Királyok ​bukása (Trója 3.) 50 csillagozás

David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Sötétség telepedett a Nagy Zöldre, és az ókori világot szétszaggatja a megosztottság.

A Trója előtti harctereken gyülekeznek a mükénéi királyhoz hű ostromló erők. Köztük van Odüsszeusz, a mesés történetmondó, a mükénéiek vonakodó szövetségese, aki tudja, hogy hamarosan halálig tartó küzdelembe kell bocsátkoznia egykori barátaival.

A messze földön híres város falai mögött Priamosz, a trójai király várakozik. A betegeskedő, megkeseredett uralkodó két hősbe veti minden reményét: fiába, Hektórba és a rettegett Helikáónba, aki szörnyű bosszút áll a mükénéieken a felesége haláláért.

Immár feltartóztathatatlanul tombol a háború – a vérszomjas, öldöklő küzdelem, amelyben oly hősök csatáznak, akiknek a neve örökkön fennmarad a történetben, amely még évszázadok múlva is visszhangzik az emberek szívében.

A kortárs fantasy egyik legnagyobb mestere, David Gemmell a Királyok bukása című regényével méltó befejezését adja a halhatatlan ókori eposzt feldolgozó nagyívű történelmi művének.

Eredeti mű: David Gemmell – Stella Gemmell: Fall of Kings

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
674 oldal · ISBN: 9786155314193 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Priamosz


Kedvencelte 17

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Fallen_Angel P
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Egyszerre volt szomorú és felemelő érzés olvasni a történetet. Egyrészt mert nem meglepetés, hogy mi lesz Trója és a legtöbb szereplő sorsa, másrészt nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ezt a regényt részben már nem David Gemmell írta.
Bár önkéntelenül is kerestem, de nem vettem észre rajta az „idegen” kezet, nem éreztem az első két résztől eltérőnek – a stílus azonos, a történet íve töretlen. A sztori néhány ponton eltér ugyan az általam ismert Trója-legendától, de igazából ez semmiféle fennakadást nem okozott nálam, sőt némelyik változtatás kimondottan tetszett.
Mindössze pár oldal van a könyvben, amivel nem vagyok maradéktalanul boldog, és ez az utóhang, amit valahogy nem teljesen oda illőnek érzek. De ettől az apróságtól eltekintve a könyv méltó befejezése volt egy nagyszerű sorozatnak.

>!
ftamas
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Méltó befejezése az egész sorozatnak. A könyvet olvasva megjön az embernek a kedve ahhoz, hogy utána járjon, mi hogyan és mint történt. ( Már amennyire lehet ennyi év távlatából ) Gemmell belenyúl a valóságba és megváltoztat egy két dolgot. Persze az is lehet, hogy beletrafált és eltalált egy két dolgot, amely a történelem könyvekben másképp van. Akárhogyan is történt, a belenyúlásai zseniálisak és hihetőek.
Ez a záró kötet, várható Hektor és Akhilleusz párharca, amelyet zseniálisan oldott meg. Tudjuk, hogy Trója ostromát egy ló döntötte el, ahogy ezt megoldotta, az szintén zseniális. Kitalálható a hét domb rejtélye, amit inkább megsúg mint elmond.
Ebben a kötetben a a küzdelmek tényleg heroikussá válnak. Hősök keletkeznek és buknak el. A hangulat lenyűgöző, a könyv szinte letehetetlen. Ez a trilógia simán beférhetne a szabadon választható olvasmányok közé.

>!
Viki24
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Imádtam ezt a részt is.
1 csillag levonásra szükség volt, mert az előző részek jobban sikerültek. Főleg a végével voltak gondjaim. Nem örültem, hogy számomra lényegtelen események túl lettek tárgyalva, amire kíváncsi voltam meg se lett említve. Pl.: mindig örültem, ha Helikáónról olvastam, de a róla szóló cselekményszálat Théra után lezártam volna. Helyette Xandroszról szerettem volna megtudni, hogy hova került, mi lett vele,
Igazából addig tetszett, hogy spoiler Ez volt a végső nagy esemény, amivel vége lett a háborúnak. Ennek ellenére ez volt az a pillanat, amikor a szivem szakadt meg.
Új kedvenc sorozatra találtam hála David Gemmel Trójájának.

