Bullshit ​munkák 20 csillagozás

David Graeber: Bullshit munkák

Értelmetlennek ​érzed a munkádat? A lelked mélyén úgy érzed, semmi szükség arra, amit csinálsz? Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?

Bullshit munka az, ami ha az egyik pillanatról a másikra eltűnne a föld színéről, észre sem vennénk a hiányát. Ezek azok a tökéletesen értelmetlen munkakörök, amelyek nem járulnak hozzá a világ működéséhez, és semmi szükség a létezésükre. David Graeber anarchista antropológus ide sorolja a PR-tanácsadók, a vállalati ügyvédek, a kommunikációs koordinátorok, a telemarketingesek vagy épp az éjszakai pizzafutárok munkáját, ellenben a bérgyilkos tevékenységét nem. A szerző tudományos igényességgel, de élvezetes, könnyed stílusban térképez fel egy olyan jelenséget, amelyhez talán nekünk is több közünk van, mint amennyire beismerjük magunknak. Kutatásokra és őszinte vallomásokra alapozva jár utána a feszítő kérdéseknek: Miért boldogtalan a jó fizetés ellenére is a legtöbb bullshitmunkás? Mi az oka annak, hogy manapság annyira elszaporodtak a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Typotex, Budapest, 2020
340 oldal · ISBN: 9789634931171 · Fordította: Boross Ottilia
>!
Typotex, Budapest, 2020
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931171 · Fordította: Boross Ottilia
>!
Typotex, Budapest, 2020
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634931171 · Fordította: Boross Ottilia

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Thomas Carlyle


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Baráth_Zsuzsanna P>!
David Graeber: Bullshit munkák

Ment-e a munkád által a világ elébb? Minden felnőtt ember életének meghatározó része a munkája, és a dolgok természetes rendje szerint időnként vannak mélypontjai, amikor úgy érzi, hogy teljesen felesleges, amit csinál. Aztán vagy sikerül helyrerázni az önbecsülését és szépen csendben folytatja tovább, amit eddig is csinált vagy fellázad az élete ellen, és új szakmai vizekre evez. Ez mindenkinek az élethelyzettől függő saját döntése, azonban a szerző vette magának a bátorságot, és végiggondolta társadalmi szinten ezt a jelenséget. Nagy vihart kavart 2013-ban egy vitaindító cikkével, a könyv ennek a tovább fejlesztése, amelynek érdekében sokféle munkát végző ember osztotta meg vele a tapasztalatait és a gondolatait. Emberünk egy pöttyet szélsőséges véleményt képvisel, amivel én személy szerint nem tudok azonosulni, de ettől még ez a kötet egy nagyon érdekes társadalomtudományi kérdést boncolgat, szakszerűen, mégis olvasóbarát módon megírva, egyáltalán nem száraz tudományos értekezéshez van szerencsénk. Definíció szerint a bullshit munka olyan fizetett munkakör, amely annyira értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az azt betöltők is képtelenek létezését indokolni, miközben a munkakör betöltésének egyik feltétele kötelességüknek érezni, hogy ezt ne mutassák ki. Alapjáraton is mellbevágó szembesülni ezzel, de most, hogy a pandémia a maga pőre kegyetlenségében megmutatta, hogy melyek azok a munkák, amelyekre feltétlenül szükség van, és melyek azok, amelyek nélkül simán elketyeg az életünk ideig-óráig, különösen érdekessé teszi a témát. Hiszen az első hullám idején, amikor minden leállt 2 hónapra, napok alatt szűntek meg egész szakmák (turizmus, színház, mozi stb), amelyek nélkül addig elképzelhetetlennek hittük az életünket, aztán viharsebesen kiderült, hogy amikor a túlélés válik elsődlegessé, akkor bizony azonnal átértékeljük a preferenciáinkat. Ez a rendkívüli helyzet természetesen nem fedi teljes mértékben a könyvben tárgyalt témakört, de mélyebb dimenziókat tud adni neki. A szerző olyan megállapításokat tesz, amelyeken érdemes elgondolkodni, nem kell egyetértenünk a következtetéseivel, de mindenképpen elismerésre méltó, hogy milyen széles spektrumban tárgyalja a témakört. Kár, hogy a vége eléggé össze lett csapva, így az általa kínált megoldás nem kerül olyan szinten kifejtésre, hogy meggyőző legyen.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/08/30/konyvkritika_…

