A ​Villámlás Pajzsa (Trója 2.) 65 csillagozás

David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Közeleg a háború.

A Nagy Zöld királyai gyülekeznek – és mindegyikük a hódítás, a fosztogatás sötét terveit dédelgeti magában. Az árulások és intrikák örvényébe csöppen három utazó: Píria, a szörnyű titkot rejtegető szökevény hercegnő; Kalliadész, a harcos, aki fennkölt eszmények híve és egy híres kard birtokosa; valamint jó barátja, Banoklész, aki kiverekszi saját legendáját az elkövetkező csatákban.

Együtt utaznak Trója mesés városába, amelyre olyan sötétség borul, ami még sok száz évvel később is elhomályosítja a köznapi halandók diadalait és személyes tragédiáit.

A Villámlás Pajzsa, a magasztos drámaiság és a lehengerlő kaland eposza a bronzkori Hellász dicső napjainak eseményeit tárja szemünk elé.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
648 oldal · ISBN: 9786155161346 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses · Kalliadész


Kedvencelte 21

Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Fallen_Angel P
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Mit írhatnék, csak a szokásos Gemmell-féle heroikus történet. Lenyűgöző, izgalmas, tele fordulatokkal, csatákkal, barátságokkal és árulással. Szerettem olvasni, mert részletgazdag, mégsem meséli túl a sztorit.
Heliláónt, Odüsszeuszt, Hektórt eddig is kedveltem, most csatlakozott hozzájuk Kalliadész és Banoklész is. Valahogy utóbbi egy picit közelebb áll a szívemhez – elképesztő, hogy egy ennyire egyszerű figura milyen érdekes tud lenni és mennyire tud élni, fel sem fogva a háborúk veszélyeit.
További elemezgetés helyett inkább olvasom a folytatást.

>!
risingsun
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Gemmell történelmi trilógiájának második része három új nézőpont karakter szemszögén keresztül viszi tovább a történetet a bevezető rész után már sokkal komorabb hangulatban. Orgyilkosok elől menekülő két mükénéi katona és egy, a papnők szigetéről szökött hercegnő történetén keresztül csorgunk át a Mükéné és Trója közötti viszálykodásból a háború előkészületeibe és szövetségesek területein megkezdődő háborúba. Meglepő volt, hogy főszereplőt, elbeszélői szemszöget váltott Gemmell, de utóbb be kellett látnom, hogy jót tett a történetnek, újabb színt, újabb ’ízvilágot’ kaptunk. Persze, az új szereplők mellett a régi és elmaradhatatlan főbb-főszereplők (Hektór, Akhilleusz, Agamemnón, Priamosz, Odüsszeusz) sem hiányoztak, de cselekedeteik, mind-mind kapcsolódtak, összefonódtak az új szereplőkkel. (Gemmell zseniális vegyíti a kitalált és a görög mitológiából vett szereplőit. Annyira jól, hitelesen (hátérrel, célokkal, érzelmekkel) alkotja meg új hőseit, hogy azok észrevétlenül vegyülnek el, épülnek be az általunk korábban ismert hősök soraiba.)

Nehéz újat vagy mást írni, mint amit már a sorozat előző köteténél is írtam. Jó, olvasmányos, lassan csordogáló, mégis izgalmas történet, valódi, hús-vér, életerős karakterek egy elvileg kiszámítható végkifejlet (Trója, csata, csel, faló) felé, ami folyamatosan másképp alakul, mint ahogyan azt várnánk. A egyéni történeteket, akárcsak az új karakterek, Gemmell úgy fűzi be a cselekmény szövetébe, hogy az teljesen hihető, hiteles. Akár így is történhetett volna, Gemmell-féle új görög mitológiát olvashatunk a Trójai háborúról.

Azoknak is érdekes lehet, érdemes lehet egy próbát tenni, akik Gemmell-re csak, mint fantasy szerző tekintettek és érdeklődnek a történelmi regények iránt. Persze, célszerűbb a sorozat első kötetével kezdeni. Csak vigyázat, letehetetlen!

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
648 oldal · ISBN: 9786155161346 · Fordította: Sziklai István
>!
ftamas
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Az első könyv megmutatta nekünk az adott kort. Ebben a könyvben viszont elkezdődik a háború. Vannak hősök, hírességek amelyek jönnek a történelemből és vannak hősök, amelyeket Gemmell alkotott meg. Egyszerű emberekből katonák, katonákból hősök lesznek. A barátok egymás ellen fordulnak, vagy meghalnak egymásért. Királyok harcolnak és buknak el. A könyvet inkább Trója oldaláról szemléli, de mindkét oldalt jól mutatja be.
Hihetetlenül jól ábrázolja a kort, legalább is az én ismereteim szerint, de simán elhihető, hogy 90%-ban az a valóság amit megírt. Egy kemény, erőszakos, de mégis oly gazdag világot tár elénk, hogy csak ámulni lehet. Szerintem is, simán elmenne kötelező olvasmánynak.

A könyvnek semmi köze a fantasy-hoz, tehát a címke rossz.

