Értekezés ​az emberi természetről 5 csillagozás

David Hume: Értekezés az emberi természetről David Hume: Értekezés az emberi természetről

Hume-nak ez a filozófiai főműve a filozófia naturalizáló fordulatának alapvető dokumentuma, amely mind a mai napig ösztönzője eredeti gondolatoknak. Az analitikus filozófia egyik első képviselője, módszertani megoldásai alapvető jelentőségűek. A kötet fontos tankönyv lesz a bölcsészettudományokat oktató egyetemeken.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Etikai gondolkodók Gondolat · Filozófia írók tára Akadémiai

>!
Akadémiai, Budapest, 2006
630 oldal · keménytáblás · ISBN: 963058381X · Fordította: Bence György
>!
Gondolat, Budapest, 1976
916 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632803639 · Fordította: Bence György

Most olvassa 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
David Hume: Értekezés az emberi természetről

Ez a könyv igazi pozitivista filozófia. Pontos definíciókkal, logikus felépítéssel és érveléssel. Megnyugtató olvasmány a nem szakembernek: ezt ő is megérti.

Annak idején (1976-ban) az ’Etikai gondolkodók’ sorozatban jelent meg először magyarul, de a kötetnek csupán kis része etika (lényegében a harmadik könyv, és az sem teljesen). A három fő rész: ismeretelmélet, pszichológia, politika és etika.

A három rész nem egyforma súlyú és érdekességű. Az első rész (Az értelemről) – mint ahogy azt Bertrand Russell is megjegyzi ’Az európai filozófia történeté’-ben – filozófiai szempontból a legfontosabb. A kortársak zavaros nézeteivel szemben – Locke gondolatait továbbfejlesztve – szisztematikusan bizonyítja be, hogy minden ismeretünknek, ideánknak a tapasztalat (érzékelés) a forrása. Érdekes, hogy – a newtoni analízissel szembeszállva –cáfolni próbálja a tér és idő tetszőlegesen (végtelenül) apró részekre oszthatóságának elvét (mondhatni: a kvantumelmélet egyik alapgondolatát sejti meg), még ha bizonyítása ezen a téren hibás is… Felveti azt a gondolatot is, hogy anyag nélkül nem létezhet tér (nincs tökéletes vákuum), illetve hogy változás nélkül az idő nem mérhető. Foglalkozik az oksági kapcsolatokkal, a valószínűséggel. Néha hibás premisszákból indul ki, de következtetései ott is logikusak.

A második rész (A szenvedélyekről) az emberi pszichológia feltérképezését tűzi ki célul, különös tekintettel az egyes lelki jelenségek társadalmi és erkölcsi szerepére. Ez a kötet legavultabb része, nem azért, mert a kifejtés rossz, hanem két okból: egyrészt kissé önkényes azoknak a lelki jelenségeknek a kiválasztása, amikkel foglalkozik (a politikai/etikai fontosságuk szerint válogatta ki őket), másrészt azóta a megfelelő szaktudományok (humánetológia, pszichológia, szociálpszichológia) jócskán túlléptek az e kötetben leírt tudásszinten. Az itt tárgyaltak zöme ma már nem tartozik a filozófia tárgykörébe.

A harmadik rész (Az erkölcsökről) tárgyalja Hume etikáját, de egyben politikaelméletét is. Leszögezi: az erkölcs nem természeti, hanem társadalmi jelenség, a társadalmi munkamegosztás következménye, egyben a társadalmi stabilitás feltétele. Az itt leírtak egy az egyben visszaköszönnek Rousseau ’A társadalmi szerződésről’ írt tanulmányában; elgondolkoztató, hogy miért maradt Hume higgadt, logikusan érvelő munkája a nagyközönség körében lényegében visszhangtalan, miközben Rousseau szenvedélyes hangú, de kevésbé logikus felépítésű változata oly nagy feltűnést keltett…

Ez a 840 oldal (a 76-os kiadásban) értelmes, és jól követhető. Elolvasását mégsem javasolom.

Az ok egyszerű: túl terjedelmes. A benne kifejtett – a maga idejében forradalmian új – gondolatok jelentős része azóta közhellyé lett, ilyen bő tárgyalásuk sokakat untatna. Mit olvassunk el helyette? Az első rész remek, lényegre törő összefoglalója olvasható Bertrand Russell már említett ’Az európai filozófia története’ című kötetében, a ’Hume’ fejezetben. A második rész – mint mondtam- elavult. A harmadik rész helyett pedig Rousseau ’A társadalmi szerződésről’ című írását javasolnám, nem azért, mert jobb, hanem mert nagyobb hatású, ismertebb és rövidebb.


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Egyedül emlékezőtehetségünk révén tudunk észleleteink egymásutánjának folyamatos voltáról és kiterjedéséről, s elsősorban ez teszi számunkra az emlékezetet a személyiség azonosságának forrásává. Ha nem rendelkeznénk emlékezőtehetséggel, akkor egyáltalán nem tudnánk képzetet alkotni az ok-okozati viszonyról, s következésképpen az okok és okozatok ama láncolatáról sem, amely az ént vagy személyiséget alkotja.

I. könyv, III. rész, 6. szakasz (351. oldal, 1976-os kiad.)

kaporszakall>!

hányszor és hányszor kell elismételni önmagunknak, hogy pusztán látni két tetszőleges tárgyat, bármilyen relációban állnak is azok, ez mindig kevés a köztük levő erő vagy a köztük levő kapcsolat ideájának a kialakulásához; hogy ez az idea találkozásuk ismétlődése nyomán jön létre; hogy az ismétlődés nem fed föl és nem vált ki semmit a tárgyakban, hanem csupán a szellemre tesz hatást, az általa teremtett szokásszerű átmenet révén; és hogy ez a szokásszerű átmenet nem más, mint az erő és a szükségszerűség, s ezek, következésképpen, észleleteknek, nem tárgyaknak a tulajdonságai, és belsőleg érezzük őket a lelkünkben, nem külsőleg észleljük a tárgyakban.

I. könyv, III. rész., 14. szakasz (234. oldal, 1976-os kiad.)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Oscar Brenifier: A jó és a rossz, az vajon mi?
Várkonyi Nándor: Az elveszett Paradicsom
Carl Sagan: Korok és démonok
Kaczvinszky József: Kelet világossága 3. – Misztikus Yoga
Tatár György: Az Öröklét Gyűrűje
Geronimo Stilton: A szeretet ereje
Király Jenő: A fantasztikus film formái
Danyiil Harmsz: Esetek