Emlékek ​börtönében (Amos Decker 1.) 88% 101 csillagozás

Az amerikai David Baldacci (Grisham mellett) az egyik kedvenc thriller íróm. Nagyszerűen ír, könyvei képezhetik sorozatok részeit, például esetünkben „Amos Decker” sorozat első része, de önálló műként is kitűnően olvashatók és értelmezhetők. Nem célom őt egekig magasztalni, pláne úgy, hogy most azt gondolom, hiába a régi dicsőséget idéző jelenetek, erre a könyvre csak a legelszántabb Baldacci – rajongók emlékeznek majd. Mert az első kötetek még lehetnek váratlan sikerek, a -mittudoménhanyadik- bestseller viszont már csak tudatos tervezés eredményeként értelmezhető. A könyv egyik alapkérdése: mit tesz a kisember (volt rendőr), ha látni kell a legborzalmasabb dolgot, ami történhet vele, miközben sem a civilizált világtól, sem az égből nem várhat segítséget? A történet szerint ő maga válik (majdnem) egyszemélyes megtorló hadsereggé, de ez újabb kérdéseket vet fel. Ki és miért….. Kiderül, hogy ez a szerethető 130 kilós pofa, kiállhatatlan pali: balhés alkoholista, gyakran küldi el az anyjukba az újságírókat, és általában mindenkit, aki egy rossz pillanatban az útjába kerül. Képesek-e igazságot szolgáltatni ő vagy azok, akiknek ez a dolguk? Nos, aki (a téma miatt, joggal) ilyen kérdések feszegetését várja Baldacci krimijétől, az csalódni fog. Mert az ígéretes drámai alaphelyzet villámgyorsan átvált átlagos krimibe, ami akarva-akaratlan a zabolátlan válaszokat adja a felvetett kérdésekre. Persze, miután nem egy rossz könyv, így is van létjogosultsága: megtermeli a sok pénzt.

Bár kedvelem Baldacci írásait, de ezt nem. Túltolta, nem kicsit. Bár a történet sokoldalú, érdekes, gyors tempójú és átlagosnál több fordulattal rendelkezik, mégis a végső jelenetek valószínűtlensége számomra elrontotta a csúcspontot. Azt hiszem, Baldacci korai thrillerei éppen attól voltak számomra kiválóak, hogy hihetőek, hitelesek, átélhetőek maradtak.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/emlekek-bortoneben.html

Teljesen Baldacci „szűz” voltam, úgyhogy én nem tudok viszonyítani, hogy a többi könyvéhez képest ez a sztori, hogyan sikerült. Viszont az első találkozásom az íróval nekem nagyon pozitív, szerettem Amost és a csapat többi karakterét is. Biztos, hogy folytatom majd a sorozatot. :)

Baldacci jól ír, végig olvasmányos formában, lépésről lépésre vezeti olvasóit. Amos Decker élete kétszer omlik össze. Egyszer a sportkarrierje törik derékba, miközben agya az emlékek börtönébe kerül, másodszor családja lemészárlása miatt. Az elkövető személyére nem derül fény, de aztán évek múlva egy iskolai lövöldözés alkalmával ugyanolyan kaliberű fegyvert használnak. Amos bekapcsolódik a nyomozásba, miközben egyre több brutális gyilkosságnak lehetünk szemtanúi. Briliáns logikával fejti vissza a történéseket. Talán kissé túl van írva, a megtorlás, és az elkövetők személye is furcsán jön le.

Régóta terveztem, hogy olvasok már Baldacci-tól, végül a legújabb sorozatának kezdő kötetét választottam és milyen jó kis történet volt már Amos Decker első kalandja is. Végig, fordulatos, magas sebességi fokozaton pörgő történet az Emlékek börtönében, egy nem hétköznapi főhőssel.
Amos Decker aki első profi amerikai futball meccsén súlyos balesetet szenved és fejsérülést szenved új képességet kap, mindent ami csak lát és hall megjegyezz, ennek következtében lép be a rendőrségbe majd lesz nyomozó lesz, mígnem egy éjjel családját meggyilkolják. Amos lecsúszik a társadalom lejtőjén majd hónapokkal később magánnyomozóként tengeti napjait egy olcsó motelben lakva, amikor is egy ismeretlen feladja magát a rendőrségen és magára vállalja a férfi családjának meggyilkolását. E váratlan fordulat Amos-t előrángatja az életbe, miközben a helyi gimnáziumban valaki tömegmészárlást okoz. A két esetnek látszólag nincs köze egymáshoz, de tetthelyeken rejtélyes üzeneteket fedeznek fel ami mindegyik Amosnak van címezve. Családja gyilkosa egy kíméletlen játszmára hívja a férfit.
Macska-egér játék veszi kezdetét, sötét és megrázó múltbéli eseményekről hull le a lepel, miközben Amos és segítői egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz.
Mindenképp folytatni fogom a sorozatot, ha a második rész is ilyen jó lesz akkor újabb kedvencem lesz.

Elolvastam ezt már korábban is, elolvasom most is, mivel a @General_Press_Könyvkiadó nagylelkűen bevállalta Baldacci új sorozatának fordítását. Ezúttal is nagy köszönet az igényes, szép fordításért, és a nagyszerű borítóért!!

David Baldaccinak eddig 5 könyvsorozata van: Két zseniális páros, Shaw és Katie James, valamint a nálam top favorit King és Maxwell páros; a Teve klub, John Puller, Will Robie (akinek kalandjait még nem olvashattuk magyarul, remélem erre is sor kerül hamarosan), és a most olvasott könyvben szereplő Amos Decker. Amos tipikusan magának való, különc, hasonlít kissé Monkra, a flúgos nyomozóra. Egy baleset folytán hypermnéziás lett, amit sikeresen kiaknázhat a melóhelyen: különleges nyomozói képességekről tesz tanúbizonyságot.

Ez nagyon jó alapot adhat igazán jó kalandokra, furmányos megoldásokra, egyszóval kiváló krimialapanyag. A korábbi sorozataival ellentétben „egyszerűbb” a menet: családi vérengzés, ami a főhős személyes drámájával is összefonódik, egy őrült, szellemként bolyongó vadállati gyilkos, nincs politika, nincs drog, itt csak a bosszú szerepel. Örömmel látom, hogy Baldacci nem veszítette el az idővel a csodálatos írói képességét: a cselekmény a megszokott pörgősséggel halad, izgalmas, esemény-, és akciódús. A végén viszont túlgyúrta David a tésztát, hogy gasztrohasonlattal éljek. A lezárás, a megoldás annyira (ahogy korábban is írtam) elvarázsolt lett, hogy kissé ront az összképből.
Az enyhén átlag alatti (de csak nagyon enyhén) 4 csillag ellenére tetszett, amit kaptam, és ami a lényeg, nem fogom kihagyni a folytatásokat, mert Amos Decker ennyit megér!!

Az első Baldaccim. Lehet nem a legjobbal kezdtem.. de ha ez a leggyengébb, akkor mindenképp kell olvasnom Baldaccit, mert nagyon tetszett. :)

Nekem ez a történet nagyon tetszett, és nagyon magával ragadott. Amúgy is szeretem Baldaccit. Megint a kritikákat olvastam először a könyvről, de szerencsére pozitívan csalódtam újból. Szerettem a fordulatokat, a karaktereket, mindent.
Korábban elkövettem azt a hibát, hogy az Amos Decker sorozat második kötetével kezdtem az olvasást, de szerencsére ez nem befolyásolt semmit.

Amos Decker csuda egy pofa. Kapott egy bazi nagy ütést a koponyájára, kétszer meghalt és erre mi van? Az, hogy tulajdonképpen zseniként tért vissza. Az agya mindent megjegyez és soha nem felejti el, amit látott/hallott/olvasott. Plusz ott vannak a színek is.
Sajnos Decker családját kegyetlen módon legyilkolásszák, ő pedig a béka valaga alá csúszik, de aztán történik valami a családja lezáratlan ügyében és ezzel Amos Decker visszatér és a tettes nyomába veti magát.
A történet pörgős, izgalmas és Decker képességeivel érdekes is, tetszettek azok a leírások, amikor az ő szemén keresztül láttuk a világot. Az persze más kérdés, hogy ezt hogy élném meg a való életben Remek sorozatkezdés, nekem legalábbis tetszett :)

Kellet már egy jó Baldacci!
És igen!
Vannak regények, melyek nem váltják meg a világot, csak egyszerűen egyben vannak. És ez most nagyon egyben volt. Remekül felépített, érdekfeszítő történet a szokásos tálalásban, igazi erőltetettség nélkül. Olyan, ami vénából fakad. Szerencsére nincs férfi női összeborulás és külön pont, hogy a főszereplő végre egy elhízott, önmagára keveset adó alak és nem egy rengetegszer megírt hős Chuck G.I. Joe Norris.
Igaz, az utolsó fejezet nagyon amerikai. Megalapozza a szereplők jövőbeli sorsát, ami kicsit meg is ijeszt. Lanyhul-e majd az érdeklődésem… De egyenlőre szinten maradt a Baldacci regényei felé hajló szimpátiám.