1 hozzászólás
>!
Hanaiwa
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Gemmell mesél. Ahogy a könyvben Odüsszeusz teszi ugyanezt. Hősökröl, akik nem attól hősök amit tesznek, hanem attól ahogy szembenéznek azzal amit tenniük kell. Nőkről akik erősek mert nem hajtják meg a fejüket a sorsnak, hanem szabad akaratukkal irányítják sorsukat. Gemmell mesél, és nagyon eredeti ez a mese. Kalandról, ahogy Helikáón hajói szelik a tengert, intrikáról, ami városokat dönt romba, barátságról, ahogy Kalliadész és Banoklész áll ki egymás mellett, és szerelemről aminek halálig tartó szépsége úgy lengi be a könyvet, hogy Arguriosz és Laodiké már nem szerepel benne.
Bárcsak ilyen könyvek lennének a kötelező olvasmányok az iskolákban, hogy a gyerekek ezeken a hősökön érjenek felnőtté.
Bárcsak hamarabb olvastam volna a Trója köteteket, hogy jobb ember lehessek…

>!
nyirog
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Személyes okokból kifolyólag lassan tudtam csak haladni a könyvvel, és sokkal többször meg kellett szakítanom az olvasást, mint ahányszor szerettem volna. Maga a történet ugyanis lenyűgöző, erre valóban jól illik az „eposzi” jelző, ahogy azt a témától el is várjuk. Új szereplőket ismerhettünk meg az előző kötethez képest, és ez jót tett a történetnek, egy kicsit a közkatonák szemszögéből is betekintést nyerhettünk a kor háborúiba.
Jó lenne azt hinni, hogy tényleg így történtek a valóságban is az események, de persze józan ésszel nem hihetünk ebben. Valaki írta, hogy jobb lenne, ha az iskolában kötelező olvasmány lenne ez a könyv, és tökéletesen egyetértek vele! Bátorságot, hűséget, emberi nagyságot lehetne belőle példának állítani a fiatalok elé

>!
Dávidmoly 
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Kalliadész és Banoklész jó csapat, de még mindig Odüsszeusz a király*. Kár, hogy a rossz oldalra sodródik. Egyebekben, amit az első részről írtam, az itt is megállja a helyét, bár a természetfölötti jelenléte talán itt kevésbé hangsúlyos.
Összességében öt élénkvörös sebhely az ötből.

*: énkérekelnézést

>!
Viki24
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Nem lehet sok mindent írni erről a könyvről. Először úgy voltam, hogy az első rész sokkal jobb volt. Ahogy haladt a történet teljesen belevesztem. Nem ettem, nem ittam, le se bírtam rakni. Minden betűt imádtam, ha nem olvastam akkor is csak a könyvön járt az eszem, és azon, hogy mi vár a következő oldalon. Néha kiszámítható, de ez nem zavart. A szereplőket is mind megszerettem. Újraolvasás már most tervben van.

>!
Zsoofia
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

Azt hiszem, nem fejtettem ki eléggé, hogy mennyire szeretem, ahogy Gemmell a görög mitológiát kezeli. Most ezt kifejtem újra egy példával. Odüsszeusz a méltán híres mesemondó olyan alapszituációkból, hogy egy asszony disznókat adott el neki, és abból a véletlenből, hogy az egyik disznó beleesett a vízbe, és amikor végre partot értek, egy köpenyt terítettek rá, hogy ne fázzon, hozza ki az Odüsszeiából is ismert Kirké-sztori elferdített változatát. Ez, és még sok más kis húzása remekül ábrázolja, hogyan terjedtek szájról szájra a mesés történetek, hogyan lettek fantasztikusabbak, és milyen apró, hétköznapi dolgokból születnek az igazi történetek. Miközben Trójában vagyunk, és elvárnánk, hogy istenek legyenek minden sarkon, pontosan annyira jelennek meg, amennyire szükséges: az emberek szokásaiban és gondolataiban. Gemmell annyira lecsupaszította a misztikumtól a görögöket, amennyire csak lehet. És én ezt a hozzáállást imádom.

A könyv pár hónappal az előző kötet után veszi fel a fonalat, három „új” nézőpontot bevezetve akikkel minimum említés szintjén már találkoztunk az előző kötetben. Közülük még Banoklész a legeredetibb karakter, aki olyan hülye, mint egy asztal, és a legegyszerűbb emberi kapcsolatot se tudja megmagyarázni, a térképmemorizálási és stratégiagyártó képességei jócskán egy átlagos heroikus karakter színvonala alatt vannak, és mégis folyamatosan tör előre, és bizonyítja be a maga igazát. Menekül a hatalom elől, ő csak harcolni, inni és dugni akar. Annyira egyszerű, és annyira szívmelengető, hogy egy ilyen típusú karakter is megkaphatja Gemmell világában a maga igazát.

Ja, és felbukkan Akhilleusz is.

