Szülők ​és szeretők 24 csillagozás

David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Szülők és szeretők, Lawrence önéletrajzi trilógiájának első része 1913-ban jelent meg. A regényben, amely viszonylag lazán kapcsolódik a Szivárvány-hoz és a Szerelmes asszonyok-hoz, a ciklus két szorosabban összetartozó részéhez, az író tulajdon gyermek- és ifjúkorát mondja el a főszereplő Paul Morel történetében. Bemutatja a bányászfalut, ahol családja élt, s fájdalmas mélységgel elemzi kapcsolatát szüleivel. A puritán, szigorú anya műveltebb a bányász apánál, aki a családi feszültségek elől az italhoz menekül. A művészhajlamú fiú erős ellenszenvet érez apja iránt, anyjának viszont kedvencévé válik. Ám az anya erőszakos szeretete pusztító hatású: tönkreteszi Paul első szerelmét, az Oidipusz-motívum erősebbnek bizonyul a társkapcsolatnál, s az anya halála után a fiú megtörten marad magára.

Eredeti mű: David Herbert Lawrence: Sons and Lovers

Eredeti megjelenés éve: 1913

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Árkádia, Budapest, 1984
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633070139 · Fordította: Róna Ilona
>!
Kriterion, Bukarest, 1977
498 oldal · keménytáblás · Fordította: Róna Ilona
>!
Európa, Budapest, 1968
578 oldal · Fordította: Róna Ilona

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Dana
David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők

Hát, átrágtam magam újfent egy beteg szövegen, a diagnózisom: rák. Ez a szöveg rákos, főleg saját magától, egy bizarr komplexus érzéki metasztázisa. Menthetetlen.

D. H. Lawrence Szülők és szeretők című regényének túl sok története nincs, egyetlen hevesebb mozdulat sem történik benne, egyedül Baxton és Paul verekedése, de minta azt is lassított felvételről néznénk. A könyv elején megismerkedhetünk Morel asszony fásult házasságával: Morel reggeltől estig bányában rohad, utána nincs kedve Morelné zsörtölődéseihez, ezért a kocsmákat látogatja. Morel asszony ezért szeretetét fiaira árasztja, előbb Williamre, aki korán meghal tüdőbajban (áttételesen egy nő miatt), majd Paulra, a reményteljes festőpalántára. A regény nagy része Paul vívódásait mutatja be, ahogy nőt próbál szerezni, előbb a vallásos, szűzies Miriamot, majd a feminista Clarát, de anyjával egyikük sem veheti fel a versenyt, s így Morelné haláláig csak szüvődözik a két nő között. Addigra mindkét nő megtalálja valódi szerelmét, Miriam Krisztust, Clara pedig volt férjét, Baxtont. Paul levonja a következtetést, miszerint nem ér semmit az anyja nélkül.

A téma különben nem lenne rossz, de Lawrence valahogy ügyetlenül nyúlt hozzá, bő lére ereszti, elaprózza, ismétli önmagát, az olvasó bágyadtan tekint fel a sokadik erdei séta után, ahol nem történik semmi, csak szagolgatják a virágokat és érzelegnek. Még azzal sem vigasztalódhatunk, hogy a könyv erotikus, Lawrence bizony szűkmarkúan bánik az érzéki jelenetekkel.

A figurák ábrázolása idegesítően felszínes marad, olyan benyomásom volt, mintha Lawrence nem egy átlagos bányászcsalád átlagos gondjait akarná bemutatni, hanem sejteti, hogy Morelné milyen erős asszony, Paul micsoda nagy művész, Morel pedig egy mocskos alak, de a regényből semmit sem tudunk meg Morelné gondolatairól, fogalmunk sincs Paul művészetfilozófiájáról és Morel úr küzdelmes bányamunkáját is mintha hányavetin, olykor romantikus színekben ábrázolná. Talán még Miriam és Clara ábrázolása a legmélyebb, de szegények olyan torzra sikeredtek, hogy elment a kedvem az élettől is. Miriam fél, retteg, szorong, bámul, legeli a virágokat. Clara a feminista nő groteszk képe, aki érzelmi elfojtásokkal küszködik, míg Paul rendesen meg nem dugja. Brrr.

És végül a bosszantóan rossz fordítás adja meg a kegyelemdöfést. Róna Ilona szolgai hűséggel követi Lawrence kopogós tőmondatait, olykor képtelen összerakni egy többszörösen birtokos szerkezetet (pl. „a vonat indulása órája” – ilyeneket ír!) és annyira egysíkú a szókészlete, hogy olykor képes egy bekezdésen belül háromszor (!) leírni ugyanazt a szerkezetet (pl. azt, hogy „Miriam félt” ha nem olvashatjuk ötvenszer nagyjából 30 oldalon, akkor egyszer sem!), sőt nem átallja egy mondaton belül kétszer is ugyanazt a jelzőt használni.

