Emlékek ​börtönében (Amos Decker 1.) 83 csillagozás

David Baldacci: Emlékek börtönében

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​ifjú Amos Decker sportkarrierje egyetlen pillanat alatt omlik össze: egy mérkőzésen kis híján az életét veszti egy balesetben. A szervezete sosem lesz már a régi, megváltozott agyműködése miatt ugyanis semmit sem felejt el, amit valaha érzékelt. Mivel mindent újra kell kezdenie, úgy dönt, tökéletes emlékezőtehetségét a rendőri munkában kamatoztatja, mégpedig nagy sikerrel. Egy nap azonban vérbe fagyva találja a családját az otthonukban.
Ettől kezdve halott felesége, kislánya és sógora képe lebeg kitörölhetetlenül a lelki szemei előtt. A bűntény felderítetlen marad, egészen addig, amíg a kisváros iskolájában történt sorozatgyilkosság és Decker személyes tragédiája között hasonlóságokra nem bukkannak.
Amos megállíthatatlan hajszába kezd, hogy megtalálja a tettest. Honnan is sejthetné, egykor milyen közel is volt hozzá?

A bestsellerszerző új sorozatában is garantálja a tőle már megszokott akciódús, felkavaró cselekményt, pergő párbeszédeket és azt az állandó… (tovább)

>!
General Press, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520818 · Fordította: Nagy Nikoletta
>!
General Press, Budapest, 2017
432 oldal · ISBN: 9789634520825 · Fordította: Nagy Nikoletta

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson >!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Bár kedvelem Baldacci írásait, de ezt nem. Túltolta, nem kicsit. Bár a történet sokoldalú, érdekes, gyors tempójú és átlagosnál több fordulattal rendelkezik, mégis a végső jelenetek valószínűtlensége számomra elrontotta a csúcspontot. Azt hiszem, Baldacci korai thrillerei éppen attól voltak számomra kiválóak, hogy hihetőek, hitelesek, átélhetőek maradtak.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/emlekek-bortoneben.html

8 hozzászólás
mate55 P>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Az amerikai David Baldacci (Grisham mellett) az egyik kedvenc thriller íróm. Nagyszerűen ír, könyvei képezhetik sorozatok részeit, például esetünkben „Amos Decker” sorozat első része, de önálló műként is kitűnően olvashatók és értelmezhetők. Nem célom őt egekig magasztalni, pláne úgy, hogy most azt gondolom, hiába a régi dicsőséget idéző jelenetek, erre a könyvre csak a legelszántabb Baldacci – rajongók emlékeznek majd. Mert az első kötetek még lehetnek váratlan sikerek, a -mittudoménhanyadik- bestseller viszont már csak tudatos tervezés eredményeként értelmezhető. A könyv egyik alapkérdése: mit tesz a kisember (volt rendőr), ha látni kell a legborzalmasabb dolgot, ami történhet vele, miközben sem a civilizált világtól, sem az égből nem várhat segítséget? A történet szerint ő maga válik (majdnem) egyszemélyes megtorló hadsereggé, de ez újabb kérdéseket vet fel. Ki és miért….. Kiderül, hogy ez a szerethető 130 kilós pofa, kiállhatatlan pali: balhés alkoholista, gyakran küldi el az anyjukba az újságírókat, és általában mindenkit, aki egy rossz pillanatban az útjába kerül. Képesek-e igazságot szolgáltatni ő vagy azok, akiknek ez a dolguk? Nos, aki (a téma miatt, joggal) ilyen kérdések feszegetését várja Baldacci krimijétől, az csalódni fog. Mert az ígéretes drámai alaphelyzet villámgyorsan átvált átlagos krimibe, ami akarva-akaratlan a zabolátlan válaszokat adja a felvetett kérdésekre. Persze, miután nem egy rossz könyv, így is van létjogosultsága: megtermeli a sok pénzt.

Kókuszka>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Baldacci jól ír, végig olvasmányos formában, lépésről lépésre vezeti olvasóit. Amos Decker élete kétszer omlik össze. Egyszer a sportkarrierje törik derékba, miközben agya az emlékek börtönébe kerül, másodszor családja lemészárlása miatt. Az elkövető személyére nem derül fény, de aztán évek múlva egy iskolai lövöldözés alkalmával ugyanolyan kaliberű fegyvert használnak. Amos bekapcsolódik a nyomozásba, miközben egyre több brutális gyilkosságnak lehetünk szemtanúi. Briliáns logikával fejti vissza a történéseket. Talán kissé túl van írva, a megtorlás, és az elkövetők személye is furcsán jön le.

PRicsmond>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Régóta terveztem, hogy olvasok már Baldacci-tól, végül a legújabb sorozatának kezdő kötetét választottam és milyen jó kis történet volt már Amos Decker első kalandja is. Végig, fordulatos, magas sebességi fokozaton pörgő történet az Emlékek börtönében, egy nem hétköznapi főhőssel.
Amos Decker aki első profi amerikai futball meccsén súlyos balesetet szenved és fejsérülést szenved új képességet kap, mindent ami csak lát és hall megjegyezz, ennek következtében lép be a rendőrségbe majd lesz nyomozó lesz, mígnem egy éjjel családját meggyilkolják. Amos lecsúszik a társadalom lejtőjén majd hónapokkal később magánnyomozóként tengeti napjait egy olcsó motelben lakva, amikor is egy ismeretlen feladja magát a rendőrségen és magára vállalja a férfi családjának meggyilkolását. E váratlan fordulat Amos-t előrángatja az életbe, miközben a helyi gimnáziumban valaki tömegmészárlást okoz. A két esetnek látszólag nincs köze egymáshoz, de tetthelyeken rejtélyes üzeneteket fedeznek fel ami mindegyik Amosnak van címezve. Családja gyilkosa egy kíméletlen játszmára hívja a férfit.
Macska-egér játék veszi kezdetét, sötét és megrázó múltbéli eseményekről hull le a lepel, miközben Amos és segítői egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz.
Mindenképp folytatni fogom a sorozatot, ha a második rész is ilyen jó lesz akkor újabb kedvencem lesz.

2 hozzászólás
bokrichard>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Elolvastam ezt már korábban is, elolvasom most is, mivel a @General_Press_Könyvkiadó nagylelkűen bevállalta Baldacci új sorozatának fordítását. Ezúttal is nagy köszönet az igényes, szép fordításért, és a nagyszerű borítóért!!

David Baldaccinak eddig 5 könyvsorozata van: Két zseniális páros, Shaw és Katie James, valamint a nálam top favorit King és Maxwell páros; a Teve klub, John Puller, Will Robie (akinek kalandjait még nem olvashattuk magyarul, remélem erre is sor kerül hamarosan), és a most olvasott könyvben szereplő Amos Decker. Amos tipikusan magának való, különc, hasonlít kissé Monkra, a flúgos nyomozóra. Egy baleset folytán hypermnéziás lett, amit sikeresen kiaknázhat a melóhelyen: különleges nyomozói képességekről tesz tanúbizonyságot.

Ez nagyon jó alapot adhat igazán jó kalandokra, furmányos megoldásokra, egyszóval kiváló krimialapanyag. A korábbi sorozataival ellentétben „egyszerűbb” a menet: családi vérengzés, ami a főhős személyes drámájával is összefonódik, egy őrült, szellemként bolyongó vadállati gyilkos, nincs politika, nincs drog, itt csak a bosszú szerepel. Örömmel látom, hogy Baldacci nem veszítette el az idővel a csodálatos írói képességét: a cselekmény a megszokott pörgősséggel halad, izgalmas, esemény-, és akciódús. A végén viszont túlgyúrta David a tésztát, hogy gasztrohasonlattal éljek. A lezárás, a megoldás annyira (ahogy korábban is írtam) elvarázsolt lett, hogy kissé ront az összképből.
Az enyhén átlag alatti (de csak nagyon enyhén) 4 csillag ellenére tetszett, amit kaptam, és ami a lényeg, nem fogom kihagyni a folytatásokat, mert Amos Decker ennyit megér!!

minnie>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Az első Baldaccim. Lehet nem a legjobbal kezdtem.. de ha ez a leggyengébb, akkor mindenképp kell olvasnom Baldaccit, mert nagyon tetszett. :)

2 hozzászólás
_Katie_ P>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Amos Decker csuda egy pofa. Kapott egy bazi nagy ütést a koponyájára, kétszer meghalt és erre mi van? Az, hogy tulajdonképpen zseniként tért vissza. Az agya mindent megjegyez és soha nem felejti el, amit látott/hallott/olvasott. Plusz ott vannak a színek is.
Sajnos Decker családját kegyetlen módon legyilkolásszák, ő pedig a béka valaga alá csúszik, de aztán történik valami a családja lezáratlan ügyében és ezzel Amos Decker visszatér és a tettes nyomába veti magát.
A történet pörgős, izgalmas és Decker képességeivel érdekes is, tetszettek azok a leírások, amikor az ő szemén keresztül láttuk a világot. Az persze más kérdés, hogy ezt hogy élném meg a való életben Remek sorozatkezdés, nekem legalábbis tetszett :)

