Bannockburn 92% 11 csillagozás

Na ezt a könyvet is nagyon vártam már, mikor reklámozta a Hadiakadémia, tudtam, hogy kell ez nekem. Aki látta már a Rettenthetetlen c. filmet, és szívesen utána is olvas a témában, annak kötelező darab! Ugyan nem William Wallace-ról szól ez a könyv, de összefüggéseiben a könyv első harmadában sok infót kapunk róla, Stirlingről, Falkirkről, „Nyakigláb” Edvárdról stb.
A könyv egyik főszereplője Robert the Bruce, azaz Róbert király, aki amúgy a legnagyobb nyertese volt a bannockburni csatának, ezáltal szilárdította meg véglegesen a saját pozícióját.
Magáról a csatáról egyébként sajnos nagyon sok a hipotézis, még azt se tudni, hol zajlott pontosan…A szerző azért elég jól kiszínezte ezt a leírást, nekem ez annyira nem tetszett, bár nem véletlen nem foglalkozok a középkorral. Ez a könyv kivétel, a téma miatt, régen neten sokat olvasgattam William Wallace után, ez a könyv mindenképpen egy hiánypótló darab, hiszen a korabeli, 1300-as évek környéki angol-skót háborúkról szinte semmi sincs magyar nyelven. A szerző amúgy jól felépítette a könyv szerkezetét, részletesen kitekint, pro és kontra elemez, kronologikus, feltárja az előzményeket, következményeket és összegez. Ilyen szempontból jó munka, viszont sok benne a fantázia, ami a forráshiányból fakad.

Jó volt ez a választás a Hadiakadémia részéről, igen széles spektrumból válogatják a könyveiket.

Emlékszem, anno a Medieval Total War első részében én is elég simán legyőztem az angolokat skót szedett-vedett csapataimmal Bannockburnnél :)
Szóval volt előtörténete nálam ennek a könyvnek, nagy reményekkel csaptam bele. Hogy aztán elég hamar lelohadjon a lelkesedésem. Iszonyatosan túlírt ez a könyv, mintha a szerzőnek kiadták volna, hogy „Haver, legalább 330 oldalas legyen!”
Íme egy példa: Kürtjelek harsantak az angol oldalon. A nyár reggel csendjébe élesen hasított a kürt hangja. A kürtösök a támadás jelét fújták. (259. oldal)
Ehh… és hány ilyen van még a könyvben, néha egész bekezdésekben ismétli saját magát. Én értem, hogy nyomatékosítani akarja a mondandóját, de könyörgök, haladjunk már! Térjünk a lényegre!
Mert amúgy a lényeg viszont nagyon érdekes, külön tetszett, hogy nem csak a csatáról szól a könyv, hanem rendesen körüljárja az előzményeket, körülményeket, az egyes főbb szereplők életét, motivációit, terveit. Mindezt jó pár primer forrással, azok kritikájával.
Van egy rövid képmelléklet is, pár térképet még elbírtam volna mondjuk. Oké, függelékben külön fejezet szól arról, hogy nem tudni, pontosan hol volt a csata. De legalább egy áttekintő térképet, hogy hol is van Stirling, meg a többi helyszín. Ez jó lett volna.
Szóval összességében kicsit csalódás volt a könyv, egy 100 oldalt simán ki lehetett volna húzni. De maga a csata és a lényeg elemzése viszont jóféle volt, az utójáték elemzése külön dicséretes. Csak hát át kell rágni magunkat a sok felesleges szócséplésen.

Nagyon sok hasonló könyvet szeretnék olvasni és csak remélni merem, hogy a hazai könyvkiadók bátrabban mernek hozzányúlni a középkori történelmet feldolgozó szépszámú külföldi megjelenéshez. David Cornell munkája olvasmányos és a skót- angol konfliktust mind két nézőpontból, egyforma terjedelemben taglalja. A szűkös forrásanyaggal kimondottan jól sáfárkodik, képzeletével jól kitölti a hézagokat, bár következtetéseivel én személy szerint nem mindenhol értek egyet. A szerző a skót győzelmet a kedvezőtlen talajviszonyok és az angol sereg rossz morálja mellett az íjászok mellőzését eredményező rossz taktikai döntésben látja, megfeledkezve arról, hogy vélhetőleg a skótok is tanultak a falkirki tragikus vereségükből; ha nyílt mezőn vállalták a csatát, annak bizony oka lehetett. Azon tény, hogy végül az angolok nem vetették be a schiltront megbontani képes íjászaikat és azon tény között, hogy a skótok úgy kalkuláltak, hogy a csatarendjük figyelmen kívül hagyja az angol íjászokban rejtőző veszedelmet, azt gondolom, hogy nyilvánvaló összefüggés lehetett, valami olyasmi, aminek eredményeképpen a skótok ráerőltették akaratukat ellenségükre. Igaz lehet ez még akkor is, ha ezt az egyébként csatát eldöntő tényezőt ma már a hiányzó skót források miatt nem lehet egyértelműen megállapítani. Nem gondolnám, hogy Bannockburnnél Robert Bruce lemásolta volna William Wallace falkirki drámai tévedését, majd egyszerűen csak a jószerencséjében bízott volna. Akárhogy is van, nagyszerű hogy mindenkinek lehetősége van David Cornell könyve alapján kialakítani a saját álláspontját, tekintettel arra, hogy azt, ami ténylegesen ezen a véráztatta mezőn lezajlott, pontosan már úgy sem ismerhetjük meg.

A témában zöld fülű vagyok, így nagy érdeklődéssel kezdtem neki a könyvnek.A források bár sok esetben kétségesek, vagy nem pontosak, számomra így is nagyon élvezhető olvasmány volt.A bannockburni csata a skót nemzeti identitás alapja, annak ellenére, hogy az ország függetlenségét döntően nem befolyásolta.

Tetszett a könyv, jól leírja a politikai és katonai szituációkat, előzményeket, valamint van benne több térkép is, ami segíti az események követését. Amiatt nem adok 5 csillagot, mert engem zavartak a műben sokszor egymás utáni mondatokban ismétlődő azonos szavak illetve az azonos gondolatmenetek többszöri ismétlése. A szóismétlés még talán fordítási hiányosságnak is tekinthető, de az akár fejezetenként visszatérő azonos eszmefuttatások olvasása közben azt éreztem, hogy a szerző vagy sulykolni akart bizonyos gondolatok vagy meg volt adva, mennyi oldalt kell elérnie az írásnak. Másik furcsaság volt, hogy angol szokás szerint a vezetéknév helyett szinonimaként a grófság neve jelent meg, ami némely oldalakon nehezen követhetővé teszi a szereplőket.
Ennek ellenére izgalmas a könyv és másnak is ajánlom, mert tényleg hiánypótló a magyarul megjelent történelmi művek között.