Futni ​valakivel 93% 49 csillagozás

Ámosz Oz halála után minden bizonnyal az első számú izraeli íróvá és alighanem Nobel-esélyessé is előlépő David Grossmantól eddig mindössze egyetlen könyvet olvastam – ez volt A világ végére –, és ez alapján abba a kategóriába került, mint egyébként oly sokan: jó írónak tartottam, a képességeit elismertem, de nem igazán tudott közel kerülni hozzám. Már régóta tervben volt, hogy elolvasom tőle az Egy ló besétál a bárba című, többek között a Nemzetközi Man Booker-díjat is elnyerő regényét, de egy friss megjelenés, a Futni valakivel végül megelőzte.

A könyv cselekménye napjaink Izraeljében játszódik, mégpedig két, természetesen egymáshoz szorosan kapcsolódó szálon. Az egyikben Aszaf, a visszahúzódó, tizenhat éves, számítógépes játékokért rajongó fiú nyári munkaként egy igen különös feladatot kap: a jeruzsálemi városháza azzal bízza meg, hogy találja meg egy kóbor kutya gazdáját, és lehetőleg vasalja be rajta a közterületen csavargó eb miatt kirótt bírságot is.

A fiú a kutyával együtt sokáig bolyong a városban, hogy végül furcsa körülmények között megtudja egy igen különös apácától, hogy a Dinka névre hallgató négylábú egy harminc napja eltűnt lányé, Tamaré, akit az idős nő kérésére meg kell találni, ha törik, ha szakad. És mint tudjuk, egy tizenhat éves, szűz fiú nem ismer lehetetlent…

A másik szál természetesen Tamaré, akinek története az „eltűnése” idején veszi kezdetét, és a szerző nem mindennapi módon csigázza fel az olvasója kíváncsiságát azzal kapcsolatban, hogy a lány mit és miért tesz. A két szál természetesen idővel egyre közelebb kerül egymáshoz, miközben hőseink (és a hűséges eb) kénytelenek egyik kalandot átélni a másik után. És ami roppant fontos, ezek a kalandok működnek; működnek még akkor is, ha talán túlságosan is az érzelmeinkre akar hatni az író a gondosan elhelyezett és pontosan végiggondolt fordulatokkal. De talán ez azért sem baj, mert a Futni valakivel inkább egy szép mese, mint egy ízig-vérig realista történet.

Összességében megint arra jutottam, mint a korábban olvasott kötetnél: David Grossman egy igazán profi író, akinek a kisujjában van a mesterség, és aki ügyesen mozgatja ezt a végső soron Young Adult sztorit (kamasz szereplők, szerelmi szál, cuki kutya, néhol kiszámíthatóbb fordulatok és pár olyan kérdés, amit jobb nem feltenni, ha igazán élvezni akarjuk a cselekményt), de ezzel a véleményem szerint némileg túlírt történettel megint nem sikerült közel kerülnie hozzám. Viszont abban biztos vagyok, hogy akiknek bejönnek a kalandos, némileg romantikus, színes-szagos, a nagyvárosi élet zsongását és az élet árnyoldalait is megvillantó történetek, az megtalálhatja a számításait ezzel a kutyás könyvvel.

Grossman – az ember, aki mindig tudja, hogyan kell muzsikálni a lelkemen.

Meglehetősen szerelmes lettem ezúttal is. Értsük ezt úgy, hogy le vagyok nyűgözve, és legszívesebben rögvest fejest ugranék ebbe a történetbe megint, ha az agyam egyik szelete nem súgná azt, hogy érdemes kicsit pihentetni az élményt. Hadd áradjon szét minden porcikámban a történet, ami percek alatt tíz méter mélyre ásott a bensőmben, emlékeket ébresztett, és úgy felhajított az érzelmek hullámvasútjára, hogy a kötet olvasása közben felváltva hallgattam a Mad Max – A harag útja és az Igazából szerelem filmzenéit. Viszont, tűnjön ez bármennyire furcsának, a mosoly majdnem mindig ott játszott a szám sarkában, miközben ezt az okos és szép mesét olvastam. Mert néhány dolog túl ismerős volt, és mert szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy Tamarnak és Aszafnak sikerülni fog. Megvolt hozzá az eszük és a szívük. Igaz, a genyók Izraelben is genyók (Grossman meg nagyon utálhat egy Motti nevű fickót, mert itt az agresszív, prosztó rendőrt hívják így, míg A világ végére című regényében Ora önző, figyelmességből elégtelen alkalmi szexpartnere fut ezen a néven), de oda se neki, míg olyan barátok segítik hőseinket, mint a bölcs Teodóra, az életvidám Seli, a lelkekbe azonnal belelátó Lea vagy a vagány és végtelenül jóindulatú Rinó (akinek ezúton üzenem, hogy nagyon szívesen elmennék vele randizni). És persze Dinka kutya, hiszen mihez is kezdenének a srácok, ha ő nem mutatná az utat?

