Fontos és hiánypótló, néhol kicsit széttartó és csapongó, és a dramaturgiai ívek sem mindig a megfelelő ütemben emelkednek-süllyednek, de összességében precízen, hozzáértéssel, odafigyeléssel és lelkiismerettel megírt mű.
Szerencsétlen oszázs indiánok sorsa a többi törzs között is kiemelkedően tragikus. A területeik nagy részét a polgárháború alatt/után elvették, közben a járványok és a korabeli kapzsi, kedvtelő népirtás áldozatai voltak, végül egy művelésre alkalmatlan területre száműzték őket. Szerencséjükre (és balszerencséjükre) jött a csattanó, kiderült, hogy Amerika legnagyobb olajkészlete fölött éldegélnek. Így lettek meglepő és bizarr fordulattal kisemmizettekből milliárdosok, a korabeli társadalom irigyelt és megvetett különcei.
És így szabadult rájuk, illetve a földterületeikre a haszonlesők és gonosztevők tömege, pénzsóvárok, bankárok, rablók és gyilkosok, akik évtizedeken át, mindenféle válogatott módokon (a beházasodástól és baráti hízelgéstől kezdve a lassú, módszeres mérgezésen át az egyszerű agyonlövésig vagy felrobbantásig), törvényesen és törvénytelenül fosztogatták az oszázsok vagyonát.
Történetük nem csak a végül brutális sorozatgyilkosságokba torkoló őrület miatt olyan hátborzongató, hanem mert igen jól megmutatja, egyrészt a gátlástalan, rendszerszintű, jogszerűsített korrupció egy korai, iszonyú mocskos példáját, másrészt azt, ahogy törvényekkel, ügyeskedéssel, egész családok, közösségek, szervezetek, politikusok, rendőrök bevonásával, évtizedekig folyó emberi aljasságként minden lehetséges módon kihasználták, aztán lényegében eltörölték a föld színéről az indiánokat.
(Az abszolút hitványság egyik bizarr példája: egy oszázs indián nem költhette tetszés szerint a saját földjéből származó pénzét, mert az amerikai törvényhozás alacsonyabb rendű embernek bélyegezte, és mint olyant, alkalmatlannak ítélte a gazdálkodásra. Ezért a szövetségi állam vagyonkezelőt (a legbefolyásosabb fehér lakók közül kijelölt gyámot) rendelt ki mellé, aki szabadon eldönthette, hogy évente legfeljebb mennyi pénzt (nyilván lehetőleg minél kevesebbet, hogy több maradjon a gyámnak) vehet fel a saját, zárolt számlájáról, és azt mire költheti el.)
Könnyen, gyorsan olvasható, izgalmas és érdekfeszítő, egyben gyomorforgató és elszomorító írás, műfajilag valahol a tényregény és a történelmi könyv között. Talán lehetne kicsit hosszabb, komplexebb, markolhatna nagyobbat, és kár, hogy menet közben (az egyébként remek határvidéki karakterek bemutatása, és a sok mellékszál miatt) veszít abból a krimiszerűen feszes és izgalmas tempóból, amivel indul. Elvileg Scorsese csinál belőle filmet, de szerintem sorozatként, például a Fargo egyik új évadaként lenne igazán zseniális.