Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az elnök családja (Sean King és Michelle Maxwell 4.) 45 csillagozás
A pokol tornácával véget ért az öt kötetből álló Teve Klub-sorozat. Az elnök családja szintén sorozat része, méghozzá olyané, amelyet Baldacci még a Teve Klub előtt kezdett írni, Sean King és Michelle Maxwell titkosszolgálati ügynökök főszereplésével: az ő kalandjaikról szól az Órajáték, a Tizedmásodperc és az Agytröszt.
Sean King és Michelle Maxwell valamikor az amerikai Titkosszolgálat ügynökei voltak, és amikor onnan távozniuk kellett, magánnyomozó-irodát nyitottak. Évekkel korábban az amerikai elnököt King mentette meg attól, hogy bizonyos ügyek miatt derékba törjön a karrierje. Ezért amikor az elnök gyermekét elrabolják a Camp David-i születésnapi zsúrról, az elnök felesége ragaszkodik hozzá, hogy King eredjen a gyerekrablók nyomába, mert csakis őbenne bízik. King tehát nyomozni kezd Michelle-lel, de ahogy Baldaccinál megszokhattuk, csakhamar piszkos politikai játszmák közepén találják magukat.
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
A 3. résszel volt egy kis megingás ebben a sorozatban, de itt szerencsére Baldacci hozta a szokásos színvonalat, sőt még annál is többet. Ha sorrendet kéne felállítanom nem is tudom melyik lenne az első helyezett, Az elnök családja olvasásában ugyanis újra azt éreztem, mint az első köteteknél, faltam az oldalakat, végig pörgött az agyam vajon hova is fog kilyukadni a történet, fokozatosan egyre több lett az izgalom, ezzel párhuzamosan nőt a feszültség és mire felocsúdtam el is jött a könyv vége.
Oldalról-oldalra tökéletesen lett felépítve ez a történet, King és Maxwell ezúttal az elnök elrabolt unokahúga ügyében nyomoz, mialatt az előző kötetben említett múltbeli események továbbra is üldözik Michelle-t. Jó példája ez a könyv annak, hogy egyesek mit meg nem tesznek a hatalom megszerzéséért, és ha már eljutottak odáig akkor annak megtartásáért. Érdekes húzás volt az író részéről, hogy már az elején felfedi az emberrablás ötletgazdájának személyét, így nem azzal töltjük az időt, hogy ötleteljünk vajon ki is lehetett aki ezt az egészet kifundálta, hanem a „miért”-re helyezi a hangsúlyt az író, egyben bemutat egy olyan elkövetőt aki akár szimpatikus is lehet, együtt lehet vele érezni, és egyáltalán nem csodálkozik az ember, hogy egyetlen dolog maradt az életében, hogy az igazságot a nyilvánosságra hozza. A történet vége előtt meg le a kalappal, igazán grandiózusra sikeredett, nem várt eseményekkel.
Egy újabb King és Maxwell történet, ami szintén iszonyatosan magasra tette a lécet. Nagyon régen volt az, hogy egy ilyen hosszú könyvnek minden oldala az elejétől kezdve ennyire izgalmas, pörgős és érzelmileg is igencsak súlyos legyen. Nemcsak a főszál volt szinte tökéletesen kidolgozva, hanem a Maxwell-féle szál is, aminek kapcsán meglepően tapasztaltam, mennyire érzelemdúsan is tud Baldacci írni. Már nem bántam meg, hogy anno nekiálltam a sorozatnak, úgyhogy előre a többi kötetre!
Nagyon izgalmas és érdekes az alap történet. Sok egyéb mellékszál is akad, épp ez a baj, ebben a történetben 3 másik is benne van.
A Teve Klub szereplői nekem emberibbek, mint ezek a szupermenhősök. A befejezés is kissé „amerikai”, rózsaszínre sikerült. Ennek ellenére is, jó volt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/02/az-elnok-csaladja.html
Első krimi tőle, én rögtön egy kivétellel kezdtem, meg rögtön egy sorozat sokadik részével. Rengeteget törtem a fejem, hogy mi történhetett, mi vezetett a kislány elrablásához. Nem találtam ki. Szóval jó volt, csavaros a sztori, jól fel volt építve, ami miatt picit levettem a pontozást, hogy nagyon túl lett húzva a történet, a romantikus szálat bőven elhagyhatta volna, másrészt nem bűnhődött meg a gonosz, legalábbis nem teljesen. Illetve picit neki is igazat adunk, hiszen a körülmények tették bűnözővé míg a másikat felemelte a társadalom csúcsára, ahol ugyanolyan romlottá lesz.
Zseniális mestermunka! Baldacci megint nagyot alkotott. Sodró lendületű, fordulatos, kiszámíthatatlan, gyakorlatilag letehetetlen krimi, dúsan átitatva politikával, szélsőséges érzelmekkel és minden egyébbel, ami egy kiváló könyvhöz szükségeltetik. Szeretet, gyűlölet, becstelenség, gátlástalanság. Milliónyi érzelem mozgatja a szálakat, próbál magyarázatot adni a megmagyarázhatatlanra, elfogadtatni az elfogadhatatlant. Ismét bebizonyosodott, hogy a körülmények áldozatává vált, de alapvetően egyenes, becsületes ember, aki bűnözővé lett, sokkal inkább szerethető, mint a tisztesség és becsületesség álruhájába bújtatott példakép, aki viszont valójában mind emberileg, mind erkölcsileg nulla.
A vége egy kicsit túl amerikaira sikeredett. Bár némileg azért keserédes a „happy end”, tartok tőle, hogy a valóságban ez sokkal kesernyésebb és lényegesen kevésbé happy lenne.
Hú, hát ez a kis 590 oldalas apróság igazán ütős. Elképesztő történet!! Hihetetlen, hogy valahol a 450. oldal környékén kezd az egész megvilágosodni, akkor jön rá az ember, hogy mi is történt, és ki kivel van…. Nagyon tetszett! Ez volt Baldacci-tól az első könyvem, de fogok még olvasni tőle!
Ez a könyv borzasztó jó volt. Bevallom az előző rész után kicsit tartottam tőle, de nagyjából az elejétől a végéig izgalmas volt.
Bonyolult, kiélezett, amikor a könyv felénél kezded azt gondolni, hogy a jó fiúk nem is jók, a rosszak pedig nem rosszak.
Persze vannak dolgok, amik alól nem lehet felmenteni a szereplőket, de a végén a mérleg mégis inkább a „bűnöző” irányába billent ki, Ő vált szerethető karakterré.
Ezek a gyerekek pedig külön színfoltot kölcsönöztek a könyvnek.
Összességében egy lebilincselő könyvet olvastam.
Nagyon csavaros, izgalmas és akciódús könyv. Nem hittem, hogy ennyire tetszeni fog.
Sean ás Michelle karakterét kedveltem, ahogy Jane-ét is. Bármennyire is súlyos az, amiket művelt, szerintem nem érdemelte meg, ami a végén történt vele.
De ha már a végénél tartunk, korrekt lezárása volt a történetnek, attól függetlenül, hogy pl. a Gabriel-es dologgal sem értek egyet. De hát mindegy, ettől még jó könyv, :)
David Baldacci: Az elnök családja
Az első mondat, ami eszembe jut róla: DÖBBENET!
Egy csavaros, lendületes, minden képzeletet megmozgató igazi krimi, ami olvastatja magát.
A cím beszédes, a regény nem mentes a politikától, az érzelmektől, a feszültségtől és az összeesküvéstől.
Szeretet, összetartás, megbocsátás, elfogadás vagy bosszú, gyűlölet, megtorlás.
Az érzelmek széles skáláját láthatjuk felvonulni, miközben a cselekmény egyre csak bonyolódik.
Felmerül a kérdés, hogy ki is az rossz ember? Sam Quarry, aki csak a körülmények áldozata, vagy az, aki mindennek az okozója?
Nagyon-nagyon sokáig nem értettem a készülődést, a tervet, amit Sam kovácsolt, az okát meg végképp nem.
Megdöbbentett, ami Tippivel történt és rögtön meg is világosodtam.
Elhiszem, hogy egy szülő a végsőkig is hajlandó elmenni, ha a gyermekéről van szó.
Azt is, hogy egy feleség szintén, ha a férjéről és a hatalomról.
Az örök dilemma az, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
Ebben a regényben minden nézőpont alaposan meg van indokolva.
Mindenki saját szája íze szerint értheti, értelmezheti.
„Ha az ember szeret valakit, arra is fel kell készülnie, hogy gyűlöljön. Néha pedig a gyűlölet győz. De figyelj rám, Willa…még ha nagyon jó oka van is az embernek rá, hogy gyűlöljön valakit, abba kell hagynia a gyűlölködést. Mer’ha nem, akkor az felőrli az egész életét. Ami pedig még ennél is rosszabb, nem hagy helyet a szeretetnek a lelkében.”
Népszerű idézetek
Mindenkinek van hová mennie. Csak van, akinek tovább tart rájönnie, hová is menjen.
112. oldal
A saját kocsija a szerelőnél volt, vagy nyolcezer dollárnyi kárral, és a biztosítótársaság arról tájékoztatta, hogy a szitává lövésre nem terjed ki a biztosítása. – Miért nem? – próbált vitatkozni velük. – Mert ezt terrorista cselekménynek tekintjük, arra pedig nem kötött biztosítást felelte a biztosítási vigéc, és sikerült az elutasítást vidám hangon közölnie. – Terrorizmusról szó sem volt. Bűncselekmény történt, és én voltam az áldozat. – Harminchét golyó ütötte lyuk volt az autóján, Mr. King. A mi szabályzatunk szerint az terrorista cselekmény. – Maguk a golyók száma szerint kalkulálnak?
– … lehet valami kód is, nem?
– Ha az, akkor hiányzik hozzá a kulcs.
Sean elővette a mobilját, és bökdösni kezdte a képernyőjét.
– Mit csinálsz?
– Mit csinál manapság mindenki? Beírom a Google-ba.
101. oldal, 14. fejezet
A sorozat következő kötete
Sean King és Michelle Maxwell sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nora Roberts: Örökség 86% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Greg Iles: Csontfa 95% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Számolj tízig 93% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A bárányok hallgatnak 92% ·
Összehasonlítás - Linda Castillo: A halál szava 93% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos hűtlenség 94% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Brenda Joyce: Halálos ölelés 92% ·
Összehasonlítás - Don Winslow: Az egység 92% ·
Összehasonlítás