2 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Az első két rész után „végre” valóban felforr a népek olvasztótégelye – a Nagy Zöld –, és a görög városállamok szövetsége lerohanja a virágzó Tróját. A görög uralkodók egymás ellen is folyamatosan intrikáló szövetsége az ókor legnagyobb katonai hadmozdulata volt, de a példátlan mennyiségű katonára szükség is volt, ha el akarták foglalni a bevehetetlennek tartott Aranyvárost és megszerezni a benne felhalmozott mesés kincseket. Gemmell trilógiája nem dramatizál átirata az elfogadott történelmi tényeknek, hanem számos helyen a saját szájíze szerint egészítette ki a mesét. Így például a valóságban TÍZ ÉVIG tartó ostrom a könyvben egy évig tartott „csupán”. Emellett, ha semmi mást nem is tud az ember Trójáról, de a trójai faló legendája mindenki által jól ismert. Gemmell történetében is feltűnik az óriási ló, de Trója bukását – remélem ez NEM spoiler senkinek! – nem az a ló és nem is a legendából ismert módon okozza majd. A végig izgalmas olvasmány így még a „született történészeknek” is jó szórakozás lehet, hiszen történelmi adatok ide vagy oda, az események jó néhányszor vesznek váratlan fordulatot.

A könyv elolvasása óta átolvastam csomó cikket, amiben a korszakról, a térség népeiről, a nyelvekről, Trójáról, a trójai háborúról vagy Trója régészeti feltárásáról szóltak, de még a csak mellékszálként szereplő III. Ramszeszről és a hettitákról is egyet-kettőt. Megtudtam ezekből, hol volt a történet – persze direkt – elferdítve, hogy Agamemnón, a mükénéi király (aki a történészek szerint nem volt olyan gonosz, mint a könyvben, sőt, kifejezetten jónak tartják manapság) nővére a regényben a valóságban a lánya volt és hogy sokak élete is máshogy alakult, mint a könyvben. De komolyan kérdezem, hogy mi többet remélhet egy regény elérni, mint hogy felkeltse az emberek kíváncsiságát valami iránt (és közben még remekül szórakoztat is)? Az biztos, hogy hiába tudom már, – nagyjából – hogyan is folyhatott a valóságban ez az egész sajnálatos torzsalkodás, de a könyvből megismert szereplőkre én már úgy fogok emlékezni, ahogy itt most megismertem őket. Helikáón, Hektór, Agamemnón, Meneláosz, Akhilleusz, Odüsszeusz, Parisz, Helené, Andromakhé, Khalkeusz, Priamosz vagy Kasszandra – és a többiek – elfoglalták őket megillető helyüket a saját pantheonomban – mondhatnak a történelemtudósok bármit róluk. :)

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/10/david-gemmel…

1 hozzászólás
>!
mazsolafa
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Bár tudtam, hogy Trójának itt a vég, én mégis körmömet rágva, számat harapva izgultam érte és hőseit a szívembe zártam.
Nem tudom milyen Gemmell többi regénye, de ha csak feleennyire jó, mint ez, akkor mindet olvasni kell.

