A ​mágusok végjátéka (Belgariad 5.) 27 csillagozás

David Eddings: A mágusok végjátéka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​PRÓFÉCIA SODRÁSÁBAN

A kaland véget ért, Aldur Gömbjét visszaszerezték, és Garion megkoronázásával ismét Vasmarkú Riva leszármazottja uralkodik a Nyugat Haduraként.

Ám a Prófécia még nem teljesedett ki. Messze keleten Torak, a gonosz istenség felébredt álmából, és újra uralomra tör. Garionnak szembe kell szállnia az istennel – meg kell ölnie, vagy ő maga hal meg. A félelmetes összecsapás végkimenetén múlik a világ sorsa. Garion most nagyapja, a több ezer éves varázsló, Belgarath társaságában az Örökkévaló Éjszaka Városa felé tart, ahol Torak vár rá.

A kontinens déli felében jegyese, Ce'Nedra hercegnő a Nyugat seregeinek élén elkeseredett igyekezettel próbálja elterelni Torak erőinek figyelmét szerelméről.

A Prófécia egyre csak hajtja Gariont, ám arra a kérdésre, amely egyfolytában gyötri, nem tud választ adni: hogyan lenne képes egy ember megölni egy halhatatlan istent?

DAVID EDDINGS, az egyik legnépszerűbb amerikai BESTSELLER ÍRÓ könyvei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Beholder, Budapest, 2005
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638428058 · Fordította: Novák Gábor

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Belgarath · Polgara · Gömb


Kedvencelte 9

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Voorhees >!
David Eddings: A mágusok végjátéka

A pentalógia lezárásában Eddings nem hazudtolja meg önmagát. Ez részben pozitív, hiszen nem próbálkozik olyannal, ami amúgy sem megy neki, viszont aki valami epikus lezárásra számít, annak bizony csalódást fog okozni a Belgariad sorozat befejező kötete.

Az író a jól bevált recepthez nyúl, és a könyv első harmadában gyakorlatilag Garion, Belgarath és Selyem útját követhetjük végig az angarak országokon keresztül az Éjszaka Városáig. A szerző szemléletesen mutatja be az eddig meg nem ismert népeket, szokásokat, szöges ellentétet képez a szemben álló felek között kulturális szempontból is. A leírások, bár kétségkívül szemléletesek, kevéssé izgalmasak.

A másik oldalon a Ce'Nedra vezette hatalmas sereg története sem tartogat sokáig semmi komolyabb meglepetést. Eddings részletesen belemerül a logisztikai fejtegetésekbe, a csapatok ellátásába és a felszerelések mozgatásába, közben kitér a menetelő hadseregben szolgáló katonák emberi oldalának bemutatására is, mely nagy előnyét képezi a könyvnek, közelebb hozza az olvasót az egyszerű jobbágyokhoz is. A thull királyságban fekvő, központi város ostroma azonban bőven tartogat meglepetést, és a szerző – igaz, csak két fejezeten keresztül – de megcsillantja tudását a csaták leírásában is. Elsősorban a varázslók, és a szemben álló grolimok párharca volt élvezetes, de figyelmet érdemelt Cho Hag király és Taur Urgas gyűlölettől fűtött küzdelme is.

A végkifejlet tulajdonképpen előre látható, ugyanakkor némi meglepő fordulatot is tartogat. A mindent eldöntő csatát követően tanúi lehetünk az istenek megható gyászának, és egy érzelmektől fűtött újrakezdésnek is. Eddings nagy erénye, hogy szívet melengetően tudja ábrázolni az emberi kapcsolatokat, néha humorral fűszerezve, ugyanakkor fájdalmasan igazan. Az emberi lélek jó ismerője.

A könyv, és ez igaz az egész sorozatra nézve is, nem tartogat sok izgalmat, ugyanakkor valahogy mégis működik az egész. Az író stílusa más a nagy kortársaihoz, Robert Jordanhez és Raymond E. Feisthez képest, azt az egyedi hangnemet képviseli a fantasy regények világában, amiben érdemes elmerülni, ami magával ragad, beszippant és nem ereszt. Kitágítja a képzelet határait a végtelen világ bebarangolásán keresztül, és néha már lelket emelően gyönyörű. Nem dolgozik eredeti ötletekkel, a mágia használata high fantasyhez képest szinte végletekig egyszerű, de valahogy egységes egészet alkot, és a szerző által épített világba illeszkedik a történet, könnyen belehelyezhetőek a szereplők, és egységes egészet képez a történet. Nehezen lehet megfogalmazni, pontosan miért, mégis szerethető a történet. A könnyű olvashatósága már csak hab a tortán.

Az egyetlen hiányosság, hogy spoiler. Robert Jordan és Raymond E. Feist rajongóinak feltétlenül ajánlom. A klasszikus fantasy megkerülhetetlen gyöngyszeme.

