Az ​Ezüst Íj Ura I-II. (Trója 1.) 131 csillagozás

David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II. David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Első ​kötet:

Aranyemberként, de az Ezüst Íj Uraként is ismerik. A dardánok Aineiásznak hívják – a barátainak azonban csak Helikáón. Erős, gyors, bátor, vág az esze; ellenségei gyűlölik, de még trójai szövetségesei is félnek tőle. Mert a lelke mélyén lapuló ádáz szomjúság csak vérrel csillapítható.

A hagyományokra fittyet hányó, a háború művészetében jártas és szen­­vedélyes Andromakhé, Théra papnője, fogadalmat tesz: bár akarata ellenére jegyezték el Hektórral, Trója örökösével, csak azt fogja szeretni, akit a szíve választ, és úgy él, ahogy azt vágyai diktálják.

A mükénéi Arguriosz sziklaszilárd eltökéltségű, páratlan harcos, de mint minden mükénéi, ő is a hódításnak és a gyilkolásnak él. Királya, Aga­memnón őt, Helikáón esküdt ellenségét küldi az arany Trója védel­mének kikémlelésére.

Hármuk egymásba fonódó sorsából, a szenvedélyes szerelem és gyűlölet szikráiból hamarosan világot elnyelő tűz lobban fel.

Három élet, amely népek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890725 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, 2010
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890732 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, Budapest, 2010
638 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890718 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Artemisz / Diana · Odüsszeusz / Ulysses · Andromakhé · Helikáón


Kedvencelte 43

Most olvassa 3

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Amadea>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

– Meghalsz, gaz mükénéi! – ordítottam, miközben az ágyra vetődtem. – Levágom a fejedet!
A mükénéi egykedvűen tovább bámulta a monitort, a csatakiáltásom nemigen hatotta meg. – Sajnálom, szívem – mondta enyhe részvéttel a hangjában –, egyáltalán nem vagy félelmetes.
Elcsüggedtem. – Akkor nem is lehetek harcos?
Biztatóan rám mosolygott. – De, lehetsz.
– VÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!

Trójás évet írunk, idén ez a harmadik olvasmányom a témában (nem, az Íliászra egyelőre nem támadt gusztusom), de nem hittem volna, hogy az Íliont bármi überelni fogja. Mimimi ez a rengeteg hajózás, mint keresünk mi a tengeren, amikor ostromolni kellene meg csatázni? Olyan érzés volt belekezdeni a regénybe, mint amikor egy látványos trailer után beülsz a moziba, és a lassúdad kezdés után várod azt az elképesztő látványvilágot. [Kivéve az abszolút nem pisilésbarát Marvel-filmeket.]
Az égnek emelt orrú, sznobkodó kezdés után a második-harmadik nap éjszakáján képzeletben térden csúsztam (a sajnos már elhunyt) Gemmell előtt. Légyszi, ne, ne öld meg, most az egyszer ne bontsák le Tróját az alapzatig, ne haljon meg a kisfiú, de még az a dög Akhilleusz se, mert Gemmell még őt is képes úgy ábrázolni, hogy az én mizantróp szívem olasz lágyfagyivá olvadjon. Utoljára a Trónok harca 2003-mas olvasásakor [sznobkodás ON] éreztem hasonló megrendülést (az emberek iránti kőszívűségemért részben Martint okolom). Andromakhé kivételével jóformán az összes szereplőt megkedveltem, Priamosz és Hekabé uralkodása önmagában megérne egy sorozatot.

Persze az is kiderül, miért indul a cselekmény Ádámtól és Évától (illetve khmmm, de, értitek, a kezdetek kezdetétől); Gemmell reális nézőpontból, az utókor mitizáló patinája nélkül próbálja ábrázolni a bronzkor egy híres időbeli szakaszát, a korabeli szokásokat, ruházkodást, kereskedelmet, gazdasági és hatalmi viszonyokat bemutatva. Ezért Kasszandrának nem egy isten adományától vannak látomásai, hanem a gyerekkorban túlélt agyláztól, Trója ostromának nem egy nőrablás az oka, hanem az emberi kapzsiság, és ezek után talán mondanom se kell, hogy faló a fasorban sincs, helyette Odüsszeusznak, az egykori kalóznak és Városok Kifosztójának (ez a regényciklus imádja a beceneveket) sokkal elmésebb ötletei támadnak. De nem kell félni, a ma ismert mítoszok helyett Gemmell bőséggel sző annyi kalandot a történetbe, hogy azok pár hét alatt legendává váljanak. Pl. Helené nagyjelenete lélekemelően tragikus, Akhilleusz és Hektór viadala pedig egyszerre izgalmas, hősies és szívfájdító. Meg káromkodás-generáló – akárcsak a legtöbb ismert esemény, ez is máshogy zajlik le. A sokat tűrt ötvenes villamos még nem látott ilyen harcot.
Szintén a Trója rovására gondoltam azt, hogy humorban meg se fogja közelíteni az Íliont; valóban nem volt annyira vicces, de bőven volt alkalmam röhögni. Például az Ílionban Odüsszeuszt nem üldözik hatalmas fekete disznók.:D Az alpári beszéd valamiért még mindig bájos kacagást vált ki belőlem, mint amilyen ez:
„- Az arcodból valóságos pépet csinált – jelentette ki. – Szerencse, hogy amúgy is egy ronda kurafi voltál.”
(Amerika kapitánynak is erre van szüksége; egy felhasadt szemöldökre vagy szájra, amit Tony Stark hipermodern, vibrániumból készült tűvel és antiallergén, extra rugalmas cérnával összevarr, és közben ilyen szöveggel vigasztalja.)

Nem fogok a könyvsorozat minden részéről külön írni, mert elkapott a gépszíj és ledaráltam egyben az egészet. Ahogy @almamag egyszer rákérdezett, amikor összefutottunk a Deákon: igen, ennyire jó. Az én képzeletbeli hangomban ugyanolyan hitetlenkedés van, mint akkor az övében.:)

12 hozzászólás
Evelena>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

„Gemmell remekművet alkotott, olyan közelivé, életszerűvé tette a szereplőket, mintha nem évezredek állnának köztük és köztünk.”- írtam még a sorozatról olvasás közben.

A trójai háborúról szóló történet az irodalom egyik alapköve. Mind hallottunk már róla, mindannyiunkhoz szól.
Hozzám különösen, mivel történelmileg az ókor áll a szívemhez a legközelebb, már kiskorom óta, nem volt kérdéses, hogy Gemmell sorozatát is elolvassam. Viszont álmaimban sem képzeltem volna, hogy ilyen hatást fog majd gyakorolni rám.
A trójai mondakört egy új szemszögből megfigyelve szemlélhetjük, más főszereplőkkel, mint megszokott lenne.
A leginkább talán Helikáón, azaz a dardán királyi házból származó Aineasz karaktere emelkedik ki, akiből Odüsszeusz nevelt igazi férfit. Helikáón céltudatos, hűséges és bátor, ám nem egy makulátlan álomhős. Habár egykor nem tűnt annak, nagy névvé nőtte ki magát.
Andromakhé, a papnőként szolgáló királylány, akinek a férfiak uralta világhoz lenne nem is kevés keresetlen szava. A sors egy egészen új utat választ neki, mint amit valaha is el tudott volna képzelni, Trójába kell mennie házasságot kötni.
Arguriosz, a híres mükénéi harcos, akiről már élete során is szinte legendák keringenek szintén Trójába kell hogy menjen, de küldetése során az elképzeléseit, a hűségét és népébe vetett hitét is próbára teszik. Nagyon érdekelt a karaktere, habár a mükénéiek a könyv során mind rosszindulatú aljas gazfickónak vannak feltüntetve, azért nem mindenki egyforma.

Miközben az ókori görög hon Nagy Zöld tengerén hajókázunk, belelátunk a kor intrikáiba, ahol a hódítás, a dicsőség, a hatalom megszerzése és megőrzése az úr. Viszont mindezt úgy, hogy hosszas hajózások, csatározások a mükénéi flottával, ütközetek, orgyilkosok elöli menekülések szerepelnek lehengerlő izgalmassággal.

