A ​sárkánygyíkok nyomában (Időgép) 13 csillagozás

David Bischoff: A sárkánygyíkok nyomában

Itt az új időgép-regény! Kezdődhet az új kaland! Emlékeztek-e még A lovagok titkára'! Aki akkor épségben visszatért a középkori Angliából, most még nagyobb utazást tehet az időben. Kezdők is indulhatnak! De csak az igazán bátrak kezdjék el olvasni ezt a kötetet! Az Időgép ezúttal sok millió évet ugrik majd, és ti különös állatok, valóságos szörnyek között találjátok magatokat! A mocsarak párolgó mélyeiből óriásgyíkok másznak elő, a fák ágai között bőrszárnyú lények röpködnek. . .

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1990
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631166015 · Fordította: Szabóné Mohácsi Enikő · Illusztrálta: Doug Henderson, Alex Nino

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Scalard>!
David Bischoff: A sárkánygyíkok nyomában

Igazából ez egy szuper könyv, jó nagy barom is voltam, hogy anno eladtam, de nem rég újra megvettem, és muszáj volt végigjátsszam, (olvassam), lévén ezek a könyvek abszolút kihagyják a kockadobálgatást. Igazából az ember logikusan elég hamar rájöhet a megoldásra. Ha tényleg játszol és minden lehetséges fejezetpontot elolvasol 3-4 órás játékot adhat, egyébként max egy óra az egész, lévén 120 oldal, nem pont!!!

Az oldalban pedig benne vannak a képek: 31 db, gazdagon és szépen illusztrált anyagról beszélhetünk, köszönet érte Doug Hendersonnak és Alex Ninonak, az máris 89 oldal :D

Aztán ugye egy pont több oldalnyi leírásból is áll, aminek a végén vagy rögtön továbbirányítanak a következőre, vagy pedig választhatunk általában 2-3, ritkán 4 variációból, úgyhogy összesen 46 pontos játékról beszélünk, ebből 27 pont kell ahhoz, hogy a játékon leggyorsabban végighaladjunk, tehát ebből is látszik, hogy marad 19 oldalág és zsákutca, vagyis a kaland eléggé egy utas. Erre kell rájönni. Meghalni nem lehet, a játékot mindössze két helyen szúrhatjuk el annyira, hogy újra kell kezdeni, és mindössze három helyen kell visszamenni a tartalékfelszerelésért, ezt egyébként egy hülyeségnek is tartom, de erről később.

Mindezek miatt bár csak egyszer olvastam, nagyon emlékeztem erre a kalandra, mert a folyamatos gyökérkedés az olvasóval, mármint, hogy állandóan visszaküldjük egy korábbi, néha sokkal korábbi állapotába odavezetett, hogy bizonyos elkerülhetetlen csomópontok beégtek a retinámba… pl. a sütkérező Dimetrodonok.

Amit nagy plusznak tartok ennél a kalandnál, hogy tényleg játszva tanít, mára sok minden túlhaladottá vált, de ettől függetlenül nagyon sok minden meg franc se tudja hogy is volt 65 millió évvel ezelőtt, pl. ebből a könyvből tudtam meg azt is, hogy ez is baromság, mert akkor már kihaltak, és Spielberg filmje is Krétasick Park kéne legyen, mert a Jura az 135-195 millió évvel ezelőtt volt. Ahogy azt is, hogy időről időre felcserélődnek a világ pólusai. Node ha az ember nem csak fejest ugrik bele, hanem mindent szépen elolvas, akkor találkozhat Ankylosaurussal, Diplodocussal, és egy sereg ismeretlen dinóval, nem csak odatettek pár Triceratopszot, T-rexet, meg Brontosaurust.

A feladatunk, hogy lekattintsunk egy Archeopteryxet, csak éppen nem tudjuk melyik a pontos idő, meg hely ahol éppen élt. Na most ezek miatt ami kicsit idegesítő lehet a könyvben, hogy lépten nyomon oda vissza ugrálunk az időben, néha teljesen feleslegesen, és a legtöbb problémát is így tudjuk megoldani, kikerülni. Ha valamit ez a könyv nekem megtanított, hát az az, hogy ha létezik hely ahova nem akarnék időt utazni (mert azt ugye mindenki akar, pláne ha gyerek) akkor az a mezozoikum, ahol mindenki rád feni a fogát. Még a növényevők is.

Viszont épp ez adja a regény savát borsát is, mert keresztül kasul bejárhatjuk ezt a világot, tényleg úgy érezzük magunkat mintha ott kalandoznánk, piros pont David Bischoffnak. Láthatjuk a kihalásukat, tanúi lehetünk a harcaiknak, a fejlődéseiknek, de akár túl is ugorhatunk az időben, oda, ahol még a levegő se alakult ki a Földön. Sőt, akár kalandozhatunk időről, időre az emberek által lakott világban is, és ehhez kapcsolódik a legnagyobb bajom, miszerint hogy lehetséges az, hogy az időgép a teret is hajlítja? Egyszer Kínában vagyunk, aztán Egyiptomban, Colorádóban, Angliában majd az Antarktiszon, össze vissza. Azt is bosszantónak tartottam, hogy a gép nem jelzi ki mikor vagyunk, csak következtethetünk rá.

Ami viszont nem tetszett, hogy Bischoff felosztotta ezt a kevés pontot is, vagyis az első körben az 1-30 oldalon fogunk ugrálni, aztán a 31-60, majd a 61-90 végül a 91-120. Ez egy nagyon lusta megoldás, főleg ilyen rövid kaland esetében, és simán rá lehet jönni, hogy mindig az a megoldás a helyes, amivel egyre előrébb kerülünk a regény lapjain. Taps.

Aztán hülyeségnek tartottam azt is, hogy van egy pótfelszerelésünk. Minek? Külön van pont ahol vissza kell menjünk a cuccunkért, mert az Időutazás második szabálya szerint, semmit sem hagyhatunk a múltban. No most akkor ha elveszítjük a felszerelésünket, akkor az nem otthagyás? Majd elfoszlik? Ha meg igen, minek kell visszamenni a cuccért ebben az egy esetben? Igazából simán ki lehetett volna kerülni ezt egy Kalandod itt véget ért felirattal, és kezdhette volna az időutazó a küldetést elölről.

A felszerelést is túlzónak érzem, lényegében semmi haszna azon kívül, hogy elveszítsük. Pláne ha már megtehetjük hogy hazaugrunk a civilizációba, akkor nyugodtan hazajöhetnénk alukálni a kényelmes ágyunkba, hogy másnap innét folytassuk. Ezt azonban bőségesen kárpótolja a kimerítő Adatbank, és az Időrendi táblázat. Az Adattár kérdései pedig egyáltalán nem rágnak semmit a szánkba, néha komolyan agyalni kell merre is menjünk, hogy ne kerüljünk visszább 10-20 pontnyit. Az pedig, hogy még beleírtak ilyen meta elemeket is, eszméletlenül feldobja a játékot, hovatovább meglepő és mulatságos, mert erre nem számít az ember.

Szóval minden szörcsögésem ellenére, ez egy remek kaland, nagyon sajnálom, hogy csak négy epizódot fordítottak le (Zagorékra rá lehetne szólni, hogy ugyan essenek már ennek is neki), bár elképzelhető, hogy az ismétlés vezetett a sorozat halálához, mert többek között ebből is volt még egy (a 22-es), amiről a külföldi kritikák egyaránt azt mondják egy az egyben ezt majmolta.

Dia20646 P>!
David Bischoff: A sárkánygyíkok nyomában

Ez a könyv kevésbé tetszett, mint a sorozat másik kötete, A lovagok titka. Az volt az érzésem, hogy mindig menekülni kellett és összevissza ugráltam térben-időben. Néha azt sem tudtam, hogy vagyok, hová érkeztem, de már mentem is tovább. Végül – egy kissé erőltetve – megtaláltam a madarat és tudtam teljesíteni a feladatot. A könyvben az pedig nagyon tetszett, hogy a negatívumok ellenére sokat meg lehet tudni a dinoszauruszok koráról és az illusztrációk ebben további segítségeket is adtak. Így pedig könnyebb volt elképzelni, hogy milyen lehetett az élet ebben a több millió évvel ezelőtt letűnt világában.

A könyvet egy kihívás kedvéért olvastam újra. Most nem teljesen azon az útvonalon haladtam, mint az első alkalommal. Többet kalandoztam, több helyen jártam és utaztam az időben, de a feladatot ismét teljesítettem.

Havasi_Máté I>!
David Bischoff: A sárkánygyíkok nyomában

Nem lett a kedvencem az Időgép-sorozatban. Csak egyszer olvastam el. Fő gondom az volt, hogy olyan régi korszak ez, hogy nem tudok kötődni hozzá, emberrel pedig nem is találkozom közben… Olyan fura volt az egész.


Hasonló könyvek címkék alapján

Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Hókusz&Pókusz – A fabulinmesterek próbatétele
David Petersen: Egérőrség – 1152. tél
Noelle Stevenson: Nimona
Noelle Stevenson – Grace Ellis – Shannon Watters: Cserkeszterek 2. – Barátság a maximumon
Jeff Smith: Konc 2. – A nagy tehénfutam
Vera Brosgol: Ánya kísértete
Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 2.
Michael Dante DiMartino: Korra legendája: Hatalmi harc III.
Richard A. Knaak: Jégárnyak