Infinite ​Jest 12 csillagozás

David Foster Wallace: Infinite Jest David Foster Wallace: Infinite Jest David Foster Wallace: Infinite Jest David Foster Wallace: Infinite Jest David Foster Wallace: Infinite Jest

A gargantuan, mind-altering comedy about the Pursuit of Happiness in America Set in an addicts' halfway house and a tennis academy, and featuring the most endearingly screwed-up family to come along in recent fiction, Infinite Jest explores essential questions about what entertainment is and why it has come to so dominate our lives; about how our desire for entertainment affects our need to connect with other people; and about what the pleasures we choose say about who we are. Equal parts philosophical quest and screwball comedy, Infinite Jest bends every rule of fiction without sacrificing for a moment its own entertainment value. It is an exuberant, uniquely American exploration of the passions that make us human – and one of those rare books that renew the idea of what a novel can do.

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Abacus, London, 2011
1092 oldal · ISBN: 9780349108773 · ASIN: B004TSKKE0
>!
Little, Brown Books, New York, 2009
1080 oldal · ISBN: 9780316073851
>!
Back Bay Books, New York, 2006
1080 oldal · ISBN: 9780316066525

2 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

AratóMeli>!
David Foster Wallace: Infinite Jest

Tegnap végre eljutottam a könyv utolsó oldaláig. Először kétségbeestem, aztán visszalapoztam hátha kihagytam valamit, aztán megértettem és utána egész nap vigyorogtam mint a vadalma.
Amikor múlt év novemberében először nekiestem a műnek nem jutottam tovább a 300-ik oldalnál. Le kellett tennem mert elég lehangoló és sokkoló volt számomra. Volt egy két jelenet ami után egyszerűen elment tőle a kedvem. Aztán idén nyáron újra nekifogtam és ezúttal végigfutottam rajta két hónap alatt.
A minap megpróbáltam elmagyarázni valakinek miről szól az I.J. 10 perc után feladtam és csak annyit mondtam: Hamlet Twin Peaks módra ahol minden második szereplő függőségi problémákkal küzd. Erre már kitisztult az illető tekintete…
A könyv önmagában egy vég nélküli szórakozást ajánl, de valójában azt tanácsolja az író, hogy ki kell törni az ördögi körből, legyen az órákon át tartó bambulás a kedvenc sorozatunk előtt vagy szörfölés a neten, rosszabb esetben ivás vagy drogozás. A szórakozás bármelyik formája egy darabig megóvhat a valóságtól, viszont ha túlzásba visszük tönkre tesz.
( Maga az Infinite Jest a könyvben egy művész filmnek a címe, mely annyira leköti a nézőt, hogy az szó szerint belehal a nézése közben. Ezt a filmet akarja felhasználni a tolószékes gyilkosok nevű terrorista csoport. Csakhogy a rég halott filmrendező elrejtette valahová, így most a gyerekei válnak célponttá. Mindez egy alternatív jövőben játszódik, ahol a fogyasztói társadalmat egy cseppet sem érdekli, hogy a nukleáris hulladék megmérgezi a jövő generációját. )
Nagyon érdekesnek találtam, hogy hogyan változtatta meg az emberek életét a tv hiánya. Ebben az alternatív jövőben ugyanis csak DVD szerűségeket lehet venni és mindenki azt rendel amit akar. Ez teljes szabadsághoz vezetett, mégis magányossá tette az embereket. A könyvben a diákok egész nap teniszeztek, mégis este főleg tenisz meccs közvetítéseket bámultak…
A mi világunkban is többé kevésbé ez történt. Emlékszem, hogy gyerekkoromban sokáig nem volt internetünk otthon vagy DVD lejátszónk, így azt néztük amit az adott tv csatorna jónak ítélt leadni. Így olyan változatos műsorokat is láttam amiről csak később derült ki hogy valójában mennyire jó vagy hasznos. Valaki más döntötte el helyettem, hogy mit fogok aznap nézni. Ma a internetnek és a DVD-lejátszónak köszönhetően szabadon választhatunk tényleg bármilyen műsort vagy témát ami érdekel, csakhogy sajnos ezzel be is szűkül az érdeklődési körünk és függővé is tehet. Legalábbis én így érzem.
Az igazi sajátossága ennek a könyvnek még, hogy akármilyen hosszú is, minden leírt szöveg csak utalás az igazán érdekes történetre ami a sorok között bújik meg és azt az olvasónak kell kikövetkeztetnie…

ujhelyiz P>!
David Foster Wallace: Infinite Jest

Februárban egy kollégámmal beszélgettünk különböző olvasmányélményekről, és akkor ő beszélt nekem a Végtelen tréfáról, és ajánlotta, hogy olvassam el, esélyes, hogy érdekesnek fogom találni. Én hallgattam rá, és kitöltötte a júniusi könyvolvasó időmet, hogy végigverekedtem magam a köteten. off

És igen, a végigverekedés szándékos volt, a könyv ugyanis éppenhogy csak olvasható volt a számomra. Semmit sem tudok a teniszről, ami a könyv jó egyharmadának a hordozója volt; alkoholt sem fogyasztok, nemhogy bármilyen drogot, ópiumszármazékot vagy bármi egyebet, ami miatt külső segítségre lenne szükségem, hogy leálljak róla off, és a könyv nem elhanyagolható része arról szól, hogy az emberek hogyan kábítják el magukat különféle vegyszerekkel, majd hogyan próbálják meg abbahagyni. Persze rendben van, hogy ezeket a részeket nem szó szerint kell érteni, hanem el kell kezdeni mélyebbre menni, és egy mögöttes metaforát keresni, de ha az embernek már az első réteggel megértési problémái vannak, akkor kicsit nehéz mélyebbre menni.

Végül a könyv kísérleti szerkezete sem segít a megértésen: összevissza ugrálunk az időben, a kötethez tartozó kb. 400 végjegyzet között van, ami a megfelelő gyógyszernek adja meg a részletes leírását, adagolását, de van benne egy 10 oldalas filmográfia egy olyan személyről, akivel igazából nem is találkozunk, mégis mintegy körülötte forognak az események, más pontokhoz további végjegyzetek tartoznak, amik akár előre-hátra ugrálnak a végjegyzetek között, és van benne olyan is, ami nélkül majdnem lehetetlen megérteni a főbb eseményeket. off, Ja, és a könyv befejezése kapcsán nehéz bármiféle érzelmi csúcspontról, katarzisról beszélni, leginkább az volt az érzésem, hogy az írónak elfogyott a papírja írás közben és ezért abbahagyta valahol.

Most, hogy ennyit panaszkodtam a könyv nehéz olvashatóságáról, ideje lenne egy kicsit arra fókuszálni, ami miatt így utólag mégsem bánom a rászánt időt és energiát a könyvre: a látszólag teljesen értelmetlen elemek némi odafigyelés után elkezdtek kaleidoszkóp-szerűen valamit összehozni, ami sokkal több, mint a részeinek összessége, valamit, ami egy elképesztően elszúrt amerikai társadalmat mutat be, ami viszont nincsen elképesztően messze a maitól. Itt külön vicces, hogy egyrészt nem követte a technikai fejlődést, és a filmek továbbra is szalagokon utaznak, másrészt alapvetően megjósolta a streaming kultúrát, és ennek hatását a nagy amerikai csatornákra. Vagy éppen megmutatta, hogy Amerika tud bully-ként viselkedni. És ami a legérdekesebb: ahogy tudatosan elmossa a határokat a valóság és a Szórakoztatás között a regény szereplői számára. off. És persze még sok minden más is előkerül, beleértve a Quebec függetlenségéért küzdő tolókocsis bérgyilkosokat; egy stratégiai játékot, amiben a teniszakadémia résztvevői lényegében hidegháborús szituációkat játszanak le, csak atomtámadás helyett teniszlabdákkal céloznak; vagy éppen az a műalkotás, aminek a nézői nem képesek leállni, és életük végéig újra- és újranézik az egészet…

És úgy érzem, mostanra nagyjából elmondtam a legfontosabb gondolataimat, leszámítva azt, hogy a mű a jelek szerint kísérteni fog egy jó darabig, mert amikor teljesen mást csinálok, újra és újra felbukkannak bizonyos elemek, és nem tudok az AA-ra ugyanúgy gondolni, mint előtte. És ha egy könyv elolvasása ennyit tud adni, akkor valamit tudnia kell – de elég sokat kell hallgatni még a szerző kacagását, hogy rájöjjek, hogy ez pontosan mi is off

thuki>!
David Foster Wallace: Infinite Jest

Ha a jó öreg J.O. Incandenza könyvet írt volna filmek rendezése helyett az is valahogyan így sikerült volna: Egy, az olvasóval szemben olykor kifejezetten ellenséges produktum, de mégis olyan megoldásokat alkalmaz, amiket mellett nem lehet csak úgy elmenni, és van is egy igen fontos üzenete, de ezt a nem feltétlenül egészséges és épelméjű szereplőihez hasonlóan nem a legvilágosabb módon kommunikálja.

posztmagyar>!
David Foster Wallace: Infinite Jest

A Wardine Be Cry fejezetek miatt legszívesebben egy csillagot adnék neki, annyira borzasztóak voltak


Népszerű idézetek

NLaslow>!

'Mario, what do you get when you cross an insomniac, an unwilling agnostic, and a dyslexic.'
'I give.'
'You get somebody who stays up all night torturing himself mentally over the question of whether or not there's a dog.'

41. oldal

1 hozzászólás
entropic P>!

His entire set of interpersonal associations consisted of persons who did not care about him plus persons who wished him harm.

301. oldal

AratóMeli>!

I'm not a machine. I feel and believe. I have opinions. Some of them are interesting.

12

raczlilian>!

Talent is its own expectation, Jim: you either live up to it or it waves a hankie, receding forever. Use it or lose it, he’d say over the newspaper. I’m… I’m just afraid of having a tombstone that says HERE LIES A PROMISING OLD MAN. It’s… potential may be worse than none, Jim. Than no talent to fritter in the first place, lying around guzzling because I haven’t the balls to… God I’m I’m so sorry. Jim. You don’t deserve to see me like this. I’m so scared, Jim. I’m so scared of dying without ever being really seen. Can you understand? Are you enough of a big thin prematurely stooped young bespectacled man, even with your whole life still ahead of you, to understand? Can you see I was giving it all I had?

124. oldal

entropic P>!

The encaged and suicidal have a really hard time imagining anyone caring passionately about anything.

224. oldal

entropic P>!

Molly Notkin often confines on the phone to Joelle van Dyne about the one tormented love of Notkin's life thus far, an erotically circumscribed G. W. Pabst scholar at New York University tortured by the neurotic conviction that there are only a finite number of erections possible in the world at any one time and that his tumescence means e.g. the detumescence of some perhaps more deserving or tortured Third World sorghum farmer or something, so that whenever he tumefies he'll suffer the same order of guilt that your less eccentrically tortured Ph.D.-type person will suffer at the idea of, say, wearing baby-seal fur.

220. oldal

raczlilian>!

Boston’s and New Orleans’s little brown roaches were bad enough, but you could at least come in and turn on a light and they’d run for their lives. These Southwest sewer roaches you turn on the light and they just look up at you from the tile like: ‘You got a problem?’

42. oldal

AratóMeli>!

Attachments are of great seriousness. Choose your attachments carefully. Choose your temple of fanaticism with great care.

107

raczlilian>!

Why not? Why not? Why not not, then, if the best reasoning you can contrive is why not?

20. oldal

entropic P>!

You can be at certain parties and not really be there. You can hear how certain parties have their own implied ends embedded in the choreography of the party itself. One of the saddest times Joelle van Dyne feels anywhere is that invisible pivot where a party ends – even a bad party – that moment of unspoken accord when everyone starts collecting his lighter and date, jacket or greatcoat, his one last beer hanging from the plastic rind's five rings, says certain perfunctory things to the hostess in a way that acknowledges their perfunctoriness without seeming insincere, and leaves, usually shutting the door. When everybody's voices recede down the hall. When the hostess turns back in from the closed door and sees the litter and the expanding white V of utter silence in the party's wake.

219. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Pynchon: The Crying of Lot 49
Donna Tartt: The Goldfinch
Alice Walker: The Color Purple
Bret Easton Ellis: Less than Zero
David Mitchell: Cloud Atlas
David Markson: Wittgenstein’s Mistress
Irvine Welsh: Trainspotting (angol)
Karina Halle: The Play
Julie Buxbaum: Tell Me Three Things
B. N. Toler: Where One Goes