Szerintem csatákról szóló leíráshoz ilyen olvasmányosan megírva még sohasem volt szerencsém. Nincs egy elillanó másodperc sem, ami nem egy újabb izgalom felbukkanásával lenne tele.

A könyvet áthatja a kor életérzése, ízes, színes, látványos, szinte tapintható, átszőve a több ezer éves hitvilággal, a jóslatokkal, a mitológia elemeivel. Mindeközben emberi marad, olyan emberi, hogy ha az eddigi olvasmányaink még nem ébresztettek volna rá, de ennyi év távlatából is látszik, az akkori világ emberei akár maiak is lehetnénk. Ugyanúgy hajtja őket a tapasztalás, a vágyak, az élet értelmének keresése.

Aki még nem olvasta, csak ajánlani tudom, mindenkihez szól, remek stílusban, korokat átívelő történettel, újraalkotva.

4 hozzászólás
Aoimomo P>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Előttem már számos Moly írt jobbnál-jobb értékelést erről a könyvről, így én annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha még mindig kétségeid vannak, hogy elolvasd-e, akkor vegyél egy nagy levegőt, lassan fújd ki és keresd fel a Delta Vision kiadó webshopját, mert rendelést kell leadnod. ASAP
Nem tudom elmondani milyen Gemmellt olvasni, de ez egy olyan élmény, amit szeretném, ha sokan megtapasztalnának, mert egyedülálló. Hogy csak egy példát említsek, senki nem ír úgy negyven oldalt egyetlen összecsapásról, amin nemhogy nem unod magad szénné a felénél, de nem tudsz elég gyorsan lapozni, hogy megtudd, mi történt még.
Az egyik legnagyobb hős-teremtő. Meg van az a bűvésztrükk, amikor csak jön a kendő és még mindig és még mindig és soha nem lesz vége? Gemmell ugyanezt tudja hősökkel. Bárkiből lehet hős és lesz is. De ha most azt hiszed, hogy ezek a hősök makulátlanok, akkor olyan vagy,mint John Snow és ezen sürgősen változtatnod kell! A legfincsibb szürke karakterek nyüzsögnek itt, komoly dilemmát okozva, hogy kedvelheted-e őket vagy sem.
Úgyis kedvelni fogod őket. Többnyire.

Mi kell még? Lesz háború, szerelem, bejárhatod a görög szigeteket a Nagy Zöldön és hallgathatod Odüsszeusz meséit esténként.
Menj, és rendeld meg.Most. Aztán dobj el mindent a kezedből és csak kalandozz. A család megérti. Az enyém is megértette.

7 hozzászólás
risingsun>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Trójai háború. Ami elsőre beugrik ezzel kapcsolatban: Heléna elrablása, mint a háború kiváltó oka, egyesült nagy görög serege menni bosszút állni, Hektór és Akhilleusz párbaja, Odüsszeusz, no és persze a trójai faló. Így, gondoltam, nagy meglepetések nem érhetnek Gemmell Trója-sorozatában, ám már az első rész (magyarul két kötetbe megbontva, amit nem is igazán értek, hogy mi indokolta) olvasása közben be kellett látnom, hogy milyen nagyot tévedtem.

Gemmell ugyanis fogta a jól ismert történetet, a benne szerepelő összes szereplővel, hőssel, istenekkel, mindennel és a rá jellemző heroikus stílusával teljesen másként, mondhatni újragondolva meséli el olvasóinak. Persze, a kötelező elemek és szereplők megmaradtak, csak minden másként, ahogy eddig ismertük. A három részes sorozatban az események lassan, komótosan haladnak. Az első részben még inkább csak apróbb feszültségek érezhetők a szemben álló felek között, a másodikban márt nyíltan egymás ellen fordulnak és megindulnak a háború előkészületei, hogy aztán a harmadik részben csúcsosodjon ki a történet és kezdődjön meg Trója ostroma, teljesüljön be az elkerülhetetlen végzet.

