Tökéletes ​szülő kerestetik 85% 20 csillagozás

Az elején számomra nehezen indult be a történet, főszereplőnket nem igazán sikerült megkedvelnem. Barry hisztis és nagyon öntörvényű gyerek, akinek egyáltalán nem ártott egy kis leckéztetés. De a sok jó ötlet, és a fejezetről fejezetre kialakuló helyzetek végül teljesen beszippantottak, ugyanis érdekes megoldásokból, és vicces jelenetekből nincs hiány. Szerettem, hogy rávilágít néhány dologra, többek között arra, hogy szülőnek lenni nem is olyan könnyű feladat, és a legfontosabbra… vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesülhet!
A történet végére Barry sokat tanul az életről, az elvárásokról, a szülőségről és persze önmagáról.
A könyvről bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/07/25/david_baddiel_toke…

Azt hiszem ennél vonzóbb borítót és illusztrációkat, amit Jim Field kanyarintott a könyvhöz keresve se lehetett volna találni. A karikatúra-szerűen túlhangsúlyozott rajzok is kifejezik ennek a párhuzamos világnak a furcsaságait (és most nem az orrát túró kissrácra gondolok). Ami a történetet illeti, az ötlet nagyon izgalmas és kecsegtető. A lebonyolítás ívét kissé kiszámíthatónak érzem, még akkor is ha 7 éves kortól kezdődően ajánlják a gyerekeknek. Baddiel nyelvezete vicces és könnyed, de időnként a humora inkább kifinomultabb nyelvi viccekre fogékonyabb olvasóknak való, ezért azt gondolom, hogy ez a könyv leginkább felolvasva fog működni a kisebbeknél. P is akkor kezdett el ráérezni a történet lendületére és a megszokott jelentéskörükből kiragadott szójátékoknak az ízére, amikor én olvastam fel és magyaráztam el mosolygásom okát. A nagyobbak valószínűleg már önmagukban is értékelni fogják az ehhez hasonló párbeszédeket: „Igen, a mi ételeink nagyon-nagyon kímélőek -mondta Titkár Kettes. – Bár a pénztárcát, mondjuk nem kímélik.” A fordító Chovanecz-Molnár Éva azonban mindent elkövetett, hogy magyarul is élevezhetőek legyenek az időnként helyspecifikus poénok. A kötet hátuljában például található egy egy szószedet, amiből az is kiderül, hogy mitől vicces Potato Múzeum elnevezés.
Bővebben itt: http://hintafa.blog.hu/2017/06/28/david_baddiel_tokelet…

Nagyon tetszett, főleg azért, mert az egész könyv egy karikatúra volt az elejétől a végéig, a sok eltúlzott szülőtípussal, és Barry szintén túlzó elképzeléseivel az ideális szülőkről. Sok-sok vicces helyzettel később persze minden jóra fordul (majdnem úgy, ahogy a könyv harmadánál elképzeltem, de mégis egy picit másképp), és épp ezért nagyon jó kis gyerekkönyv ez.

Nagy lendülettel álltam neki ennek a regénynek, így nagy lett a csalódás is. Valahogy mást vártam. Nekem ez a történet kicsit túl sok volt, olyan, hogy is mondjam: zajos. Nagyon vártam, hogy a végére érjek, és fellélegezhessek. A poénnak szánt dolgokon nem sikerült mosolyognom, és a viccesnek szánt nevek, a szavakkal való játék sem mindenhol tetszett. Szomorú, ha valaki más szülők után szeretne nézni. Itt ráadásul olyan valaki teszi ezt, akit igazából nem ért otthon komoly sérelem, bántalmazás stb. Így aztán nem csoda, ha a főhős kisfiút nem tudtam kedvelni. Mindenesetre arra nagyon jól rávilágít a könyv, hogy mi az igazán fontos egy családban. Hát nem a gazdagság, vagy a mindent lehet csinálni! A történet vége nem volt meglepő, hiszen nyilvánvaló volt, hogy végül a saját szülők lesznek a nyerők. A csillagozásnál figyelembe vettem az illusztrációkat, mert azok nagyon tetszettek.

Nekem jobban tetszett a szupererő kattintásra c regénye az írónak. De ez a regény is érdekes volt. Jó volt eljátszani a gondolattal, hogy vajon ha választhatnánk milyen szülőket is választánánk. Gyermekem is úgy láttam szívesen elgondolkodik ezen. Ajánlom a könyvet

Nagyon érdekes , izgalmas könyv. Csak ajánlani tudom.