A ​Villámlás Pajzsa (Trója 2.) 90 csillagozás

David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Közeleg a háború.

A Nagy Zöld királyai gyülekeznek – és mindegyikük a hódítás, a fosztogatás sötét terveit dédelgeti magában. Az árulások és intrikák örvényébe csöppen három utazó: Píria, a szörnyű titkot rejtegető szökevény hercegnő; Kalliadész, a harcos, aki fennkölt eszmények híve és egy híres kard birtokosa; valamint jó barátja, Banoklész, aki kiverekszi saját legendáját az elkövetkező csatákban.

Együtt utaznak Trója mesés városába, amelyre olyan sötétség borul, ami még sok száz évvel később is elhomályosítja a köznapi halandók diadalait és személyes tragédiáit.

A Villámlás Pajzsa, a magasztos drámaiság és a lehengerlő kaland eposza a bronzkori Hellász dicső napjainak eseményeit tárja szemünk elé.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161346 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses · Kalliadész


Kedvencelte 28

Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Aoimomo P>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Andersen meghalt, mese nincs!
Nincs több mese a tábortűznél, miután kikötöttünk estére egy csendes kis öbölben a Pénelopéval. Pénelopé sincs már, ide már nem való egy öregecske kereskedőhajó, ez itt a hadigályák ideje.
– Akkor hát mivel ellensúlyozzuk ezt a nagy lelki nyomort? Megvan! Egy mükénéivel!
– Egy mükénéivel?!
– Igazad van, legyen kettő!
– Az kizárt, hogy én jobb kedvre derüljek egy mükénéitől! Teljességgel ki van csukva. Örökös örökre!
– Na, fogd meg a söröm!
Banoklészt nem lehet elmesélni. Látni kell!

3 hozzászólás
Fallen_Angel P>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Mit írhatnék, csak a szokásos Gemmell-féle heroikus történet. Lenyűgöző, izgalmas, tele fordulatokkal, csatákkal, barátságokkal és árulással. Szerettem olvasni, mert részletgazdag, mégsem meséli túl a sztorit.
Heliláónt, Odüsszeuszt, Hektórt eddig is kedveltem, most csatlakozott hozzájuk Kalliadész és Banoklész is. Valahogy utóbbi egy picit közelebb áll a szívemhez – elképesztő, hogy egy ennyire egyszerű figura milyen érdekes tud lenni és mennyire tud élni, fel sem fogva a háborúk veszélyeit.
További elemezgetés helyett inkább olvasom a folytatást.

risingsun>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Gemmell történelmi trilógiájának második része három új nézőpont karakter szemszögén keresztül viszi tovább a történetet a bevezető rész után már sokkal komorabb hangulatban. Orgyilkosok elől menekülő két mükénéi katona és egy, a papnők szigetéről szökött hercegnő történetén keresztül csorgunk át a Mükéné és Trója közötti viszálykodásból a háború előkészületeibe és szövetségesek területein megkezdődő háborúba. Meglepő volt, hogy főszereplőt, elbeszélői szemszöget váltott Gemmell, de utóbb be kellett látnom, hogy jót tett a történetnek, újabb színt, újabb ’ízvilágot’ kaptunk. Persze, az új szereplők mellett a régi és elmaradhatatlan főbb-főszereplők (Hektór, Akhilleusz, Agamemnón, Priamosz, Odüsszeusz) sem hiányoztak, de cselekedeteik, mind-mind kapcsolódtak, összefonódtak az új szereplőkkel. (Gemmell zseniális vegyíti a kitalált és a görög mitológiából vett szereplőit. Annyira jól, hitelesen (hátérrel, célokkal, érzelmekkel) alkotja meg új hőseit, hogy azok észrevétlenül vegyülnek el, épülnek be az általunk korábban ismert hősök soraiba.)

Nehéz újat vagy mást írni, mint amit már a sorozat előző köteténél is írtam. Jó, olvasmányos, lassan csordogáló, mégis izgalmas történet, valódi, hús-vér, életerős karakterek egy elvileg kiszámítható végkifejlet (Trója, csata, csel, faló) felé, ami folyamatosan másképp alakul, mint ahogyan azt várnánk. A egyéni történeteket, akárcsak az új karakterek, Gemmell úgy fűzi be a cselekmény szövetébe, hogy az teljesen hihető, hiteles. Akár így is történhetett volna, Gemmell-féle új görög mitológiát olvashatunk a Trójai háborúról.

Azoknak is érdekes lehet, érdemes lehet egy próbát tenni, akik Gemmell-re csak, mint fantasy szerző tekintettek és érdeklődnek a történelmi regények iránt. Persze, célszerűbb a sorozat első kötetével kezdeni. Csak vigyázat, letehetetlen!

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161346 · Fordította: Sziklai István
Árnyék82 P>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Az egész sorozat számomra egy nagyon egyedi és különleges mese, amit mindig jó olvasni.
Lenyűgözően emberi, izgalmas, fordulatos, egyedi látásmódú és magávalragadó.
Új karakterek szemén át mutat be, újabb kalandokat…más utakon, de mind egy irányba fut.
A mitikus gócpont felé tart minden, Trójába.
Kalliadész és Banoklész két eltérő világnézetű ember, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Mindkettő egy nagyon jó karakter, és szerettem őket, minden kis hibájukkal együtt.
Heliláón, Odüsszeusz, és Hektór még mindig kedvenc és Akhilleusz is egy nagyon jól megalkotott karakter. Mindben ott van az a különleges szikra, ami miatt követet a sorsa alakulását, félted őt, aggódsz érte vagy ujjongsz vele diadala pillanatában. Egy különleges mese, egyedi alakjai mind!
A női karakterek pedig megmutatják, hogy miért is félnek néha tőlünk a férfiak! ;)
Mert ezek a nők nem hajtanak térdet, senki előtt…követik a szívüket és megvédik akiket szeretnek! Harcolnak, néha elbuknak, de mindig erősek és kitartóak…ugyanakkor mély érzésűek és nagyon tudnak szeretni.
Egyedi, utolérhetetlen és gyönyörű történet…

ftamas>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Az első könyv megmutatta nekünk az adott kort. Ebben a könyvben viszont elkezdődik a háború. Vannak hősök, hírességek amelyek jönnek a történelemből és vannak hősök, amelyeket Gemmell alkotott meg. Egyszerű emberekből katonák, katonákból hősök lesznek. A barátok egymás ellen fordulnak, vagy meghalnak egymásért. Királyok harcolnak és buknak el. A könyvet inkább Trója oldaláról szemléli, de mindkét oldalt jól mutatja be.
Hihetetlenül jól ábrázolja a kort, legalább is az én ismereteim szerint, de simán elhihető, hogy 90%-ban az a valóság amit megírt. Egy kemény, erőszakos, de mégis oly gazdag világot tár elénk, hogy csak ámulni lehet. Szerintem is, simán elmenne kötelező olvasmánynak.

A könyvnek semmi köze a fantasy-hoz, tehát a címke rossz.

1 hozzászólás
adibandi>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Ez a rész is nagyon teszett. Az elején furcsa volt, hogy mások vannak főszerepben, de hamar megszerettem az új szereplőket is, Nagyon tetszett a történet és a csata jelenetek. Az első résznél nem tetszett jobban, viszont nem maradt le sokkal, és szerintem akinek tetszett az első rész, annak kihagyhatatlan a folytatás is.

Hanaiwa>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Gemmell mesél. Ahogy a könyvben Odüsszeusz teszi ugyanezt. Hősökröl, akik nem attól hősök amit tesznek, hanem attól ahogy szembenéznek azzal amit tenniük kell. Nőkről akik erősek mert nem hajtják meg a fejüket a sorsnak, hanem szabad akaratukkal irányítják sorsukat. Gemmell mesél, és nagyon eredeti ez a mese. Kalandról, ahogy Helikáón hajói szelik a tengert, intrikáról, ami városokat dönt romba, barátságról, ahogy Kalliadész és Banoklész áll ki egymás mellett, és szerelemről aminek halálig tartó szépsége úgy lengi be a könyvet, hogy Arguriosz és Laodiké már nem szerepel benne.
Bárcsak ilyen könyvek lennének a kötelező olvasmányok az iskolákban, hogy a gyerekek ezeken a hősökön érjenek felnőtté.
Bárcsak hamarabb olvastam volna a Trója köteteket, hogy jobb ember lehessek…

nyirog>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Személyes okokból kifolyólag lassan tudtam csak haladni a könyvvel, és sokkal többször meg kellett szakítanom az olvasást, mint ahányszor szerettem volna. Maga a történet ugyanis lenyűgöző, erre valóban jól illik az „eposzi” jelző, ahogy azt a témától el is várjuk. Új szereplőket ismerhettünk meg az előző kötethez képest, és ez jót tett a történetnek, egy kicsit a közkatonák szemszögéből is betekintést nyerhettünk a kor háborúiba.
Jó lenne azt hinni, hogy tényleg így történtek a valóságban is az események, de persze józan ésszel nem hihetünk ebben. Valaki írta, hogy jobb lenne, ha az iskolában kötelező olvasmány lenne ez a könyv, és tökéletesen egyetértek vele! Bátorságot, hűséget, emberi nagyságot lehetne belőle példának állítani a fiatalok elé

Dávidmoly>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Kalliadész és Banoklész jó csapat, de még mindig Odüsszeusz a király*. Kár, hogy a rossz oldalra sodródik. Egyebekben, amit az első részről írtam, az itt is megállja a helyét, bár a természetfölötti jelenléte talán itt kevésbé hangsúlyos.
Összességében öt élénkvörös sebhely az ötből.

*: énkérekelnézést

Voorhees>!
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

A történet folytatásában sem lazított Gemmell: példaértékű precizitással tárja elénk az ókori Hellász társadalmi életét, politikai és háborús csatározásait, a trójai mondakör köré szőve. A második kötetben több szereplőt is megismertet az olvasóval, és továbbra sem adja fel nagyszerű narrációs stílusát, miszerint maguk a szereplők szemszögéből, az ő látásmódjuk szerint meséli a történetet. Így a pozitív és a negatív hősök is másfajta megvilágításba kerülnek, és nehezen érthető perspektívák is könnyebben befogadhatóvá válnak az olvasó számára, de legalábbis magyarázhatóvá.

Hektór nagyobb szerephez jutott az elbeszélésben, de az új kedvencem egyértelműen Banoklész lett. Az ő szerepében a szerző nem csekély mennyiségű humort csempészett a történetbe. De a különböző személyeken keresztül különböző emberi sorsokat ismerhettünk meg. A pompában és gazdagságban felnőttek élete sem könnyű sokszor, és a szegények élete néha gazdagabb. Az egyes fejezetek kiváló meglátásokkal és bölcseségekkel vannak tele.

Lehet, hogy furcsa leírni ezt egy fantasy regényről, ami elsősorban a szórakoztatást szolgálja, de ez a könyv értéket képvisel. Különösen fontos ez egy olyan korban, amikor kezdjük elfelejteni a valódi értékeinket, és egyes csoportok arra törekednek, hogy az abnormálisból hazugsággal normálist gyártsanak. Javaslom, hogy ezt a könyvet ne csak úgy olvassátok, mint szórakoztató irodalmat, hanem gondolkodjatok el a mondanivalóján is. Mert ebben rejlik az alkotás igazi értéke. Remekmű a javából.


Népszerű idézetek

mazsolafa>!

– Vagy hatvanan vannak azon a hajón.
– Legalább.
– És még hatvanan a másikon.
– Akarsz is mondani valamit, vagy csak azzal hencegsz, hogy tudsz számolni?

163. oldal

mazsolafa>!

Amikor a farkas leöli a birkát, megvonjuk a vállunkat és azt mondjuk, ilyen a természete. Amikor a juhászkutya ugrik neki a nyájnak, attól összetörik a szívünk, mert amit tesz, az árulás.

462. oldal

mazsolafa>!

A szerelem rejtélyes dolog. Ott öleljük a keblünkre, ahol tudjuk. Többnyire nem mi döntjük el, hogy kit szeretünk. Csak úgy megtörténik. Egy hang szól hozzánk, de oly módon, amit fül nem hallhat.Felismerjük a szépséget, amit szem nem láthat. Olyan változást élünk át a szívünkben, amit szavakkal nem lehet leírni. A szerelemben nincs gonoszság, Kalliopé.

153. oldal

mazsolafa>!

– Semmit sem lehet megvenni, ami igazán ér valamit – mondta végül. – Sem a szerelmet, sem a barátságot, sem a megbecsülést, sem a hősiességet, sem a tiszteletet. Ezeket mind ki kell érdemelni.

194. oldal

mazsolafa>!

– Mi az úti célotok?
Kalliadész keserűen elmosolyodott.
– Bármi, ahova a jó szél röpít minket.
– Egyetlen szél sem kedvező, ha az ember nem tudja, hova tart.
– Minden szél kedvező annak, aki nem törődik vele – felelte az ifjú.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kalliadész · Odüsszeusz / Ulysses
mazsolafa>!

– Lehet, hogy ostoba vagyok, ahogy mondod, amiért hiszek a becsületben, a barátságban és az ár nélküli hűségben. Ám ezeket az erényeket ápolni kell, mert nélkülük nem vagyunk többek, mint ide-oda barangoló vadállatok.

375. oldal

mazsolafa>!

Senkit nem lenne szabad arra kérni, hogy reggeli nélkül csatázzon.

498. oldal

Vércse81>!

– Ma elvesztettem a fiamat, Szeplős – térdelt le hozzá, és megveregette a jószág horpaszát. Hangja remegett és vissza kellett fojtania a könnyeit. Szeplős megdöfködte az orrával, mire ő vette egy nagy levegőt. – Ó, csakhogy az istenek megvetik a siránkozókat – mondta egy árnyalatnyi dühvel a hangjában. Felállt és vészjósló pillantást vetett a kalózok táborára.
– Tudod, ki vagyok, Szeplős? Odüsszeusz vagyok, a hazugságok fejedelme, a mesemondók ura. Nem siratom a holtakat. A szívembe zárom őket, és úgy élem az életemet, hogy megadjak nekik minden tiszteletet.

130. oldal


A sorozat következő kötete

Trója sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Crichton: Ködsárkányok
Michael Crichton: A 13. harcos
Robert E. Howard: A koponyák holdja
Wilbur Smith: A sivatag istene
Giles Kristian: A bosszú istene
Lian Hearn: Fűpárna
Philippa Gregory: Viharfelhők
Robin LaFevers: Sötét diadal
Margit Sandemo: A magányos lovag
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe