Oroszlánméz 4 csillagozás

David Grossman: Oroszlánméz

„Az én Sámsonom nem azonos a bátor hadvezérrel (aki valójában sohasem állt népe élére), sem pedig a magát Jahvénak szentelt fogadalmárral, a nazírral (aki, lássuk be, bizony rabja volt a szajháknak s a bujálkodásnak), sőt még csak nem is egy acélos izmú merénylő. Az ő története az én olvasatomban elsősorban egy férfiról szól, kinek örökös küzdelem volt az élete, miközben iparkodott megbékélni a nagy hatalmú végzettel, mely osztályrésze lett, s igyekezett beteljesíteni a sorsot, melyet nyilvánvalóan még érteni sem érthetett a maga teljességében, nemhogy beteljesíthetett volna.” (David Grossman)

Eredeti cím: דבש אריות

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mítosz

>!
Palatinus, Budapest, 2009
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632740225 · Fordította: Németh Anikó Annamária

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
David Grossman: Oroszlánméz

Ez valami nagyon más volt, mint amit vártam, és csillagozásom leginkább ezt a csalódást tükrözi.
Jelen kötettel kivégeztem az ún. Mítosz-sorozat magyarul megjelent tételeit, de mintha Grossman egészen másként értelmezte volna a sorozat koncepcióját. Ellentétben szerzőtársaival, nem egy kortárs regényben dolgozta fel Sámson bibliai mítoszát, hanem komplett, részletekbe menő elemzésnek vetette alá az eredeti szöveget. Jegyzetekkel ellátott fejtegetéseiben mondatról mondatra szedi darabokra a Bírák könyve 13-16. fejezeteit, van itten intertextualitás, egyéni és kollektív pszichológiai kórkép, belső diskurzus és jelképrendszer, párhuzamosságok és utóélet – ami nem mondom, hogy érdektelen, de engem pillanatnyilag nem igazán érdekelt. Regényt vártam, modernet, izgalmas átértelmezést, aktualizálást, nem egy önismétlésekkel terhelt, kissé ömlengő szövegmagyarázatot.
A kötet a maga módján azért értékes, de beemelése ebbe a szériába inkább egy tévedés.

>!
Briggan
David Grossman: Oroszlánméz

Ez a kötet Sámson legendájának elemzése. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten otthonosan mozgok a bibliai mitológiában, Sámsonról pedig az iskolában sem történt különösebb említés azon kívül, hogy a tanárnő egy összetett mondatban megmagyarázta az „levágta a hajam” kifejezést. Ezért rendkívül érdekfeszítőnek találtam a -majdhogynem- szóról-szóra történő elemzést, örömmel ismertem meg Grossman gondolatait, következtetéseit Sámsonról.

>!
kiki_roller I
David Grossman: Oroszlánméz

„Hé paraszt! Melyik út vezet…?“ És az meg egy petrence rúddal mutatja az utat s az erejét…
De ez a történet a Toldi, én meg a Sámson-történetről írnék, ahogy az a Szentírásban, no meg David Grossman könyvében szerepel. Látom magam előtt a tágranyílt gyermekszemeket, ahogyan a csudaerejű hős megható történetét hallgatják, amiből többségüknek csak annyi marad meg, hogy Sámsonnak a hajában volt az ereje, és mikor szerelme Delila elárulja, akkor a nő levágja a haját és az ellenség kezére adja…
A Szentírás történetei egyszerre népmeseszerűek, ugyanakkor példabeszédek. A történetek szűkszavúan vannak leírva, és ez utat enged a fantáziának. Az ember elmélázik: ki, kit, miért, hogyan? És ezerféle módon értelmezhetjük mindezt.
Sámson története így foglalható össze: a tahót állandóan rászedik a nők. Mondjuk egy hőstől nem elvárás, hogy a filozófia bajnoka legyen, sem hogy tanuljon saját hibáiból. De azért a minimum elvárható lenne, bár ilyen alapon a világ összes elvált és újraházasodó férfija mind ebbe a kategóriába sorolható.
A problémák sora a Bibliában amúgy visszatérő eseménnyel indít: a meddő nővel, akinek megjelenik egy angyal és megjósolja neki, hogy hát gyereke lesz. Mondjuk én is a szentlélekre hivatkoznék a férjem előtt, ha mástól esnék teherbe. Sámson esetében azonban még faramucibb a helyzet, itt egy férfinek tűnő lény jelenti be az asszonynak, hogy majd teherbe esik és hát lehet, hogy tesz is érte. Felfoghatjuk jótékonykodásnak is, bár a hölgy férje meglehetős gyanuperrel él. A nő meg azt mondja a férjének, hogyhát ez egy angyal volt. És ez folytatódik a történet során, megszületik Sámson, akinek tilos a haját levágni. Ekkor átugorjuk hősünk gyermekkorát és egymást követően zajlanak a mai szemmel igazán tahónak tűnő események. Sámson sportot űz a verekedésből, és abból, hogy mindig az ellenség lányai közül választ társat magának, annak ellenére, hogy ezek a nők mindig rászedik. Eközben epizódonként Sámson kettészakít egy bébioroszlánt, mert idegesíti a hangja, és hogy odajön hozzá, majd egy idő multán felfedezi, hogy méhek vertek tanyát az állat hullájában, ekkor Sámson ohne zsinór belenyúl és kézzel kiveszi a mézet a dögből, és ezt majszolva hazaviszi, ad belőle szüleinek is. Aztán minden ok nélkül megöl 30 fiatalembert, vagy inkább okkal: egy elveszített fogadás kapcsán, 30 ruhát kell kiosztania a győzteseknek, úgyhogy ezeket a ruhákat szedi le az általa meggyilkolt emberekről. Azután nem bikacsökkel, hanem egy szamár álkapcsával üt agyon 1000 embert, csak úgy, rókákat kínoz meg azzal, hogy összeköti őket a farkuknál fogva, meggyújtja és beereszti a pánikbaesett állatokat az új termésbe, stb. Nem mesélem tovább, a legjobb a történetben, ahogy a lányok, asszonyok sorban rászedik, ez a mamlasz meg haggya magát.
Sok hősi dolgot, vagy vezéregyéniséget nem tud felmutatni, de azért a tömeg úgy emlékszik rá, mintha… Pikk-pakk, egy nap alatt elolvasható, néhol szép a nyelvezete, néhol meg bealudtam rajta, ami valljuk meg, sokszor kincset ér.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Meir Shalev: Négy lakoma
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink
Ámosz Oz: Fekete doboz
Uri Orlev: Sziget a romok között
Aharon Appelfeld: Egy élet története
Jehudit Rotem: Oly nagyon szerettem
Miriam Akavia: Lombhullás
Mose Alpan: A viharban
Ávráhám B. Jehósuá: Kései válás