Megértük, hogy Baldacci is összevonja a szereplőit és különböző világait. Így eshetett meg, hogy a Puller fivérek és Atlee Pine egy közös nyomozást vezetnek. Az én egyik szemem meg sír, a másik viszont nevet.
Ugyanis Robert és John Puller kalandjairól szívesen olvasok. Robert különösen szimpatikus szereplő volt abban a sorozatban, de mindig csak kisebb szerepet kapott John mellett. Ebben a történetben viszont spoiler, így Robert nagyobb szerepet kaphat. Egy rendkívül okos, taktikus és visszafogott férfi, szívesen láttam a főszereplők között.
Még az is rendben volt, hogyan lehet a két szereplőt és velük két szervezetet összehozni. Atlee ugyanis nem az FBI képviselőjeként lesz jelen, hanem szokás szerint a testvére esetét igyekszik felderíteni. A nyomok egy férfihoz vezetnek, aki meg éppen John Puller egyik nyomozásának alanya. Atlee spoiler
De pont ez az, amiért Atlee sorozatát már 3 rész után unni kezdtem. Nagyon el van húzva az a gyerekkori eset, és hiába tud meg mindig kicsit többet a nő, hogy mi és miért történt velük, már nem tud lekötni. Sokkal jobban élvezném, ha dolgozna, különböző ügyei lennének, és nem az lenne a visszatérő elem, hogy mennyire gyötrődik attól, hogy még mindig nem tudja, mi történt az ikrével.
Ahhoz még a két Puller is kevés volt, hogy új lendületet és mást színt adjanak. Ez elsősorban Atlee regénye, és a fő szálak az ő történetéhez, és nem a katonai esethez kapcsolódnak rá.
Zavar az is, hogy Atlee semmilyen fejlődést nem mutat. Kitartó, becsületes és akaratos, de van ez a gyerekkori trauma, amin nem tud és nem akar továbblépni. Ez a jellemének fő vonása, és már olyan, mint egy mindent elnyomó rögeszme. Bár, ez kell ahhoz, hogy ennyi részen át az lehessen a téma, hogy valahogyan mindig a testvére a dolgok alfája és omegája. És igen, most is megtudunk dolgokat, vannak Baldaccira jellemző meglepő húzások benne, de még mindig nincs végső válasz, még mindig mehet tovább ez a szál. Sajnos…
Szerencsére a stílus a szokott. Pörgős, gyors leírásokkal és párbeszédekkel. Az eseményeket is pörgeti annyira, hogy akkor se unjak bele, ha tényleg elegem van már abból, hogy mi történt Mercyvel. Arról nem is beszélve, amiket Atlee a végére megtud. Elég beteg egy család az övé, mit ne mondjak.
Valahogy majd a végén is átrágom magam, de egyre fogy a lendületem. Egy ideje ez a sorozata a szerzőnek, ami legkevésbé tud lekötni.