Egy ​kufár bosszúja 7 csillagozás

Az író egy különleges történetet vetett papírra a XVII. század Amszterdamjának életéről, kereskedelméről, a bizalomról, az állhatatosságról és a kapzsiságról. Olvasásával egyértelművé vált, hogy Hollandiát az a kereskedelmi szerep tette naggyá, amit a zsidó kereskedők jelentős hozzájárulásával tudott kialakítani. Amikor a zsidó származású kereskedők működését engedélyezték a hollandok, ki tudtak törni abból a szorításból, ami a spanyoloktól elszenvedett vereség után rájuk nehezedett. A szerző egy kávéügylet kapcsán érzékelteti azt a lüktető kereskedelmi miliőt, ami a ma is működő kereskedelmi formák kialakulását megalapozta és eredményezte. A kereskedelemnek már akkor is egyik alappillérét a személyes kapcsolatok és az egymás iránti bizalom jelentette. Érdekes világ volt ez, ahol az elkülönültség mesterséges fenntartása ellenére, a betelepült kereskedők és a helyiek szoros pénzügyi kapcsolatát és egymásrautaltságát elkerülhetetlenné tették a napi üzleti élet gondjainak megoldási kényszere. A cselekmény teljesen elvarázsolt és a kereskedelemhez való hozzáállásuk mellett a hollandok toleranciája is lenyűgözött. Ilyen „apróságokból” áll össze a történet és ezeket a pillanatokat is (sokakkal ellentétben) élvezet olvasni. A regény által megismertem a XVII. század Amszterdamját, kereskedelmének fejlődését, polgárainak mindennapjait, ami korábban szinte teljességgel ismeretlen volt a számomra (és nem mellesleg a század végére szinte az összes meghatározó európai fővárosban a kultúra és a hétköznapi élet elengedhetetlen részévé vált). Ami mindemellett tetszett a könyvben, az a főszereplő Miguel alakja, aki egyszerre rendelkezik lenyűgöző logikával, megdöbbentő mély lelki sebekkel, miközben múltbéli tettei miatt többen szeretnék holtan, de legalábbis örökre börtönben látni. Akik szeretik az olyan történelmi regényeket, melyek, hűek az adott korhoz és lebilincselően izgalmas történeteket szőnek a ténylegesen megtörtént események láncolatára, azoknak szintén tökéletes választás ez a kötet. Érdemes elmerülni ebben a különös világban – még ha a végeredmény nem is hibátlan.

Azért választottam, mert már egy éve várt a várólistán, de nem bizonyult annak az egy-két estés olvasmánynak, mint amire számítottam. A tizenhetedik századi Amszterdam, a kereskedelem és a tőzsde kialakulásának, a szabályok és törvények megalkotásának időszakában vagyunk, amikor már a globalizálódás csírái is látszanak, a kor kezdetleges hírközlése adta kereteken belül. Aprólékos, részletes leírásokat kapunk a kereskedőkről, az ide kiűzött spanyol és portugál zsidókról, németekről, hollandokról egyaránt. Izgalmas kor, amelyben éppen elkezd egzotikumból, különlegességből árucikké válni a kávé, a csokoládé, és aki ezt meglátja, az a Holland Keletindiai Társaság monopóliuma ellenére sokat kereshet néhány jól átgondolt tőzsdei manőverrel.
Lassan indul be a történet, sokáig vonulnak fel a szereplők, a személyek, hatóságok, a város, a tőzsde a szemünk előtt, mire elkezdődik a tényleges sztori. Két – vagy több – kereskedő csap össze, más-más indíttatásból: a meggazdagodás és a bosszú vezérli őket. S ahogy a pénz világában gyakran előfordul, aki keresett az üzleten, sem lett elégedettebb, nyugodtabb.
Bár maga a történet és a korrajz érdekes, valahogy mégsem sikerült regény az Egy kufár bosszúja. Nehéz azonosulni a szereplőkkel, ahhoz túl sematikusak, és a közöttük lévő viszonyok is olyan szövevényesek, hogy a sok szál agyonbonyolítja a mesét. Ahhoz, hogy a végén értsük azt, mi történt, és ki kivel volt valójában, ezek persze mind szükségesek, és a mozaik teljesen összeáll, mégis a bonyolultsága elriasztó.