Aki nem szereti a heroikus történeteket, a nézőpont-dömpinget, masszív csatajeleneteket, az kerülje el jó ívben ezt a szériát, de akinek ezek nem okoznak gondot, szereti is őket, és még érdeklődik is a trójai mondakör iránt, annak uccu neki, imádni fogja.

>!
Profundus_Librum
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

A könyvben egy olyan korba kapunk bepillantást, amikor a férfiak még igazi férfiak voltak, a nők bátran szembenéztek a sorsukkal – bár általában úgysem kerülhették el azt semmiképp –, ahol a barátság és a becsület többet ér az aranynál, a versengés (a könyv egy része az olimpiai játékok alatt játszódik) becsületbeli ügy, a háború a mindennapok része, ahol az emberi élet semmit sem ért, ahol a szavaknak és a mosolyoknak nem lehet hinni, ahol jobb, ha az állandóan intrikus hangulatban lévő királyok nem látják meg benned hatalmuk bővítésének eszközét. Láthatjuk igazi hősök bukását és névtelenek felemelkedését.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.com/2012/05/david-gemme…

>!
ilder P
David Gemmell: Trója – A Villámlás Pajzsa

A második kötet tovább emelte a szintet. Az elején még kicsit furcsálltam, hogy akkor most mi lett, de beindult, és belecsúsztam a sztoriba rendesen. Pedig direkt nem olvastam gyorsan, hogy tovább élvezzem ezt a hős sztorit.
Gemmell hihetetlen szintre húzta az izgalmakat. Elkezdődött a háború, és én ott voltam minden támadásnál, kardcsapásnál. Hallottam, láttam éreztem szinte mindent. (mondjuk ez néha nem volt a legkönnyebb, de hát kemény vagyok, na)
Kalliadész és Banoklész két zseniális karakter. Velük lett igazán kerek ez a kötet.


Népszerű idézetek

>!
mazsolafa

– Vagy hatvanan vannak azon a hajón.
– Legalább.
– És még hatvanan a másikon.
– Akarsz is mondani valamit, vagy csak azzal hencegsz, hogy tudsz számolni?

163. oldal

>!
mazsolafa

A szerelem rejtélyes dolog. Ott öleljük a keblünkre, ahol tudjuk. Többnyire nem mi döntjük el, hogy kit szeretünk. Csak úgy megtörténik. Egy hang szól hozzánk, de oly módon, amit fül nem hallhat.Felismerjük a szépséget, amit szem nem láthat. Olyan változást élünk át a szívünkben, amit szavakkal nem lehet leírni. A szerelemben nincs gonoszság, Kalliopé.

153. oldal

>!
mazsolafa

Amikor a farkas leöli a birkát, megvonjuk a vállunkat és azt mondjuk, ilyen a természete. Amikor a juhászkutya ugrik neki a nyájnak, attól összetörik a szívünk, mert amit tesz, az árulás.

462. oldal

>!
mazsolafa

– Semmit sem lehet megvenni, ami igazán ér valamit – mondta végül. – Sem a szerelmet, sem a barátságot, sem a megbecsülést, sem a hősiességet, sem a tiszteletet. Ezeket mind ki kell érdemelni.

194. oldal

>!
mazsolafa

– Mi az úti célotok?
Kalliadész keserűen elmosolyodott.
– Bármi, ahova a jó szél röpít minket.
– Egyetlen szél sem kedvező, ha az ember nem tudja, hova tart.
– Minden szél kedvező annak, aki nem törődik vele – felelte az ifjú.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kalliadész · Odüsszeusz / Ulysses
>!
mazsolafa

– Lehet, hogy ostoba vagyok, ahogy mondod, amiért hiszek a becsületben, a barátságban és az ár nélküli hűségben. Ám ezeket az erényeket ápolni kell, mert nélkülük nem vagyunk többek, mint ide-oda barangoló vadállatok.

375. oldal

>!
mazsolafa

Senkit nem lenne szabad arra kérni, hogy reggeli nélkül csatázzon.

498. oldal

>!
Vércse81

– Ma elvesztettem a fiamat, Szeplős – térdelt le hozzá, és megveregette a jószág horpaszát. Hangja remegett és vissza kellett fojtania a könnyeit. Szeplős megdöfködte az orrával, mire ő vette egy nagy levegőt. – Ó, csakhogy az istenek megvetik a siránkozókat – mondta egy árnyalatnyi dühvel a hangjában. Felállt és vészjósló pillantást vetett a kalózok táborára.
– Tudod, ki vagyok, Szeplős? Odüsszeusz vagyok, a hazugságok fejedelme, a mesemondók ura. Nem siratom a holtakat. A szívembe zárom őket, és úgy élem az életemet, hogy megadjak nekik minden tiszteletet.

130. oldal


A sorozat következő kötete

Trója sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Crichton: Ködsárkányok
Michael Crichton: A 13. harcos
Robert E. Howard: A koponyák holdja
Wilbur Smith: A sivatag istene
Giles Kristian: A bosszú istene
Lian Hearn: Fűpárna
Philippa Gregory: Viharfelhők
Robin LaFevers: Sötét diadal
Margit Sandemo: A magányos lovag
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe