Ami ​nem öl meg (Millennium 4.) 372 csillagozás

David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Rajongók milliói remélték, hogy a skandináv krimit világhíressé tevő tetovált lány története így vagy úgy, a szerző, Stieg Larsson hirtelen halála után is folytatódhat. Időről időre nem megerősített hírek kaptak szárnyra a Millennium-sorozat fiók mélyén rejtőző negyedik kötetéről. Mígnem egy váratlan fordulattal a svéd kiadó felkérte a közismert írót, újságírót, David Lagercrantzot, hogy írja meg a folytatást. Lisbeth Salander, a tetovált lány tehát újra a rosszfiúk nyomába ered, s a regényben természetesen feltűnik Mikael Blomkvist, a Millennium főszerkesztője is. Az akciódús cselekményről most csak annyit árulhatunk el, hogy egy különleges képességű kisfiú is kulcsszerepet kap benne.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Animus, Budapest, 2018
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243336 · Fordította: Erdődy Andrea
>!
Animus, Budapest, 2017
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243336 · Fordította: Erdődy Andrea
>!
Animus, Budapest, 2015
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243336 · Fordította: Erdődy Andrea

1 további kiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Lisbeth Salander · Mikael Blomkvist · Erika Berger · Charles Edelman · Hans Faste · Jan Bublanski · Polgár Judit · Richard Ekström


Kedvencelte 19

Most olvassa 24

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

robinson P>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

DL sikerrel vette az akadályokat, még a léc sem rezgett. Engem meggyőzött, vállalható, jól illeszkedik a sorozatba. Hamarosan bővebben is.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/09/ami-nem-ol-meg.html

2 hozzászólás
Bla IP>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Stieg Larsson világsikert aratott trilógiája súlyos örökséget hagyott bárkire, aki felveszi a kesztyűt, vállalja a kihívást és folytatja a sorozatot. DL megtette, s ezzel nagyon sok embernek, nagyon sok örömet okozott. Az olvasók ebben a lassan önmagából is kiforduló világban újra beleképzelhették magukat a mindenek feletti szájberzseni, Lisbeth Salander szerepébe, aki megfenyíti és megbünteti a poziciójukkal, helyzetükkel visszaélő „rosszakat” és az igazságszerető, – s azt ki is derítő – Mikael Blomkvist szerepébe is, akiben felébred az érdeklődés és vágyódás, hogy újra többet tudjon róla – régi partneréről –, hogy újra együtt legyenek. A téma aktuális, az NSA, amely korlátlan lehetőségein keresztül mindenkit lehallgat, mindenkinek belenéz az alsóneműjébe, fiókjába, zsebébe, ahogy azt a valódi hírekből ismerve pl. a német kancellárral is megtették. A Millenium-ot ismét egzisztenciális válságba sodorja ez a fránya, s megállni nem akaró, múló idő, s a gazdaság és társadalom szűnni nem akaró folyamatos átalakulása. Jó regény született, a világhíres sorozat folytatásához méltó, új fejezet. Bár az autista gyermek kissé elcsépelt elemnek tűnik…

Csoszi>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Egy könyv, amitől hülyegyereknek éreztem magam, és csak néztem, mint Rozi a moziban. Sokszor nem értettem miről van szó, mert annyira belemélyedt a matematikába, a mesterséges intelligencia kutatásba, a kvantumos cuccokba. Rengeteg szereplő, szervezet, mellékszál, és mind összefonódik valahogy, mint egy szép nagy pókháló. Ember legyen a talpán, aki képes kibogozni a kapcsolatokat, az összefüggéseket. Mikael az elején egy megfáradt „öregember” benyomását keltette, akit semmi nem érdekel, és mintha épp a középkorúak válságát élné át. Majd belefut egy nagy sztoriba, amely természetesen valamilyen módon Lisbeth-hez is köthető, és ez ismét felrázza, és a korábban már megszokott megszállottság jellemzi. A történet izgalmas volt. Több szereplőt sajnáltam spoiler. A kis August a rajzaival, és a matematikai zsenialitásával lenyűgözött, ugyanakkor félelmetes is az ő saját kis világa. Érdekes volt, amit a savant-szindrómáról írt. Erről a betegségről még nem is hallottam. A korábbi részekben már olvashattam egy kicsit Camilláról spoiler Nem okozott csalódást az író váltás, és remélem, hogy lesz még legalább egy rész.

