Értékelések 32

Árnyék82 P>!
David Gemmell: Hollószív

300 év telt el Átok óta.
A riganték meghódított nép lett és erőszakkal igyekszenek beleolvasztani őket a varl társadalomba, vagy kiirtani ha kell. Nem hordhatják népük színeit, nem viselhetnek fegyvert, nem adhatnak kölcsön nagyobb összeget, és nem lehet 14 markosnál nagyobb lovuk.
A varlok megvetik és lenézik őket és az Északi úr a moidart sokukat ölette már le és kínozta meg, mondhatni szinte megsemmisült a klán.
Mégis…
A rigante nem csak egy nép, hanem valami több, egy olyan lélek, aki együtt tud élni, lélegezni a földdel és táplálja annak varázsát, tiszta szíve van, büszke, erős, kiáll a másikért, harcol a gonosz ellen és sosem adja fel.
Ez a rész arról az időről szól, amikor már a rigante leigázott nép, de mégis él még, és van köztük még mindig olyan ember aki különleges „varázzsal” bír. Egyedi és erős, igazi rigante. Az ő történetük ez és pár különleges varl emberé…akikkel összefonódik a sorsuk.
Kaelin Ring, Maev, Rayster, a Tólakó, Ramus patikárius, Alterith Shaddler tanító, a Moidart, Gaise Macon, Mulgrave kapitány, Taybard és a legkülönlegesebb Jaim Grymauch.
Jaim magában hordozza a riganték minden jó és rossz tulajdonságát is. Részeges, tolvaj, verekedő, sosem bír meglenni egy helyen. Végsőkig szeret egy asszonyt, és feláldozná magát a barátjáért. Sokszor keveredik bajba, verekedésbe a kocsmákba és messze földön éneklik a dalait vagy szavalják különleges bika verseit. :) (Bár senki nem tud olyan hatást vele elérni mint ő, aki egy hatalmas bikát egy szelíd, halk hipnotikus kis verssel kivezet a karámból és elsétál vele.) :))

"Volt oly idő
Szólt az öreg,
Álom előtt
Az Ég alatt,
A bikák kaptak
Szemet, aranyt
Szarvat, vasat." …

…és bár a legjobb barátját Lannovart varlok ölték meg, és sok más klánbelit is mégis képes ezt mondani az ifjú Kaelin-nek:
"- Akkor hát gyűlölöd őket?
– Gyűlölöm-e őket? Az ember ennyi erővel gyűlölhetné a tengert is, amiért a barátai belefulladtak. Nem, fiú, nem gyűlölöm őket. Nem ismerem mindnyájukat…és nálam alapelv, hogy soha nem gyűlölöm azt, akit nem ismerek."
Képes egy elszegényedett varl nőt és annak kisfiát támogatni, élelmet vinni nekik és amikor Shula beteg lesz, őt és a fiát biztonságba vinni.
Képes büszkén kiállni a varl öklözö ellen és bár nagy verést kap, harcol a végsőkig és nem adja fel.
Rá mondják azt hogy „hegyeket képes megmozgatni”…mégis, soha nem lehetne azt mondani hogy önös érdekből tenné…egyszerűen csak hatalmas szíve van és ösztönből cselekszik.
A könyv végén pedig olyan tüzet lobbant, ami megrendíti a földet és minden szív fellobban tőle. Mert akkor és ott, nem számít hogy ki varl és ki rigante, mindannyian valami csodálatosnak a tanúi és mélyen megérinti a szívüket.
A riganték pedig újra ráébrednek önnön büszkeségükre…és újra lesz egy szikrányi remény.

Csodálatos történet ez, sok kis apró élet egybefonva és a végén egybeforrasztva.
Bevallom, akárhányszor olvasom, a végét mindig megkönnyezem…és meg is fogom minden olvasáskor.