Egyetlen pozitívumot mégis kiemelnék: a virágokat. Tavasz van, ez a könyv szerintem csak tavasszal elviselhető: árad belőle a zsongító virágillat. A könyvnek alig van lapja, ahol ne tűnne fel egy-egy rózsa, frézia, nárcisz, gyöngyvirág – a szereplők bámulják, simogatják (Freud), szagolgatják, sőt meg is eszik őket (Miriam rendszeresen lelegeli a csokrokat).

Ez szép, csak épp kevés egy katarzishoz.

>!
patakizs P
David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők

Azt hiszem, ennél a könyvnél ébredtem rá, hogy a családregény nem igazán az én műfajom. Nem mondom, hogy rossz olvasmány volt, de összességében felejthető. Persze így, hogy már tudom, önéletrajzi ihletésű mű, kicsit érdekesebb. Az anya kifejezetten erős karakter, próbálja gyermekeiből a maximumot kihozni, sajnos nem mindig használ nekik ezzel a hozzáállással. Férjével rossz viszonyban élnek, hiszen a férfi semmiképp nem tud az úr lenni a háznál. Az asszonynak különösen Paul fiával lesz szoros kapcsolata, aki emiatt nem is képes normál párkapcsolatot kialakítani.

>!
Enola87
David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők

Nincsenek benne filozofikus gondolatok, sem mindent megváltoztató, nagy események. Egy egyszerű bányászcsalád mindennapjairól szól, mégis magával ragadott. A regény címét olvasva másra számítottam, mint amiről szól, de nem csalódtam.

>!
petitrenard 
David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők

Tetszett. Mélységes döbbenettel írom ezt így másfél hónap emésztés után, de tetszett. Annak ellenére, hogy egyik szereplőt sem találtam szimpatikusnak, sőt, legtöbbje roppantmód idegesített. És épp a főbb szereplők. Nagyon irritáló volt például Miriam „tejbetök”-viselkedése (bocs, nem találok rá jobb szót), az, hogy passzív kullancsként, levakarhatatlanul lóg Paul-on. Utáltam Paul önzését, hogy magán és az anyján kívül senki sem érdekli igazán. Egyedül a csajt sajnáltam, aki a végén összejött vele, már nem emlékszem a nevére, de ő meg olyan magasan hordta az orrát a semmire, hogy az már fájt. Aztán rájöttem, hogy ezzel csak saját maga köré von falat, nehogy megint megsebezzék, de addigra már leírtam magamban a karaktert, és hiába sajnáltam meg, nem javított a helyzetén, hogy épp Paul-ba sikerült beleesnie. És Paul anyja… micsoda erőteljes nő, igazi harcos, aki, mint egy pók a hálója közepén, lesi, hogy az érzelmileg elrontott nevelésű fia hogy kínlódik miatta, hogy próbál szabadulni a hálójából.
És mégis el fogom olvasni a másik két részt is, sőt, már szemet vetettem egy különálló kötetére is. Valami van benne, ami nem engedi el az embert, valami, ami arra sarkall, hogy még olvassak tőle. Azt hiszem, ettől lesz valaki jó író.

>!
nariagnuhtseab
David Herbert Lawrence: Szülők és szeretők

Nagyon unalmas történet, tudom hogy életrajzi ihletettségű és biztos a szerzőnek sokat jelentett hogy megírta, mert tisztán kitűnik: voltak problémái. De könyvként, egyszerűen nem érdekes, és a legnagyobb hibája, emiatt majdnem nem olvastam többet tőle, ami viszont kár lett volna részemről.

>!
Árkádia, Budapest, 1984
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633070139 · Fordította: Róna Ilona

Népszerű idézetek

>!
Enola87

Úgy érezte, az élet csak árnyék, a nappal fehér árnyék, az éjszaka, a halál, a csönd, a tétlenség… ez az igazi lét. Élni, erősködni, akarni… ez a nemlét. A legfőbb jó feloldódni a sötétségben, és a nagy lénnyel azonosulva lebegni benne.

374. oldal

>!
Enola87

Te mindig a nők könyörtelenségéről mesélsz. Csak azt kívánom, hogy megismerd, milyen könyörtelen tud lenni egy férfi a nyers erőszakosságával. Egyszerűen tudomásul sem veszi, hogy a nő a világon van.

496. oldal

>!
Enola87

Te annyira szeretsz engem, hogy legszívesebben zsebre gyűrnél, és én akkor megfulladok.

563. oldal

>!
Enola87

Némelykor elkapja az embert az élet sodra, de csak a testét; betelik a sorsa, s az egész mégsem valószerű, csak azon veszi észre magát, hogy minden valahogy elsuhant fölötte.

13. oldal

>!
Enola87

Ha nem bírod, változtass rajta, ha meg nem lehet változtatni, meg kell alkudni.

158. oldal

>!
Enola87

A vakmerőség úgyszólván a férfi bosszúja asszonyán. Ha úgy érzi, nem becsülik meg, kockára teszi életét, hogy az asszony vesztesége teljes legyen.

264. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Romain Gary: A virradat ígérete
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
J. G. Ballard: A Nap birodalma
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Daniel Defoe: A fegyenc
Robert Graves: Én, Claudius
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Sheila Hocken: Emma meg én
Gerald Durrell: Életem értelme