nyolcadikutas>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Kellet már egy jó Baldacci!
És igen!
Vannak regények, melyek nem váltják meg a világot, csak egyszerűen egyben vannak. És ez most nagyon egyben volt. Remekül felépített, érdekfeszítő történet a szokásos tálalásban, igazi erőltetettség nélkül. Olyan, ami vénából fakad. Szerencsére nincs férfi női összeborulás és külön pont, hogy a főszereplő végre egy elhízott, önmagára keveset adó alak és nem egy rengetegszer megírt hős Chuck G.I. Joe Norris.
Igaz, az utolsó fejezet nagyon amerikai. Megalapozza a szereplők jövőbeli sorsát, ami kicsit meg is ijeszt. Lanyhul-e majd az érdeklődésem… De egyenlőre szinten maradt a Baldacci regényei felé hajló szimpátiám.

Llorente>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Erős közepesnek elment, de nem nagyon emelkedik ki az átlag krimitől. Ez volt az első könyvem az írótól, és tudom, hogy vannak jobb könyvei ezért nem ezután a könyv után fogom megítélni a munkásságát. Olyan volt az olvasás mintha egy tévés bűnűgyi sorozatot epizódját néztem volna, csak az rövidebb. A főszereplő hipermnéziával, szineztéziával rendelkezik, és már megoldott több tucat ügyet, mégis sokszor azt éreztem, hogy jóval előtte járok a nyomozásban. A többi szereplő párbeszédén is úgy tűnt, mintha majdnem mindenki kezdő nyomozó vagy FBI ügynök lenne. Hosszú elnyújtott történet, aminek a vége is elég nagy csalódás lett volna, ha egyáltalán maradt volna bármi érdeklődésem a végére.

Könyveskuckó_reblog>!
David Baldacci: Emlékek börtönében

Kukkantsátok meg az ajánlót a YouTube-on is:
https://www.youtube.com/watch…

Egy elme, amely mindent megjegyez. Minden apró történést, ami azóta a bizonyos baleset óta történt vele. Amos Decker, az Emlékek börtönében könyvsorozat főszereplője hipermnéziában szenvedő nyomozó, aki családja gyilkosának nyomába ered.

Biztosan sokan szeretnénk egy olyan képességet, amelynek segítségével semmit sem felejtünk el. Az emlékek amolyan filmszerűen eltárolódnának a fejünkben, és bármikor bele tudnánk pillantani, vissza-visszaidézni fontos vagy akár lényegtelen részeket is. Többé biztos nem okozna nehézséget a jó jegyek szerzése. Igen ám, de mi van, ha a rossz emlékeket sem tudnánk elfelejteni? Nem lenne az, hogy „az idő majd megoldja”, mert mindig frissen élnének bennünk azok a szörnyű pillanatok. Akkor ez most átok vagy áldás?
Amos Decker éppen ilyen képességgel rendelkezik a szinesztézián kívül, mióta súlyos baleset érte. Az Emlékek börtönében, azaz az Amos Decker sorozat első részében pedig a családját (azaz feleségét és kislányát) lemészároló gyilkos nyomába ered. Ráadásul a gyilkos egy rakat gyereket lemészárolt egy iskolában, így most már kétségkívül belépett a sorozatgyilkosok közé. Ezzel együtt felbukkan az FBI is, hogy minél hamarabb kézre keríthessék az elvetemült tettest.

De vajon milyen állapotban van Decker a családja elvesztése után? Lehetséges, hogy a képessége miatt nem olyan érzelmes és empatikus, mint a többi ember, vagy az is lehet, hogy ez csak egyfajta páncél, amit maga köré vont?

Bár külsőre nem egy túl szimpatikus főszereplőt kapunk, hiszen kábé száz kiló, nem is fiatal, és kétség sem férhet hozzá, hogy túl vonzó sem lehet, a nyomozói tehetsége és képessége miatt mégis képes megszeretni őt az olvasó. Ráadásul így (egyelőre legalábbis) nem kell attól tartanunk, hogy szerelmi szál is felbukkan majd ebben a véres és nem kevésbé bonyolult krimiben, vagy a moly címkék alapján mondhatnám thrillernek is a történetünket. Jó hír, hogy egyáltalán nincs szinte lehetőségünk kitalálni a gyilkos kilétét vagy nagyobb összefüggésekre rájönni, én legalábbis megpróbáltam, de igencsak tévúton jártam, úgyhogy fogalmam sem volt a gyilkos vagy a kiváltó ok kivoltáról/mivoltáról, lévén, hogy mindig mindenre csak az adott pillanatban kapunk rávezetést, ahogy maga Decker is egyre mélyebbre ás emlékeiben.

Összességében egyébként elég bonyolult szálakkal átszőtt történet, amelyben több brutális gyilkosságnak is szemtanúi lehetünk, de ami igazán különlegessé teszi a sztorit, az kétségkívül az a képesség, mely szerint ugye a főszereplőnk képtelen elfelejteni bármit is. Kicsit mintha a Gyilkos elmék sorozat Reidjére asszociálnánk, igaz, neki egyéb szuper adottságai is vannak.

Szóval Amos, a társa és az FBI nyomába eredve mi is megpróbáljuk összerakni a kirakós darabjait, de azt hiszem, ez nem az a találgatós krimi/thriller, hanem inkább egy olyan könyv, ami szépen olvastatja magát, hagy elmerülni minket a világában, piszmoghatunk a nyomokkal, tekergethetjük oda-vissza az emlékeket, aztán a gyakorlott kriminalisztika iránt érdeklődök lassan már profilokat állítgathatnak fel a megtudottak alapján.

Kicsit nehezményeztem viszont, hogy FBI ügynökünk annyira eltörpül a sima mezei nyomozó Decker mellett, és alig csillogtatja meg viselkedés elemzői tudását, de reméljük, hogy a második részben ez majd megváltozik picit, és így elnézve ennek a befejezését, szerintem az még több izgalmat tartogat majd, és jobban fogom élvezni az olvasását. Tetszett viszont, hogy mi is hasonlítgathatunk magunkban, kérdéseket teszünk fel, vizsgálgatjuk a gyanúsítottakat s még ha nem is jöhetünk rá a gyilkosra és az indokra, egy-két nyomot azért megsejthetünk és megfejthetünk (akár hamarabb, mint Decker).

Elsősorban a téma és műfaj iránt érdeklődőknek ajánlanám a kötet olvasását, olyan 16 év felett.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Kicsit jobban is beleláthattunk volna Decker érzelmeibe, még, ha állítólag nem is egy érzelmes ember most már, meg abba, hogy milyen érzelmi hatással volt rá a családja halála. Egyébként kedvelhető, okos és megnyerő karakter a külsejét leszámítva legalábbis.
Borító: 9/10 – Ha a többi is hasonló lesz, csak más színű, akkor szerintem szuperül fognak mutatni egymás mellett, Viszont a nyomtatásnál zavart, hogy az ujjammal véletlenül tök sok betűt elkentem, ahogy tartottam a könyvet, pedig nem vizes kézzel, szóval nem valami tapadós a nyomtatás festéke.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek egyértelműen.
+ pont: Mert nem lehetett kitalálni a gyilkos kilétét, mikor megpróbáltam is legalább visszakövetkeztetni, hogy mivel állhat kapcsolatban, akkor is tévúton jártam. És mert tetszett főhősünk „szuperereje”.
– pont: Mert túl sokszor ismételt el dolgokat a főhősünk képességével kapcsolatban például.


Népszerű idézetek

robinson >!

— Hogy szólítják a barátai?
— Feltételezi, hogy vannak barátaim?

3 hozzászólás
mate55 P>!

Egy csésze forró kávé sok problémát megold.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
1 hozzászólás
mate55 P>!

Ha egy fiatal lány szívet rajzol egy férfi képe mellé, az még a huszonegyedik században is valószínűleg pontosan azt jelenti, amit mindig is jelentett, amióta világ a világ.

130. oldal

mate55 P>!

Ha egész nap szemét alakokkal foglalkozol, az jobban öregíti a bőrt, mint a napfény.

44. oldal

7 hozzászólás
PRicsmond>!

Az igazságszolgáltatás nem mindig egyenlő az igazsággal.

mate55 P>!

Hihetetlen, mire képes az élet fél nap alatt.

72. oldal

robinson >!

Decker a nőre pillantott.
— Mennyi ideig volt férjnél?
— Túl sokáig.
Decker várakozón nézett rá.

mate55 P>!

Az arcán a fiatalok csodálatos lelkesedése tükröződött, amelyet nem rontott még meg az élet. Ez a kor mindenkinek az életében szép. És erre szükség is van. Hogy átvészeljük, ami később következik.

113. oldal


A sorozat következő kötete

Amos Decker sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ania Ahlborn: Vértestvérek
Dean R. Koontz: Látomás
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Kristina Ohlsson: Lotus blues
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Brenda Joyce: Halálos ölelés
Dot Hutchison: Pillangók kertje
James Ellroy: A nagy sehol
Michael Connelly: Gyilkos költő
Jeffery Deaver: Ablak a halálra