4 hozzászólás
Nikoletta_Klein>!
David Graeber: Bullshit munkák

Ritkán olvasok társadalomtudomány témában, de meg kell mondjam, ez a kötet meghozta a kedvemet. A fordítás nagyon jól sikerült, könnyed stílusban ad át ismeretet, kínál új perspektívát. Kedvcsináló a könyvhöz: https://youtu.be/sn_NO7qSv6o

Renáta_G>!
David Graeber: Bullshit munkák

Vajon az ember teremt értéket a munkájával? Sokan reflexből vágják rá, hogy igen. De vajon hányan vannak, akik magukba nézve, őszintén tudják ezt mondani? A legtöbb esetben a bullshit munkát végzők boldogtalanabbak. A szerző arról is beszámol, hogy milyen erkölcsi és pszichológiai következményei lehet, ha valaki a bullshit munka csapdájában vergődik. Az ijesztő a kötetben, hogy megmutatja Graeber, hogy a kapitalizmus hajnala óta a bullshit munkát folyamatosan növekednek, de mára ez társadalmi problémává nőtte ki magát. Miért?

„A gazdaságok világszerte egyre inkább a semmi gyártására ráálló gépezetté váltak.”

David Graeber nagyon érdekes témát dolgozott fel és jó stílussal teszi mindezt. Számos interjú pedig megismertet velünk rengeteg értelmetlen munkakört és azt is, hogy milyen káros hatásai vannak a bullshit munkáknak, valamint, hogy miért beszélnek erről oly kevesen és keveset, de arra is lenne ötlete, hogy miként lehetne a bullshit munkák politikai hatásait megváltoztatni.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2021/01/20/bullshit_munkak

EmmanuelleKant>!
David Graeber: Bullshit munkák

Nagyon jól indult a könyv, aztán elveszítette ezt a lendületet és párszor még voltak érdekes gondolatok, de többnyire sajnos nem kötött le. Bevallom én jóval többre számítottam. Nagyobb részt az Egyesült Államokon belül maradt a példákkal és a globális jelenségeket csak felismerni lehetett, de úgy érzem a szerzőnek nem terjedt ki a kutatása Amerikán túl.

Anikó_Szalai_3>!
David Graeber: Bullshit munkák

„[Bullshit munkakörök] Végső defínció: a bullshit munka olyan fizetett munkakör, amely annyira értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az azt betöltők is képtelenek létezését indokolni, miközben a munkakör betöltésének egyik feltétele kötelességüknek érezni, hogy ezt ne mutassák ki.” 32.o.

Mindenképp olvasásra érdemes könyv! Nem mondom, hogy egy-egy gondolata a szerzőnek nem tűnt spekulatívnak, és őszintén bevallom azt is, olyan is volt, amit a legkevésbé sem értettem, hogyan jutott el olyan következtetésre, amire eljutott. Ugyanakkor fájdalmasan igaz jelenségről ír, a bullshit munkákról, és tegyük a szívünkre a kezünket, mindannyian tudunk mondani olyan ismerőst, aki bullshit munkát végez (hacsak nem mi vagyunk azok…).

Illetve a szerző fontos állítása, hogy egyre több lesz a bullshit munka a robotizációból kifolyólag is, illetve a munkánk egyre nagyobb százaléka fog ebből állni. Miért? Mert a robotizációval sok munkahely fog megszűnni, ugyanakkor az embereket foglalkoztatni kell. Így alakulnak ki a pénzügyi szektorban a mindenféle kamu munkahelyek, ahol egy kihúzófilccel szerződéseket színezgetnek, vagy a rengeteg középvezetőt foglalkoztató hierarchikus cég, ahol valójában a középvezetőnek fogalma sincs, mit kellene csinálnia, hiszen a beosztottak nélküle is tökéletesen jól tudnak dolgozni…

Fontos állítása még a könyvnek, hogy minél értelmesebb valakinek a munkája, annál kevesebb pénzt fog kapni érte. A szerző szerint a magyarázat egyszerű: az, hogy értelmes munkát végzel, már önmagában jutalom, így nincs szükség érdemi pénzbeli kompenzációra. Míg ha bullshit munkád van, muszáj téged megfizetni, hogy ott maradj a pozícióban akkor is, ha tudod, hogy az életedből értékes évek telnek el teljesen értelmetlenül.