2 hozzászólás
>!
Puclifer
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Nem tudom mit írhatnék még amit más már ne írt volna meg erről a csodálatos trilógiáról.
Együtt örültem, izgultam, sírtam a szereplőkkel.
Andromakhé szakaival élve:
„Egykor hősök oldalán járhattam…”

>!
nyirog
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Hát véget ért! Az utóbbi időkben nem igazán volt olyan sorozat amivel maradéktalanul meg voltam elégedve, de most a Trója végre ismét tökéletes élményt hozott. A Királyok bukása méltó befejezése a három kötetnek, a gondosan előkészített karakterek, a terep és a körülmények eposzi végkifejletben „egyesülnek”. Egy picit eltérünk a homéroszi történésektől, nem minden egy az egyben az Íliászban megismert módon ismétlődik, de ez nem is baj, elvégre ez egy fantasy történet, írói szabadság is van a világon. A kötet nagyszerűen mutatja be mit is jelent klasszikus hősnek lenni, és bátran példát állíthat a fiatalok elé is emberi nagyságból.
Igaz ugyan, hogy a hősök ideje lejárt a Nagy Zöld vidékén, de Helikáón/Aineász nyugatra hajózott, és letelepedett a Hét Domb környékén, ezzel pedig elkezdődött az emberiség új korszaka, amiből egy olyan nép emelkedett ki, amely évszázadokon keresztül meghatározta az egész vliág sorsát. Sőt tulajdonképpen a ma ismert civilizáció ennek a népnek köszönhető: az ő bátor felfedezőik, agyafúrt politikusaik és ellenállhatatlan hadvezéreik fáradságos munkája eredményeként olyan a világ ma, amilyennek ismerjük. Helikáónnak köszönhetően a hősök kora véget ért, de helyette eljött az új, és ha lehet még nagyszerűbb világrend: a Római Birodalom kora

>!
Zsoofia
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Oké, nagyon szégyellem magam, de ebben a kötetben esett le, hogy a Hét Domb mit takar.
Még mindig varázslatos, ahogy Gemmell teljesen lecsupaszított minden fajta misztériumot az alaptörténetről, és kiirtotta az emberek pátoszi ostobaságait, és kicserélte emberi gyarlóságokkal. Például Akhilleusz ezerszer szimpatikusabb figura, mint az alaptörténetben. A trójai faló trükkje eszméletlenül zseniálisra sikeredett. Odüsszeusz megmagyarázása, hogy miért nem tér haza azonnal szeretett hitveséhez, szintén több mint helytálló. Iphigenia történetszálának elferdítését és annak következményét egyáltalán nem vártam. Gersom történetszálát az első kötet óta nem értem, és most minden helyreállt.

Technikai szinten meg a csaták továbbra is izgalmasak voltak, kreatívak és sose pörgettem tovább őket. Kinek kell grimdark, ha van egy Banoklésze? Annak ellenére, hogy tudtam, hogyan fog végződni hőseink útja, még így is tövig rágtam a körmömet értük.

Imádom minden egyes porcikámmal. És jól esik elképzelni, hogy Gemmell a Hősök Csarnokában sztorizgat a karaktereivel.

>!
daney
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Egy tragikus történet tragikus befejezése: e kötet írása közben, mondhatni tollal a kezében hunyt el David Gemmell. Azt hiszem, jól választottam, amikor az életművével való ismerkedést a Trója-ciklussal kezdtem. Ha a fantasy-irodalom egyik legnagyobb alakjaként számon tartott szerző egy fantasyt nyomokban sem tartalmazó, mások által már sok ezerszer lerágott történetet ilyen színvonalon tud hozni, akkor arra érdemes odafigyelni.
A nagy eposz bátor újraértelmezése kerekedik ki a végére, így marad bőven meglepetés azoknak az olvasóknak is, akik már a legelején bennfentes információkkal rendelkeztek Trója leendő sorsáról… :)

>!
ilder P
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Ez a kötet már tényleg a csúcson túl van. Nem hittem, hogy lehet még fokozni az izgalmakat.
De Gemmellnek sikerült. Megint.
Forr a levegő, a talaj és persze a Nagy Zöld. Bár tudtam, hogy Trója elvész, mégis izgultam.
Vérszomjas a küzdelem. Ha a gimiben is ilyen élvezetesen tanultunk volna erről az időszakról, akkor sokkal inkább szívem csücske lett volna az Iliász és az Odüsszeia.
Ó Helikáón, Helikáón!
Az utolsó fejezetet úgy értékeltem, hogy akár lehetne egy alternatív befejezése is a történetnek. (ahhoz már túl rózsaszínű volt)


Népszerű idézetek

>!
mazsolafa

Csodálhatsz egy embert, aki állandóan legyőz, de csak ritkán fordul elő, hogy kedveled is.

