Bukottak (Amos Decker 4.) 90% 38 csillagozás

Baldacci csodálatos mesemondó, és igazán tökéletes karaktereket épít be a néhol zavarba hozóan szívszorító újabb összeesküvésbe. A tempó fokozatosan felgyorsul, amíg az elkerülhetetlen és meghökkentő befejezésig érünk. Jutott hely Decker fanyar humorának, és most az érzelmek is nagyobb teret kaptak.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/03/bukottak.html

Üdítő látni, hogy Baldacci azért elő tud valami mással is rukkolni, mindamellett, hogy hozza csípőből a kötelezőt. Tény, és való, hogy a korábbi sorozatai olyan magasságokban vannak, hogy a mostanság íródott új kötetek, és új szereplők nem a lehető legmaxosabban kiválóak, de Amos Decker, az X-menek Jack Reachere mostanra lett a legszimpatikusabb, és ezzel a kötettel lesz a sorozat talán kissé kiegyensúlyozottabb is. Nyomozónk szabadsága is akció dúsra sikerül. Egyre divatosabb helyszín a kisváros, mely méretével fordítottan arányosan tartogatja a brutalitást, és a korrupciót. Decker legemberibb pillanatai is most jönnek el, mely meglepő, de talán a legjobb eleme a könyvnek, valahogy közelebb engedi az olvasót. Kezdetben elég lassú, de később igazán beinduló, érzelmes krimit olvashattam. Már most várom a folytatást!

Szokásos Baldacci, amit szinte bármikor csuklóból megír. Nem akarom elvenni a könyv értékét, de volt már ennél jobb is, de azért mégis tudott hozzátenni annyit, hogy kiemelkedjen az átlagból, amire szükség is volt az előző kötet miatt, a Kiút-nál valami félre ment, de a Bukottak szerencsére a régi színvonal felé irányítják ismét ezt a sorozatot.
Decker a szabadságát se tudja nyugodtan tölteni, rögtön két holttestbe botlik, amivel megindul a nyomozás és hőseink is csatlakoznak hozzájuk. Aztán jön a szokásos Baldacci féle történet mesélés jó sok esemény szállal, amik egyszer csak elkezdenek kapcsolódni egymáshoz, közben Decker és Jamison élete többször is veszélybe kerül, szóval az izgalmak sem maradnak el.
Összességében nem egy rossz könyv ez, sokat lendít a csillagozáson Amos emberi oldalának bemutatása. Ahogy már előttem jó páran leírták, főhősünk itt tudott legjobban megnyílni ami sokat hozzá is tesz a történethez, amire szükség is van, mert nekem kb a két harmadánál kicsit erőltetettnek hatott a sok történetszál és az ezek között lévő kapcsolatok bemutatása. Volt már ennél jobb könyve is Davidnak meg rosszabb is szóval ez a kettő között van, de akinek tetszik az író stílusa és ez a sorozat, plusz kikapcsolódni is akar, az bátran olvassa el.

Amos Decker negyedszer tér vissza, és Baldacci most kicsit más környezetbe helyezi el a karakterét. Nem a személyes története, nem az FBI nyomozása, hanem egy ügy, amibe a vakáció alatt botlik bele. Nem egyszer volt is olyan érzésem, hogy ez nem is igazán David Baldacci és Amos Decker, hanem szinte egy Lee Child és Jack Reacher történet.

Maga Baldacci is írt már ilyen lerobbant, vidéki városkáról, ahol a bűn burjánzik. Hiába új a nyomozás, és hiába hozza a formáját ez a Baldacci hős is, visszatérő déjá vu érzésem volt.

Kriminek nagyon korrekt, az ellenérzéseim ellenére is. Szinte azonnal belecsöppenünk az ügybe, és Decker nagy lendülettel halad a megoldás felé. Itt a teljes arzenál, amit egy nyomozásban várunk. Decker sokakkal beszél, adatokat gyűjt, bizonyítékot elemez és elméleteket állít fel. Némi akció is van közben, és Baldacci nem fukarkodik a kanyarokkal sem a történetben. Van pl. egy olyan szereplő, akinek a halála teljesen váratlanul ért. Abba lehet csak belekötni, hogy Decker nagyon szólóban nyomja. Hiába van most itt Alex is, egy ponton Baldacci ki is veszi a nyomozásból, és a hőse egyedül ered az igazság nyomába. (Még valami, amiért Jack Reacher felrémlik lelki szemeim előtt.)

Tetszett az is, hogy csavargatja, mi van az esetek hátterében. Rendőr korrupció, a drogvilág, és a Baron család története is megjelenik. Az már szinte kalandregényes, ahogy egy elrejtett családi kincs legendája is a képbe kerül. Baldacci ráadásul nem árul zsákbamacskát – sok mindent előkészít, és nem a semmiből hozza be a szálakat. Vannak utalások korábban sok mindenre, de csak a tények ismeretében értjük meg, miért volt fontos egy-egy jelenet. (Pl. a kirándulás a Baron birtokon és a kriptában.)

