A ​zafír rózsa (Elenium 3.) 89% 36 csillagozás

A végén minden szálat sikerül elvarrnia az írónak, bár néha túlzásnak éreztem. Nem szeretem az ilyen szuper varázstárgyakat, és azt se, ha „halandó” (még, akkor is, ha kiválasztott) megvívja harcát egy istennel. A végén azért a jövő alakulásánál hagy nyitott kapukat az író. Gondolom a magyarul ki nem adott részeknek van köze hozzá, ebben a világban.
Összességében egy nagyon jó kis fantasy trilógia, aminél a párbeszédek, a karakterábrázolások magas színvonalon vannak.
Ajánlom mindenkinek.

A trilógia vége egy kicsit gyengébb az Eddingstől megszokottnál. Először a „pápaválasztási” cécó lassítja le az iramot, bár ez a maga módján még határozottan szórakoztató. Aztán jön a végső összecsapás, és majd' száz oldalt töltünk egy labirintusban pofozkodva. Az epilógus szintén meglehetősen elnyújtott, bár elismerem, nem minden ok nélkül. Szerencsére a szerző ezzel együtt is hozza megszokott, enyhén gunyoros stílusát és karakterei is végig érdekesek maradnak. De a másik sorozatzáró kötete, a Mágusok végjátéka azért sokkal jobban sikerült.
Végső soron kevesebb, mint másfél év alatt újraolvastam Eddings mind a nyolc magyarul megjelent regényét, és ennél nagyobb elismerést szerző tőlem talán nem is kaphat :)

A trilógia befejezése méltó volt az egész sorozathoz. A hősök útja fojtatódik. A lovagok ábrázolása nagyon jó. Végig jelen van a humor, de sosincs erőltetve. Nincs benne az sok nem emberi faj, de az is lehet, hogy eddig csak nem mutatta meg. Nagyon élvezetes olvasmány! Mindenkinek ajánlom.
Nem vagyok az a tüntetgetős fajta, de ha valahol kell verni a tantamot a Eddings könyveiért, akkor szóljatok!

Ezzel a könyvvel egy nagyszerű trilógia kapott egy jó befejezést. Talán még egy-két csavart elbírt volna a dolog, de azon kívül, hogy nem szeretem a nagy hatalmú varázstárgyakat, ez egy nagyon jó lezárás volt. Még a happy se olyan happy end. Érdekes, izgalmas, fordulatos, nagyon jó olvasmány volt. A párbeszédek és az egyházi intrika zseniálisra sikeredett, és örömmel fogadtam, hogy a fekete se olyan tisztán fekete. Ennek a könyvnek a kedves, jó könyveim között a helye, majd ha elég érettek lesznek hozzá, odaadom a gyerekeimnek is.

Sparhawk, a pandion rend lovagja,haza tér a száműzetésből mert a királynőnek szűksége van az ö lovagjára . hagyományos, hősies high fantasy ahol inkább a páncélos lovagok oldják meg a feladatokat ,jó és rossz istenek segítik vagy éppen hátráltatják hőseinket ..a többi szereplő között is van 1-2 jól eltalált .én egyik kedvencem a kis tolvaj.A párbeszédek nagyon jók, kellő humorral fűszerezve .aránylag kevéssé eredeti alapelemmel dolgozik – saját bevallása szerint is „a műfajra jellemző elképzeléseket” akarta kiaknázni. És mégis, a stílusa, a karakterei, a humora ellenállhatatlanná teszik a könyvei..
továbbra is kellemes idő töltés ,minden oldalát imádtam ,nem kell oldalanként sokk embernek meghalni ,ugy is tud izgalmas lenni.

Az egyik kedvencem lett….Olvassa el mindenki aki szereti a fantasy műfajt és a lovagokat

Igazi feel good fantasy