Legenda (Drenai Saga 7.) 170 csillagozás

David Gemmell: Legenda David Gemmell: Legenda

Druss, a Csatabárdok Kapitánya élő legenda. Az óidők háborúinak hőse felköltözött a hegyek közé. – a hírnév és dicsőség helyett magányos nyugalmában várja a megváltó halált.
A Drenai Birodalom leghatalmasabb erődítménye Dros Delnoch – ható óriási fallal körülvett bevehetetlen vár. S most, hogy a Birodalom csatát veszít csata után a Nadír hordák ellenében, ez az utolsó erősség, amely még áll, s amely még feltartóztathatja a támadó nomádokat. Egyetlen halvány esély mutatkozik csak a győzelemre: ha Druss a várvédők élére áll…

A Dreina nép sorsa egyetlen vénséges vén, mogorva öregember kezében van, aki talán már a harc művészetét is elfelejtette…

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041435 · Fordította: Máyer Júlia
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353449 · Fordította: Máyer Júlia

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Legendás Druss


Kedvencelte 57

Most olvassa 2

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Razor P>!
David Gemmell: Legenda

A megboldogult Chaos Ultrának sokat köszönhetek. Ugyan cirka 5 évig csak egyetlen szám volt meg – a 23/24-es duplaszám –, de az bőven említett annyi fantasy és sci-fi világot, valamint szerzőt, hogy jó pár évre előre sikerült magam betáblázni. Itt találkoztam először David Gemmell nevével is egy Király a kapun túlról ismertető keretében, mely az előzmény közvetve az Egri csillagokhoz hasonlította. Nos, a hasonlat telitalálat.
Gemmell első regénye nekem sorrendben már a hatodik volt, így azért éreztem rajta, hogy még egy mondhatni kezdő író regénye, ugyanakkor itt is megmutatkozik a szerző azon képessége, hogy két mondatban komplett karaktereket építsen fel, ráadásul nála még a „rosszak” egy részének is van egy fajta sajátos becsülete.
A történet viszonylag egyszerű, tényleg tiszta Egri csillagok: a törökök helyett itt a több százezres nadír horda van, Eger vára helyett Dros Delnoch erődje, Dobó helyett pedig a Legendás Druss, a csatabárddal harcoló öreg harcos.
Gemmell hozza a tőle későbbiekben megszokott színvonalat: ugyan a tényleges ostrom kb. a regény felét tölti csak ki, a regény első fele sem telik unalmasan, nagyon élvezetesen építi fel a karaktereit, szép apránként ismerjük meg mindannyiuk múltját. Különösen igaz ez Drussra, akiről a regény elején csak annyit tudni, hogy nagy harcos, aztán hol itt, hol ott mesélik el egy-egy múltbéli cselekedetét. (Hogy aztán évekkel később ezek is tényleges megírásra kerüljenek.)
Nagyon elégedett voltam ezzel a regénnyel, szerintem kezdő fantasy olvasóknak is bátran a kezébe adható.

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041435 · Fordította: Máyer Júlia
2 hozzászólás
csillagka P>!
David Gemmell: Legenda

Kezdek kifogyni a 1001-es fantasykből, azaz már csak a Legenda és a Majomkirály maradt, eddig az tartott vissza, hogy a hetedik része valaminek amit eddig nem ismertem. Gemmell elég virtuóz módon mutatkozott be, pörgős még is elgondolkoztató várregényt hozott össze így elsőre, mivel a „csillagok háborújának” hagyományát követi, bizony ez a rész jelent meg először, a többi csak ennek az előzménye vagy folytatása. Nagyon nem vagyok a közönsége, ez egy igazi pasi könyv, sok kiválóan véres párharccal, kidolgozott hősökkel akik nem szégyenlek esendőek maradni (kivéve Druss-t na benne nincs kétség) dicsőséggel és bajtársiassággal ami a könyv lapjaiból árad. Nagyon ritkán tudnak ezek a tulajdonságok lenyűgözni, nem úgy a páromat, neki egy felejthetetlen élmény lesz a sorozat (nekem egy könyves kaland) Nem tudok azért elvonatkoztatni attól a ténytől hogy ilyen várvédelmet saját szerzőtől is olvashatunk és az Egri hősök semmivel nem voltak kisebbek mint a hétfalú Dros Delnochért harcoló sokaság. (szinte biztos vagyok hogy David merített a mi saját kötelezőnkből)
Lenyűgöző klasszikus fantasy, igazi lovagregény alapokon, nagyon jól elmesélve.

3 hozzászólás
elge76>!
David Gemmell: Legenda

Nos, igen. Ez az a könyv, ami a kitartásról, a bajtársiasságról, a hősiességről és a tiszta szerelemről szól.
Nagyon tetszett, hogy minimális utalásokkal érte el a szerző azt, hogy mégis teljesen képben voltam az egész történettel. Ezalatt azt értem, hogy helyszínleírás vs. párbeszéd, kb. 10 a 90-hez az arány. És pont ez a szép benne, hogy a párbeszédekből megkapunk minden hiányzó információt, ami a helyszín leírásokban csak pár mondatként hangzik el.
Pár helyen nevettem, vagy épp könnybe lábadt a szemem, ez utóbbi főleg az utolsó 30%-nál volt jellemző (e-book).
Imádom az epikus történeteket és itt is sokszor éreztem azt, hogy bizseregni kezd a bőröm az olvasottaktól. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor felugrotok a könyvvel együtt, a kezeteket a szátok elé kapjátok, de csak olvassátok tovább, mert lehetetlen abbahagyni.
Hát én is elég sokszor ezt éreztem. Nem tagadom, hogy még így majdnem 40 éves fejjel is tudok nevetni vagy sírni egy jól megírt történeten.
Ez persze nálam nem csak a könyvekre igaz. De hát pontosan ez a dolguk, nem igaz?

1 hozzászólás
Fallen_Angel P>!
David Gemmell: Legenda

Gemmell három sorozatát olvastam eddig és ezekkel máris az egyik kedvenc szerzőmmé vált. Sőt, igazából már az első után. A Drenai Saga olvasását szándékosan halogattam eddig, mivel tudtam, hogy újabb könyv már sajnos nem lesz, a meglevőket kell beosztanom.
Úgy döntöttem, hogy kiadási sorrendben fogok haladni, így a Legendával kezdtem.
Hihetetlen, hogy már az első regénye is mennyire ütős, mennyire hozza azt a stílust, ami ismertté tette. A Legenda pont az a fajta heroikus fantasy, amit annyira szeretek – nem tökéletes hősökkel, akik bármilyen nehéz helyzetbe kerülve odaállnak és küzdenek, akkor is, ha tudják, hogy akár vesztesen is kikerülhetnek a csatából.
A Dros Delnoch felé tartó hatalmas nadír sereg ellen készülő várvédők történetét több szemszögből ismerhetjük meg, de a kedvenc kétségtelenül a legendás öreg harcos, Druss volt. Felmerült bennem, hogy rögtön rávetem magam az ő történetét feldolgozó részekre, de inkább maradok az előre eldöntött sorrendnél.

risingsun>!
David Gemmell: Legenda

A hős, az igazi hős megrendíthetetlenül áll a harc, a küzdelem vagy az élet viharában. Sziklaszilárd, elpusztíthatatlan pont az őrülten kavargó forgatagban. Egyetlen szavára megrázkódik a föld, hegyek vagy városfalak omlanak össze és ha úgy akarja az ég is elsötétül, heves villámokat szór vagy tornádó erejű szél támad. De hívó szavára szétmorzsolódott, erejüket vesztett seregek képesek újra összeállni és a végsőkig kitartani bármilyen túlerővel szemben.

Nincs ez másként Gemmell könyvében sem. Druss, az öreg és veterán harcos az élő legenda. A szorongatott helyzetben lévő Dreina birodalom az ő segítségét kéri, hogy a túlerőben lévő sereggel szemben védjék meg Dros Delnoch várát, erődítményét. S a hős elindul…
Innentől némi fantáziával és képzelőerővel könnyen kitalálható (vagy megjósolható) a végkifejlet, de tulajdonképpen nem is ez a lényeg, nem is ezért lesz a könyv a maga nemében zseniális. Gemmell ugyanis olyan erős, magával ragadó főszereplőt, hőst alkotott aki elviszi a hátán nemcsak az egész csatát, de az egész történetet is. Bár karaktere alig van jobban kidolgozva, mint a történet során köré gyűlő további társaké, szereplőké, mégis mindközül ő a legerősebb személyiség, akit bárki vakon tud csak követni.

Első találkozásom volt ez Gemmell-lel, de mégis úgy érzem valahogy megvett kilóra. Vagy csak én nem tudtam róla , hogy nekem ezek a heroikus történetek ennyire bejönnek. Ez mindenesetre teljen magával ragadott. Az csak tovább növelte elragadtatottságomat, mikor megtudtam a könyv keletkezésének háttértörténetét (Gemmell hátfájási panaszokkal orvoshoz fordult. Az előzetes vizsgálatok alapján felmerült a rák betegségének esélye így további részletes vizsgálatokra volt szükség. Ez idő alatt, hogy a félelem és bizonytalanságtól elvonja figyelmét, írta meg azt az első változatot, ami később a regény alapját adta. A heroikus történet lehetséges betegségének metaforája lett. A támadó Nadír hordák a rákot jelképezték a velük szemben álló erőd, Dros Delnoch pedig ő maga volt. A regény befejezésével megvárta a vizsgálati eredményeket és a befejezést ez alapján írta meg.)

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353449 · Fordította: Máyer Júlia
mcgregor>!
David Gemmell: Legenda

Első Gemmell-regényként már magában hordozza az író későbbi műveinek előképét és írásmódját, de még nélkülözi azt a zsenialitást, ami az igazán nagy volumenű alkotásaiban megjelenik. A karakterek még kicsit elnagyoltak, a motivációk még kissé elliptikusak, a történet még lenyűgöző vonások nélkül bonyolódik le. Ennek ellenére mégis maradandó emlék, Druss mint szereplő igen élő és markáns figura, a könyv világa egyedi, bár nem teljesen kibontott, ezért végig kicsit testidegen marad szerintem. Bár a Harmincak jelentősége nyilvánvaló, eredetük valahogy homályos marad, amiben nem szándékosság, inkább töredezettség érezhető. Azonban további erény, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a szereplők életével, szinte martini nagyvonalúsággal kezeli a végső szerepüket. Bizonyos, egyéni sorsra vonatkozó utalások pedig – bár csak nyomokban, de – a későbbi metafizikai affinitású Gemmell-t idézik. Ügyes fantasy történet, de távolról sem tökéletes. Egy kísérletező kedvű, ám kissé még bizonytalan író későbbi eposzi prózabotanikájának első, de életerős palántája.

rheinfuss>!
David Gemmell: Legenda

A Gemmell-lel történő ismerkedésem A Hatalom Kövei-sorozattal indult, ami egyesek szerint rossz döntés volt, mert bár nem voltak rosszak, de egyik kötet sem győzött meg arról, hogy szerzőjük milyen nagy formátumú alakja a fantasy irodalomnak.

Ezzel szemben a Legenda első olvasásra is lenyűgözött, és azonnal nagy kedvencemmé vált.

Az eleje kicsit döcögősen indult, de a főbb szereplők megjelenésével beindult a történet, akiknek néhány „ecsetvonással” egész élettörténeteket vázolt fel az író. Ugyanez volt egyébként jellemző a később feltűnő mellékkarakterekre, akiknek motivációját sokszor csupán már az ostrom alatti jelentőségüket megelőzve, a narratívába ágyazva ismertük meg, mégsem lógott ki az események folyamából, sőt erősítette az érzelmi köteléket. (Kedvencem egyébként Gilad és Bregan, akik az első jelenetükben a várfalon beszélgetnek, ebben a párbeszédben pedig benne van az egész jellemük, egymáshoz való viszonyuk, sőt későbbi viselkedésük a csata során.)

A háttérül szolgáló világ nagyon izgalmas volt, egészen érdekes távlatokat, későbbi (időrendben korábbi) köteteknek rengeteg témát kínáló rejtélyes szövetségekkel, szervezetekkel, a Drenai Birodalmat benépesítő alakokkal. A leginkább hangsúlyos talán a világ mágiájának működése, hatása a karakterekre, illetve az ezt gyakorló, használó, befolyásoló Harmincak voltak, akik a harcos-varázslók szerepét töltötték be a regényben, illetve lelki útmutatást adtak a hősöknek.

A regény főhősének alakja nem a megszokott fiatalos hős toposzát követi, hanem egy régen nagy tetteket végrehajtó, a világban hírnevet szerző, de megöregedett és a harcoktól megfáradt katona. Társaival egy olyan hatalmas hadsereg támadását akarják megállítani, mely már végighódította az ismert világ egy részét, és a velük szembeni küzdelem lehetetlennek tűnik. De a szereplők a becsület, a bajtársiasság, a kitartás, az önmagukhoz, egymáshoz és hazájukhoz való hűség okán felveszik a harcot, hiszen ha nem tennék, akkor azokhoz az elvekhez lennének hűtlenek, melyek egész életükben végigkísérték őket.

Nagyon ajánlom a műfaj rajongóinak, valóban egy „alapmű” a tematikán belül, mely meghatározó a későbbi fantasy regények történetvezetését, karakterépítést, világbemutatását tekintve, és a heroikus történetekben is újdonságot hozott (egészen az antihősök megjelenéséig).

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353449 · Fordította: Máyer Júlia
B_Petra>!
David Gemmell: Legenda

Tökéletes heroikus fantasy, lebilincselő volt, bár az egész történet egy ostrom keretbe foglalása, az előkészületekkel, az akcióval, és a végső megoldással lezárva.
Minden szereplő a maga módján érdekes volt, a hős amazon aki nővé érik, a csábos kalandor aki a vivódásai ellenére megmérettetik és nem törik meg, a törvényenkivüli ijász aki bőnhődik, de végül megbékél régi sebeivel, egy két pszihopata gyilkos a kontraszt kedvéért, a harcos papok filozófiái és természetfeletti erejük, az egyszerű emberek katonák akiket a kötelesség hajt, az ellenség aki méltó a tiszteletre, és Druss a harcos medve a legenda, aki összekovácsolta a csapatot.
Minden a helyén volt.

3 hozzászólás
ftamas>!
David Gemmell: Legenda

Nekem a Drenai világ és Gemmell is nagy kedvencem. Gemmell könyvei ugyanarra a mintára illeszkednek. Hősöket alkot, akik a semmiből érkeznek. Vagy egyszerű emberek voltak, vagy már hősök, csak nem tudtak róla. Persze Druss kivétel, mert ő mindig is hős volt. A Legenda az első könyve Gemmellnek, de szerintem mindenki ilyen első könyvről álmodna. A karakter alkotás, a harci és csatajelenetek mellet a hangulat az ami mindent visz.

mrakos>!
David Gemmell: Legenda

A legjobb és legnépszerűbb Gemmell könyv, de nem véletlen. Ennek a könyvnek valódi háttér története van.
A húszon éves Gemmellt rák gyanúval vizsgálták ki és a hosszadalmas vizsgálat alatt, írta figyelem lekötőként ezt a könyvet. A nadírok jelképezték a rákot és ő maga volt az erődítmény. A befejezést nyitva hagyta a vizsgálati eredmények befejezéséig és a befejezést annak tükrében írta meg. Szóval lelke van ennek a könyvnek. :)


Népszerű idézetek

Riszperidon P>!

Háború.
Milyen aprócska szó. És mennyi kínt jelent. Vér, halál, éhezés, járvány, rémület.

13. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: háború
3 hozzászólás
Riszperidon P>!

Több jövő létezik, de csak egy múlt.

199. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Riszperidon P>!

– Miért csinálják? – suttogta Horeb.
– A szemükre gondolsz? – kérdezett vissza Rek.
– Igen. Hogy nyomhatja ki valaki a saját szemét?
– Átkozott legyek, ha tudom. Azt mondják, segít a látomásaikban.
– Legalább olyan értelmesen hangzik, mintha levágnád a szerszámod, hogy jobb legyél az ágyban.

22. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Razor P>!

– Ne ess kétségbe, vén lókötő! – mondta Nyíl, és hátba veregette Drusst. – Lehetne rosszabb is.
– Igazán? Hogyan?
– Ha kifogyna a borunk.
– Kifogyott a borunk.
– Igazán? Ez szörnyű! Ha tudom, nem maradok. Szerencsére beraktároztam néhány üveg lentriai vöröset a szobámba. Azt megihatjuk. Lehet, hogy még holnapra is marad.
– Jó ötlet – mondta Druss. – Be kéne palackozni, és néhány hónapra eltenni. Lentriai vörös, a fenéket! Azt a vackot, ami neked van, Skultik erdejében készítik szappanból, krumpliból és patkánybélből. A nadír mosogatólé is finomabb!
– Előnyben vagy velem szemben, vén csataló, én sosem kóstoltam nadír mosogatóvizet. Hidd el, nem rossz a borom.
– Inkább innék egy nadír hónalja alól – morogta Druss.
– Jó! Akkor egyedül iszom meg! – csattant fel Nyíl.
– Nem kell megsértődni, fiam. Veled tartok. Mindig azt hangoztattam, hogy a barátoknak együtt kell szenvedniük.

263-264. oldal, 24.

Kapcsolódó szócikkek: bor · Legendás Druss
Riszperidon P>!

A férfinak sok mindenre szüksége van, hogy elviselhetőbb legyen az élete. Egy asszonyra. Fiakra és lányokra. Barátságra. Melegségre. Ételre, fedélre. De mindenekfelett tudnia kell, hogy férfi.

91. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Melchiadesian>!

– Kedves Hogunom, egy gyönyörű nő bizonyos… hogy is mondjam… bizonyos bámulatot vár el a férfiaktól. Lehetett volna benned annyi tapintat, hogy elámulsz a szépségétől. Elnémulsz, vagy dadogó bolonddá válsz. Akkor nem vett volna rólad tudomást, és gőgös megvetéssel viszonozta volna az imádatodat. Most megsértetted, és gyűlölni fog. Rosszabb, mindent meg fog tenni, hogy meghódítsa a szívedet.
– Szerintem ennek nincs sok értelme. Miért kellene neki a szívem, ha gyűlöl?
– Hogy megvetően bánhasson veled. Semmit nem tudsz a nőkről?

157. oldal

Riszperidon P>!

A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak.

96. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Riszperidon P>!

Ha megosztod a gondod, könnyebb megoldani

15. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Riszperidon P>!

Milyen szép nap az élethez!

67. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Melchiadesian>!

– Az igazság furcsa állat, fiam. Minden ember esetében más és más.

90. oldal


A sorozat következő kötete

Drenai Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
Joe Abercrombie: A penge maga
Richard Morgan: Az acél emléke
Ilona Andrews: Áradó hold
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Philippa Gregory: A folyók asszonya
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet
Angus Watson: A vas kora
Simon R. Green: Minden a győztesé