A szerző megoldást is kínál a bullshit munkák burjánzásnak megfékezésére, mégpedig az alapjövedelmet. Csak a könyv utolsó pár oldalán dobja fel az ötletet, kikötve, hogy a könyve nem az alapjövedelemről szól, hanem a bullshit munkákról. Ugyanakkor ezt a könyv hibájának tartom. Az utolsó 5 oldalon felvetni egy ötletet egy olyan problémára megoldásként, amiről 250 oldalon át olvastunk, igencsak összecsapott érzetet kelt, még akkor is, ha a szerző antropológus és nem szociálpolitikus.
Továbbá nem vagyok alapjövedelem párti, így a megoldással nem tudok egyetérteni. Minimum utópikusnak tartom az ötletet és naivnak az alapjövedelem hatásainak leírását. A Válasz Online-on egy nagyon jó vita zajlott erről egy pár hónapja, ahol a pro és kontra érvek is elhangzott, érdemes elolvasni: https://www.valaszonline.hu/tag/alapjovedelem/ Ez alapján mindenki eldöntheti, hogy mennyire kínál valós megoldást az értelmetlen munkahelyekre az alapjövedelem. Persze enélkül az ötlet nélkül meg igencsak depresszív kicsengése lenne a könyvnek, hiszen hogyan tudunk megállítani egy folyamatot, amihez kicsik vagyunk?

Egyébként nagyon olvasmányos stílusban, jó humorérzékkel megírt könyv, biztosan le fogom még venni a polcról és újra fogom olvasni.

(Egy kiegészítés: a szerző vállaltan anarchista, így több gondolata és ötlete felismerhetően anarchista beállítottságából fakad, ami tőlem nagyon távol áll, ettől függetlenül érdemesek megfontolásra.)

1 hozzászólás
Bereg_Isztria>!
David Graeber: Bullshit munkák

Kötelező olvasmánnyá tenném – legalábbis bizonyos részeit.
A legjobban azok az idézetek fogtak meg, amelyek bullshit munkát végző emberektől származnak, ami viszont nehézkessé tette az olvasást, az a szétfolyó érvelés, amibe mintha többször is belegabalyodna az író.
Ha bírjátok szuflával, olvassátok el a könyvvégi jegyzeteket is útközben, mert érdekes adalékokat tartalmaznak.

Imoran>!
David Graeber: Bullshit munkák

A kezdeti lelkesedésem unalomba csapott át, a személyes történetek érdekesek voltak, de a száraz társadalomtudomány már untatott.

frontdoor555>!
David Graeber: Bullshit munkák

Sosem olvastam még magát anarchistának valló filozófus/antropológus írását, ez rögtön magával ragadott. Az első 50-100 oldal után majdnem felmondtam a munkahelyemen. Aztán, ahogy az az életben is lenni szokott, lenyugodtak a kedélyeim, néhol kicsit unatkoztam is. Viszont a könyv végén Graeber megoldást is felvet a bullshit munkák problematikájára, ami dicséretes és remek vitaindító. Többet kaptam a könyvtől, mint vártam, érdemes volt elolvasni. (A fordítás és a szegényes lektorálás miatt néha forgattam a szemem.)


Népszerű idézetek

Nikoletta_Klein>!

Thomas Carlyle rendkívül népszerű esszéista volt […]. Meghirdette a Munka Evangéliumát, és hirdette, hogy a munkát nem szabad a materiális igények kielégítésére szolgáló eszköznek tekinteni. A munka az élet esszenciája.

„Az ember a munkán keresztül válik mind tökéletesebbé… Látnunk kell, hogy az embert még a leggyötrelmesebb Munka is, amint belefog, harmonikus egésszé lényegíti át. Az egyszerű napszámos lelkét, mint minden emberét, át- meg átszövik a Kétségek, Vágyak, Bánat, Megbánás, Bosszúság és Kétségbeesés kínjai, de amint elszántan munkájába veti magát, elcsendesednek ezek, egyre halkulóbb morgással húzódnak vissza sötét odújuk mélyére. Az ember végre ember lesz. A Munka áldott sugarai fénylenek fel benne; mi ez, ha nem maga a tisztítótűz, mely az összes keserűséget magába hamvasztja?” (Thomas Carlyle: Past and Present)

