűt, a tűzgolyót és Roomley harmatát…

254. oldal

>!
Aurore

Philip lemászott a székről és befejezte a törölközést. Hintőport dörzsölt szét a bőrén. és némi narcisztikus örömmel simogatta újonnan megjelent szövetpárnáit a csípőjén és a mellén. Amióta abbahagyta a dohányzást, hízásnak indult, és úgy érezte, illik hozzá a súlytöbblet. Mellkasát végre sima hús borítja, és a kulcscsontja sem áll ki olyan ijesztően, mintha vállfát nyelt volna.

211. oldal

>!
Aurore

Mindent egybevetve nem volt meglepő, hogy az angol tanszéki oktatók keservesen panaszkodtak a helyváltoztatás miatt – volt azonban az új épületben valami, ami teljes kárpótlást nyújtott a kellemetlenségekért, legalábbis Morris számára. Nem volt ez más, mint egy újfajta lift, amilyet még soha nem látott, s amelyet furcsa módon páternoszternek neveznek. Nyitott fülkék végtelen láncából állt, amelyek két aknában haladtak fel, illetve le. A tempó persze lassabb volt, mint a rendes lifteké, mivel a fülkesor sohasem állt meg, és menet közben kellett beszállni, viszont az egész rendszer kiküszöbölte az unalmas várakozást. Ezenkívül a liftezés különleges, hétköznapi tevékenységéhez hozzáadott egy csipetnyit a sorsdrámák feszültségéből, mivel az utasnak a fülkébe való be- és kilépés pillanatát fortélyosan ki kellett számítania, és az akciót csak harcos eltökéltséggel tudta végrehajtani. Tagadhatatlan, hogy az idősek és betegek számára a páternoszter szinte legyőzhetetlen ellenfél volt, s a legtöbben gyalog vonszolták fel magukat az emeletre. Az is tény, hogy a pirosra festett vészfék mellé ragasztott, minden emeleten elhelyezett figyelmeztetés nem volt túl önbizalomnövelő: „Veszély esetén a piros kart húzzuk lefelé. Ne kíséreljük meg a fülkébe vagy az aknába szorult utasok kiszabadítását. Meghibásodás esetén a karbantartók a lehető leghamarabb a helyszínre érkeznek.” Tervezték egy hagyományos lift beindítását is, de ez egyelőre nem működött. Morris nem panaszkodott – imádta a páternosztert. Talán visszaidézte számára a vurstlibeli ringlispíl gyerekkori örömeit. Ugyanakkor mélységesen költőinek is találta, főleg ha teljes kört tett meg, elenyészve a pince és a padlás sötétjében, majd újra napvilágra kerülve, örökös mozgásban, szimbolizálva azokat a rendszereket és kozmológiákat, melyek az örök visszatérés elvén, az élet keletkezését magyarázó mítoszokon, a halál és újjászületés őstípusain, a ciklikus történelemelméleteken, a lélekvándorláson és Northrop Frye irodalomelméletén alapulnak.

266-7. oldal

2 hozzászólás
>!
Ardnazil

Két gyerekük van, ikrek, és nem szégyelltek Elizabethnek és Darcynak keresztelni őket (tudod, Zapp Jane Austen-kutató, sokak szerint az egyetlen jó Jane Austen kutató).

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jane Austen
>!
Ardnazil

A brit posztgraduális növendék magányos, elhagyatott lélek, aki maga sem tudja pontosan, mit csinál, vagy kinek próbáljon a kedvére tenni – könnyen föl lehet ismerni az oxfordi Bodley-könyvtár, valamint a londoni British Múzeum környéki teaszalonokban üveges szeméről, a légnyomást kapott háborús veterán üveges tekintetéről, akinek megállt a világ a normandiai partraszállás óta.

17. oldal

>!
Aurore

Öt perccel később [Morris] megtalálta a Hogyan írjunk regényt? kötetét. A borító részben lefoszlott a gerincről, ezért nem találta meg előbb. 1927-ben adták ki egy sorozatban, amely a Hogyan szőjünk szőnyeget?, a Hogyan pecázzunk? és a Hogyan fényképezzük felebarátainkat? című köteteket is magáénak tudhatta. „Minden regényhez kell egy történet” – kezdődött a könyv. „Hah, hogy úgy van” – fűzte hozzá Morris gúnyosan.

Háromféle történet létezik. Az egyiknek a vége boldog, a másiké szomorú, míg a harmadiké se nem szomorú, se nem boldog, egyszóval: igazából nincs is vége.

Arisztotelész mégis él! Morrist akaratlanul is elfogta a kíváncsiság. Visszalapozott a címoldalra, hogy megnézze, ki is írta. „I.G. Noramus, a Vadregény, a Veszedelmes virágszál és a Veronika a veremben stb. szerzője…” Tovább olvasott.

Az a legjobb történet, amelyiknek boldog a vége, a második legjobb az, amelyiké szomorú, míg a legrosszabb az a történet, amelyiknek nincs vége. A kezdő jól teszi, ha először az első fajtát választja. Sőt, ha valaki nem kiemelkedő tehetség, ne is fogjon soha másba.

– Mondasz valamit, I.G. Noramus – dünnyögte Morris. Ez az egyenes beszéd talán nem is fog ártani az Angol 305 hallgatóinak, a fene a lusta, elbizakodott anyjukat, mind azt képzeli, hogy ha leírja a vallomásait, és megváltoztatja a neveket, máris kész az Amerikai Nagyregény.

108-9. oldal

18 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarbu Aladár: Egyetem
Nick Hornby: Vicces lány
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Adam Bahdaj: A fekete esernyő