Ez az út pedig, vezessen bár néha sötét sikátorokon és lepukkant, kültelki placcokon keresztül, nagyobbrészt szédítő rohanás az élet színes-szagos, pezsgő, elbűvölő kavalkádján át egy gyönyörű nyárba, egyenesen önmagunk felé. Tisztelet Grossmannak, amiért a világ minden rezdülésére nyitottan és odafigyelve, hihetetlen érzékenységgel alkot, és emlékeztet rá, hogy sokszor a sorból kilógók a legértékesebbek.

Kérek még.

Igazi meglepetés a két izraeli kamaszról, egy kutyáról, a jeruzsálemi alvilágról, szerelemről, barátságról szóló, általam eddig nem ismert és nem olvasott 65 éves David Grossman izgalmas regénye. Ezt is a @Pannonia_Könyvtár új szerzemények polcáról vettem el.
A szerző regényének főszereplői Izraelben élő kamaszok. A két szálon futó cselekmény napjainkban játszódik. A 16 éves Aszaf a nyári szünetben a városházán dolgozik,s egy nap azt a feladatot kapja, hogy keresse meg egy kóbor kutya gazdáját. Lenyűgözően jó felütés, engem teljesen megfogott. A fiú lohol a kutya után a városon keresztül, Dinka – mint később megtudjuk az eb nevét – ismeretlen, emberekhez vezeti el. Aszaf különleges, nehéz emberi sorsokat ismer meg. A biztos, szeretetteljes családból érkező fiúra nagy hatással vannak ezek az emberek, érzékennyé válik irántuk. A sok apró részletből lassan bontakozik ki a kutya tulajdonosának személye. Aszaf számára egyre fontosabbá válik, hogy megtalálja a lányt, a kutya gazdáját, miközben nagyon szoros kapcsolat szövődik a fiú és az állat között. A másik szál a lány, Tamar története. A szintén 16 éves, tehetséges énekes lány arra készül, hogy egy hónapra eltűnjön otthonról. Egy titkos célja van, amelynek részleteiről még legjobb barátnője, Lea sem tudhat. Barátját, a drogfüggő Sájt akarja kimenteni a jeruzsálemi alvilágból. A lány nagyon eltökélt, minden részletet gondosan előre eltervez, nem riad vissza semmitől, embert próbáló helyzeteken megy keresztül. Érzelmileg, fizikailag végletekig kimerülten találkozik végül össze Aszaffal.
Grossman izgalmas könyvében Jeruzsálem embertelen alvilágáról olvastam. A szerző végig fenn tartja az érdeklődést, a kíváncsiságot a regény egész folyamán. A szerkezetben csak apránként derül ki, hogy mi miért történik. Hősei egyik izgalmas kaland után keverednek a másikba. Nem hiányoznak az utolsó pillanatban bekövetkező szerencsés fordulatok sem. A szerző közvetlen hangnemének köszönhetően könnyen azonosulhatunk a főszereplők őszinte, néha botladozó, magukat kereső, máskor nagyon határozott gondolataival. Pontos rajzot kapunk minden szereplőről, a felnőtté váló Aszafról, a zaklatott lelkű Tamarról, a világot csak a könyvekből ismerő Teodóráról, a sok nehézséget megélt Leáról, a hitevesztett Sájról és a többiekről egyaránt. Kifejezetten nagyon tetszett, kitűnő szép könyv elfogadásról, áldozatról, kitartásról, szeretetről.

Dovalé története után nem volt kétséges, hogy fogok még olvasni Grossmantól. Tamar és Aszaf, a két jeruzsálemi fiatal története nagyon nehezen indult be számomra, különösen Tamar szála lógott nagyon a levegőben, olyan lassan kaptunk információkat. Emiatt az olvasással is nagyon lassan haladtam. A végét viszont nagyon összecsapottnak éreztem, olyan kurtán-furcsán lett vége, és bennem számos kérdés maradt még, amire nem kaptam választ. Nekem Aszaf történetszála volt az éredekesebb, sok emberrel találkozott, és rajtuk keresztül sok életúttal ismerkedtünk meg. Teodóra története különösen gyönyörű volt.

Ui. Csak nekem ugrott be az Egymás szemében meg A néma Szilvásitól?

A nyaralás alatt fejeztem be, tehát kellőképpen le tudtam nyugodni, hogy befejezhessem, és milyen jó is volt így!
Nagyon jó könyv, szuperül van megírva, bár néha van benne egy-egy gépelési hiba, de nem túl zavaró. A könyv értékéből semmit nem von le.
A mai Jeruzsálem alvilága a helyszín, jó a sztori, Aszaf és Tamar kettőse nagyon szerethető. Dinkáról, a kutyáról nem is beszélve….
Imádtam.
A Scolar Kiadó megint jól választott.

David Grossman mindent tud az emberről, annak lelkéről, és az ember cselekedeteit irányító belső és külső erőkről. Ezt kihasználva irányítja főhősei sorsát. Nem hatásvadász, mindig csak annyi információt, annyi utalást kapunk, amennyi továbblendíti a történetet, bennünk kétségeket ébreszt, és kényszerít minket a továbbolvasásra. A helyszín a mai Jeruzsálem. No ne a pajeszos, feketébe öltözött, hajlongó öreg zsidókra gondoljunk a siratófalnál, hanem a fiatal nemzedékre, akik interneteznek, ismerik a jó zenét, sőt még a kábítószertől sem riadnak vissza. A párhuzamos cselekmény vezetés nagyon jót tesz a regénynek. Főhőseink fejlődőképesek. Igaz, kényszerpályán mozognak, humán értékeiket mégis meg tudják őrizni. A katarzis torokszorító, egyben felemelő. Bizton állíthatom, ez a könyv az idei szépirodalmi kiadványok egyik csúcsa.

Első, de minden bizonnyal nem az utolsó könyvem volt Grossmantól.
Csodálatos utazáson vettem részt Tamarral és Aszaffal és Dinkával. Aszaf teljesen véletlenül csöppen bele Tamar életébe, mikor azt a feladatot kapja, hogy keresse meg egy kutya, Dinka gazdáját.
Már az első oldalakon elkezdődik a rohanás, és megismerjük Tamar bátor életét a barátai szemén keresztül.
Ezzel párhuzamosan megismerjük Tamart is, aki egy olyan vállalkozásra készül, amihez keveseknek lenne mersze.
Sok szereplővel találkozunk, többnek megismerjük az életútját, melyek egytől egyig különlegesek.
Ezekkel szembeállítva megjelennek a gonosz szereplők, akikkel senki nem szeretne összefutni az utcán… pedig biztos, hogy ott vannak, csak nem vesszük őket észre.

Ennek a könyvnek csak mélysége van, de furcsa módon ez a mélység a magasság is egyben. Elborzadsz a történésektől, de a szereplők boldoggá tesznek, és olyan élménydús cselekményt kapsz, olyan leírásokkal és gondolatokkal, hogy minden szörnyűség ellenére szeretnél ott lenni, és a triót kiegészíteni.

Aszaf 16 éves visszahúzódó kamasz, a nővére lelépett Izraelből, a barátja cserbenhagyta, ő pedig nyári munkaként az önkormányzatnál unatkozik. Egy nap kezébe adnak egy kutyát, vigye haza; a kutyát csak követni kell, hazatalál.
Elindul a kutyával, futnak át a városon. A kutyát, Dinkát, és gazdáját, Tamart, sokan ismerik, Aszafot mindenki Tamar ismerősének tekinti. A kutya után futva máshonnan, eddig ismeretlen oldaláról
ismeri meg a várost, ahol él, és természetesen megismerkedik pár fura figurával is. Ezzel párhuzamosan megismerjük Dinka gazdáját, Tamart, aki a családját és anyagi biztonságát hátrahagyva tervez valamit.
Szóval adott két kamasz, akikről már az elején világít, hogy itt bizony nagy szerelem lesz, és adott egy kutya. Vagyis tökéletes alapanyag agy nagyon rossz könyvhöz. De ez Grossman könyve ezek a kamaszok olyan hitelesen átlagosak, nem mentik meg a világot, magukat sem nagyon. Mégis van valami eszméletlen pozitív oldala végig a regénynek, valahogy annyira bájos ez a két gyerek, amennyire csak egy kamasz tud az lenni, akiben a kisgyermek és a felnőtt fura keveréke van benne, aki egy pillanat alatt ráhangolódik egy kutyára, és képes követni bárhová egy ismeretlen lányt, aki bármire képes… ez spoiler lenne, valakiért, aki fontos neki. Nem mentik meg a világot, de a maguk módján jobbá teszik.
Ez egy nagyon jóféle kamaszos-szerelmes-kutyás könyv.

Jól adagolt információk, érdekes történetvezetés, izgalmas sztori és még egy kutya is. Kell ennél több? :)

A regény Izraelben játszódik napjainkban, s a főhősei kamaszok. A cselekmény két szálon fut. Megismerjük a 16 éves Aszafot, aki a nyári szüneti munkája során a városházán egy nap azt a feladatot kapja, hogy keresse meg egy elkóborolt kutya gazdáját. A fiú fut keresztül-kasul Jeruzsálemben a kutya után, aki ismeretlen emberekhez vezeti el, s megtudja, hogy a kutya, Dinka tulajdonosa Tamar, egy szintén 16 éves lány, aki gyönyörűen énekel, s története elég baljós. Hisz eltűnt, igaz önszántából, de kiderül, hogy köze van a kábítószerekhez, s egy fiút akar megmenteni. Aszaf lassan összerakja a mozaik darabjait, s végül összetalálkoznak a szálak és a főszereplők. Igazán érdekes alakok kerülnek képbe, van itt önkéntes toronyrabságot vállalt apáca, egy egykor drogfüggő, sötét múltú vendéglős, a jeruzsálemi alvilág után nyomozó rendőr, az alvilág sötét figurái, kihasznált csellengő tehetséges fiatalok, drogfüggők, Amerikába szökött testvér (az ő pontos sztoriját szívesen megismertem volna, sajnáltam, hogy nem derült ki), egy igaz barát és egy kevésbé igazi. Mondhatjuk egy szép szerelmi történet egy kis mocsokba burkolva. Nekem nagyon tetszett Grossman stílusa, szerintem keresni fogom még a további könyveit.