Legenda (Drenai Saga 7.) 123 csillagozás

David Gemmell: Legenda David Gemmell: Legenda

Druss, a Csatabárdok Kapitánya élő legenda. Az óidők háborúinak hőse felköltözött a hegyek közé. – a hírnév és dicsőség helyett magányos nyugalmában várja a megváltó halált.
A Drenai Birodalom leghatalmasabb erődítménye Dros Delnoch – ható óriási fallal körülvett bevehetetlen vár. S most, hogy a Birodalom csatát veszít csata után a Nadír hordák ellenében, ez az utolsó erősség, amely még áll, s amely még feltartóztathatja a támadó nomádokat. Egyetlen halvány esély mutatkozik csak a győzelemre: ha Druss a várvédők élére áll…

A Dreina nép sorsa egyetlen vénséges vén, mogorva öregember kezében van, aki talán már a harc művészetét is elfelejtette…

Eredeti mű: David Gemmell: Legend

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041435 · Fordította: Máyer Júlia
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353449 · Fordította: Máyer Júlia

Kedvencelte 36

Most olvassa 1

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
David Gemmell: Legenda

Kezdek kifogyni a 1001-es fantasykből, azaz már csak a Legenda és a Majomkirály maradt, eddig az tartott vissza, hogy a hetedik része valaminek amit eddig nem ismertem. Gemmell elég virtuóz módon mutatkozott be, pörgős még is elgondolkoztató várregényt hozott össze így elsőre, mivel a „csillagok háborújának” hagyományát követi, bizony ez a rész jelent meg először, a többi csak ennek az előzménye vagy folytatása. Nagyon nem vagyok a közönsége, ez egy igazi pasi könyv, sok kiválóan véres párharccal, kidolgozott hősökkel akik nem szégyenlek esendőek maradni (kivéve Druss-t na benne nincs kétség) dicsőséggel és bajtársiassággal ami a könyv lapjaiból árad. Nagyon ritkán tudnak ezek a tulajdonságok lenyűgözni, nem úgy a páromat, neki egy felejthetetlen élmény lesz a sorozat (nekem egy könyves kaland) Nem tudok azért elvonatkoztatni attól a ténytől hogy ilyen várvédelmet saját szerzőtől is olvashatunk és az Egri hősök semmivel nem voltak kisebbek mint a hétfalú Dros Delnochért harcoló sokaság. (szinte biztos vagyok hogy David merített a mi saját kötelezőnkből)
Lenyűgöző klasszikus fantasy, igazi lovagregény alapokon, nagyon jól elmesélve.

3 hozzászólás
>!
elge76 P
David Gemmell: Legenda

Nos, igen. Ez az a könyv, ami a kitartásról, a bajtársiasságról, a hősiességről és a tiszta szerelemről szól.
Nagyon tetszett, hogy minimális utalásokkal érte el a szerző azt, hogy mégis teljesen képben voltam az egész történettel. Ezalatt azt értem, hogy helyszínleírás vs. párbeszéd, kb. 10 a 90-hez az arány. És pont ez a szép benne, hogy a párbeszédekből megkapunk minden hiányzó információt, ami a helyszín leírásokban csak pár mondatként hangzik el.
Pár helyen nevettem, vagy épp könnybe lábadt a szemem, ez utóbbi főleg az utolsó 30%-nál volt jellemző (e-book).
Imádom az epikus történeteket és itt is sokszor éreztem azt, hogy bizseregni kezd a bőröm az olvasottaktól. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor felugrotok a könyvvel együtt, a kezeteket a szátok elé kapjátok, de csak olvassátok tovább, mert lehetetlen abbahagyni.
Hát én is elég sokszor ezt éreztem. Nem tagadom, hogy még így majdnem 40 éves fejjel is tudok nevetni vagy sírni, egy jól megírt történeten.
Ez persze nálam nem csak a könyvekre igaz. De hát pontosan ez a dolguk, nem igaz?

1 hozzászólás
>!
risingsun
David Gemmell: Legenda

A hős, az igazi hős megrendíthetetlenül áll a harc, a küzdelem vagy az élet viharában. Sziklaszilárd, elpusztíthatatlan pont az őrülten kavargó forgatagban. Egyetlen szavára megrázkódik a föld, hegyek vagy városfalak omlanak össze és ha úgy akarja az ég is elsötétül, heves villámokat szór vagy tornádó erejű szél támad. De hívó szavára szétmorzsolódott, erejüket vesztett seregek képesek újra összeállni és a végsőkig kitartani bármilyen túlerővel szemben.

Nincs ez másként Gemmell könyvében sem. Druss, az öreg és veterán harcos az élő legenda. A szorongatott helyzetben lévő Dreina birodalom az ő segítségét kéri, hogy a túlerőben lévő sereggel szemben védjék meg Dros Delnoch várát, erődítményét. S a hős elindul…
Innentől némi fantáziával és képzelőerővel könnyen kitalálható (vagy megjósolható) a végkifejlet, de tulajdonképpen nem is ez a lényeg, nem is ezért lesz a könyv a maga nemében zseniális. Gemmell ugyanis olyan erős, magával ragadó főszereplőt, hőst alkotott aki elviszi a hátán nemcsak az egész csatát, de az egész történetet is. Bár karaktere alig van jobban kidolgozva, mint a történet során köré gyűlő további társaké, szereplőké, mégis mindközül ő a legerősebb személyiség, akit bárki vakon tud csak követni.

Első találkozásom volt ez Gemmell-lel, de mégis úgy érzem valahogy megvett kilóra. Vagy csak én nem tudtam róla , hogy nekem ezek a heroikus történetek ennyire bejönnek. Ez mindenesetre teljen magával ragadott. Az csak tovább növelte elragadtatottságomat, mikor megtudtam a könyv keletkezésének háttértörténetét (Gemmell hátfájási panaszokkal orvoshoz fordult. Az előzetes vizsgálatok alapján felmerült a rák betegségének esélye így további részletes vizsgálatokra volt szükség. Ez idő alatt, hogy a félelem és bizonytalanságtól elvonja figyelmét, írta meg azt az első változatot, ami később a regény alapját adta. A heroikus történet lehetséges betegségének metaforája lett. A támadó Nadír hordák a rákot jelképezték a velük szemben álló erőd, Dros Delnoch pedig ő maga volt. A regény befejezésével megvárta a vizsgálati eredményeket és a befejezést ez alapján írta meg.)

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353449 · Fordította: Máyer Júlia
>!
B_Petra
David Gemmell: Legenda

Tökéletes heroikus fantasy, lebilincselő volt, bár az egész történet egy ostrom keretbe foglalása, az előkészületekkel, az akcióval, és a végső megoldással lezárva.
Minden szereplő a maga módján érdekes volt, a hős amazon aki nővé érik, a csábos kalandor aki a vivódásai ellenére megmérettetik és nem törik meg, a törvényenkivüli ijász aki bőnhődik, de végül megbékél régi sebeivel, egy két pszihopata gyilkos a kontraszt kedvéért, a harcos papok filozófiái és természetfeletti erejük, az egyszerű emberek katonák akiket a kötelesség hajt, az ellenség aki méltó a tiszteletre, és Druss a harcos medve a legenda, aki összekovácsolta a csapatot.
Minden a helyén volt.

3 hozzászólás
>!
ftamas
David Gemmell: Legenda

Nekem a Drenai világ és Gemmell is nagy kedvencem. Gemmell könyvei ugyanarra a mintára illeszkednek. Hősöket alkot, akik a semmiből érkeznek. Vagy egyszerű emberek voltak, vagy már hősök, csak nem tudtak róla. Persze Druss kivétel, mert ő mindig is hős volt. A Legenda az első könyve Gemmellnek, de szerintem mindenki ilyen első könyvről álmodna. A karakter alkotás, a harci és csatajelenetek mellet a hangulat az ami mindent visz.

>!
mrakos
David Gemmell: Legenda

A legjobb és legnépszerűbb Gemmell könyv, de nem véletlen. Ennek a könyvnek valódi háttér története van.
A húszon éves Gemmellt rák gyanúval vizsgálták ki és a hosszadalmas vizsgálat alatt, írta figyelem lekötőként ezt a könyvet. A nadírok jelképezték a rákot és ő maga volt az erődítmény. A befejezést nyitva hagyta a vizsgálati eredmények befejezéséig és a befejezést annak tükrében írta meg. Szóval lelke van ennek a könyvnek. :)

>!
maevis P
David Gemmell: Legenda

Nincs amit ne írtak volna le mások már előttem ezzel a regénnyel kapcsolatban, így értékelésként csak azt tudom hozzátenni, hogy nekem ez a rész tetszett a legjobban. Érzelmek széles skáláján játszott Gemmell és játszott az én érzelmeimmel is. Együtt sírtam és nevettem a hős várvédőkkel, annyira magával ragadott, hogy alig bírtam letenni.
Abszolút kedvenc, talán eddig az év könyve nálam! :)

>!
mcgregor
David Gemmell: Legenda

Első Gemmell-regényként már magában hordozza az író későbbi műveinek előképét és írásmódját, de még nélkülözi azt a zsenialitást, ami az igazán nagy volumenű alkotásaiban megjelenik. A karakterek még kicsit elnagyoltak, a motivációk még kissé elliptikusak, a történet még lenyűgöző vonások nélkül bonyolódik le. Ennek ellenére mégis maradandó emlék, Druss mint szereplő igen élő és markáns figura, a könyv világa egyedi, bár nem teljesen kibontott, ezért végig kicsit testidegen marad szerintem. Bár a Harmincak jelentősége nyilvánvaló, eredetük valahogy homályos marad, amiben nem szándékosság, inkább töredezettség érezhető. Azonban további erény, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a szereplők életével, szinte martini nagyvonalúsággal kezeli a végső szerepüket. Bizonyos, egyéni sorsra vonatkozó utalások pedig – bár csak nyomokban, de – a későbbi metafizikai affinitású Gemmell-t idézik. Ügyes fantasy történet, de távolról sem tökéletes. Egy kísérletező kedvű, ám kissé még bizonytalan író későbbi eposzi prózabotanikájának első, de életerős palántája.

>!
Melchiadesian
David Gemmell: Legenda

Ez a könyv nem a legendáról szól (na jó, egy kicsit arról is). Nem a hősiességről (de, egy kicsit erről is). Ez a könyv arról szól, hogyan nézzünk szembe a félelmeinkkel. Akkor is, ha tudjuk, hogy veszíthetünk. Családot, barátokat, szerelmet. Életet. De akkor is tudni kell szembenézni vele, mert nem az számít, hogy győzünk-e vagy veszítünk, hanem az, hogy kiállunk azért, amiben hiszünk.

>!
kte
David Gemmell: Legenda

Ezzel a könyvvel ismerkedtem meg Gemmell világával, de nem ez lesz az utolsó találkozásunk. Véletlen egybeesés, hogy ezt a könyvet írta meg először, furcsa belegondolni, hogy először Druss időskori története született meg és csak utána a fiatalsága. :)
Ez a világ olyan, ahol bármi megtörténhet és ez kellemes szerepjátékos emlékeket idéz fel bennem. :)
A karakterek kidolgozottak, életszerűek (a műfajt figyelembe véve), nem lehet összekeverni őket, pedig vannak néhányan. Nem tökéletesek, de törekednek megfelelően cselekedni. A jó és a rossz nem egyértelmű, mindenki teszi a dolgát és ha ellentétes oldalra kerülnek egymással, nem feltétlenül gyűlölik is egymást.
A történetben van utazás, rengeteg csatajelenet, harci taktika és stratégia, illetve építészet (védhetőség szempontjából) és némi romantika is.


Népszerű idézetek

>!
Melchiadesian

– Kedves Hogunom, egy gyönyörű nő bizonyos… hogy is mondjam… bizonyos bámulatot vár el a férfiaktól. Lehetett volna benned annyi tapintat, hogy elámulsz a szépségétől. Elnémulsz, vagy dadogó bolonddá válsz. Akkor nem vett volna rólad tudomást, és gőgös megvetéssel viszonozta volna az imádatodat. Most megsértetted, és gyűlölni fog. Rosszabb, mindent meg fog tenni, hogy meghódítsa a szívedet.
– Szerintem ennek nincs sok értelme. Miért kellene neki a szívem, ha gyűlöl?
– Hogy megvetően bánhasson veled. Semmit nem tudsz a nőkről?

157. oldal

>!
Melchiadesian

– Az igazság furcsa állat, fiam. Minden ember esetében más és más.

90. oldal

>!
meacska P

Aznap éjjel egy hegyi patak mellett táboroztak, de nem gyújtottak tüzet. Este Vintar verseket szavalt, lágy, dallamos hangon.
– A saját versei – suttogta Serbitar Viraének –, bár nem vallja be. Nem tudom, miért. Jó költő.
– Olyan szomorúak – mondta a lány.
– Minden szomorú, ami szép – felelte az albínó. – Hiszen emúlik.

168-169.

>!
Fantasycentrum U

– Mindennek, ami él, meg kell halnia – mondta Vintar. – Csak az ember éli le életét a halál tudatában. Mégis több az élet, mint várni a halálra. Hogy az életnek értelme legyen, kell egy cél. Valamit hagynunk kell az utókorra, különben haszontalanul éltünk.

>!
Melchiadesian

– Nem léphetsz be a Skultik-erdőbe, Druss. Bármi megtörténhet. Megölhetnek.
– Igen. Minden megtörténhet. A szívem is felmondhatja a szolgálatot. Belehalhatok egy betegségbe. Nem tölthetem azzal az életemet, hogy a váratlan eseményektől reszketek. Íjászokra van szükségem. A Skultikban íjászok élnek. Ilyen egyszerű.

51. oldal

>!
ohentibi

Mindenki megtörhet, bármilyen erős a lelke. Mélyen mindenkiben létezik egy gyenge pont, amit csak a sors szeszélyes kegyetlensége képes megtalálni. Egy ember ereje a gyengeségének felismeréséből fakad.

92. oldal

>!
Pergamon

Horeb emlegetett néha egy közmondást, illett a tanácstagokra: Minden folyóban a hordalék úszik a felszínen.

>!
Lálóczki_Gergő

– Tudod – mondta Nyíl –, lehet, hogy érthetetlen, de megkedveltem ezt az embert.
– Én ma mindenkit szeretek – mondta Rek. – Kék az ég, üdítő a szél, édes az élet. Most mit fogsz csinálni?
– Szerzetesnek állok, és imádságnak és jócselekedeteknek szentelem az életemet.
– Nem úgy értettem. Mit csinálsz ma?
– Ó. Ma berúgok, és keresek egy kurvát – mondta Nyíl.

>!
mcgregor

– Nem isztok. Nincsenek nők. Nem esztek húst. Mit csináltok a szabadidőtökben?
– Tanulunk – felelte Serbitar. – Gyakorlunk, virágokat ültetünk, és lovakat nevelünk. Nem unatkozunk, hidd el!
– Nem csodálom, hogy szívesen eljöttök meghalni – állapította meg Rek mély meggyőződéssel.

64. oldal

>!
Charlotte_La_Fleur

– Rossz példát használtál – mondta Rek. – Nem a színeket magyarázod egy vak embernek, hanem az íjászatot egy sziklának. Halvány fogalmam sincs, miről beszélsz.


A sorozat következő kötete

Drenai Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Anthony Ryan: A vér éneke
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Terry Pratchett: Cseles
Neil Gaiman: Csillagpor
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Terry Pratchett: Fegyvertársak
William Nicholson: Lángoló szél