175. oldal

>!
Hanaiwa

A hettita a mükénéi harcosra nézett:
– Nem arról van szó, hogy nem kedvellek. Engem filozófusok, ritkaságszámba menő képességekkel megáldott tanítók, történetírók és gondolkodók neveltek. Tanulmányoztam az ősi háborúk művészetét, továbbá a nagy hadvezérek, költők és törvényalkotók szavait. Most azonban száműztek atyám birodalmából, egy olyan katona társaságába, akinek a legnagyobb öröme ha felvizelhet egy fára. A „nem kedvellek” formula még csak megközelítőleg sem írja le, hogy mit érzek.
Banoklész a hettitára meredt, majd Kalliadészra:
– Azt hiszem most megsértettek, de már azóta nem figyeltem hogy a filozófusokat emlegette…

247. oldal

>!
mazsolafa

„Addig ne húzd ki az oroszlán fogát, amíg nem látod a legyeket a nyelvén!”

138. oldal

>!
mazsolafa

Az igazság és hamisság két különböző jószág. Annyira különböznek egymástól, mint az oroszlán és a gyík. Bonyolult állatok és számos vonásukban osztoznak – mindkettőnek négy lába van, két szeme és egy farka. Ám mégsem tévesztheted össze egyiket a másikkal. Felismerem az igazságot, amikor látom és felismerem a hazugságot is.

478. oldal

>!
mazsolafa

Azt mondják, hogy a paradicsom kapuját csak a hátramaradottak könnyei nyithatják meg.

60. oldal

>!
mazsolafa

Az út, amelyen a katona jár, keskenyebb egy kardpengénél is. Lép egyet jobbra és elgyengül, csekélyebb harcos lesz belőle; lép egyet balra és szörnyeteggé válik.

30. oldal

>!
Hanaiwa

– Az egyik evező nem húz úgy ahogy kellene, ezért a haladásunk egyenetlen.
Az egyiptomi döbbenten fordult a trójai hajóshoz:
– Te komolyan érzed..ezt az egyenetlenséget amit egyetlen evező okoz a nyolcvanból?
Oniakosz bólintott. Hirtelen feketefejű sirályok bukkantak fel fölöttük, és le-lebukva cikáztak.
– Ezt is érezted? -kérdezte Gersom.
– Mit? – kérdezett visza Oniakosz.
– Az egyik sirály rászart a fedélzetre. Várd meg míg módosítom a testtartásom, hogy a hajó megszokja az új súlyelosztást.

6. fejezet. 132. oldal

>!
Puclifer

– Nos, sztratégosz – fordult a barátjához, miközben végignézett a várakozó katonákon –, mi a tervünk?
– Beszédet intéztem az emberekhez – felelte Banoklész –, és megmondtam nekik, hogy öljenek meg minden rohadékot, aki ellenük tör, és addig folytassák az öldöklést, míg mind meg nem hal.
– Jó terv – mondta erre Kalliadész. – Tetszik. Előnyére szolgál az egyszerűsége.

>!
daney

Az emberek mindig a végső győzelemről beszélnek, de én még egy olyat sem láttam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Halandó szív
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Kodolányi János: Új ég, új föld
Joan D. Vinge: 47 ronin
Michael Moorcock: Harcikutya
William Napier: Attila – A farkaskölyök
Bíró Szabolcs: Ragnarök
Wilbur Smith: A sivatag istene
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény