80. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Tolvajok ​tele 351 csillagozás

David Benioff: Tolvajok tele

A ​Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik… (tovább)

Eredeti mű: David Benioff: City of Thieves

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Fumax, Budapest, 2014
272 oldal · ISBN: 9786155514005 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Fumax, Budapest, 2014
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861633 · Fordította: Gy. Horváth László

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Kolja · Ljova Benyov (Lev) · Baba Jaga · Vika

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 108

Most olvassa 12

Várólistára tette 256

Kívánságlistára tette 221

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii P
David Benioff: Tolvajok tele

Nem tudom lehet-e egy második világháborús történetre azt mondani, hogy imádtam, mert ez kegyetlennek hangzik, de velem ez történt. Beszippantott ez a kegyetlen rideg/hideg világ. Elvarázsoltak a szereplők. Azt hittem ez is szívszaggató történet lesz, az volt, de megfűszerezve egy csipetnyi jófajta humorral, jófajta szókimondással. Egyik szemem sírt a sok kegyetlenségtől amin a két szereplő keresztül megy, a másik meg nevetett, és főleg Kolján. Engem mindig is vonzott az első és második világháború. Egyszer nagymamának megjegyeztem, hogy szerettem volna abba az időben élni. Nagyon rég volt, kis pisis koromban, de jól emlékszem még mindig szavaira. „Hálát adok az Istennek, hogy nem abba az időben éltél”, elhiszem neki. Voltak olyan részek a történetben, hogy kicsapták a biztosítékot, belegondolni is szörnyű, nemhogy megélni, benne lenni. Sajnálom a végét, és itt még az írót sem tudom hibáztatni, mert sajna ez a kegyetlen valósága a háborúnak. Ajánlom nagyon.

4 hozzászólás
>!
Bélabá MP
David Benioff: Tolvajok tele

Jó ez a regény. Mert végig feszült, izgalmas. Mert kellően részletes leírások vannak benne egyes háborús dolgokról/eseményekről. Mert kellően szókimondó, ami velejárója a közegnek. Jó ez a regény. David Benioff olyan történetet mesélt, ami olyannyira hiteles mintha valóban nagyapáink meséje lett volna. Lehet, volt benne jó nagy adag valósághűség. Hajsza a tojásokért, menekülés a németek elől. Az orosz tél és a szívek ridegsége valódi alapokat szolgáltat a könyvnek. Megvan benne a háború borzalma, a drámaiság a legvégén. Olyan történet, amire sokáig emlékezni fogok még. Jó ez a regény. Mert számos karcra inspirált, és ez „természetes reflexem”, ha jót olvasok. Nehéz rangsorolni az olvasott háborús sztorikat, mert mindben ott a feszültség, a dráma, és az már önmagában olyan pluszt ad a témába vágó könyveknek, amikor is az adrenalin megpezsdül az emberben. Azért adok 5 csillagot (4,8 pont), mert biztos van kiforrottabb, jobban megírt, netán még drámaibb történet, ez a könyv a kortárs mivoltával, sok évtizeddel a háború után is teljesen korrekt, hiteles. Fiús könyv, ez talán sokaknál lassítja az olvasást. Csak amiatt nem faltam a lapokat, mert élvezni akartam a korhangulatot, a tájat, azt az érzést, ami könyvből sugárzik, akár egy atomerőműből. Olyanok olvassák elsősorban, akik érdeklődnek a háborús regények iránt, nekik íródott, számukra tökéletes. Nekem is az volt, végig élveztem az olvasást. Örülök a közös olvasásnak is. Jó ez a regény!

11 hozzászólás
>!
mcgregor
David Benioff: Tolvajok tele

Bár ezirányú érezhető törekvései ellenére is nélkülözi az igazi mélységet, mégis egy jól megírt könyv. Ez elsősorban a humorának és a szereplőinek köszönhető. Leningrád ostromának és a második világháború keleti frontjának nélkülözései jól ötvöződnek egy fiatal fiú világának obligát kamaszos problematikájával, így a mű egyszerre tud a felnőttkor előtti ügyetlenség és tétovaság megmosolyogtatóan kifejező ábrázolója, de egyúttal komor és kegyetlen hangulatú is lenni. A főszereplő, Lev és útitársa, Kolja párosának dinamikájával Benioff jellegzetes archetípusok felhasználásával alkotott egyedi karaktereket. A tojásszerzési akció kedélyesnek tűnő jellege ellenére a két fiú az emberi borzalmak mocsarain és az éhségtől elállatiasodott emberek csoportjain kell, hogy keresztülverekedje magát, ahol az egyéni túlélés nem válogat az eszközökben, ezt egy-egy magasztosabb pillanat napfényfoltja teszi csak békésebbé. Na és persze Kolja jellegzetes humora. Főleg azoknak ajánlom, akik szeretik történelmi szituációk történéseit egyéni sorsokon átszűrve elolvasni.

>!
fióka P
David Benioff: Tolvajok tele

Szerettem. Benioff sikeresen belepakolt minden ingredienst a könyvébe, ami jellemző a 2. világháborúra és érzékletes úgy orosz mint német oldalról nézve. Először is van benne hideg. Sok. Az az igazi orosz, ami miatt a németeknek beletörött a bicskájuk a Szovjetunióba. Aztán van éhezés. Háborúban szokás, főleg akkor, ha ostromolnak. Arról már nem is beszélve, ha ez az ostrom a leningrádi, ami csekély három éven (egészen pontosan 872 napon) át tartott (hogy a fenébe bírták?). Bombáznak is, persze, ennek hála néha nem csak bombák, de például németek is potyognak az égből. Egy ilyen égi német ajándéknak köszönhetően kezdődik kicsit bugyutácskára formált főhősünk, aki ettől eltekintve minden oldalon meglep – és aki természetesen zsidó, mondtam én, hogy van itt minden – kalandja, az a bizonyos nagy, amiről minden kamasz álmodik, egészen addig a pillanatig, amíg az a kaland valóra nem válik. Akkor mindjártazonnal kiderül, hogy a kalandok nem is olyan jók. Háborúban persze. Megvillan itt az antiszemitizmus, mindkét oldalról (Sztálinunk ugyanúgy gyűlölte és irtotta a zsidókat, mint az elején bajtárs, később ellenfél Hitler), az NKVD mindenhatósága, partizánok, tél (ahogy azt a könyv címe galád módon spoilerezi), fontos, sőt kiemelkedő szerepet játszik tíz darab tojás és rengeteg nevetés, mert anélkül nem lehet kibírni a tömény borzalmakat. Másik főhősünk egy kozák ifjú, aki nagyszerű figura, emellett természetesen dezertőr és nőcsábász. Valamint jó a humora és bölcsész.
Tényleg jó könyv, maximálisan azért nem tudtam értékelni, mert meglátásom szerint írója nem tudott elvonatkoztatni a hollywoodi recepttől: túl sok csodás/megrázó történés, véletlen egybeesés és happy end. Vagy nem happy end. Ettől eltekintve kevés hibája van és valóban nem lehet sokat a szemére vetni, ugyanis a korszak, amit választott, bővelkedik az ilyen történetekben. És mégis.

>!
Lomax
David Benioff: Tolvajok tele

Egyáltalán nem gondoltam hogy egy alapötletnek a világháborút vett regény egyszerre lehet borzalmas és szórakoztató.
Nyilván nem illik olyat mondani hogy imádtam, így nem is mondom, de az biztos, hogy nagy benyomást tett rám.
Elképesztő jeleneteket és körülményeket láttam itt, persze aki megnézett akárcsak egy filmet is világháború témájában Schindler listája az tudja, ez nem egy szép korszak a történelemben.
Sőt, ez a legcsúnyább.
És mégis, David Benioff képes volt egyszerre valami taszítót és szerethetőt alkotni.
Imádtam a szereplőket.
Kolja valami elképesztő ember, csak ilyen barátokat akarok.
Lev még egy gyerek a könyv elején, de a végén már egy felnőtt férfi.
Látjuk a lassú fejlődését, hogy egy önmagában teljesen hétköznapi gyerek miként éli meg a világháborút. Hogy lényegében nincs is olyan, hogy gyerek, a világháborúk idején
Az alapsztori is fenomenális, ilyen banális és kézenfekvőbb ötlete még nem pipáltam.
Ez a regény szédületes, megkapó, nyomasztó egyszerre.
Mindenkinek ajánlom.

Bővebben a blogomon:
http://eknyvei.blogspot.com/2016/12/david-benioff-tolva…

>!
Lanore P
David Benioff: Tolvajok tele

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen témájú történeten még akár nevetni is tudok, pedig pontosan ez történt. Szókimondó, nyers stílusú, de humorral átitatott könyvet olvashattam, abszurd, mégis izgalmas alapötlettel. Voltak részek, amik összehúzták a gyomromat, erre számítottam is, de mégis letehetetlennek bizonyult, imádtam Lev-et és Kolját, no meg a hihetetlen, elképesztő kalandjukat, a könnyezve mosolygós befejezéssel együtt. Benioff fantasztikus író, kíváncsian várom a többi könyvét is.

3 hozzászólás
>!
mate55 
David Benioff: Tolvajok tele

Az első pillanatoktól az utolsói mozzanatokig a történet hatása alá kerültem. Megkapóan emberi történetet mesél el, egy embertelen környezetben. Benioff az ember és a háború kapcsolatát az érzelmüknél ragadja meg. Itt vannak a főszereplő fiúk, akik megrázó útjuk során tapasztalják meg a háborút, a háború szörnyűségeit. Egyszerűen csak bemutat két tiszta lelket, melyet felemészt a fiatalkori naivitás, az, amelyik nem tud mit kezdeni a valóság kegyetlen realizmusával. Eközben pedig szinte észrevétlenül, lassan maguk mögött hagyják fiatalkori életüket, „érett” férfivé válnak. Az a kis humor is remekül felerősíti azokat a sírásra késztető, drámai pillanatokat, amikkel úgy van tele a könyv, hogy közben cseppet sem tolakodóak. Talán a könyv ereje abban rejlik, hogy mikor minket olvasókat hatalmába keríti ez az érzés, mikor úgy érezzük mennyivel tisztább, egyszerűbb a minket körül vevő világ, akkor szembesülünk annak felfoghatatlan könyörtelenségével is. Ez a könyv, valóban megfogja az embert humánumával, szépségével, történetével, olyan könnyedén, ahogy egy halászsas emeli ki zsákmányát a hullámzó tengerből.

1 hozzászólás
>!
szadrienn
David Benioff: Tolvajok tele

Eredeti, fekete humorral megírt háborús történet, igazi téli olvasmány, szinte éreztem, ahogy a csontjaimig hatol Leningrád farkasordító hidege. Az ostrom alatt álló éhező város életét bemutató döbbenetes jelenetekhez hasonlót viszont eddig még csak elképzelni sem tudtam.
Szerencsémre azonban két olyan szeretetreméltó főszereplő sietett a segítségemre, akikkel még ebben a helyzetben is lehetett együtt mosolyogni, sőt, együtt nevetni.
A könyv nyelvezete néhol nem éppen lányregénybe illő, de a nyers szókimondás mögött ott éreztem a kétségbeesett élni akarást is a bármikor halált hozható háborús környezetben.
A megrázó és a fiatalos, humoros részek váltakozásának, egyensúlyának az eredménye végül egy olyan egyedi hangvétel, amihez hasonlóval ritkán írnak a második világháborúról.

2 hozzászólás
>!
meacska P
David Benioff: Tolvajok tele

Karácsonyi ajándék volt a könyv, és ha már kint röpködnek a mínuszok, lekaptam a polcról, hadd fázzunk együt a pityeriekkel.
Nem tudom, mit vártam a könyvtől, a fülszöveges tojások miatt valamiért vártam egy kis fantasyt is (valamiért valami Marija Morevnásat is) nos, azt nem kaptam, de ez semmit sem rontott a könyv élvezeti értékén, egy ültő helyemben kivégeztem, pont ez kellett nekem most. Oroszok, hideg, háború, szerelem. Jó könyv a hosszú szabadságom utolsó napjaira…

Kicsit talán hihetetlennek tűnik a történet, én sem tudom, mennyi a fikció, mennyi a nagypapa története és mennyi az egyéb szakirodalom, az biztos, hogy ha Lev nem élte volna túl, akkor ez a könyv sosem íródott volna meg…