>!
Animus, Budapest, 2015
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243336 · Fordította: Erdődy Andrea
2 hozzászólás
mate55>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

A sorozat rajongói számára (mint én is) lehetőséget nyújt arra, hogy megismételje a nagy kérdést: miért volt olyan népszerű a millenniumi trilógia? Persze, az egy lenyűgöző bűnözői történet volt, és sok mindent elárasztott a regényíró mesterségének életben tartható szabályairól. Larsson prózája fájdalmasan feltűnő. A regények sűrű beszámolókat tartalmaznak a svéd politikai történelemről, a pénzügyi újságírásról és a végtelen jelenetekről. Az erőszak bőséges és zsigeri. És tökéletes. Mi még mindig reménykedhetünk abban, hogy Larsson egyik fájljának egy történetét egy napon nyilvánosságra hozzák. De addig is a legjobb dolog, ami történt: Lagercrantz könyve. Tiszteletteljes és szeretetteljes tisztelgés az eredeti sorozathoz. Egy olyan szerethető regény, amely mélyebben boncolgatja Salander múltját, miközben egy titokzatos társadalmi környezetben (kémek, számítógépes bűnözők és a kormányzati szövetkezetek kegyetlen alvilága) egy erőteljes összeesküvést leplez le. Lagercrantz ügyesen összekapcsolja Larsson munkásságának és karakterének szellemét saját irodalmi készségeivel és fényes képzelőerejével. Egy krimi, melyben Salander be van sodorva korunk egyik vitatott kérdésébe, egy „káros vagy jóságos” géniusz szuperhacker karakterébe. Kétségtelen, hogy Lagercrantz kiváló munkát végzett. Lehet, hogy még jobb író, mint Larsson. De a kérdés az: lenyűgözhet-e ezeknek a karakterek feltámasztásával? Sajnos a válasz: nem igazán. Mert van valami, ami nem működik eléggé. Lehet, hogy maga Lisbeth Salander? Mert Larsson könyvei kifejezetten a nőkkel szembeni erőszakról szóltak, és Salanderben egy olyan lángoló, mégis sebezhető „járművet” teremtett, aki a társadalmi igazságtalanság ezen ágán érez. Vagy Larsson pontossága, szigorúsága és tüze hiányzik? Vagy a matematika és a számítástechnika részletes leírása (bonyolult pillanatok vannak, amikor a szereplők olyan dolgokat tárgyalnak, mint a szingularitás elmélete, a fekete lyukak, az elsőszámú faktorizáció és az öntanító algoritmusok) ami gyakorta „visszafogja” az elbeszélés élvezetét? Szerintem, még nem tudja, hogyan lehet a varázslatot kiváltani. Még egy észrevétel: egy kis áthallást éreztem a nyomozás szempontjából, (egy régebben olvasott könyv által) az Asperger-szindrómáns autista fiúval kapcsolatban Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

gybarbii>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Mikor láttam, hogy jön A tetovált lány következő része, egyből előrendeltem rá, mégis eddig tartott, amíg kézbe vettem, nagyon tartottam attól, hogy David Lagercrantz hogyan veszi az akadályokat…
De szerencsére nem kellett csalódnom! És már annyira hiányoztak Lisbeth-ék, olyan jó volt újra elmerülni a világukban, még akkor is ha ennyire kaotikus… :) Tetszett a könyv, izgalmas volt, alig bírtam letenni, egyszer még a metrón is fent maradtam véletlenül, mert nem vettem észre, hogy már 4 megállóval előbb le kellett volna szállnom… :)
Tetszett, hogy több szálon fut a történet, amelyek a végére valahogy mégis mind összekapcsolódnak. Tetszett, hogy még többet megtudhattam Lisbeth életéről. Tetszett, hogy a téma annyira modern volt, és tetszettek a történet csavarjai is, amikkel Lagercrantz többször is meglepett.
Higgyétek el, nagyon tartottam a könyvtől! Én azt a tábort erősítettem, aki azt mondta, hogy nem szabadna másnak folytatnia Stieg Larsson történetét, de Lagercrantz meggyőzött! Remélem, olvashatom majd a következő köteteteket is, hiszen azért maradtak elvarratlan szálak… :)

amanda888 P>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Izgultam, hogy ez a rész már nem lesz olyan jó, izgalmas, mint a Larsson által írt trilógia. Sikerült már az első pár oldaltól magával ragadnia, gondolom azért ez nagyrészt a szereplők miatt, de maga a történet is tetszett. Sok volt benne a szingularitás, meg elliptikus görbék és prímszámok, ezekről én bármit készséggel elfogadok, mivel semmit nem értek hozzájuk. Nem is igazán erre koncentráltam, hanem inkább a testvérharcra, ami szerintem egy jó átvezető szál az előző három kötet és a következő 3 kötet között. Zalachenko birodalma nem lett oda a halálával, hiszen volt még egy pár gyereke, akire hagyományozhatta a kis bűnszövetkezetét. Megjelent a titokzatos és gyönyörű ikertesó, Camilla, aki ráadásul velejéig romlott is, tökéletes alapállapot lesz egy gigantikus jó és rossz közötti párharcnak. Remélem a folytatások is hasonlóan jól sikerülnek.

