Hitler ​háborúja 4 csillagozás

David Irving: Hitler háborúja

Hitler ​jelenségével szembesülve a történészek képtelenek felfogni, hogy ő is egy élő, beszélő emberi lény volt, körülbelül hetven kilóval, őszülő hajjal, nagyrészt műfogakkal, és krónikus emésztési rendellenességekkel…
Beutazva a világot azt tapasztaltam, hogy ez a könyv, fenekestől felforgatta és megosztotta az akadémikus történészek közösségét. Ez az életrajz kötelező olvasmány volt katonai akadémiák tisztjei számára Sandhurst-től West Point-ig, New Yorkban és a pennsylvaniai Carlise-ban, egészen addig, amíg bizonyos érdekcsoportok nyomást nem gyakoroltak a vezető tisztekre…
Nem mindenki volt elégedett. A mű szerzőjeként nevemet bemocskolták, családomat terrorizálták, házamba bűnözők törtek be, nyomdagépeimre gyújtóbombákat dobtak, engem letartóztattak és kitoloncoltak a világ számos civilizált országából…
Távollétemben nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező csoportok körleveleket küldtek könyvtárosoknak, azzal a kéréssel, hogy távolítsák el a polcaikról ezt a… (tovább)

>!
Gede Testvérek, Budapest, 2012
1036 oldal · ISBN: 9789639298828 · Fordította: Molnár Ferenc

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
G011
David Irving: Hitler háborúja

Kiváló mű. Véleményem szerint a legtöbb világháborús „nagyágyú” (Beevor, Kershaw, Knopp, Keegan …stb.) könyvét simán kenterbe veri. Legalább is komoly kihívója lenne akármelyiknek. Sajnos a mainstream történész szakma „kaszton kívülivé” tette Irvinget, mert nem volt hajlandó a kutatási eredményeit az „ajánlatos” politikai szűrőn leszűrni, és a szokásos PC kocsonyát letenni az asztalra Hitlerről és a második világháborúról. Számára így maradtak a szokásos eretnek jelzők: náci, antiszemita, holokauszt-tagadó és természetesen dilettáns kókler. Persze, aki veszi a fáradságot, hogy elolvassa a monumentálisra sikeredett Hitler háborúját, az hamar rájön, hogy semmiféle Hitler ajnározásról szó sincs (mint pld.: Degrelle esetében). Antiszemita megjegyzést sem találtam a majd 1000 oldalon. Maximum idézet formájában, egykori nemzetiszocialista vezetőktől. A zsidók ellen elkövetett atrocitások meg annyi hangsúlyt kapnak, amennyi információ Hitler számára eljuthatott az esetekről. Korlátozott. Ugyanis Irving alapkoncepciója az, hogy amíg Hitler a totálissá váló háború irányításába vetette magát (és ment benne tönkre egészségügyileg), addig a Harmadik Birodalom irányítását fokozatosan a Bormann – Himmler tengely vette át. Maga a könyv aspektusa is egy amolyan „Führer-webkamerás” nézet (filmes nyelven: found footage). Itt tényleg csak annyiban jutnak el hozzánk az infók egy-egy nagyobb szabású vagy éppen jelentéktelenebb eseményről, amennyiben Hitlerhez eljutottak. Irving amúgy nem kevés irodalmi bravúrral jeleníti meg azt a drámát, amelyben az Európa uraként fellépő magabiztos hadúr lépésről-lépésre válik a Führer-bunkerbe szoruló gyomorbajos, görnyedt remetévé, aki kudarca végső realizálásban meghozza a döntést az öngyilkosságról. Az utolsó felvonásban szinte halljuk a szovjet ütegeket Berlin utcáin, és érezzük, ahogyan egyre szorul a hurok a Kancellária alatti búvóhelyen. Tényleg nagyon olvasmányos az egész.
Bára mű kicsit bulváros, és a fordítással is akadnak egy-két helyen gondok, mindenképpen az egyik legjobb háborús Hitler életrajz, nem kevés forrásanyag felhasználásával. Ha valaki, hát Irving tényleg fanatikusa a témának. Remélem, több könyve is megjelenik Magyarországon a jövőben.