Jó a stílus, könnyű olvasni, gyorsan peregnek a lapok, végig tartotta ezt a szintet

A történet részben valós, részben kitalált, bár nem tudom, mennyire (pedig érdekelne amúgy). A szentpétervári csata a világháború egyik döntő csatája volt, nagyon kevés túlélővel, német gyilkolt oroszt, orosz gyilkolt németet, de ha már parancsba ki volt adva, akkor az orosz is szemrebbenés nélkül puskát fogott saját honfitársára, visszavonulás nem volt, aki nem engedelmeskedett, az gyorsan meghalt. És akkor még nem volt szó a másik kegyetlen gyilkosról, az orosz télről.
Ebbe a kemény korszakba és lepusztult városba csöppenünk bele, megismerjük a 17 éves főszereplőt, Levet, aki nem mellesleg zsidó (csak hogy még nehezebb legyen a túlélés), aki próbálja túlélni a háborút, miközben olyan dolgok foglalkoztatják, mint minden 17 éves srácot. És pont ezek a gondolatok adják a könyv finom humorát, ami segítségével mi is könnyebben befogadjuk a pityeri háborút.

Az előszónál megijedtem, bár tetszett, nem erre számítottam. Az első fejezet első soránál feladtam, nem akartam még elszakadni a nagypapától, megijedtem és nem akartam egy 17 éves fiúról olvasni a hideg pityeri télben. Aztán másnap este kézbe vettem a könyvet és addig nem álltam fel, amíg el nem olvastam az utolsó betűjét is.

Született több verzió is a borítókra, ahogy keresgéltem a neten, nekem tetszik ez a minimalista stílus, talán még az indonéz és bolgár borítót tudnám elképzelni a könyvhöz.
Keménykötésben jelent meg, helyesírásilag is rendben van, igényes könyv (ahogy a fumaxos könyvek általában)

Nem pont erre számítottam, amikor elkezdtem olvasni. Meglepett, de nagyon szerettem az összes fájdalommal, szenvedéssel együtt. Biztos vagyok benne, hogy még újra fogom olvasni valamikor – nem nagy kihívás, gyorsan lehet vele haladni.

Kiknek ajánlom? 16 év kor felett bárkinek (azért vannak picit korhatárosabb jelenetek, mondatok, de a fiatalkori szerelem már csak ilyen), ne ijesszen meg senkit a téma. Viszont ha valakinek ez a korszak a kedvence a történelemből, akkor lehet, hogy ő csalódni fog, mert nem tudom, mennyire számít hitelesnek, de egy próbát megér…

>!
Emerson
David Benioff: Tolvajok tele

Az elején azt gondoltam, ez a könyv megfilmesítésért kiált. Aztán ahogy belemélyedtem a történetbe és én is masíroztam a hidegben, zsibbadt az agyam az emberi brutalitáson, fűrész ízűnek éreztem a kenyeret, rájöttem, hogy fölösleges mindezt filmre vinni, hisz itt játszódik előttem, ahogy lapozok. Mindent tisztán láttam és a dialógusok sem a saját hangomon voltak, hanem Lev, Kolja és a többiek beszéltek; én csak szem- és fültanú voltam. Benioff egy percre sem ereszti az olvasót, odadobja a szereplői közé és nincs menekvés.
Kegyetlen élmény volt. Kegyetlenül gyönyörű.
U.i.: Kedves Hollywood! Ne merészeljétek megfilmesíteni a könyvet, mert csak elcsesznétek! Nem kell, hogy Kolját egy szőke nyálgép alakítsa, a 17 éves Levet pedig egy 35 éves ripacs nyeszledék.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Mentafagyi

– Sztálin meglátogat egy termelőszövetkezetet Moszkva mellett – kezdte viccmesélő hangján Kolja. – Kíváncsi rá, hogyan haladnak az ötéves tervvel. Mondd csak, elvtárs, kérdezi az egyik parasztot, milyen volt az idei krumplitermés? Nagyon jó volt, Sztálin elvtárs. Ha fölpúpoznánk, egészen az Istenig érne. De hiszen nincs is Isten, paraszt elvtárs. Hát, krumpli sincsen, Sztálin elvtárs.

215. oldal (22. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: Kolja · Sztálin
>!
Bélabá MP

Ljuba Nyikolajevna, a vénkisasszony a harmadikról, aki tenyérjóslással foglalkozott, és ruhát javított a házban lakó nőknek, egy nyáron rajtakapott, hogy egy H. G. Wells-regényt olvasok a lépcsőn, és másnap megajándékozott egy doboznyi Robert Louis Stevensonnal, Rudyard Kiplinggel és Charles Dickensszel.

>!
zakkant

Az egész város éhezett, senkinek se jutott elég ennivaló, a kenyeret mégis mindenki szidta: szidták a fűrészporízét, meg hogy mennyire megkeményedik a hidegben. Az embernek beletörött a foga. Még ma, amikor azoknak az arcát is elfelejtettem, akiket szerettem, még ma is emlékszem annak a kenyérnek az ízére.

22. oldal

>!
mrsp

– A tehetség a legádázabb szerető. Szépséges; ha vele vagy, az emberek felfigyelnek rád, megbámulnak. De a legváratlanabb pillanatokban dörömböl az ajtódon, néha meg hosszú időszakokra nyoma vész, és az életed többi részére, a feleségedre, a gyerekeidre, a barátaidra fütyül. Ő a hét legizgatóbb estéje, de egy nap örökre el fog hagyni. Aztán, amikor már évek óta nem láttad, egy este felbukkan egy fiatalabb férfi karján, és úgy tesz, mintha meg sem ismerne.

171. oldal

>!
KATARYNA P

Kolja karon ragadott, a szeme elkerekedett, muszáj volt megállnom. (…) Szorongatta a karomat, a szája elnyílt, az arca feszülten koncentrált, mintha egy lány nevét próbálná felidézni, de csak a kezdőbetűje jut eszébe.
– Mi van? – kérdeztem. (…)
– Jön – mondta Kolja. – Érzem.
– Mi jön?
– A szarom! Gyerünk, a kurva anyádat, rajta!
Berohant egy fa mögé, én meg vártam, imbolyogva a szélben. (…)
– Barátom, soha többé nem leszek ateista! Gyere, megmutatom.
– Viccelsz? Nem akarom látni.
– Muszáj megnézned! Ez rekord.
Ráncigálta a karomat, húzott volna maga után, de én megvetettem a lábam a hóban, és teljes súlyommal hátradőltem.
(…)
– Félsz megnézni a csúcsdöntő szaromat?
– Ha nem érünk oda az ezredeshez hajnalra…
– De ez egészen rendkívüli! Mesélhetsz róla a gyerekeidnek.

6 hozzászólás
>!
LoveRosie

A többi nyugdíjassal ellentétben, akikkel Floridában találkoztam, egyáltalán nem izgatja őket a bűnözés. A bejárati ajtó szinte sosincs zárva, riasztójuk pedig egyáltalán nincsen. Az autóban nem kötik be magukat, naptejet nem használnak. Úgy döntöttek, őket csak az Isten teheti el láb alól, őbenne pedig nem hisznek.

>!
zakkant

Bármennyire is ostromedzettnek hittem magam a letartóztatásom előtt, semmivel sem voltam bátrabb januárban, mint júniusban – a közhittel ellentétben a félelem megélése nem tesz bátrabbá. Azonban ha állandóan fél az ember, talán könnyebb palástolni a félelmét.

30. oldal

2 hozzászólás
>!
cassiesdream

A srác úgynevezett könyvtári cukorkát árult: letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok.

62. oldal

>!
vicreed

Ha Dzsingisz kánnal szembeszálltál, vagy lecsapták a fejedet, vagy fizethetted neki az adót. Ez könnyű választás. De a németekkel vagy szembeszállsz és meghalsz, vagy megadod magadat és meghalsz.

123. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Halandó szív
Michael Crichton: A 13. harcos
Ken Follett: A Titánok bukása
Trux Béla: A templomos lovag
Benkő László: Idegen tüzek
Umberto Eco: Baudolino
Juliette Benzoni: A farkasok ura
Umberto Eco: A prágai temető
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Douglas Scott: Szemtől szemben