David Frost (szerk.)

Angyal, ​ha lángol 3 csillagozás

Armageddon 2092 – Mars
David Frost (szerk.): Angyal, ha lángol

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

2092 – Mars
A gyarmat magára maradt. A Föld elhallgatott. A városok mindennapi megélhetésért küzdenek. A nagy társaságok azonban folytatják örökös pozícióharcaikat. Csak vezetőik tudják, hogy nincsenek egyedül: a Marsra megérkeztek az idegenek.
Egy munkás eladja gyermekei belső szerveit, hogy jobban fizető állásra kerülhessen.
Egy megatársaság vezetője megpróbálja összegyűjteni mások agyából a volt menyasszonyára emlékeztető sejteket.
Egy aranyásó furcsa fémtárgyat talál a sivatagban.
Egy társaság félig gép, félig ember katonája lassan rádöbben, ki is (volt?) ő valójában.
A számítógépes hálózat lakója furcsa vírussal találkozik.
A Mars legnagyobb filmcsillaga forgatni indul a sivatagba.
A Kraftwerk Gessellschaft katonájával közlik, hogy a következő akció érdekében megvakítják.
Egy ikonfestő első kiállítására készül New Hessenben.
Történetek a Marsról.
Történetek az Armageddonról.
Történetek az emberekről.

Tartalomjegyzék

>!
Bíborhold, Budapest, 1995
250 oldal · ISBN: 9630460084 · Fordította: Varga Csaba, Nádori Gergely

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
David Frost (szerk.): Angyal, ha lángol

Az Armageddon Mars, avagy a madzsar kiberpunk rpg lényegében egy hagyományos cyberpunk, ami a Föld helyett a Marson játszódik. A novellák között egész sok a jó ötlet, de a megvalósításuk sajna kissé amatőr. Igazán viszont a világgal van bajom, az ugyanis elpocsékolt lehetőségek tömkelege.
Kezdjük azzal, hogy 50 évvel a meghódítása után a Mars egyszerűen nem lehet olyan túlnépesedett, erőforrásokban szegény világ, amilyennek bemutatják. Éppenséggel egy bátor pionír-világnak kéne lennie, mint amilyet a Deadlands: Lost Colony szerepjáték is ábrázol.
Aztán az idegen lények: a kötet első és utolsó novellája róluk szól, és mondhatom, remek hátterük van. Rájuk is lehetett volna építeni az egészet (az antológiát és a játékot is). De nem, a játék tervezője csak azért is a sablonokat erőltette


Népszerű idézetek

virrasztó>!

Neki nem számított az idő, nemigen vett tudomást róla.

virrasztó>!

Marion halott arcán fekete könnypatakok csordultak végig. Haja csapzottan tapadt a homlokára, nedves ajkai kissé kinyíltak. Szürke, élettelen szemében mélységes bánat csillogott.
Emlékek rohanták meg. Kínzó emlékek.
Másodszor vesztette el őt.
– Törékeny… gyenge ormában… születtünk… – nyögte valaki reszelős, akadozott hangon a háta mögött. Nem kellett megfordulnia. Tudta, hogy a kiborg az. – Ebben a… nagy… zűrzavarban… egymásnak estünk… pedig…mi nem vagyunk egymás e… ellenségei… Együtt talán… talán sikerült volna… megtalálnunk a… a… a napot…

virrasztó>!

Egyszer régen – még kadétkorában – elsétált a kettes széria tömegsírja mellett. Iszonyú viszolygás fogta el, amikor a sikertelen embernemesítő program életképtelen termékeire gondolt.
Bármelyik kettes szériás testvére cserélt volna vele. Az ő rövid, kínnal teli életükhöz képest tíz év örökkévalóságnak tűnhetett.
Furcsa dolog a fájdalom. Amíg tart, semmi másra nem tudsz gondolni. Minden percedet betölti a vágy, hogy megszabadulj a kínoktól. Könnyen úgy érezheted, hogy nincs tovább. Esetleg azt gondolod, az életed elvetése sem túl nagy ár az enyhülésért. És lehet, hogy senki sem fog visszatartani.
Azelőtt sosem töprengett. Nem volt min, nem volt miért. Most viszont nem maradt más, mint a gondolkodás.

virrasztó>!

Talán.. sokáig folytathatta volna még a gondolatsort, ha lett volna értelme. Nem volt. Semmi értelme nem volt.

virrasztó>!

Elmosolyodott, de csak egy pillanatra – azok, akik véget akarnak vetni saját életüknek, ritkán mosolyognak, és akkor som sokáig.

virrasztó>!

A magányos angyalokra pedig a Pokol tüze vár.

virrasztó>!

Egyre távolabb és távolabb kerülnek egymástól. Valami hasonlónak képzeli a poklot is. Most még nagyon közel vannak, nagyon közel. De a szál holnap elszakad. Meglehet, végleg. Akkor nem lesz majd más, mint az emlékek – a közelség emlékei az áthidalhatatlan messzeségben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Novák Csanád (szerk.): Rúna 29.
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Horizont antológia
Csernai Zoltán (szerk.): Vámpírok és csillagok
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Ernest Cline: Ready Player One
Dan Simmons: Hyperion bukása
Philip K. Dick: Elektronikus álmok
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
Marissa Meyer: Cinder