1 hozzászólás
Noro >!
David Eddings: A mágusok végjátéka

Eddings azok közé tartozott, akik a megszokott sablonokból is nagyszerű fantasyt írtak. Igazi epikus történet: az egész világ, több ezer éves történelmével együtt, azért született meg, hogy ebben a mesében csúcsosodjon ki. Belgarath pedig sokkal szórakoztatóbb arc Gandalfnál :)

ftamas>!
David Eddings: A mágusok végjátéka

És eljött az utolsó kötet. Ez is hozta az előzőek színvonalát. Az egész sorozat végigjárja az elképzelt világot. Bejárva minden birodalmat, a területek nagy részét. Gyönyörű mesebeli világ, ragyogó karakterekkel és persze mágiával. Az istenek ugyanúgy halandóak, ugyanúgy vannak gyengéik és ugyanez igaz a halandókra is. Attól még, hogy valaki egy nagy mágus, ugyanúgy rádőlhet egy fa és eltörheti a kezét. Mindenkinek ajánlom.

LazaRóka >!
David Eddings: A mágusok végjátéka

A Nyugat Hadurához képest a végjáték fékezéssel indul. Hirtelen sokkal komótosabb mederben haladnak előre az események, és ettől a feszültség a tetőfokára hág, annak ellenére, hogy azt hinné az ember, hogy így unalmas lesz, pedig nagyon nem.
A végső összecsapás ismerős, mégis váratlan, az utolsó fejezetet olvasva pedig vérzik a szíved, hogy el kell válnod ezektől a nagyszerű figuráktól.
De jó hír! Még van öt kötet! :D


Népszerű idézetek

Voorhees >!

– Tudod, ezekkel nem érdemes beszélned – szólalt meg egy érdes hang az árnyak közül. Beldin volt az, a csúf, púpos varázsló.
– Mintha nem félne semmitől – felelte Ce'Nedra kissé idegesen. A trágár beszédű varázsló jelenlétében mindig idegessé vált.
– Mimbrate arend – horkantotta Beldin. – Nincs elég esze hozzá, hogy féljen.
– A hadseregben mindenki olyan, mint ő?
– Nem. A legtöbben igenis félnek, de azért vállalják a harcot… többféle okból.
– És te? – Ce'Nedrának meg kellett kérdeznie. – Te félsz?
– Az én félelmeim ennél furcsább természetűek – felelte szárazon az öreg.
– Mint például?
– Mi már nagyon régóta foglalkozunk ezzel a dologgal – Belgarath, Pol, az ikrek és én –, és sokkal jobban aggódom amiatt, hogy valami rosszul sikerül, mint a saját biztonságomért.
– Hogy érted, hogy rosszul sikerül?
– A prófécia nagyon bonyolult és összetett írás, ráadásul nem is mond el mindent. Amennyire meg tudom ítélni, a két lehetséges végkimenetel egyelőre teljesen ki van egyensúlyozva. Valami nagyon apró dolog is megbonthatja ezt az egyensúlyt. Valami, ami fölött talán elsiklott a figyelmem. Ez az, amitől igazán félek.

Tizenötödik fejezet.

Kapcsolódó szócikkek: Belgarath · Polgara
Voorhees >!

– Örömmel látom, hogy felépült – hazudta a követ, de forradásos arca gondosan kifejezéstelen maradt. – Megkerült már a merénylő?
– Természetesen. – Sadi szórakozottan vakargatta borotvált fejét.
– És kivégezték?
– Miért tennék ilyet? Az az ember hivatásos orgyilkos. Csak a munkáját végezte.
A murgosi meglepettnek tűnt.
– Egy jó méregkeverőt mi nemzeti kincsnek tekintünk – magyarázta Sadi. – Ha minden alkalommal kivégeznénk őket, amikor megmérgeznek valakit, hamarosan egy sem maradna, és sosem lehet tudni, mikor akarok én eltenni valakit láb alól.

Nyolcadik fejezet

Voorhees >!

– És értesíteni fog minket, amikor meg akarja változtatni a véleményét? – kérdezte Melgon.
– Természetesen nem. Csak korrupt vagyok, Melgon, nem hülye.
– Ön nem valami hasznos szövetséges, Sadi – jegyezte meg Droblek.
– Soha nem is akartam úgy tenni, mintha az lennék. Én csak saját magammal törődök. Jelen pillanatban az én érdekem és az önöké találkozik, ennyi az egész. Azt azonban elvárom, hogy ne feledkezzenek el a segítségemről.
-Maga egyszerre mindkét oldalra játszik, Sadi – mondta vádlón Droblek.
– Tudom – mosolygott az eunuch. – Visszataszító, nem igaz?

Tizenegyedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Dave Duncan: Kardok ege
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Raymond E. Feist – Janny Wurts: A birodalom úrnője I-II.
Brian McClellan: Őszi köztársaság
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Robin Hobb: A király orgyilkosa