Árnyékok ​farkasa (Jon Shannow 1.) (A Hatalom Kövei / Sipstrassi univerzum 5.) 76 csillagozás

David Gemmell: Árnyékok farkasa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Háromszáz év telt el azóta, hogy a világ a feje tetejére állt, és a civilizáció megsemmisült.

Ebben a veszélyes új világban, amelyet haramiák és hadurak uralnak, egy lovas egy elveszett várost keres. Jon Shannow egy álmot űz, hogy lecsillapítsa erőszakos lelkét, és csak a békére vágyik. Ám a Pestis Földjéről újfajta rettenet támad.

A Vermek Ura és Pokol szülte serege egy új, démoni korba akarja taszítani az emberiséget.

Legyőzhetetlenségük tudatában végzetes hibát követnek el, amikor Shannow szerelmét fel akarják áldozni véres oltárukon. Mert ezzel szembekerülnek az új kor leghalálosabb harcosával: Jon Shannow-val, a Jeruzsálemivel.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Delta Vision, 2015
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951408 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
542 oldal · ISBN: 9789633951415 · Fordította: Sziklai István

Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

A sorozat egészére vonatkozó karcom: https://moly.hu/karcok/1088164

Aki ült már elkeseredetten meredve az üres képernyőre és a billentyűzetre, mert nem volt képes magából kipréselni egy olyan mondatot sem, amiről úgy érezte, hogy tényleg megragadja azt, amit mondani szeretne, vagy mondani érdemes lenne, annak ismerős az alkotói válság fogalma.

Gemmell a kötet az előszavában elmeséli, hogy ő épp egy ilyen alkotói válság kellős közepén járt, amikor egyszer csak az írógépbe befűzött papírra* ezeket a szavakat kopogta le: A lovas megállt az erdővel benőtt domb gerincén, és pillantása végigfutott a széles, hullámzó üres vidéken.
Nyomát sem látta Jeruzsálemnek, sem a csillogó gyémántokkal teleszórt sötét útnak.
S ez a két mondat átszakított benne egy gátat, és hirtelen látni kezdte a főhőst, aki komor és könyörtelen igazságosztóként járja a világot, s egy olyan helyet kutat megszállott makacssággal, ahová nem juthat el.
Ezekből a sorokból aztán kisarjadt egy teljes világ: egy apokaliptikus katasztrófa után újjáépülőben lévő Földön járunk, amelyet a túlélők leszármazottai a vadnyugati telepeseket idéző módon próbálnak benépesíteni. Ebben az erkölcsi és morális fékek nélküli helyen a hatalom azé, aki megragadja, és gátlástalanul ki is használja, s már a regény előszavából kiderül, hogy minden poszt-apokaliptikus vonása ellenére nem valamiféle Mad Max sztorira számíthatunk, hanem egy sötét és véres mágiával teli fantasy-re, amelyben a hatlövetűvel nem csak a gonosz seriff és bandája, hanem démoni teremtmények, és egy teljes, harcra és pusztításra fanatizált nép, a Pokolszülöttek ellen is fel kell venni a harcot.
A főhős, Jon Shannow, Gemmell egyik sokszor visszatérő alakja: a saját sötét múltjával birkózó, erős morális tartással rendelkező, tépelődő hős, akit valamiféle messiás-tudat hajt az elkerülhetetlen végzete felé.
A regény úgy kezdődik, akár egy tipikus western: a fáradt utazó szállást kér egy tanyán, amelynek lakóit a környékbeli banda fenyegeti és egy darabig úgy is megy minden, mint ahogy elvárható, de aztán egyre hangsúlyosabb lesz a történet fantasy része.
Egyre-másra tűnnek fel a múlt kísértetei: az Őrzők, akik a mágiának köszönhetően túlélték a világ összeomlását és az azóta eltelt 300 évben frakciókra szakadva próbálják meg a világ eseményeit az általuk helyesnek vélt mederbe terelni.
Az Őrzők képviselik a múltba süllyedt világot, annak minden erényével és árnyával: ők pontosan ismerik a XX. századot, és vannak köztük olyanok, akik sóvárognak annak civilizáltsága iránt, mások pedig tiszta lappal kezdenének, és a világ sebeinek begyógyításán munkálkodnak, míg megint mások a mágia által biztosított hatalmat és örök életet akarják kisajátítani, és ezért bármilyen árat hajlandóak megfizetni.
De nem számolnak a Jeruzsálemivel, akit sem megtéveszteni, sem megtörni nem lehet, és kitartó makacssággal küzd azért, amit az igazságérzete megkövetel.