>!
Hanging_Moss_9102
David Irving: Hitler háborúja

Adolf Hitler. Egy könyv, David Irving értelmezéséből, az egykori Führer nézőpontjából. A könyv egyik oldalán idézi Hitlert, amint arról beszél, hogy ahogy egy brit szerző megírta objektív értékelését II. Vilmosról, úgy majd egykoron egy hasonlóan elfogulatlan angol megírja az Ő történetét, szigorúan pártatlanul. Nyilvánvalóan itt David Irving saját magára gondolhatott. Úgy vélem, ez sikerült neki.

Ez a könyv, eddigi olvasmányaim alapján, talán a legjobb beszámoló és értelmezése a II. világháború német nézőpontjáról, különösen Hitlerének. Mindezt közel 900 oldalon teszi Irving. Ennek a könyvnek sokkal nagyobb és szélesebb olvasóközönség előtt kellene megjelennie. A szerző ugyan érezhetően igyekszik egy-egy történelmi eseménynél pozitívan és rokonszenvesen beállítani a II. világháborús német vezért, de nem éreztem komolyabb csúsztatásokat a mondandójában. Manapság Ian Kershaw Hitler életrajza a legdivatosabb, de szerintem Irving könyve jobban sikerült.

Bizonyos embereknek családja volt és/vagy jól felépített karriere, másoknak ilyen-olyan gyűjteménye, Adolf Hitlernek pedig háborúja. Egy olyan brutális és pusztító háború, amely nem a német nép üdvét hozta el, hanem gyakorlatilag a megsemmisítését. Soha nem látott emberveszteségek, soha nem látott pusztítás a német városok és falvak között, s egy komolyan megcsonkított területű ország maradt az egykori birodalomból, s mégis, ez a megcsonkított Németország ma Európa vezető nagyhatalma újra, s többek között a világ egyik legnagyobb hatalma a „sokat nyerő, de keveset veszítő” jenkik mellett.

