A ​szökés (John Puller 3.) 92% 43 csillagozás

Baldacci hajlamos több könyvet írni egy-egy sorozatban, amelyben ugyanaz a hős szerepel. Ez a fajta történetív különösen szerethető azoknak a könyvmolyoknak (mint én is), akik élvezik a főszereplő(k) folyamatos megismerését az egymást követő bűnügyi történeteken keresztül. Ebben a sorozatban John Puller a főszereplő, hat afganisztáni bevetés veteránja, aki úgy szolgálja hazáját, ahogy háborús hős apja és testvére tette előtte. Ex-Ranger, aki jelenleg a hadsereg bűnügyi hírszerzési osztályának főparancsnoka, akinek küldetése magában foglalja az amerikai katonák részvételével járó bűncselekmények kivizsgálását. Korábbi tengerentúli háborús tapasztalatai egyedülállóvá és szakterületének vezető nyomozójává teszik. Ez a harmadik Puller rész puszta adrenalinnal töltött izgalmas szórakozás, de könyörtelenül sablonos, emiatt még a Baldacci könyvek birodalmán belül sem elsőrangú. Olyan valós helyzeteket ábrázol, amelyeket mély kormányzati titoktartás övez, miközben eszünkbe juttatja azt a kockázatot, amellyel nap mint nap szembesülünk. Eredetiségre nem különösebben törekszik, elsősorban akció és csak másodsorban karakterközpontú. Végig jó érzékkel tartja egyensúlyban az akciót a thrillerből fakadó izgalmakkal, s bár nincsenek újszerű megoldásai, Baldacci úgy tudja tálalni, hogy erős könyvélménynek hasson. Ellenben sok megfelelő kritikával szembesülhet, a nosztalgikus akcióhős-imádat megközelítéstől kezdve, Tom Clancy regényeinek egyszerűen kortárs polírozásáig. Nem mindig a legsimább és legelegánsabb, sőt időnként nehézkes, de kárpótol érte a pörgős „bohóckodása”. Összességében (és azzal együtt, hogy egyre jobban megkedveltem a karaktereket) ilyen könyveket még mindig simán tudok olvasni.

A történet lényege a családi háttér, de elképesztő, ami a szökésből kiderül… A sorozat talán legerősebb része. A sokadik Baldacci után is hozza a varázslatot, működik.

Íme egy újabb példa a tökéletes krimire. Igazi, tömény katonai sztori, igazi jó-,és rosszfiúkkal. Senki nem az, akinek látszik, és semmi nem az, ami. Ahogy közeledett a finálé, néhol már csak kapkodtam a fejem, olyan fordulatok voltak. Izgalmas, csavaros olvasmány. Ez volt a sorozatból az első, de ezután biztosan el fogom olvasni az előző kettőt is.

A piros vagy a fekete drótot vágjam el?
Vajon bűnös vagy ártatlan?
A két főszereplő egy nő és egy férfi, vajon összejönnek?
Vajon a rossz fiúkat elkapják?
Ezek mind-mind olyan kérdések, amikre a választ még csak nem is sejthetjük………vagy igen? Talán már hallottunk-láttunk-olvastunk ezekről ezer meg egy másik filmben-könyvben.
Amire kiszeretnék lyukadni, bár szerintem sejthető vagy nem?:) Tucat-tucat-tucat sztori, és semmi de semmi fantázia nincs benne de még egy inci-finci meglepetés avagy csavar sem. Sajnálom.

Baldacci végre ebben a sorozatában is felrakta a pontot az i-re, az eddigi John Puller történetek se voltak rosszak, de ebben a részben minden benne volt, amiért Baldaccit szeretni lehet. Robert Puller az egyik legtehetségesebb tisztje volt az amerikai hadseregnek, ameddig kémkedésért és hazaárulásért el nem ítélték. Igaz a halálbüntetést elkerülte, de élete végéig egy szigorúan őrzött fegyházban kell töltenie napjait. Mindenki azt hitte, hogy innen nem lehet megszökni, azonban Robert Pullernek egy viharos éjszakán sikerült. John Puller eddigi legveszélyesebb és legszemélyesebb nyomozására indul, ezúttal a saját bátyját kell elkapnia. Ez az a nyomozás amikor Puller egyedül csak magára számíthat szövetségese alig van, míg ellenlábasa szép számmal akad. Több, mint 600 oldalnyi izgalmat és feszültséget sikerült Baldaccinak belesűrítenie ebbe a részbe, tényleg az utolsó oldalakig tartogat meglepetéseket, csavarokat és konspirációkat ez a történet.

Jó volt végre többet olvasni az idősebb Pullerről is. Eddig mindig csak telefonon tudtak beszélni, de most jelentős szerepet kapott ő is a könyvben. Remélem, a következő részben is megjelenik a karaktere. :)

AZTARABLÓMINDENIT!!! Ez kegyetlen jó volt. Egy eszméletlen szövevényes, csavaros, izgalmas történet, hiba nélkül, logikusan felépítve. Mindig is úgy gondoltam, hogy a politika a világ leggusztustalanabb, legmocskosabb, de egyben legérdekesebb „játéka”. Nos ez a regény csak megerősítette ebbéli hitemet. Semmi és senki nem túl drága. Aki ma a barátod, holnap ádáz ellenséged lehet és fordítva. Nem lehet tudni, hogy ki kicsoda és ki kivel van. Szinte senkiben nem bízhatsz, csak önmagadban. Persze ez csak egy regény, ahol bármi megtörténhet. Tartok azonban tőle, hogy az életben is, sőt ott talán még inkább. Puller karaktere egyre jobban kiteljesedik, egyre többször mutatja meg emberi oldalát is a profi katonáé mellett. Más kérdés, hogy továbbra is úgy tűnik, komoly babérokat csak a hivatásában tud learatni.
A szerző honlapja szerint van folytatása a sorozatnak. Bízom benne, hogy az Európa Kiadónál sem ez volt a sorozat utolsó megjelentetett kötete. Nagy kár lenne.

Izgalmas, fordulatos, nagyon jól olvasható, ahogy azt már megszoktuk Baldaccitól.
Probléma a fordítással van. Én még pillanatnyi elmezavaromban sem nevezném az öcsémet bátyámnak. Gondolom így vannak ezzel mások is. Sajnos ez nem mondható el a fordítóról. A könyv első negyedében számos alkalommal előfordul nála, hogy az öcs és báty elnevezést nem megfelelően használja, pl. Robert, az idősebb Puller az öccsét, John-t a bátyjának nevezi. „Tehát a bátyám nyomoz az ügyben. Kíváncsi vagyok, milyen más ügyben nyomoz még.” (171. oldal)
Egy még ma is nagy presztízsű kiadótól, mint amilyen az Európa Könyvkiadó, elvárná az ember, hogy lektort alkalmazzon, aki az ilyen hibákat kigyomlálja.

Az eddigi legjobban megírt Puller-könyv. Végig izgalmas egy percre sem engedi lankadni a az olvasó figyelmét. John bátyja, Robert, megszökik a szigorúan örzött börtönből, ahová hazaárulás miatt került. Az egész ország őt keresi és egy nagyon érdekes dolog folytán – bár szembe megy minden szabállyal – John-t is felkérik a nyomozásra, hogy kerítse elő a bátyját. Az ügy előrehaladtával aztán minden egyre bonyolultabbá válik, szaporodnak a hullák, senki sem tud semmit, de az események előrehaladtával az hisszük, hogy talán tisztul a kép. Ez eléggé téves elképzelés, mert a következő oldalon már egy teljesen más szemszögből nézve, semmi sem az, aminek eddig látszott.
John és Knox kapcsolata, ahogyan együtt nyomoznak nagyon érdekes. A végén lévő „csavar” azért nem egészen az, hiszen ha figyelmesen olvassa az ember a könyvet, akkor azonnal tudja, hogy kb mi fog következni.
Sajnálom a végét, bár lehetett erre számítani.

Első könyvem az írótól, elsőre ijesztő volt a könyv mérete, de aztán, mikor belemerültem csak fogytak a lapok:) Jó volt, mert pörögtek az események, érdekes volt a történet és klassz karakterek.