* Igen, 1986-ban még a legtöbb író írógéppel dolgozott…

9 hozzászólás
ViraMors P>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

– Sok hibám van, de nem hazudok.

Jon Shannow fura figura. Az összkép gondolom még változni fog a következő két köteteben, de egyelőre úgy érzem, hogy egyszerre hős és antihős, miközben igazából egyik sem. Sötét, céltudatos, az elfogadottnak tekintett szabályokhoz végletekig hű, ugyanakkor folyamatosan kételkedő tipikus magányos farkas. Annak ellenére, hogy nem éppen követendő példa, a gondolkodásmódját sok tekintetben meg tudom érteni.
Gemmel ismét egy érdekes világba kalauzolt minket, a Hatalom kövei többé-kevésbé folytatásában az alternatív múltból egy alternatív jövőbe érkezünk. 300 évvel az Armageddon után az emberiség a civilizáció meg nem értett romjain tengődve a sebeit nyalogatja, és változó sikerrel próbál talpra állni. Törvények csupán hellyel-közzel léteznek, jellemzően a helyi szokásjog és az ökölszabály uralkodik. Ismét felbukkannak a Hatalom kövei, és ebben a világban a nagyobb hatalom nem nagyobb felelősséggel, hanem nagyobb sötétséggel jár…
Nagyon tetszett, ahogy apránként egyre többet tudtunk meg a világról és a múltról, a jelen kapcsolatáról az Armageddon előtti időszakkal. Egyrészt szórakoztató volt, ahogy a több száz éves szereplők a múlt technikájáról és vívmányairól beszéltek a jelen gyermekeinek, akik persze egy szót sem értettek mindebből. Ezek a részek persze nagyrészt az olvasónak szóltak, mutatva, hogy ami nekünk hétköznapi, az mennyire abszurd a regény világában. Másrészt egyszerre fájdalmas és tanulságos volt látni, ahogy a túlélők évszázadok távlatából is a veszteséggel küzdöttek.
Az elején kicsit tartottam a könyvtől, a western és a posztapokaliptikus is viszonylag ritkán ér el nálam pozitív eredményt, de Gemmel ismét lenyűgözőt alkotott.

Noro P>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

A könyv az 1980-as évek szülötte, így nem meglepő, hogy a Drenai-regényekhez hasonló, a felszínen egyszerű, könnyen olvasható, kalandos történetről van szó. Amely mögött persze több is rejlik, ha valaki annak megfelően olvassa a regényt. Jon Shannow a végítélet utáni, új vadnyugat Magányos Lovasa, aki mindig továbbáll, ha valahol már nincs szükség a fegyvereire. Megszokta, hogy békében nem kívánatos a jelenléte, hiszen csak a harchoz ért, és a legtöbb emberhez képest könnyen gyilkol. Puritán keresztény (igen, mint Solomon Kane) de bevallja, hogy nem mindig érti a vallást, amelyet követ. Egyszer azonban mégis elfogad egy lehetőséget a békés életre, és bár ez legfeljebb a könyv első harmadának áll a középpontjában, szerintem mégis a regény egyik legérdekesebb része.

Később a történet folyamán a klasszikus gemmelli elemek kerülnek az előtérbe: a hibáival küzdő, de saját becsületkódexéhez mindig ragaszkodó hős, a cselekvéstől kezdetben visszariadó, pacifista misztikus, a szervezett formában garázdálkodó gonosz, sőt, én még egy Bronzgrófot is felfedezni véltem a regényben. A sztori utolsó harmada azonban csavar egyet az egészen, amitől a legtöbb szereplő egészen más megvilágításba kerül. A figyelmes olvasó áthallásokat fedezhet föl az Arthur-mondakörrel és az ószövetségi zsidóság történetével is. (Vagy Moorcock regényeivel, de azt hiszem, ez messzire vezetne.)

Egyes források a Hatalom Kövei 3. részének kategorizálják a könyvet (bár a cselekményük nem függ össze), hiszen itt is megjelennek a sipstrassi vérkövek, amelyekkel ugyan jót is lehet tenni, de végső soron mégis a halálból táplálkoznak. Ezt az ősi hatalmat pedig remekül ötvözi a poszt-apokaliptikus western világával, ahol a Biblia épp olyan gyakran kerül elő, mint a hatlövetű. Sci-fi rajongók figyelmére is érdemesek lehetnek azok a részek, amelyekben összeköti a mitikus régmúltat a mi jelenünkön átívelve a regény jelenével. Mindez figyelemreméltó világalkotásról tanúskodik, amely a szerzőtől egy kicsit szokatlan, de remekül passzol mind a történethez, mind a karakterek jelleméhez.