Érdekes összehasonlítani Carlyle-t Nietzschével. Carlyle azért ünnepli a munkát, mert megszabadítja az ember lelkét az aggodalmaktól, Nietzsche pedig épp ellenkezőleg gondolkodik. „A munka dicsőítésében, a munka áldásáról való fáradhatatlan beszédben én ugyanazt a hátsó gondolatban látom…. a félelmet minden individuálissal szemben. Ha kissé tüzetesebben vesszük szemügyre a munkát, a reggeltől estig tartó szorgos-dolgos igyekezetet, mindjárt rájövünk, hogy ez a munka a legjobb rendőrség, mindenkit ez tart kordában és határozottan akadályozza a gondolkodás fejlődését és a függetlenség vágyát. Mivel rendeget idegi energiát fogyaszt, és azt a gondolkodástól, töprengéstől, álmodozástól, gondoktól, szeretettől, gyűlölettől vonja el.” (Virradat: gondolatok az erkölcsi előítéletekről, 1881 [2000:159], Romhányi Török Gábor fordítása). Az írás talán egyenesen Carlyle-nak szánt válasz.

243., 330-331

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche · Thomas Carlyle
2 hozzászólás
imrekati>!

Az ótvar melókat kétkezi munkások végzik, akiket általában órabérben fizetnek, a bullshit munkákat pedig irodai dolgozók végzik, akik többnyire havi fizetést kapnak. Az ótvarmelósokba bárki beletörölheti a lábát, ugyanezen okokból kevés megbecsülést is kapnak. Viszont legalább tudják, hogy hasznos dolgot végeznek. A bullshit munkát végző embereket tisztelet és megbecsülés veszi körül, felnéznek rájuk, mint képzett szakértőre, jó fizetést kapnak, ambíciózus, igyekvő emberként kezelik őket, akik méltán lehetnek büszkék teljesítményükre. Valahol azonban tisztában vannak azzal, hogy ambíciójuknak nincsen tárgya, igazából nem dolgoznak meg az életüket szórakoztatóbbá tevő fogyasztási cikkekért, az egész egy hazugságra épülő kártyavár. És valóban az.

37. oldal

1 hozzászólás
Nikoletta_Klein>!

Milyen lesújtó lehet úgy ébredni felnőtt életünk hetente hétből öt reggelén, hogy olyasvalamit fogunk egész nap csinálni, amit lelkünk mélyén pokolba kívánnánk, merőben feleslegesnek érzünk, ami pusztán idő- és energiapocsékolás, sőt a világ egyenesen rosszabb lesz tőle?

Előszó

Nikoletta_Klein>!

Ahogy a nők nem fizetett gondoskodása nem jelenik meg a gazdasági mutatókban, éppúgy a munkásosztály által végzett munkák gondoskodó jellege is láthatatlan marad. […] A gondoskodás nincs elismerve értékteremtő munkaként.

250. oldal

Nikoletta_Klein>!

[…] a „szépséggyártás” természetéből fakadóan nyomásgyakorló és manipulatív. […] Amikor a celebek megjelenését szépítik meg finom eljárásokkal, a nézők hétköznapi realitásokkal kapcsolatos tudat alatti elvárásaik torzulnak – ebben az esetben az válik irreálissá, hogy milyennek kellene kinéznie egy férfi vagy egy nő testének. Innentől fogva az áldozatoknak az a nehezen feldolgozható érzése támad, hogy az ő valóságosan megélt életük az igazinak csak tökéletlen mása. Míg a tisztességek illúziók vidámsággal töltik meg a világot, a tisztességtelenek szándékosan azt a meggyőződést akarják az emberekben erősíteni, hogy saját világuk hitvány és szánalmas.

61. oldal

Nikoletta_Klein>!

Ma már nem azon keresztül határozzuk meg és értelmezzük magunkat, hogy mit hozunk létre, hanem hogy mit fogyasztunk: milyen ruhákat hordunk, milyen zenét hallgatunk, milyen csapatnak drukkolunk.

255. oldal

margherita>!

A jelenség gyakorlati, politikai vetülete felettébb hasonlít a „jó zsaru, rossz zsaru” stratégiára. Keltsünk káoszt a piacon, tegyük az életet és az addig igaznak tartott értékeket bizonytalanná, majd jelenjünk meg úgy a színen, mint az elszabadult barbársággal szembeszálló testvériség és istenhit utolsó bástyája.

269. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jared Diamond: A világ tegnapig
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik
Abhijit V. Banerjee – Esther Duflo: A szegények gazdálkodása
Austin Kleon: Mutasd meg magad!
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Rutger Bregman: Emberiség
Susan Forward: Mérgező szülők
Damion Searls: Rorschach
Shawn Achor: A boldogság mint versenyelőny
Robert Greene: A kiválóság hatalma