A Baron család az, ami legjobban megfogott a történetben. Amos annyira magát hozza, hogy nem először egy mellékszereplő fog meg annyira, hogy miatta lesz emlékezetes a kötet. Ebben a sorozatban különben is sok olyan karaktert mozgat a szerző, akik sokkal többet érdemelnének, mint ami jutott nekik. A fekete fiú, akinek profi sportolónak kellett volna lenni, helyette ártatlanul börtönbe került. John Baron, aki minden tini filmben a gimi királya és a lányok álma lett volna, itt egész életében szemétnek és gyűlölt alaknak kellett, hogy érezze magát. Együttéreztem vele, és Baron karaktere nem rokkant ebbe bele. Bírtam a humorát, a küzdőszellemét. Drukkoltam is, ne ő legyen a gyilkos!

A nyelvezet és a stílus pedig pont olyan, ahogy megszokhattuk. Baldacci cselekményközpontú író, aki pörgeti a leírásokat és a párbeszédeket is. Most díjaztam a fordító munkáját, mert Baron cinikus, de előkelőbb stílusát nagyon sikerült elkapnia. Azt hiszem, nekem szinte teljesen John Baron adta el ezt a részt.

Kissé talán filler ez az epizód, de jól összefogja, mit nyújt ebben a sorozatában Baldacci. Egy egyedi képességű nyomozót, aki segít azokon, akiket megbélyegeztek igaztalanul.

Amos újra nyomoz és annak ellenére, hogy a gyilkosságok nem voltak annyira hú de durvák, maga a nyomozás elég tekervényesre sikerült. :)
Amosnak eredetileg nyaralnia kellett volna Alexel, de persze ő holttestekbe „botlott”. Baronville és a lakói nagyon durvák voltak, ezeknek aztán nem volt határ! Kivételesen Amos kevesebb segítséget adott nekünk, de a végén a kis beszéde után minden értelmet nyert :))
Amos most kicsit más volt, emberibb lett, de hiányzott nekem a korábban megismert, szögletes énje.

Igazán kár lett volna kihagyni ezt a fordulatos, mozgalmas Baldacci művet. Ismét egy összetett, többrétegű cselekmény bontakozik ki előttünk sok szereplővel, sok különös gyilkossággal és szép lassan értelmet kap minden. Rejtélyes nyomokon kell haladni, hogy feltáruljon az igazság a helyi rendőrök és a szövetségiek előtt. Csak néhány részét olvastam a sorozatnak és azt látom, hogy az idő múlásával Amos Decker karaktere fejlődött, ebben a történetben megnyerő, kedves, gondoskodó és együttérző oldalát is megismerjük. Amos Deckernek és Alex Jamisonnal esélye sincs, hogy pihenjenek, ellazuljanak a pennsylvaniai kisvárosban, mert hamarosan belemerülnek egy gyilkossági nyomozásba, majd pedig versenyfutás kezdődik az idővel és jönnek az egyre megdöbbentőbbé váló Baronville kisvárossal kapcsolatos leleplezések. Úgy gondolom, hogy a szerző hitelesen mutatja be mindazokat a problémákat, nehézségeket, aktuális témákat – üzemek bezárása, munkanélküliség, kilátástalanság, drog – amelyek a Baronville- hez hasonló, valaha virágzó kisvárosokban előfordulnak. Irreleváns részletek miatt lett az eredeti négy csillagból 3,5.

Kicsit lassú témpóval indul, de a vége sokat javított rajta. Nekem változatlanul az első rész a kedvencem., de várom a folytatásokat. Jó lenne olvasni az író Will Robie sorozatát is. Az Európa kiadó anno már tervbe vette, de aztán nem lett belőle semmi. Kár érte.

De jó volt! Bér lehetett következtetni hogy ki a rossz, de mégis végig izgalmas volt. Amos Decker kezd egész emberi lenni.Kár, hogy magyarul nem jelent meg több rész, érdekelne, hogy Jamison-nal hogy alakul a kapcsolatuk.

Az első könyvem az írótól, de biztosan nem az utolsó. Nagyon tetszik, hogy a nyomozók nem lecsúszott alkoholisták. Persze itt is van némi trauma, de mégis kedvelhető! A szövegproblémák talán a fordítónak tudhatóak, de megbocsátható.
Nagyon jó kis olvasmány.

A regény jól megírt, feszes tempójú. Végig fenn tartotta a figyelmemet. Kicsit szerteágazó, sok a szereplő, de a végén minden egy pontba fut össze. Baldacci-rajongóknak kötelező..