A külcsínről: a borító szerintem zseniális, erőteljes Deadlands-hatásokkal, de ez nekem éppenséggel bejön, a legtöbb magyar olvasónak meg úgysem számít. Meglepő, hogy azt a matricás megoldást használják, amit az Agave szokott időnként, de náluk sztem még sosem volt ilyen pofás az összhatás, mint itt. A betűméretért azonban kár…

13 hozzászólás
zamil>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

Nem rossz, de nekem ez a revolveres hősködés nem jön be, és hiába írta Gemmell, pont az hiányzik belőle, ami számomra az egyik védjegye, a változatos izzadságszagú test-test elleni harc, a heroizmus. Na ez itt nem jött át. A többivel nem volt gond, a szokásos karakter típus, a maga harcával. A világ is rendbe van, bár a „Hatalom kövek” megjelenése meglepetés volt, mert már száműzve lettek egyszer a földről.
Azért várom a folytatást mégis csak az egyik kedvenc íróm.

mcgregor P>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

Jon Shannow karaktere számomra egyszerre idézi a Setét Torony Rolandját, az Éli könyve magányos (vak) hősét és néhány klasszikus western marcona szereplőjét, aki segít a falusiaknak, ennek ellenére baljós viselkedése miatt mindenhol idegenkednek tőle, és alig várják, hogy továbbálljon, ami tovább erősíti hősünk eredendő eszképizmusát.
Nem állítom, hogy a Hatalom Kövei sorozatból is ismert szipsztrasszi kövek történetbeépítése feltétlenül lendített volna a mű színvonalán. Ellenkezőleg. Adott egy olyan beütést a regények, ami szerintem egyszerűen tájidegen ennek a posztapokaliptikus világnak a kozmológiájában. Enélkül sokkal realisztikusabb lehetett volna ez a spengleri értelemben vett körforgás-mítosz. Ennek ellenére érdekes volt Gemmelltől egy ilyen műfaji kikacsintást jelentő disztópikus regényt olvasni, még ha nem is tartozik szerintem a legjobb művei közé.

Szilárd_Berke IP>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

Egyik kiemelt kedvencem, Gemmell, alkotásaiban eddig sem csalódtam, valószínűleg ezután sem fogok… Ennek a regények az eseményszálait elvarrta a szerző, és jól is van ez így. Több potenciált nem éreztem a karakterekben, leszámítva John Shannow alakját. A „világégés” utáni Föld elképzelt jelene viszont van annyira érdekes a számomra, hogy a további köteteket is kézbe vegyem. Természetesen az Árnyékok farkasa mindazt hozza, amire a szerzőtől számítani lehet: sodró cselekményt, „lőporfüst szagú” akciójeleneteket, kihívásokat tartogató szerelmi szálat, jobbra-balra kidőlő mellékszereplőket, „jin és jang” jellemeket, jelentős személyes átalakulásokat, ami a karaktereket illeti. Különösen tetszett még Atlantisz és az átmenekített technológia megjelenítése. A kötetet olvasva többször felidéződött bennem Mark Lawrence Európája, Stephen King Setét tornyot kutató Rolandja, és a George Miller által feldolgozott „Mad Max” miliő. Szóval, tisztelet a szerző felé, mert ha nem is ez a legjobb alkotása (számomra), azért ez egy kiváló anyag lett!

Dominik_Blasir>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

Az Árnyékok farkasa tényleg olyan David Gemmell mű, amit szívesen ajánlanék, mint „belépési pont” (értsd: kapudrog) a brit szerző munkásságához – benne van minden, amiért nagyon lehet szeretni Gemmellt, de közben talán az egyik legkönnyebben „emészthető” írása is: szórakoztató, pörögnek az oldalak, és csak azt vesszük észre, hogy már a végére értünk. Az izgalmas háttérvilágot és az elképesztően sokrétű karakterrendszert még nagyon sokáig lehetne elemezni, de talán érdemes elsősorban Jon Shannow-ra koncentrálni: rá még biztosan sokáig fogunk emlékezni.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-11-08+…