AeS P>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Őrületes háttérmunka van ebben a könyvben, egy olyan témában, amihez én nem értek, de krimiként izgalmas volt olvasni, és legalább nem fenyegetett az a veszély, ami a szakterületemen szokott, hogy ti. folyton vitatkozom a könyvvel, meg az állításaival. Így sem haladtam vele azért nagyon gyorsan, de cserébe azért elég izgalmasnak találtam. Zökkenőmentesen vette át a karaktereket Lagercrantz, és csak a belefektetett rengeteg munkát tudom újra és újra hangsúlyozni, hiszen ilyen esetekben ha valamit összecsap vagy kihagy, az valószínűleg nagyon feltűnő lenne. Ha a kezembe kerül, elolvasom majd a másik két részt is.

Nefi>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Érezhetően ez a leggyengébb a Millennium sorozatból, és én nem is megyek tovább…. ez már nem csak Larsson. Indokolt volt a befejezés a lezárás, egyetértek a kiadóval, és senki sem tudta volna úgy megírni a könyvet, mint Larsson ez is tény. De… nekem a vonalvezetése már nem jött be.
Lisbeth Salander eredettörténetét néztük meg, mai trendi kifejezést használva. Kellett is ez nekem, meg nem is… van benne egy jókora logikai bukfenc, no de sebaj. Van, akinek így is tetszik. Nekem nem. Bár ilyen családi háttérrel tényleg nem lett volna meglepő, ha tényleg megzakkan, de ő felszívta magát és minden, de minden ellenére azzá lett, amivé. Tisztelem és becsülöm a lényt, ami született belőle, de ez már nem Larsson gyermeke, hanem kezd mássá is átváltozni… úgyhogy én inkább úgy emlékszem rá, ahogy Larsson megteremtette. Ezért nem olvasom el az újabb részt sem…

Balázs_Erőss>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Ami nem öl meg… az ebben az esetben az izgalom. Pont azok a helyzetek lettek elmaszatolva, amik az első három részben (vagy mondom inkább: az eredeti sorozatban) annyira jól voltak időzítve, kidolgozva.
Most túl sok mindent hagytak függőben, bújkálni a sötétben. Néha a kevesebb, több, ezt szokták mondani,most viszont a kevesebb, még az elégségeshez is karcsú.
Ez a könyv olyannyira unalmassá tette az összes fő karaktert, hogy semmi, de semmi indíttatást nem érzek, hogy várjak bármi folytatást. Esetleg ha másvalaki írná meg. Lehet, hogy az segítene (csak az Úr adja, hogy ne Lars Kepler legyen!).
Kriminek jó, de túl fapados, csak a korábbi történetből visszaköszönő szereplők árnyéka miatt adtam annyit, amennyit.
Ami nem öl meg… az most harmatgyenge lett.

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
David Lagercrantz: Ami nem öl meg

Nagyon sokat filóztam rajta, hogy elolvassam-e ezt a könyvet, mert ez már mégsem az igazi, de közben azért kíváncsi is voltam rá, mit tud kihozni belőle egy új író, és mennyire marad hűséges az eredeti Millenniumhoz. Szóval kompromisszumos megoldásként éveket vártam és kikölcsönöztem a könyvtárból.
Nehéz vállalkozás lehet egy ennyire népszerű könyvsorozatnak folytatást írni, én gazából ne is értem, hogy ilyenek miért történnek, (tudom, kiadói nyomás, megy ilyesmik), de ez egész jól sült el. Le a kalappal David Lagercrantz előtt, mert szerintem minden sorából süt, hogy tiszteli Stieg Larsson munkásságát, és így elsőre stílusában sem lehet megkülönböztetni ezt a részt az „igaziak”-tól, bár tavaly pont nem olvastam újra őket, de ahhoz pont elégszer, hogy emlékezzek a részletekre. Szerencsére a karaktereken sem változtatott, Lisbeth ugyanolyan menő, mint eddig, tényleg ízig-vérig lisbethes, és igazából bármit csinál, én imádom. Mikael az elején kicsit megfáradtnak tűnt, már majdnem ki is akadtam a kiégettségén, de aztán szerencsére összekapta magát és visszatért a régi Blomkvist. A mellékszereplők közül viszont sokat feleslegesnek éreztem, én nem áldoztam volna rájuk ennyi szót, főleg az izgalmak közepette. Autista kisfiút szemtanúként bedobni már-már klisé, de August érdekes karakter volt, spoiler
Az új főgonosz nagyon pszichopatának tűnik, igazán méltó utóda Zalacsenkónak. Viszont az nem tetszett, hogy a végén csak úgy eltűnt a sunnyogás után, én vártam volna még valami nagy akciót vagy legalább egy szembesítést. spoiler Gondolom, az az ötödik részre marad, amit ezek szerint kénytelen leszek elolvasni, bár egyébként is löketet kaptam a pozitív csalódástól.
A történetvezetéssel viszont voltak gondjaim; egyrészt eléggé lassan indult be, másrészt sokszor kizökkentettek a töltelékrészek. Larsson bácsi is sok adattal látta el a népet. de azok érdekesek voltak, itt viszont ez a sok matekos rész kiakasztott. Ha matekzseni lennék, biztos izgalmas lett volna, de bevallom, hogy nem sokat értettem belőle, nem is nagyon érdekelt. Bőven meg lettem volna elégedve a fekete lyukkal… sőt, nélküle is. Valahogy a politikai és az újságírással kapcsolatos okosságok jobban lekötöttek anno.
Ami még nem tetszett, hogy Lisbeth és Blomkvist végig külön utakon járt, és csak írásban kommunikáltak. Nekem A kártyavár összedől befejezése után kicsit fura volt ez a távolságtartás, és egyébként is jobban szeretem, amikor szorosabban együttműködnek. De az utolsó oldal elég biztató, tessék megint vállvetve harcolni a gonosz ellen. Vagy valami ilyesmi.
Összességében elégedett vagyok, sokkal rosszabbra számítottam ennél. Nem tudhatjuk, hogyan folytatta volna Stieg Larsson a tetovált lány történetét, de Lagercrantz jó munkát végzett, és ha már mindenképpen kellettek új részek, akkor örülök, hogy ő írta meg.


Népszerű idézetek

FreeAngel P>!

…sosem a megfelelő emberek éreznek lelkiismeret-furdalást. Akik a valódi szenvedést okozzák a világban, azok mit sem törődnek vele. Azok éreznek bűntudatot, akik a jó ügyért harcolnak.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat · lelkifurdalás · lelkiismeret · szenvedés
Szilvi00 P>!

Mindenki be akar illeszkedni, meg akar felelni, és ennek a nevében leírhatatlan ostobaságokra képes.

295. oldal

robinson P>!

– És ez a lány, sosem mutatkozott be?
– Én próbáltam kiszedni belőle, hogy hívják, erre savanyú arccal annyit mondott, hívjam nyugodtan Harisnyás Pippinek, és bár nyilvánvalóan nem így hívták, azért volt benne valami…

48. oldal

robinson P>!

– A valóság olykor meglehetősen valószerűtlen – magyarázta Bublanski. – Épp ez teszi különössé.

313. oldal

robinson P>!

Mikael Blomkvist mindössze néhány órát aludt, s ennek egyetlen oka Elizabeth George volt, akinek regényét egész éjjel nem bírta letenni.

16. oldal

robinson P>!

– Mindenesetre az éjszaka közepén felhívta Mikael Blomkvistet, azzal, hogy valamit el akar mondani neki,
– Régebben ilyenkor papot hívtak.

195. oldal

Szilvi00 P>!

[…] egyszer beszélt is egy idős nővel, aki állította, hogy valójában ő írta a Harry Potter-könyveket, és J. K. Rowling telepatikus úton lopta el azokat tőle.

40. oldal

Bla IP>!

…a számítógépek segítségével akarta megismételni az evoluciót. Tanító algoritmusokkal dolgozott, amelyek próbálkozások által, a sikertelenségekből tanulva tökéletesítik önmagukat

201. oldal

robinson P>!

– Fordulj a nyilvánossághoz, az felér egy életbiztosítással. Mondd el a médiának, amit tudsz, akkor a legjobb esetben értelmetlenné válik, hogy eltegyenek láb alól.

115. oldal

Belle_Maundrell>!

Gyermekkorában a saját világába menekült. Mindent megtanult a számítógépekről, és alámerült a fantasy-irodalomba. Verseket, életrajzokat olvasott, imádta Sylvia Plath, Borges és Tolkien műveit, és arról álmodozott, hogy író lesz, aki szívszaggatóan szerelmes és tragikus regényeket fog írni. Javíthatatlan romantikus volt, aki szenvedélyesen próbált gyógyírt keresni sebeire, és a legkevésbé sem érdekelte, mi történik odakint a nagyvilágban. Késő kamaszkorában egyszer elkeveredett Mikael Blomkvist egyik nyilvános előadására, amit a Stockholmi Újságírói Főiskolán tartott, és ami megváltoztatta az életét.

306-307. oldal

Kapcsolódó szócikkek: J. R. R. Tolkien · Jorge Luis Borges · Sylvia Plath

A sorozat következő kötete

Millennium sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Malin Stehn: Boldog új év
Stina Jackson: Összezárva
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Chris Carter: Kivégzés
Allen Eskens: Temetni jöttünk…
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
M. J. Arlidge: Ecc, pecc