A ​szűz és a cigány 10 csillagozás

Négy kisregény
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

A kötetünkben szereplő írások közül A kapitány bábujában az alpesi táj, A szűz és a cigány, A róka és a Szerelem a kazlak közt címűekben pedig az író által oly bensőségesen ismert angol vidék ad hátteret férfi és nő örök küzdelme, a birtoklásvágy, a delejes vonzalom, az animális életerő jellegzetesen lawrence-i ábrázolásához.

Eredeti megjelenés éve: 1930

Tartalomjegyzék

>!
Árkádia, Budapest, 1986
280 oldal · ISBN: 9633070759 · Fordította: Göncz Árpád, Pap Mária, Sarlós Zsuzsa, Vályi Nagy Ervin

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

Ismét jól választottam, ez a négy kisregény megérte, hogy viégigrágjam magam rajta. Ismerve Lawrence-t, tudtam előre, hogy sok történésre, lélekszakadást előidéző izgalmakra nála nem számíthatok, viszont finom, részletes jellemrajzokra igen. Meg is kaptam, és még sok mást is, amire nem voltam felkészülve. Mert itt megcsillant a humora is, amivel engem teljesen le is vett végképp a lábamról.

Mégsem ezek a stlusbeli jellegzetességek fogtak meg leginkább, hanem azok a lerások, amiket találtam a kisregényekben. Lehetnek ezek személyek jellemzései, vagy tájak leírásai, mindig megkapóan láttatják az emberrel, amit az író láttatni akar. Mégis, ami a legszembeszökőbb volt, az a már-már képzőművészhez illő mód, ahogy egy virágot, annak színeit, a színek és formák változásait lefesti, amiket a fény változásai idéznek elő a látványban. Meg is hökkentett, nem tudtam, hogy Lawrence festőművész is volt. Pedig annak sem volt rossz, ha nem is jelentős. Megragadott ismét, és nem ereszt.

>!
dokijano 
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

Nem igazán fogott meg egyik kisregénye sem. Túlságosan lassan csordogált a cselekmény, csak néhol volt egy-egy érdekesebb felvillanás. Most kevés kedvet éreztem az ilyenekhez. Az értékeléshez még kevesebbet. De lehet, hogy ez változni fog a jövőben.
Tervbe vettem, hogy később elolvasok tőle egy regényt is, hátha az jobban tetszik majd.

>!
Enzo314 MP
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

Négy kisregény. Nem mondom, hogy egyik sem ér semmit, mert kétségtelen, voltak felvillanások és érezni, hogy az író szeretne mondani valamit, át szeretne adni valamit, de úgy tűnik, ez túlzott erőfeszítést igényel mind az írótól, mind az olvasótól Az író borzalmas mondatokba bonyolódik néha és olyan emberi attitűdöket fest le, amin az olvasó jobb híján felnevet (de nem örömében), az olvasó meg arra gondol, hogy a cím és a fülszöveg már megint bevitte a susnyásba, amin ugyan becsülettel átverekedte magát, de sok öröme nem volt benne.

>!
Profundus_Librum
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

A szépirodalom műfajban az egyik legerotikusabb darab amit valaha olvastam, pedig még a szoknya se kerül felhajtásra.
A vámpírnemzedék talán újra felfedezi magának ezt a gyöngyszemet. Nagy pillogások, bizsergés, elsöprő vágy és végzet… pornográfia nélkül persze.

>!
Mes
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

Ez nagyon nem az én világom. A női szereplők idegesítettek, és a férfiak sem voltak lenyűgözőek. De nem tudom, mit vártam, egy olyan pasitól, aki a Szülők és szeretők önéletrajzi ihletésű regényében, hagyja hogy az édesanyja mindenbe beleszóljon. Gondolom minden elfojtott haragját ezekben a kisregényekben élte ki a nők iránt, a férfi szereplők meg olyanok voltak, mint ő gyengék és erőtlenek. Van még egy regénye a családi könyvespolcon, de ezek után azt kell írjam, csak akkor olvasom el, ha a zombik felgyújtanak minden könyvet a környékemen, és csak az a regény marad.

14 hozzászólás
>!
czerka81
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány

Csak az első regényig jutottam, de azt is csak becsületből olvastam végig. Azok a borzalmasan vontatott, véget nem érő leírások a gleccserről………jaj.


Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

Olyan férfi volt, akit az ember azonnal a téli sportokkal, a síeléssel és a korcsolyázással hoz kapcsolatba. Kisportolt, életidegen.

>!
Arianrhod MP

Hat fiatal lázadó, roppant hetykén ültek az autóban, ahogy az vágta a sarat. Valahogy mégis úgy néztek ki, mint akik sorvadoznak. Végtére is nem volt mi ellen lázadniuk, egyiküknek sem. Teljesen szabadon mozoghattak. Szüleik lényegében hagyták, hogy azt csinálják, amit akarnak. Nem volt bilincs, amit széttörjenek, sem börtönrács, amit elfűrészeljenek, sem egy retesz, amit felfeszítsenek. Életük kulcsa saját kezükben volt. Tehetetlenül lóbálták.

>!
Arianrhod MP

Mindenesetre magam is tudom, mit jelent a láng körül röpdösni. Tudja, ír származék vagyok, és az írek már csak ilyenek. Ó, semmi pénzért nem lennék angol. A képzelőerőnek az a parányi szikrája, ugyebár…

>!
Arianrhod MP

Miért szökött meg az asszony? Miért rohant el olyan váratlan fordulattal, már-már az őrülettel határosan?
Erre nem válaszolt senki. Csak a jámborak mondták, hogy rossz nő volt. A nem rossz nők egy része eközben hallgatott. Ők tudták.

>!
Arianrhod MP

Arcán az álom lágysága ült, ugyanaz, ami a szendergő virágon, amikor teljesen kinyílik. Teljesen kinyílt, mint egy titokzatos korai virág, kinyílt, mint a hóvirág, mely kiterjeszti három fehér szárnyát, hogy belerepüljön rövid virágzásának éber álmába.

>!
Arianrhod MP

Konzervatív anarchista, mint ő maga mondta, s ez annyit tett, hogy a legtöbb emberhez hasonlóan, egyszerűen hitetlen volt. Az anarchia humoros beszédére és titkos gondolataira terjedt ki. Cselekedeteit konzervativizmusa kormányozta, mely az anarchiától való korcs félelmen alapult. Gondolataitól – a titkosaktól is – félni kellett. Így aztán életében fanatikusan rettegett mindentől, ami nem konvencionális.

>!
Arianrhod MP

Ez a finom sztoicizmus, ez az érzelgősségtől mentes epikureizmus, ez a fajta nemtörődöm reménytelenség természetesen lebilincselte a nőket.

>!
Arianrhod MP

A füves út mentén s a sziklák alatt sok virág: csodaszép kerek levelű harangvirág, nagy, hideg és sötét, majdnem fekete, mintha sötétbíbor jégből lenne; kis csomókban parányi, halványkék csengettyűvirág, mintha elvarázsolt béka fújt volna jégből habos buborékot; pásztorbotra emlékeztető merev, magas, szőrös hegyi harangvirág; földszínnel pettyezett halványlila encián elszórt csillagai; és azután sárga sisakvirág, kankalinsárga sisakvirág, majd hirtelen sötét sisakvirággal sűrűn borított részek. A különös, dús sisakvirág sötétkékjét, fekete kékségét, félelmetes színét Hepburn újból és újból megcsodálta. Hogy kerül ide a jég közvetlen közelébe ez a fénylő, bíborkék, mérhetetlen sötétség? Ez a királyi méreg? A sisakvirágtövek kígyózó tömegének ez a káprázata?

>!
Arianrhod MP

Framley azonban nem állta meg, hogy rá ne nézzen néha a férfira, s a cigány csinos arcából, a fekete, önhitt, büszke szemekből nyugodt tekintet nézett vissza rá. Különös tekintet volt azokban a szemekben, a megalázottak törzséhez tartozó ember szemeiben: a társadalmon kívüli büszkesége, a számkivetett félig gúnyos kihívása, aki kigúnyolja a törvénytisztelőt, s a maga útját járja.

>!
Arianrhod MP

És a lány csak akkor döbbent rá, hogy a cigánynak van neve.


Hasonló könyvek címkék alapján

Emily Brontë: Üvöltő szelek
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter
Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
John Steinbeck: Egerek és emberek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Arnold Bennett: Kisvárosi nagyasszonyok
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Anne Brontë: Wildfell asszonya