Razor P>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

David Gemmelltől már régóta szerettem volna olvasni, így pont kapóra jött, hogy a Delta Vision belevágott a Jon Shannow-sorozatba. Sok-sok éve a Drenai saga után másodikként erről a sorozatáról hallottam, ráadásul a korai művei közé is tartozott, így ideális kezdési pontnak tűnt.
A könyvben ábrázolt posztapokaliptikus, westernszerű világ egyből megragadott magának. Nagyon örültem, hogy Gemmell mert újítani a világ pusztulását spoiler, illetve az új világot illetően is spoiler.
A főszereplő, Jon Shannow igen érdekes figura: rendszeresen a Bibliát bújja, sőt Jeruzsálemet keresi, ám mégis, ha szükség van rá, pisztolyt ránt a gyengék megvédésére, még ha sok köszönetet ezért legtöbbször nem is kap. Némileg Solomon Kane-re emlékeztető, a maga módján vallásos, mégis céltudatos ember.
A sztoriról nem mesélnék, a fülszövegben ott a lényeg. Persze a történet bővelkedik a fordulatokban, különösen a vége felé jöttek a meglepő csavarok. A regény végig eseménydús, könnyen olvastatja magát, így csak ajánlani tudom, én pedig nagyon várom a folytatást.

>!
Delta Vision, 2015
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951408 · Fordította: Sziklai István
ftamas>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

Egy lepusztult világ, ahol a technika jórészt elveszett, de a lőfegyverek megmaradtak. Viszont megjelent a mágia sipstrassi kövek formájában. Egy világ, ahol megjelenhet egy démon és ahol az emberek ölthetnek démoni jelleget. Ugyanakkor egy haramiából is lehet hős. Ebben a világban utazik Jon Shannow egy vérbeli pisztolyhős. A regényből remekül látszik, hogy Gemmell az életének egy olyan szakaszában írta a regényt, amikor sok pofont kapott a sorstól. A hősből is látszik, amely sokszor egyedül áll szemben az áradattal.

Amúgy hogy a világunk jobb legyen szükségünk lenne Jon Shannow-okra, méghozzá elég sokra.

Szerk: Nagyon sajnálom, hogy a Delta is beállt sorba és elkezdett betűméretet növelni. Nem tudom miért kell elnyújtani egy történetet… Aki elnézné, ez egy rövid könyv, annyira, hogy ez az egyik legvékonyabb Gemmell. Csak a Hatalom kövei lehet vékonyabb, de ki tudja…

Th3DarkKn1ght>!
David Gemmell: Árnyékok farkasa

Western, azon belül is Spagettiwestern (egy olyan műfaj, amit nagyon szeretek!) regényeket kerestem. Mivel nem akartam egy nagyobb összeget szánni a Mester Setét Torony ciklusára, ezért tovább kutattam. Így akadt meg a szemem David Gemmell Shannow trilógiáján. Az íróról annyit tudtam, hogy főleg abban a műfajban alkot, amiért én nem vagyok oda (fantasy) és hogy az egyik barátom nagy kedvence. Biztató volt a fülszöveg, meg az alatta látható posztapokaliptikus címke, így meg is rendeltem az egész trilógiát. Azt adta, amit vártam! Sőt még többet is! A világvége után járunk jó néhány évvel. A társadalom visszasüllyedt a vadnyugat szintjére. Jon Shannow, aki egy felbérelhető zsoldos, Jeruzsálem városát kutatja mindenre elszántan és nem is sejti, hogy a Sátán földi helytartójával, Abbadónnal és annak seregével kell szembe szállnia! Első pillantásra nagyon furán hangzott, de ahogy elkezdtem olvasni, ez az érzés el is múlt. Pedig van itt még Atlantisz, mágia, a revolvernél sokkal halálosabb lőfegyverek és rengeteg bibliai utalás, de mindnek megfelelő helye van a történetben. Iszonyatosan izgalmas és több szálon fut a cselekmény. Nincs olyan pillanata, ami ne olvastatná magát! A bemutatott világ nagyon tetszett, jól felépített és átgondolt. A karakterek is nagyszerűek, persze Jon Shannow-val az élen, akit egy feketébe öltözött Clint Eastwood-nak képzeltem el. Nálam mégis Batik volt a favorit, a Pokolszülött személyisége egy hangyányit jobban megfogott. De nagyon jól kiegészítették egymást Shannow-val! Tetszett, hogy amikor már elkönyveltem volna valamelyik szereplőt sablonkarakternek, akkor az író mindig hozzáadott valamit, amitől többé váltak! Rég olvastam már ennyire magával ragadó könyvet, amikor az időm engedte faltam az oldalakat! Megnyugtató, hogy van még két regény, ami ebben a világban játszódik! Akit esetleg pont ez zavar, az is nyugodtan adjon az Árnyékok farkasának egy esélyt, annak ellenére, hogy egy trilógia nyitódarabja, egy kerek, egész és lezárt történetet mesél el. Ebben a műfajban jobbat nehezen találsz!