A sorozat nem azért zseniális, mert Gemmell csavart egyet a történeten. Inkább azért, ahogy a görög mitológiából ismert szereplőkhöz, hősökhöz nyúlt. Ahogy átformálta (pl.: Odüsszeusz, vagy más néven a Rút Király, de úgy is emlegetik, hogy Városok Kifosztója, gyakorlatilag kalózként tevékenykedett, majd felhagyva ezzel a tevékenységgel, kereskedőként és történetmesélőként tengeti idősebb éveit), illetve ahogy megformálta őket. Rá jellemző módon a hősök, a hősiesség dominál, alig akad az egész történetben szürke karakter, a mellékszereplők is inkább tűnnek ’kis hősöknek’, mint egyszerű töltelék szereplőknek. Ez peresze lehet zavaró is, hogy a hős képességeiről csak szuperlatívuszokban lehet, beszélni, fáradhatatlan, sebezhetetlen, mindent kibír, rendíthetetlen, stb., a másik oldal szereplői, a gonoszak pedig velejéig megátalkodottak, erőszakosak, kíméletlenek, szívtelenek, becsvágyóak vagy ha kell árulók, csalók, hazugok. Mindemellett azonban, Gemmell apró dolgokban, mozzanatokban tulajdonságokban mégis árnyalni tudja már-már legyőzhetetlen hőseit. Meginognak, elbizonytalanodnak egy-egy döntés meghozatala előtt, alkalmanként rosszul is döntenek, sőt még az is előfordul, hogy kegyetlenül bánnak el másokkal, gonosz cselekedeteket hajtanak végre. S ez mindenképp jót tesz a karaktereknek, ez által emberibbnek, esendőbbnek érezzük őket.

A sorozat első része elsősorban Helikáon (más néven Aineiász, a dardán hős, keserű múlttal, de erős akarattal és elszántsággal, bosszútól fűtve üldözi a mükénéi kalózokat), Andromakhé (a papnő, akit Hektór feleségének szánnak, elszántan, keményen és rendíthetetlenül küzd igazáért a sorsával) és Arguriosz (a mükénéi harcos, akit sérelmek megbosszulására és Trója kikémlelésére küldenek az arany városba, hogy aztán valami egész más miatt és más szerepben maradjon ott) szemszögéből mutatja a trójai háború előzményeit. Persze már ebben a kötetben is felvonulnak a később nagyobb szerephez jutó karakterek (Odüsszeusz, Hektór, stb.) is. A cselekmény lassan, lineárisan, kényelmes, egyenletes tempóban hömpölyög végig, de mégsem válik unalmassá. Kimért adagokban, folyamatosan adagolt feszültség és kisebb-nagyobb fordulat elemekkel Gemmell ügyesen tartja fenn az olvasó érdeklődését. Engem mindenesetre magával ragadott a történet, a szereplők, s így az első rész befejezése után egyből nyúltam a folytatás után…

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
638 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890718 · Fordította: Sziklai István
2 hozzászólás
marcipáncica P>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Gemmell a fantasy világában megejtett barátkozásunk után az ókori történelmi regényével sem okozott csalódást, kiválóan megírt, lebilincselően izgalmas, sokrétű, rendkívül kedvelhető szereplőkkel megtöltött kalandregény formájában meséli újra a Trójai háború történetét, anélkül, hogy klisés szappanoperává vagy unalmas adathalmazzá válna a regénye. Hiába a már számtalanszor feldolgozott téma, Gemmell tollából a történet nagyon egyedi, üdítően hat, kellően ötvözi a történelmi hátteret és az újító ötleteket, folyamatosan fenntartva az egyensúlyt a kettő között.
Az Ezüst Íj Ura csak első fejezete Gemmel trilógiájának (amit sajnos már nem tudott ő befejezni), mégsem fogható rá, hogy csak egyszerű alapozókötet lenne, a cca. 600 oldal bővelkedik a kalandos cselekményben és a karakterábrázolásban és -fejlődésben, amitől egy percig sem laposodik el a történet. Talán az elején érezhető egy kicsit a lassabb építkezés tempója, a karakterek felvázolása és a történet alapköveinek lefektetése még nem olyan észveszejtő sebességen pereg, de a nagyon sokrétű, párhuzamosan rengeteg nézőpontkaraktert követő történet meg is követeli ezt a fajta aprólékosabb bevezetést. A tempó a bemelegítés után végig nagyon erős ütemet követ, folyamatosan mozgásban tartva megannyi szereplőt és fokozva az izgalmakat. Talán nem túlzást azt mondani, hogy szinte letehetetlen a könyv (szinte, mert azért néha dolgozni és aludni is kell).
Ahogy elvártam egy ókori környezetben játszódó regénytől, a történet bővelkedik az intrikában, családi viszályokban, politikai csatározásokban, szerelmekben és csalódásokban, ehhez pedig elengedhetetlen olyan szereplők megalkotása, akik érzelmei és motiváció valódinak hatnak. Gemmell mind a történelemből kölcsönvett, mind a saját fantáziája által megalkotott szereplők esetében olyan hús-vér alakokkal dolgozott, akik elven, szerves részei a cselekménynek, a pozitív hősöket szeretni, a negatív figurákat gyűlölni könnyű, ami folyamatos érzelmi löketet ad a történetnek. A kisebb szerepet kapó mellékszereplők is egyedi, emlékezetes alakok, akik ráadásként színesítik az egyébként is változatos szereplőgárdát. A történetvezetés hibátlan, a megannyi szál tökéletesen fut egymás mellett és csavarodik össze megfelelő időzítéssel.
Nekem egy kicsit az elején furcsa volt megszokni, hogy ebben a történetben nem jelenik meg a fantasztikum, viszont Gemmell tökéletesen megtöltötte ezt az űrt a történelem és mitológia színes alakjaival és történeteivel, ettől az a bizonyos plusz is ott van a regényben. Remek kaland- és történelmi regény, rengeteg akcióval és izgalmas csatákkal, és igazából minden földi jóval, amit egy ilyen könyvtől csak kívánni lehet.

Árnyék82 P>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Hogyan is írhatnám le azt, amit számomra jelent ez a könyv?
Számomra ez egy csodálatos ókori mese, egy tanító, egy barát és minden jó amit Gemmell csak írni tud/tudott. Mert ezt a hangulatot csak Ő tudja nekem megadni.
Nem hiába a kedvenc íróm!
Különleges egy világ ez, földi mégis másvilági és minden karakter bármennyire is ismerősnek tűnik a régi kötelező irodalom kapcsán, itt új életre kel, új lelket kap és sokkal inkább lesz „élő” és emberi mint azt valaha is gondoltad volna. Volt akit a szívembe zártam és volt akit igazán meggyűlöltem mert nagyon mélyen fel tud kavarni ez a történet, az egész sorozat.
Különleges hangulata van, olyannyira hogy teljesen el tud ragadni a valóságbó.
…hogy szinte már érzem a hajó mozgását a csupasz talpam alatt, ízlelem a hűs sós tengeri levegőt, hallom a sirályok rikoltását és együtt zengem a csatakiáltást a bajtársaimmal…majd megpihenek a hajót a partra vonva és a meleg homokon elfeküdve hallgatom Odüsszeusz legújabb meséjét.
Kész kisregényt tudnék írni róla, de nem kezdek bele…csak annyit még:
Aineiásznak/Helikáón egy picit olyan mint Skilgannon, de vele ellentétben ő valahogy erősebb, keményebb. Több oldala is van, tud végtelenül gyengéd lenni, hűséges barát, jó vezér, kedves az elesettekkel és segítőkész…ugyanakkor él benne egy kegyetlen, rideg gyilkos is, aki néha elszabadul és akkor nem ismer kegyelmet. Mégis, mindig sziklaszilárd a jelleme. Nagyon szeretem ezt a karaktert.
A mükénéi Arguriosz, Druss jegyeit hordozza.
Odüsszeusz egy egyedi különleges figura…hirtelen változó hangulattal, remek mesékkel és érző szívvel. Nagyon erős jellemű karakter. Különleges alakja ő a történetnek.
…és minden karakter Gemmell egy-egy jól ismert és szeretett „része”.
Ezek után ez a mese csak jó lehet és az is, minden sorában! :)

5 hozzászólás
Fallen_Angel P>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Gemmell a Makedónia-sorozatával egyszer már elvitt az ókori görög világba. Ezúttal főként Trójában játszódik a történet – rengeteg, a mondákból ismerős nevet felvonultatva.