Hitler történelmi szerepe óriási. A 20. század első felének minden bizonnyal a legnagyobb hatású történelmi személyek egyike volt. Az a szűk 12 év, 1933–1945 között a történelem igencsak megelevenedett. Az egykori osztrák munkanélküli először egy ipari és katonai nagyhatalom korlátlan Ura lesz, majd kiterjeszti pókhálóját szomszédaira, visszafoglalja a Saar- és Rajna-vidéket, végrehajtja az Anschlußt (ami még Bismarcknak sem sikerült, bár a 19. században Ausztria még nagyhatalom volt, 1938-ban csak egy kis ország), Münchenben megszerzi a stratégiai jelentőségű „Szudéta-vidéket”, majd félév múlva egész Csehországot, s rá pár napra bekebelezi a Memel-vidéket. Ha itt megáll, ma valószínűleg Németország egyik legnagyobb államférfijeként vonult volna be a történelembe. De Hitler ennél több volt, legalábbis többnek hitte magát.
Danzigért háborút provokál ki, kiegyezik az oroszokkal és 4. alkalommal felosztják Lengyelországot. Korábban soha nem látott stratégiai lépések történtek: megszállja Észak-Európát, Dániát és Norvégiát, majd megindítja a II. világháború talán legfényesebb hadműveletét, melynek keretében kiüti a nyeregből nagy nyugati ellenfelét, Franciaországot és a briteket is kipenderíti a kontinensről. A hadműveletek során pedig elfoglalja a Benelux államokat is. A következő évben megszállja a Balkánt, és megindítja a történelem egyik legnagyobb hatású hadműveletét, a Barbarossát a Szovjetunió ellen. Oroszország meghódítása döntötte el a sorsát ennek az álmodozó, nyughatatlan személyiségnek. Ahogy Paul Johnson is leírja a Modern korban, lényegében ő volt az utolsó európai államférfi, aki alternatívát kínált a kontinensnek. A háború későbbi állása már ismert. A korábban talán csak Napóleonnál, Nagy Sándornál látott győzelmeket hasonlóan grandiózus vereségek követték: keleten Sztálingrád, ami a világháború minden bizonnyal legbrutálisabb ütközetei zajlottak, Kurszk döntetlen ütközete, a Bagratyion hadművelet 1944 nyarán, s végül Berlin. Prágától keletre gyakorlatilag nem maradt ép város a keleti front brutalitásának köszönhetően. Nyugaton pedig Normandia, az ardenneki offenzíva és a Ruhr körüli harcok bizonyultak sorsdöntőnek.
Ez volt Hitler háborúja. Németország megroppant olyan nagyhatalmak szorításában, mint az Amerikai Egyesült Államok, és a Szovjetunió. Nagy-Britannia szerepe e tekintetben elhanyagolható. A vereség ellenére gyakorlatilag egész Európa igen fejlett ipari kapacitását felhasználhatták, mint a Skoda, az észak-francia iparvidékek, a román kőolaj, a svéd vasérc, nyersanyagok a Hispán-félszigetről, a Balkánról, Törökországból és még sorolni lehetne. Ideiglenesen a nyugati orosz területek nyersanyagban gazdag ipar-és mezőgazdasági vidékei is Hitler háborúját segítették. (Ukrajna, Krím stb.). Olyan tudósok és szakemberek dolgoztak neki, mint Werner Heisenberg, Otto Hahn (atombomba), Willy Messerschmidt, Karl Heinkel (repülőgépek), Ferdinand Porsche (páncélosok), Werner von Braun (V1-V2, aki a Holdra juttatta Amerikát), vagy akár olyan technokraták, mint Albert Speer, vagy Frizt Todt. A német stratégák és katonák a korszak legjobbjai voltak: Erich von Manstein, Fedor von Bock, Heinz Guderian, Ervin Rommel, vagy a Waffen-SS kiváló szakértői, mint Paul Hausser, Felix Steiner, vagy csak az „egyszerű” katonák, mint a hegyivadász Eduard Dietl, a kommandós Otto Skorzeny, az ejtőernyős Kurt Student, a pilóta, Adolf Galland vagy akár Hans Rudel, a matrózok, mint Günther Prien vagy Joachim Schepke, a harckocsizók, mint Michael Wittmann, vagy Ernst Barkmann, vagy Otto Carius, vagy akár a félelmetesen hatékony kiszolgálói és végrehajtói a német birodalom gépezetében, mint Otto Meißner, vagy Hans Lammers. S a névsort milliók idézésével lehetne folytatni. Micsoda „emberanyagot” használtak fel a II. világháborúban, s akkor hol vannak az orosz, brit, amerikai és egyéb hősök, tehetségek, elmék.
Nagy hiba volt ez a háború Európának. Micsoda erőt lehetett volna felszabadítani. Ma valószínűleg Európa és az Európai Unió évtizedekkel előrébb tarthatna. Bár hozzáteszem, egy háborúnak is van öngerjesztő hatása a technikára.

Jó, hogy ilyen könyveket megjelentet a Gede Testvérek kiadója. Érdemes elolvasni. Irving komolyan elmerült a témában, nagy forrásmennyiséget dolgozhatott fel, ezt az idézetekből vélhető felismerni. Szerencsére Irving nem hipotéziseket vett és használt fel, hanem a kútfők alapján igyekezett rekonstruálni a történteket. Kiemelkedően gyakran idézte Goebbelst, Schroedert (Hitler titkárnője), Walter Hewelt (diplomata) illetve Theodor Morellt, a hírhedt dokit, de természetesen szinte mindenkit, aki számíthatott. Az egyik legjobb II. világháborús könyv, Hitler szemszögének a bemutatásából.


Népszerű idézetek

>!
Hanging_Moss_9102

A szavazólapon a következő kérdés volt: Elfogadja-e, hogy Adolf Hitler, a mi Führerünk, és ezáltal elfogadja-e Ausztria és a Német Birodalom újraegyesítését, ahogy az 1938. március 13-án megvalósult?" Az eredmény még Hitlert is megdöbbentette. 49 493 028 szavazásra jogosultból 49 279 104 az urnákhoz is járult; és közülük 49 151 857 felnőtt korú ember (99,08 százalék) támogatásáról biztosította Hitler lépését. Ez már az egyhangúság zavarba ejtő szintje volt.

>!
Hanging_Moss_9102

Beck pedig egy olyan tiszt, aki „otthonosabban érzi magát forgószékben, mint egy keskeny lövészárokban” fintorgott Hitler. Ott volt még Gerd von Rundstedt, a hadsereg magas rangú tábornoka; ő nemrég mélyen megsértette Hitlert, amikor otrombán azt tanácsolta neki, ne foglalkozzon azzal a „néger seggfej” Mussolinivel.

>!
Hanging_Moss_9102

„Sztálin olyan, mint Ön, mein Führer,” áradozott Ribbentrop. „Kivételesen kedves- egyáltalán nem olyan, mint egy diktátor.”

>!
Hanging_Moss_9102

Nagy Frigyes mondta egyszer:
„Egy orosz katonát kétszer kell agyonlőni, és a biztonság kedvéért is meg kell fordítani.”

>!
Hanging_Moss_9102

„Mr. Chamberlain a hétvégéket országjárással szereti tölteni, én viszont országszerzéssel fogom!”

>!
Hanging_Moss_9102

Egyszer hajnali 3.15-ig is fennmaradt, hogy megtudja az eredményét egy Egyesült Államokban rendezett bokszmeccsnek Max Schmeling és a fekete Joe Louis között; ám bajnokát legyőzték, és az ezt követő napokban szárnysegédei vigyorogva nyújtották át neki az USA állampolgárai által a Führernek címzett, kötelességtudóan lefordított táviratokat. „Adolf Hitler Úr, Berlin, Németország”- táviratozta valaki Coloradóból. „Hogy érzi magát azután, hogy az első számú náci öklözőt egy néger-amerikai verte meg?” Egy másik: „Részvétünk Herr Max ma esti szégyenteljes bemutatkozása miatt. Pont addig tudott kitartani, mint amire maguk lennének képesek, ha nekimennénk Németországnak.”

>!
Hanging_Moss_9102

Hitler szava Bormann számára parancs volt. Felvásárolta a szomszédos földeket, hogy biztosítsa a Berghof háborítatlanságát. Egyszer Hitler megemlítette, hogy egy tanya zavarja a kilátásban: amikor legközelebb körbenézett, már nem volt ott; a helyét földig dózerolták és frissen beültették fűvel. 1937. június 13-án- egy vasárnapon- Bormann lejegyezte naplójába: „A rekkenő nyári hőség miatt a Führer azt kívánta, bárcsak lenne egy fa a mindennapos "díszsétája” útvonalán. Münchenből rendeltem egy fát." A hársfát négy nappal később el is ültették.

>!
Hanging_Moss_9102

„Nem azért vagyok itt, hogy biztosítsam a békét Európában; hanem azért, hogy újra naggyá tegyem Németországot. Ha ezt meglehet oldani békésen, akkor minden szép és jó. Ha nem, akkor máshogy kell megoldanom.”

>!
Hanging_Moss_9102

„Amikor valaki belép a Birodalmi Kancellária épületébe, úgy kell éreznie, hogy a Világ Urához jött látogatóba. (…) Egy nap Berlin lesz a világ fővárosa.”

>!
Hanging_Moss_9102

Négy nappal később, július 18-án Wiedemann visszarepült Londonból Berchtesgadenbe. Lord Halifax, mondta, feltárta előtte, hogy halála előtti egyetlen célja látni a Führert „Anglia királya mellett, ahogy a tömegek éljenzése közepette a Buckingham Palotába hajt.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Wood: Shakespeare nyomában
Sally Bedell Smith: Erzsébet, a királynő
T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy király
John Keegan: Hat hadsereg Normandiában
Kate Mosse: Fellegvár
Veronica Robinson: A fogoly sziget
Douglas Scott: Szemtől szemben
Bruce I. Gudmundsson: DAK – Deutsches Afrika Korps
Charles Morgan: Az üres szoba
Jack Greene – Alessandro Massignani: Rommel észak-afrikai hadjárata