Népszerű idézetek

Noro P>!

– Az embernek kell valami az életben, amit kereshet, még akkor is, ha az egy nem létező város.

96. oldal - 3. fejezet

Noro P>!

– Egy könyvtárat teremtett körülöttem, de csak egyetlen órát adott, hogy ráleljek az igazságra. Ami lehetetlen volt, mint ahogy az életem is lehetetlen. Az igazság ugyanis ott van körülöttem, de nem tudom, hol keressem.

279. oldal - 7. fejezet

Noro P>!

– És maga hisz abban, hogy segíthetnek visszahozni a civilizációt olyan fegyverekkel, amelyek percenként meg tudnak ölni ötszáz embert?

442. oldal - 11. fejezet

RZednik>!

A múlt halott, a jövő még meg sem született. Nekünk csak a ma jutott, és azt is becsméreljük.

97. oldal

Razor P>!

– […] Ha én lennék Abaddón helyében, nem aludnék valami jól.
– Ő nem ismeri olyan olyan jól Shannow-t, mint maga.
– Valóban nem, de a hullákat meg tudja számolni.

304. oldal

Th3DarkKn1ght>!

– Miről szól a Könyv?
– Egy rég halott nép történelméről, és Isten öröké érvényes szaváról.
– Békét merítesz belőle, Shannow?
– Nem. Csak meggyötör.
– Akkor hát erőt nyersz belőle?
– Nem. Csak legyengít.
– Akkor miért olvasod?
– Mert nélküle nem lenne semmi, csak a fájdalommal és bánattal teli értelmetlen lét, a végén a halállal. És akkor ugyan miért küzdenénk?
– A boldogságért, Shannow.

187-188. oldal

RZednik>!

Talán minden eleve elrendeltetett, mi pedig bábokként éljük az életünket.

181. oldal

mcgregor P>!

– Hát, Isten, úgy fest, kéne még egy igazit beszélgetnünk a vég előtt. Őszinte leszek – nem igazán hiszek benned – , de azt hiszem, semmit nem veszítek ezzel. Ha csak magamban beszélek, az sem számít. De ha ott vagy, akkor talán meghallgatsz. Ezek az emberek meg fognak halni. Nem nagy dolog az egész – az emberek évezredek óta halnak – , de az én legényeim érted készek meghalni. És ennek jelentenie kellene valamit. Lehet, hogy hamis próféta vagyok, ők azonban igaz hívők, és remélem, hogy nem bánsz el velük kurtán csak miattam. Én sosem értem valami túl sokat: nem volt elég bátorságom a földműveléshez, és egész életemben raboltam, meg ilyenek. Nincs rá mentségem. De nézd Ephramot, meg a többieket, és ők valamivel többet érnek: tényleg megbánták bűneiket, vagy hogy a pokolban hívod. Én hoztam rájuk a halált, és nem akarok arra gondolni, hogy várakozva felsorakoznak majd a kapud előtt, hogy aztán azt mondják nekik, nem mehetnek be. Ez minden, amit el kell mondanom, Isten.

531. oldal

Th3DarkKn1ght>!

– Az égre, maga meg micsoda? – állt talpra Shannow, de fegyverét továbbra is a férfira szegezte.
– Ember vagyok.
– De maga fekete! Magát az ördög küldte?
– Különös – felelte erre a férfi mindenféle neheztelés nélkül-, hogy bizonyos előítéletek mennyire megragadnak az emberi agyban, függetlenül a körülményektől.

272. oldal


A sorozat következő kötete

Jon Shannow sorozat · Összehasonlítás
A Hatalom Kövei / Sipstrassi univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Jelenések
M. R. Carey: Kiéhezettek
Richard Morgan: Az acél emléke
Mo Xiang Tong Xiu: Az égi hivatalnok áldása 3.
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Terry Pratchett: Postabaj
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura