Quest ​for Lost Heroes (Drenai Saga 9.) 2 csillagozás

David Gemmell: Quest for Lost Heroes David Gemmell: Quest for Lost Heroes David Gemmell: Quest for Lost Heroes

The Drenai fortress of Dros Delnoch has fallen and blood hungry Nadir hordes sweep across the land, bringing desolation and despair. But, with the Nadir triumphant, slavers seize a young girl in the tiny realm of Gothir and a peasant boy stes off on a quest that will shake the world.

To rescue her, Kiall must cross the savage steppes and journey through the Halls of Hell, facing ferocious beasts, deadly warriors and demons of the dark.

But the boy is not alone. With him are the legendary heroes of Bel-Azar: Chareos the Blademaster, Beltzer the Axeman and the bowmen Finn and Maggrig.

And one among them hides a secret that could free the world of Nadir domination. For he is the Nadir Bane, the hope of the Drennai.

He is the Earl of Bronze.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Orbit, London, 2012
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 035650140X
>!
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780345379047

Kiemelt értékelések

Szentinel>!
David Gemmell: Quest for Lost Heroes

A Quest for Lost Heroes olvasása alatt végig olyan érzésem volt, mintha a Nincs bocsánat című Clint Eastwood westernfilmet nézném. Hangulatban az eddig olvasott Drenai-könyvek közül ez volt a legnyomasztóbb, ugyanakkor a legjobban kiegyensúlyozott is.

Amitől a The King Beyond the Gate végén tartottam, az megvalósult ebben a kötetben. Tenaka kán az egyesített nadir haderővel megvalósította Ulric kán álmát, és teljesen meghódította Drenai földjét, beleértve a Legendben is ostromlott Dros Delnoch erődjét is. Ezzel pedig nagy szerepet játszott korábbi szövetségesei elpusztításában. Majdnem erre a sorsra jutott Gothir is, ám Bel-Azarnál valami hatására Tanaka visszafordította seregeit. Ezt a valamit az utókor négy harcosban látja, akiket Bel-Azar hőseiként emlegetnek. Pengemester Chareos, Fejszés Beltzer és két íjász, Finn és Maggrig. Bel-Azar óta sok év eltelt, és a hősök szétszóródtak a világban. A nadirokat Tanaka fia, Jungir kán vezeti, aki jóval amorálisabb az apjánál. Gothir pedig egy politikailag kiszolgáltatott területté vált, ahol a nadir fosztogatók minden gond nélkül lerohanhatnak egy félreeső falut, és bárkit elragadhatnak rabszolgának. Főhősünk, Kiall elhatározza, hogy visszaszerez egy elrabolt nőt, aki a szívének kedves. Útja során találkozik Bel-Azar hőseivel, akik csatlakoznak hozzá. Jutalom az nincs, és nem is egy hercegnőt, hanem egy disznókereskedő lányát mentik meg egy legyőzhetetlen ellenségtől. Őrültségnek hangzik, és az is. De mikor voltak a hősök normálisak?

Ami miatt nagyon jól fogyasztható a gemmelli recept, az a fűszerezés. Már a negyedik drenai könyvet olvasom, és ugyan bőven fedezhetőek fel hasonlóságok közöttük, mégis mindegyik csavar egy kicsit a korábban már megismert toposzokon. A Quest for Lost Heroes központi témája a hősi lét megélése. Nem azzal foglalkozik, hogyan lesz valakiből hős, sokkal inkább azzal, hogy mi lesz a hősökkel utána. Ez pedig a négy legendán meg is látszik. Chareos kolostorba vonult, egy plátói szerelem miatt kissé megkeseredett, és azzal foglalkozik, hogy fiatalokat tanít kardvívásra. Beltzer agyára ment a siker, és a mesékben leírt szőke germán félistenségből egy kopasz, ápolatlan, lecsúszott ingyenélő lett, aki mindig részeg, és mindig verekedne. A két íjász (akik feltehetően melegek) pedig együtt maradt, és leginkább vadászatból tartják fenn magukat. Ezt a kompániát egyesíti Kiall, egy egyszerű falusi fiú, aki még kardot sem fogott a kezében, de hősi ambíciókat dédelget. Ezek a jobb sorsra érdemes urak mind meglátnak valamit ebben a lehetetlen küldetésben, ami miatt csatlakoznak Kiallhoz. Ám mellettük a fiatalember hamar megtapasztalja, hogy a mesék igazságtartalma közelebb áll a nullához, mint azt hitte. A hősök ugyanis kiábrándítóan emberiek, és nem is óhajtanak fenntartani semmiféle pátoszt.

És akkor még nem is beszéltünk a gonosztevőkről, a behozott, új kultúrákról, illetve a régmúlt szereplőinek felbukkanásáról a történetben. Valamint arról, hogy itt többet szerepelnek a fantasy elemek. A harmincakról itt nem sok szó esik, viszont más formái kerülnek elő a mágiának, amikre én nem is számítottam, hogy létezhetnek ebben a világban. A másik pedig, hogy ebben a könyvben az egész történet kap egy sötétebb árnyalatot. Mint írtam korábban, a Quest for Lost Heroes jelentősen nyomasztóbb az elődöknél. Könyörtelenebb is. Gothir kiszolgáltatottságáról, és némely karakter korruptságáról eléggé fájt olvasni. Ha az ember akár csak ezt az egy könyvet olvassa el Gemmelltől egész életében, és utána kezébe veszi George R. R. Martin könyveit, akkor ezt reagálhatja: de hisz ez az ember olyan, mint egy túlírtabb Gemmell. A kapzsiság, az erőszak, az ármánykodás és megannyi szemét emberi vonás kendőzetlenül jelenik meg ebben a kötetben, ami deheroikus fantasyvé teszi ezt az epizódot. És ezúttal a befejezés sem okozott csalódást, sőt, korrektül lett megírva.

Ha a Drenai szága három könyvből állna, akkor a Legends, a The King Beyond the Gate és a Quest for Lost Heroes együtt kitennének egy nagyon jó trilógiát. Én azt is tudom ajánlani, hogy aki csak három könyvet akar elolvasni ebből a szériából, az vegye a kezébe ezt a hármat. Nem hiába kezdett el Gemmell ezután Drenai múltjába visszatekinteni, és felvezetni az eseményeket a Legendig. Egy ilyen sztorit nagyon nehéz – már ha egyáltalán lehetséges – folytatni.


A sorozat következő kötete

Drenai Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastien de Castell: Traitor's Blade
Richard Morgan: The Steel Remains
C. S. Pacat: Prince's Gambit
George R. R. Martin: A Clash of Kings
Sarah J. Maas: House of Sky and Breath
Katherine Arden: The Winter of the Witch
Adrian Tchaikovsky: Guns of the Dawn
George R. R. Martin: A Knight of the Seven Kingdoms
Ilona Andrews: Bayou Moon
Glen Cook: Shadows Linger