Főhősünk Helikáón (vagy Aineiász, Aranyember, az Ezüst íj ura) könnyen kedvelhető figura. Egyrészt tipikus hős, hiszen bátor, háborúkat vív, királynak született, másrészt messze nem tökéletes. A veszteségeit nem feltétlenül jól kezeli és megesik, hogy olyat tesz, amire nem annyira lehet büszke az ember. Andromakhé határozott, erős nőként jelenik meg, de Arguriosz az igazán érdekes karakter, miatta fogom majd újra elolvasni a könyvet. De először folytatom a sorozatot. :)

Dávidmoly>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

1. Miért nem olvastam eddig még Gemmellt?
*
2. Noha nem ismerem elég részletesen őket, de egyik első olvasmányom óta azaz jó negyedszázada vissza-visszatérek a görög regékhez, és bár mindig a furfangos Odüsszeusz volt a kedvencem, de a többi véreskezű, kegyetlen gyilkost hőst is kedveltem. Akárcsak a kicsinyes és kegyetlen emberszerű isteneiket, és a csodálatos fenevadakat és szörnyeket. Gimnazista koromban pedig megbabonázott a görög (és a germán) mitológia egészét átható sorsszerűség, miszerint a Sors hatalmasabb még az isteneknél is, és rendelésével nem lehet dacolni.
*
3. Nagy tisztelője vagyok az amerikai (nem P.) Howard mesternek és (az igényesen művelt) kard és boszorkányság (sword and sorcery) zsánernek, ahol bátor és leleményes fegyverforgatók dacolnak válogatott ellenfelek seregével és a sötét mágia rontó erejével. Ugyan irtózom a Conan-novellák világából sütő, sötét barbarizmuson, és nem osztom Howard viszolygását a Római Birodalomtól, de értem és érzem a romanticizált harcos-erkölcsiség vonzerejét.
*
4. Mellékvonal, de két éve (huszonöt hónapja) olvastam egy másik mesterművet, amitől a görög hősök újra bemásztak a fejembe, és azóta is motoszkálnak odabent.
*
5. Kissé hosszúra nyúlt a bevezető, de eddig úgy tűnik, hogy Gemmell Trója-trilógiája a trójai mondakör kard és boszorkányság stílusban megírt feldolgozása, ahol a természetfölötti és a racionalizálás kettőse szokatlan kombinációban jelenik meg. Általában a szereplők azok, akik az események mögött emberfölötti (vagy -alatti) erőket sejtenek, és a narrátor (és vele az olvasó) a cinikus, racionális magyarázatokat ismerő szemlélő, de itt ez fordítva van. Az Ezüst Íj Urában a természetfölötti léte az olvasó számára nem kérdéses (a beteljesülő jóslatok és látomások mind erre utalnak), ugyanakkor mindez a szereplők elől gondosan a színfalak mögé rejtőzködik, akik általában elég hitetlenkedve viszonyulnak minden természetfölöttihez.
*
6. Mindez kiválóan ábrázol, (meg)szerethető karakterekkel, lendületes és érzékletes leírásokkal, izgalmas cselekményvezetéssel és vaskos humorral van tálalva. Mindhárom főszereplő jól eltalált alak, akik közül talán Arguriosz tette rám a legmélyebb benyomást. A mellékszereplők közül Odüsszeusz, Kasszandra és Karpophórosz, az orgyilkos volt a kedvencem
*
7. A borító tetszetős, és a szöveggondozás is megfelelőnek tűnt (vagy csak túlságosan lekötött a történet ahhoz, hogy kiszúrjam a hibákat). A tipográfia kissé retro-hatású (ám ezt itt kifejezetten erénynek tartom. A térkép külön piros pont (ami még nagyobb lenne, ha a köt miatt nem pont a legfontosabb része lenne áttekinthetetlen). Összességében ez bizony egy remek kardozós-partraszállós történelmi fantasy regény, ami simán megérdemli az öt phrüg íjat az ötből.

adibandi>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Nem találok szavakat! A regény eléggé lassan halad, leginkább az első fele, de engem még az is teljesen lekötött. David Gemmel annyira jól megfogalmazott mondatokat használ, hogy még a hajózást is olvasmányossá tudja tenni. Lassúsága ellenére viszont (számomra) végig nagyon izgalmas volt, a csata jeleneteket jobban már nem is lehetett volna megírni. A három főszereplőt nagyon jól megalkotta az író, a világ és a táj leírások nagyon részletesek és könnyen elképzelhetőek, valamint (szerintem) remek romantikus szál is található benne! Fantasy helyett én inkább kaland regény cimkét adtam volna neki, de így sem vesz le az értékéből. Késztetést érzek a következő rész olvasására, de még a jövő hónapig várok vele. A kaland regény és fantasy fanoknak kötelező darab az egész sorozat!

nat>!
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.

Nem olvastam még Gemmelltől , pedig nagyon-nagyon régóta terveztem már. Teljesen érthető, hogy miért ajánlotta mindenki az író könyveit, rettentően jól ír és a fordítás is remek. Ugyanakkor ez a regény nem az én zsánerem. Élveztem, jó volt olvasni, de nekem a szereplők nagyon „hősiesek”. Hozzám közelebb állnak az olyan regények, ahol pszichopata tizenévesek vezetnek gyilkos bandákat, meg ahol szinte mindenki egy sz*r alak. Én a falat kaparom az ilyen bölcs Odüsszeusz típusú emberektől (mondjuk ő tényleg sose volt a kedvencem, sőt…). Úgyhogy elismerem a könyv érdemeit, de azt hiszem, más irányba keresgélek tovább.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Rájössz majd, hogy a bátorság és a szerencse gyakran együtt hálnak.

59. oldal, I. kötet

Rodwin>!

– És te tudod, hogy mi az igazi kincs? – kérdezte az ifjú.
– Hát persze. A hétköznapi emberek zöme tudja. Az elmúlt pár napban odafent jártam a hegyekben, ahol egy fiatalasszony majdnem meghalt. A kisbabája ugyanis megfordult a méhében, de még időben odaértem. Szegény kislány, csúnyán megszaggattatott. De rendbe jön és a kisfiú is egészséges és erős. Néztem, ahogy az asszony magához szorítja
gyermekét és, hogy milyen pillantást vet rá. Olyan gyenge volt, hogy akármelyik pillanatban meghalhatott volna, de a szemében láthattad, hogy tudja mit tart a kezében. És az többet ért minden aranynál. Az apa pedig büszkébb és boldogabb volt, mint bármelyik hódító király, akinek háza kincsektől roskadozik.

I. kötet, 51. oldal

5 hozzászólás
mazsolafa>!

Az az ember, aki mindig könyörtelen, az gonosz, aki mindig könyörületes, az könnyen kihasználható.

Aoimomo P>!

Akit a mükénéiek holtan akarnak látni, az érdemes az életre.

mazsolafa>!

Nincs bátorság félelem nélkül, Aineiász. Az az ember, aki félelem nélkül rohan a csatába, nem hős, csupán egy erős ember, nagy karddal a kezében. A bátor tettekhez felül kell kerekedni a félelmen.

Szelén>!

– Légy a hitvesem, én pedig a pajzsod leszek, ami megóv minden félelmedtől!

II. kötet - 280.oldal

mazsolafa>!

– Mindennap döntéseket hozunk – akadnak köztük jók és akadnak rosszak. És ha elég erősek vagyunk, elviseljük a következményeket.

44. oldal, I. kötet

Szelén>!

Az az igazság, hogy az ember csak akkor találhatja meg az igaz szerelmet, amikor behódol neki. Amikor feltárja szívét lelki társa előtt és azt mondja neki: „Íme, itt van! Ez leglényegem! Rajtad áll, hogy ápolod vagy elpusztítod.”

I. kötet - 213. oldal

mazsolafa>!

Apám egyszer azt mondta, hogy szerencsés az a férfi, aki olyan nőt talál, akivel meglovagolhatja a vihart is.


A sorozat következő kötete

Trója sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gordon Doherty: Assassin's Creed – Odisszea
Michael Moorcock: Harcikutya
Mika Waltari: Szinuhe
Kodolányi János: Új ég, új föld
Giles Kristian: A bosszú istene
Dan Simmons: Terror
Lian Hearn: Fűpárna
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Philippa Gregory: A folyók asszonya
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five