Dettó 43 csillagozás

Kil'n People
David Brin: Dettó

Al Morris magánnyomozó. Illetve az a helyzet, hogy több magánnyomozó egyszerre. Egy eldobható klónokkal, úgynevezett dettókkal teli világban él ugyanis. Az ő szakmájában az információ aranyat ér, és dettóit használja fel a begyűjtésre. Neki csak koordinálnia kell a feladatokat, amihez kulcsfontosságú, hogy minden új fejleményről tudjon.
Van azonban valami, amiről Al nem tud: megszületett egy technológia, mely ha a piacra kerül, az emberek egyszeriben fölöslegessé válhatnak. És így a régi álom a halhatatlanságról könnyen rémálommá változhat.
A Hugo- és Nebula-díjas David Brin futurisztikus thrillerje izgalmakkal teli, hajmeresztő utazás egy olyan világba, amelyből az embert saját másolatai szorítják ki.

Eredeti cím: Kil'n People

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
652 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866416 · Fordította: Haklik Norbert

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Már az első fejezetek magukkal ragadtak, egyből azt gondoltam, hogy milyen zseniális ez a könyv. Tetszettek a több nézőpontos dettó-én-cselekmények, izgalmasnak találtam, hogy egy zöld Morris dettó másképp gondolkodik, mint egy szürke. Sőt, arra számítottam, hogy lesz majd egy ébenfekete dettó agymenés is. Az lett volna az igazi.. Aztán persze a frankó zöld is egyre szürkébb lett.
Nagyon tetszett az rész, ahol egy társ is csatlakozott nyomozó főhősünk egyik másolatához, mert Cimbioid egy igazán ötletes figura.
A világábrázolás jó, például akár egész aprólékos leírást kaphatunk egy dettóbárban zajló buli lezajlásáról. Keramopunk. Hm, igazán „üdítő” elképzelések, az erőszakosabb fajtából.
Viszont volt egy pont a vége felé, ahol úgy tűnt, hogy sok a túlírt transzcendens lelkizés. A szokásos dumálós gonosz főhős effektus, aki előadja az elméletét atól cetig, elvakultan bizonygatva annak, sőt önmagának fontosságát. De itt nyilvánul meg Brin iróniája, még egy betegséget is kitalál hozzá: Smersh-Foxleitner szindróma. Amorális, üldözési mániás és a velejéig önáltató. Az őrült tudósok betegsége. Ízelítőt kapunk belőle. De a helyzet fokozódik, és már alig várom hogy tegyék meg, had szóljon, legyen már meg az a csúcspont.
Viszont egyszer se fordult meg a fejemben, hogy szívesen kipróbálnám ezt a technológiát, pedig világbajnok lusta tudok lenni. De féltem a személyiségem. Meg folyton azon filóznék, mit csinál a másik énem éppen.

>!
vicomte MP
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

A modern science-fiction első regényének a közmegegyezés Mary Shelley Frankensteinjét tartja, de természetesen ez sem volt irodalmi előképek nélkül: elég csak megemlíteni a klasszikus Pügmalion legendát, vagy a XVI. században keletkezett prágai gólem mítoszát.

David Brin ebben a regényében egyfajta főhajtással egészen a klasszikus elődökig nyúl vissza, amikor a történet jelenkorát meghatározó új technológia, a dettózás nem csupán szellemében, de konkrét kivitelezési módjában is a régi gólemépítési módszereket idézi.

A dettók nem mások, mint a valóSzemélyek rövid, egy napos élettartamú, de érző és gondolkozó (bár nem is mindig emberformájú) másolatai, amelyek helyettük elvégzik azokat a feladatokat, amelyekhez a gazdájuknak nem fűlik a foga, vagy legalábbis nem a saját bőrében szeretné az adott élményt megtapasztalni.

Ez a technológia gyökeresen átalakítja a társadalmat, de alapvetően minden marad a régiben – az elméletet csupán maroknyian értik, de néhány elszánt fanatikuson kívül mindenki él vele, és persze sokan vissza is élnek a lehetőségekkel.

Brin nem vitte túlzásba a technoblablát, így nagyvonalúan elsiklik azon apróságok fölött, hogy miért agyagból vannak formázva a dettók (s ha már abból vannak, akkor ugyan mi módon mozognak, éreznek és gondolkoznak), illetve, hogy a bevésésnek nevezett folyamat miként ruházza fel ezeket a nyers agyagfigurákat személyiséggel.

A magam részéről ebben egy jó adag iróniát és szarkazmust éreztem, amivel az író a hard-SF szokásos sémáinak mutat fityiszt, és szinte kizárólag az általa elképzelt változások társadalomra gyakorolt hatásaira koncentrál, és annak spirituális vonulatára is komolyan odafigyelve.

A regény cselekményének alapjául egy nyomozás szolgál, amely során a hard-boiled krimik legjobb hagyományai szerint, egyrészt belekeveredünk egy egyre kuszább és aljasabb összeesküvésbe, ami természetesen a dettózás körül forog, másrészt a főhős és egyre különállóbb személyiséget öltő másolatai belefutnak a világ legnagyobb hatalmú potentátjaiba, és legjellegzetesebb figuráiba is.

Brin láthatóan élvezi a legkülönbözőbb irodalmi és írástechnikai sémák megcsavarását és a humorérzéke sem hagyja cserben, és mindezt nyakon önti a legkülönbözőbb morális és spirituális problémák feszegetésével, amelytől a regénye bármennyire is cselekményes alapvetően, időnként határozottan lusta tempóra vált.

Nekem ugyan néhány kisebb problémát leszámítva tetszett a könyv, ennek ellenére sem merném mindenki számára ajánlani: a terjedelme, a gyakori nézőpontkarakter váltás, a minduntalan, és csöppet sem rövid, filozofáló kitérők és nem utolsósorban a szerző kissé agyrobbant humora miatt.

5 hozzászólás
>!
pat P
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Határtalanul érdekes, jobb pillanataiban lenyűgöző könyv egy érezhetően nagyon okos és rettenetesen sok mindenhez értő író tollából.
Személy szerint rendkívül jó véleménnyel vagyok az emberi intelligenciáról (mint kívülálló, igen :P) és a kreativitásról. Igenis, és hiszek benne, hogy egy olyan világban, ahol ilyen könyveket írnak, még nincs minden veszve, és van fejlődés, és bármi megtörténhet.

Egy látszólag egyszerű és kézenfekvő ötletből (készítsünk rövid élettartamú másolatokat magunkról a kellemetlenebb fajta munkák elvégzésére) abszolút kihozta a maximumot. Egyrészt hitelesnek tűnik „technológiai” szempontból – és amilyen bizarr az alapötlet, ez egyáltalán nem kis teljesítmény. Másrészt remekül átgondolja a technika társadalmi, pszichológiai, filozófiai következményeit, és remek teológiai-spirituális áthallásokat is megmutat. Ráadásul, ahogy mindezek a mélységek kibomlanak a belső monológokból, párbeszédekből, meg mondjuk a tüntető csoportok bemutatása kapcsán, az valami mesteri. És ha ehhez még hozzáveszem, hogy ez a sok érdekes mondanivaló milyen szépen és arányosan simul össze az igazán izgalmas és fordulatos, klasszikus magándetektíves cselekménnyel (legalábbis a könyv első felében), hát igazán le kell nyűgöződnöm. Sajnos, a könyv második felében ez a tökéletes harmónia megbomlik, előbb a direkt cselekmény és az ármány, aztán a spirituális nemtudommi rovására, úgyhogy itt fél csillag ugrott, de nem nagy baj ez. Aztán a legutolsó, egy darab oldal megint egy akkora fricska… ja, tényleg, a kiváló humort el is felejtettem említeni. A Dodekahedronnal, a tetragrammatronnal és Cimbioiddal az élen.
Összességében, kiváló példa lehet a könyv, ha a „Miért a science fiction írás az ismert irodalom legnehezebb, legösszetettebb, legcsodálatosabb válfaja?” kérdés köré szervezünk szemináriumot.
Bár sokat dicsértem, azért azt hozzátenném, hogy kifejezetten elkötelezett, érdeklődő, némiképp rutinos olvasóknak jelenthet nagy élményt, elég komoly falat. Szerintem.
Ja, és egy csöppecskét túlírt.

23 hozzászólás
>!
Noro MP
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Ha több lenne belőled, melyik énedet küldenéd el nap mint nap a melóba? David Brin a rabszolgatartó társadalom egy igen érdekes variációját mutatja be a Dettóban: hiszen a másolatok, akik helyetted dolgoznak, szintén te vagy. Néha lebutított, máskor megnövelt intellektussal, de mindenképpen emberi éntudattal és érzelmekkel. A valóÉn számára ez persze maga a paradicsom, de vajon tényleg olyan könnyű leírni az eldobható másolatokat?

Az emberi test továbbfejlesztésének kétféle következménye lehet: ha a test pótolható, akkor az „élet” értéke lecsökken (lásd Richard Morgan: Valós halál). Ha viszont egyazon testben élhetsz egyre tovább, akkor felbecsülhetetlenné válik. Ezúttal mindkettő megtörténik: a dettózás egyre olcsóbbá válásával párhuzamosan a való élet végre megkapja azt az értéket, ami mindig is kijárt volna neki. A könyv alaposan körüljárja az új technológia társadalmi, jogi, erkölcsi következményeit a háborúktól a vallásokig. Nem megy el szó nélkül az egész helyzetben rejlő humor mellett sem.

A krimi és a sci-fi ötvözete akkor jó igazán, ha a megoldandó rejtély szorosan kapcsolódik a világ hátteréhez. Brin ezt is jól oldja meg: dettózás nélkül a könyvben nem lenne sem bűnügy, sem bűnös(ök). Emellett irodalmi szinten is kihasználja a világ nyújtotta lehetőségeket: bár a regénynek egyetlen főhőse van, mégis 4-5 különböző nézőpontból számol be az eseményekről. Különösen érdekes az, ahogy Albert kívülről látja magát, és önmagára reflektál. Különböző énjei egyszerre viselkednek hasonlóan és mégis másképpen. A történet eközben egyszerre idézi a „hardboiled” detektívregényeket, a Frankensteinből kinőtt rémregény/tanmeséket a tudomány veszélyeiről, vagy az egymásba olvadó utópia/disztópiákat. De akár még az asimovi robottörvényeket is kihallhatjuk belőle, igaz, az eredetitől jócskán különböző megoldásban.

>!
kvzs P
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Elképesztően összetett ez a könyv. Egyrészt ott van a tisztelgés a nagy elődök és ötletek előtt. Másrészt ott van ezeknek az ötleteknek a továbbfejlesztése és kiterjesztése a dettózással. Ráadásul a technológia és az új fejlődési útvonal is nagyon szépen ki van alakítva. Ezen kívül ott van a zseniális társadalomleírás. Nem nagyon tudok ezzel kapcsolatban olyan ötletet mondani, ami nem volt kitalálva és kifejtve. Brin minden olyan helyzetbe beleélte magát, ami önmagunk másolásával, feláldozhatóságával és meghosszabbításával kapcsolatban egy ép és egy kevésbé ép eszű embernek eszébe juthat. A tetejére habként még a technológián és a társadalmon túlmutató erkölcsi/vallási/spirituális szintek is megjelennek. Mindez az egész egy krimibe bújtatva. Annyi rétege van ennek a könyvnek, és annyi kérdést vet fel, hogy szerencsétlen olvasó néha azt sem tudja, hogy melyikkel foglalkozzon éppen. Egyetlen problémája, hogy kicsit túlírt, és az elején nagyon sodró lendületű történet a végére kicsit szétfolyt. Kicsit feszesebb szerkesztésben még nagyobbat üthetett volna.

>!
revelácifa
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Ázott való énem tavaly ősszel épp egy kiadós égszakadás elől menekült be a Nagyárúházba útban a kedvenc kávézójába, amikor ráakadt erre a könyvre az akciós polcokon. Sok meló várt még rám aznap, de nem volt kedvem sietni a szakadó esőben, így egy jó hosszú kávé és a Dettóm mellett inkább kivártam. Ha én is megtudtam volna sokszorozni magam, nem tartott volna ilyen sokáig az olvasás, annak ellenére sem, hogy Brin könyve egy igazán terjedelmes darab.

Azonban nem csak az oldalszáma nagyszerű, hanem a világ is amit felépít és a problémák amiket felvet. Az agyagba ültetett lélekdarabokkal létrehozott gólemek, az eldobható és feláldozható „klónok” világát Brin aprólékosan, nagy adag humorral* és eredeti módon mutatja be, egy krimiszálra felfűzve a főszereplőnk Albert Morris dettóektív szemszögein át. A váltott nézőpont mindig is a gyengém volt, ezzel a csavarral pedig végképp levett a könyv a lábamról. Bár ha belegondolok, hogy egy Sherlock Holmes többed saját magával milyen hamar lezárt volna bármilyen ügyet, kicsit örülök, hogy a mi Albertünk nyomozónak csak közepes.:)

A könyv háromnegyedéhez érve a Dettó lazán az egyik legemlékezetesebb olvasmányommá vált, kár, hogy a végére kicsit elfogyott a lendület. Itt ugyanis pár erősen filozófálgatós/technoblablás monológokkal tarkított és érzésem szerint túlírt fejezet megtörte az első oldalaktól fokozódó lendületet, hacsak rövid időre is, ami keserű szájízt adott az amúgy korrekt befejezésnek.
Ezzel együtt is a Dettó engem megvett magának, Brin könyveivel pedig remélem még találkozok.

*a fordítónak amúgy pacsi a pazar szóviccek átültetéséért.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
652 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866416 · Fordította: Haklik Norbert
4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Többször gondoltam már arra, mennyivel könnyebb lenne az életem, ha ha valaki, aki ugyanúgy néz ki, mint én, elmenne helyettem dolgozni, takarítana, bevásárolna és minden kellemetlen dolgot elvégezne. Ennél persze sosem jutottam tovább, de David Brin igen.

A könyv első fele volt igazán, ami engem megnyert magának, és amiért az mondom, a Dettó a sci-fi irodalom egyik alapműve. Brin nem csak úgy bedobja a történetbe a dettókat, hanem kidolgozott technológiát alkotott meg. Mindemellett nem elégedett meg azzal, hogy egy akcióregényt alkosson, hanem a dettók megjelenésének a társadalom minden szegmensére gyakorolt hatását bemutatja. Hiszen ha a „való” embereknek nem kell dolgozniuk, van, aki tanul, háborúzik és extrém szórakozásokat űz helyettük, az az egész világot megváltoztatja. Egyes igények megjelennek, mások feltűnnek, és ez a társadalom nem tűri, ha nem kaphat meg azonnal valamit.

Természetesen a mű egyik központi kérdése az, hogy vajon tényleg le lehet másolni valakit tökéletesen? Át lehet az emlékeket és a lelket teljes mértékben ültetni? A dettó tényleg te leszel, csak agyagkiadásban? Ezeket a kérdéseket Brin mind a vallás, mind a filozófia, mind a tudomány, mind az etika szempontjából megvizsgálja. Főleg ez utóbbi volt számomra fontos, hiszen ott végül is életek teremtéséről van szó, még ha közel sem a hagyományos értelemben. Ezeknek a lényeknek a többsége érzelmekkel rendelkezik, amelyek nem csak feltétlenül a „gazdától” függenek, hiszen a környezetünk, a napi események ugyanúgy alakítanak minket, mint az, milyen tulajdonságokkal bírunk.

Ami miatt mégsem vagyok teljesen elégedett a regénnyel, az az, hogy a végére a túl sok nézőpont miatt szétesik a történet, túlhúzottá válik a cselekmény. Emellett nekem a végére az állóhullámmal és a lélekátvitellel kapcsolatos gondolatok túl elvonttá, sőt, érdektelenné váltak, így alig vártam, hogy vége legyen a regénynek.

Olvassátok el a Dettót, annak ellenére is, hogy még mindig nincs, aki bejárjon helyettem a munkába. Azért abban még reménykedem, hogy legalább az időnyerőt egyszer feltalálja valaki….

>!
marschlako P
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Kár a végéért. Pedig a könyv első kétharmada zseniális volt, úgy nézett ki, hogy egy új kedvencre leltem, de a vége sajnos mindent elrontott. Túl nagyot akart durranni, ami nekem már túlzás volt. S egy apróság: volt egy pont, ahol úgy éreztem, ha még egyszer azt olvasom, Smersh-Foxleitner tünetegyüttes, kitépem a hajam.

>!
Gitta_Bry
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Feleekkora terjedelemben és kevesebb szereplővel sokkal jobb lett volna…

>!
Mió
David Brin: Dettó

David Brin: Dettó Kil'n People

Hát, nem is tudom, hogy igazán mi a véleményem.
A könyv az elején: „ez csak sci-fi regényekbe való hadova.” (150. o.)
Aztán feljavul, mint állásban a töltött káposzta, cselekményes, fordulatos, érdekes – és a vége felé: filozófia, fizikai, metafizikai eszmefuttatások, (számomra) unalmas, érthetetlen leírások és az utolsó pár oldalon banális befejezés.
Pedig biztosan megérdemelten kapta az író a díjakat.


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

Még a régi időkben is teljesen normális volt, ha néha azon tűnődtél, valódi vagy-e. Legalábbis normálisnak számított a zen buddhista tanítók meg a másodéves bölcsészek esetében.

9: Az alvó ember felébred (124. oldal)

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
maerlyn

Ha az ember előre látja a saját teremténye által reá sújtó végzetet, az egy dolog. Ez végül is része az emberiség eposzhagyományának. Oidipusz és az apja. Frankenstein báró és a szörnyetege. William Henry Gates és a Windows 2009.

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
csartak MP

– Hé, spanok, mi volna, ha adnátok egy olvasótáblát, he? Csak hogy hasznossá tegyem magam, értve? A prímóm nemrég iratkozott be egy olvasóklubba. A következő találkozóig be kell hoznia a többieket a Moby Dettóval. Én is végezhetnék néhány fejezettel, amíg itt üldögélek.
Ennek a srácnak aztán vannak idegei! Tegyük fel, hogy valóban el kellett olvasnia néhány oldalt. De akkor is, valóban azt remélte, hogy bármit is visszatölthet majd való-Cimbibe? Hát persze, gondoltam. Feltéve, hogy valaha is kijutunk erről a helyről.
Meglepetésemre az őr vállat vont, odament az egyik szekrényhez, előhúzott belőle egy akkuról működő hálóböngésző táblát, és lelökte a matracra Cimbioid mellé. A kis gólem hamarosan egy online regénytárban kutatott mancsaival a legutóbbi bestseller után – egy tengerjáró gólemről szólt, aki olyan hatalmas, hogy energiasejtjei csak évtizedek alatt merülnek le… egy monstrumdettó, egy félőrült tudós meggyötört lelkével, akinek aztán hét tengeren keresztül kell üldöznie iszonyatos teremtményét, aki hajókat zúz pozdorjává, és vagy ezer oldalon keresztül űz csúfot elszánt üldözőjéből. Mostanában még a csapból is ilyen könyvek és filmek folynak, amelyekben a dettó főszereplők konfliktusba kerülnek archetipikus eredetijükkel. Azonban úgy hallottam, ezt jól megírták, és tele van művészien megformált egzisztenciális szorongással. De Albert Morrisnak soha sem volt ízlése a minőségi irodalomhoz.

22: Színház az egész világ, 262.oldal

David Brin: Dettó Kil'n People

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
Noro MP

Az építkezésen végigpillantva egyrészt amolyan sci-fi-rémálom tárult a szemem elé, amely még Fritz Lang Metropoliszát is alulmúlta – rabszolgák és proletárok munkálkodnak távoli uraik helyett, mígnem végzetszerűen a korai halál áldozatai lesznek, és senki sincs, aki meggyászolná őket. Más szemszögből nézve pedig – csodálatos volt! Szabad polgárok világa, akik kiteljesítik önmaguk egy-egy aprócska részét – könnyen pótolható darabkáikat –, hogy azok elvégezzék a szükséges gürcölést, így aztán mindenki játékkal és tanulással töltheti szerves életidejét.
Melyik volt az igazi?
Mindkettő egyszerre?

32: Óvatosháló (373. oldal)

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
Noro MP

A csoda nem csoda többé, ha mindenki számára hozzáférhetővé teszed.

19: Ármánypékség (225. oldal)

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
Noro MP

Néha csak kívülállóként láthatod magad igazán. Vagy még inkább akkor, ha valaki mássá válsz.

32: Óvatosháló (389. oldal)

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
Noro MP

Ha az emberiségnek van egyáltalán valamiféle lenyűgöző tehetsége, akkor az mindenképp a szinte kimeríthetetlen képesség arra, hogy mindig hozzászokjon az Újabb Nagy Dologhoz… aztán magától értetődőnek tekintse.

3: Van frigódban minden jó (62.oldal)

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
csartak MP

A teraszról leereszkedve olyannak éreztem a lábamat, mintha tompa bunkósbot lógna egy pépes tésztaszál végén. Átcsaptak fölöttem az émelygés hullámai, amint egyik izzadt markolástól a másikig húztam tovább magam a korláton.

62: Az agyag az igazi, 561. oldal

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
Noro MP

Visszamegyünk. Könnyű lesz rátalálnod. Csak térj vissza a megfelelő mérethez és léptékhez, félúton a kozmosz és a kvark közé.

70: Lélekcélom (602. oldal)

David Brin: Dettó Kil'n People

>!
csartak MP

Belevaló huszadik századi nagyapám egyszer levetette a saját testét – egyetlen életének porhüvelyét – egy hídról, egy gumikötél végén. Hihetetlen kínokat állt ki kezdetleges fogorvosi rendelőkben. Nap mint nap autópályákon utazott, vezérlőnyaláb nélkül, és a puszta létét rábízta teljesen idegen emberek bizonytalan vezetési képességeire, akik primitív, folyékony robbanóanyaggal hajtott járművekben száguldottak el mellette.

23: Mázas popsik, 274. oldal

David Brin: Dettó Kil'n People


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Bezárt elmék
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek
Michael Crichton: Préda
Andy Weir: A marsi
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Ann Aguirre: Helyőrség
Blake Crouch: A pokol kapujában
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!
Itó Projekt: </Harmónia>
Max Barry: Lexikon