Utazások ​a világ túlsó felére (Zoo Quest 4–6.) 58 csillagozás

Egy ifjú természettudós újabb történetei
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

Az 1950-es évek közepén született Egy ifjú természettudós történetei Állatkerti gyűjtőutak című könyvének sikere után az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával. Kalandos utazásairól olvasva megismerjük többek között Pentecost szigetének toronyugróit, az ősi tongai királyi kavaceremóniát, és olyan különleges állatokat is, mint a paradicsommadarak, a kaméleonok és a szifakák. A bőséges képanyaggal és térképekkel ellátott kötet szellemes, könnyed és áradóan mesélő stílusával méltán varázsolja el olvasóját.

Utazás a múltba címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Park, Budapest, 2019
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554531 · Fordította: Szabó Olimpia
>!
Park, Budapest, 2019
372 oldal · ISBN: 9789633555873

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Ausztrália · Madagaszkár


Kedvencelte 7

Most olvassa 12

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 127

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Hűha! Szeretek David Atthenboroughval utazni. Különleges helyekre kalauzol, rengeteg új állattal, növénynel, és törzsi szokás ismeretével lettem gazdagabb.
Hihetetlen élete volt, lenyűgöző, amilyen szépséggel és szeretettel fordul a természet felé.
Személyes kedvenceim a paradicsommadarak, az ugráló törzs volt és Ausztrália (ott az egész utazás minden mozzanatát szerettem, kár, hogy olyan hamar vége lett :D)
A képek csodálatosak voltak, egy élmény volt olvasni ezt a könyvet! Alíg várom már, hogy a legújabb is a kezembe kerüljön, úgy érzem, hogy Attenboroughba még számos fontos üzenet és tapasztalat lakozik.

Pandalány>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Az ismeretlen mindig izgalmas kalandokat rejt.
A fülemben hallottam Mr. Attenborough hangját, amint csak mesél és mesél. És ehhez az élményhez a könyvben található rengeteg kép is hozzájárult. Ugyanis minden fejezet teli van képekkel, amik bár nem színesek, mégis segítenek elképzelni mindazt, amiről olvasunk.
Csodálatos őserdők, különleges állataik és növényeik kerülnek bemutatásra. A kötet elképesztő részletes, kalandoraink élményeit valósághűen láthatjuk, szépítés nélkül a jó és kevésbé élvezetes részeit egyaránt. Leesett az állam, hogy mennyi érdekességet rejtenek a felkeresett helyek, legyen szó növényekről vagy állatokról, vagy épp az adott területen élő őslakosokról.
Engem legjobban a könyv meseszerűsége fogott meg. Az, hogy szinte ott éreztem magamat a hegyek-völgyek, erdők között és együtt fedeztem fel a csodás helyeket könyvünk írójával és útitársaival.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/12/blogturne-d…

Mariann_ P>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával.
A filmek örök kedvencek ,sokszor szerettem volna ott lenni én is a helyszínen. Könyvét eddig nem olvastam, de az élmény itt sem marad el. Részletesen leírja a tapasztalatait, fotókkal illusztrálja, sőt még a térképen is megnézhetjük hol jár. A térkép gyerekkoromtól a gyengém, sokat böngésztük tv mentes estéken az apuval. Utána meg olyan földrajz tanárom volt, aki sokszor gyakoroltatta velünk a vaktérképet. Úgyhogy igazi csemege volt ez az ifjú természettudós könyve a paradicsommadarakról, és más állatokról.

Sister>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Már a beszámoló első részét is hatalmas lelkesedéssel fogadtam, de meglepő módon ezt még annál is jobban élveztem! Pedig még csak nem is az állatokra tevődött a hangsúly, sokkal inkább az emberekre – különös tekintettel a bennszülött kultúrák bemutatására.

Az ifjú David & Charles továbbra is rendületlenül kutatja azokat a helyeket, fajokat és más különlegességeket, melyek mások szerint aligha izgalmasak, de számukra annál inkább! Bejárjuk velük Ausztrália kietlen sivatagjait, ami hajdan az aranyásók birodalma volt, mára viszont csupán egy sivár pusztaság maradt. Indrinézőbe megyünk Madagaszkárra, ami folyton elbújik a csapat elől, majd egy egészen váratlan módon bukkan fel újra. Együtt izgulunk, hogy a stáb sikeresen videóra vehesse a paradicsommadarak híres násztáncát, és nevetünk, amikor a kaméleonok ugróképességükről is tanúbizonyságot tesznek, miközben elhagyják a hevenyészett „kádinstallációt”. :)

Csupa-csupa személyes, bensőséges és elképesztően lebilincselő epizód, amit továbbra is átsző David páratlan humora és kíváncsisága. Nyitottsága és érdeklődése mindegyik törzshöz utat talál, sőt: Fidzsin egy hihetetlenül megható énekkel búcsúztatják el a csapatot. Nem csoda, hogy így a szívembe lopta magát ez a különleges, szeretreméltó ember, és nem csak az én tiszteletemet, de a bennszülöttek szeretetét is kivívta.

Alig várom a következő könyvét, és ha lehet egy kérésem a kiadóhoz: az összes Attenborough-t kérnénk szépen ilyen gyönyörű, gazdagon illusztrált kiadásban! ♡

Belle_Maundrell >!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Nem akarom lépten-nyomon magamat ismételgetni, de annyira imádom David Attenborough-t, hogy örökké tudnám hallgatni a sztorizgatását; legyen szó könyvről vagy filmről. Olyan magával ragadó és olvasmányos a stílusa, végig átszövi valami finom humor, és teljesen át tud ragadni rám a lelkesedése is. Mondjuk még mindig kicsit fura, hogy egyszer ő is volt fiatal, de most könnyebb volt belerázódni és kiverni a fejemből a jó öreg Attenborough bácsit, mint elsőre.
Az elején egy kicsit hiányoltam az állatokat, mert már nagyon készültem a sok elképesztő cukiságra (bekészítettem magam mellé a telefonomat is, hogy rögtön sebes guglizásba kezdjek, ha valami ismeretlen állat/növény jönne szembe velem), amit végül is megkaptam a második, madagaszkári részben, de addigra egyébként is megváltozott az álláspontom. Kifejezetten tetszett, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a különböző őslakos népek és kultúrák bemutatása, nagyon sok érdekes információval gazdagodtam. És ezzel kapcsolatban is annyira imádtam Attenborough hozzáállását, annyira nyitottan és lelkesen állt hozzá mindenhez. Mennyivel jobb ez, mint amikor a csodálatos fehér ember megjelenik a buta bennszülöttek között, hogy istenítsék. Na nem mintha valaha is ezt vártam volna a bácsitól, csak úgy megjegyeztem, hogy lehetett volna olyan idióta is, ha nem róla van szó. Mindenkinek ilyennek kéne lennie, és sokkal jobb hely lenne a világ.
Egyébként is nagyon szeretek olyan emberekről olvasni, akik ennyivel egyszerűbb életet élnek nálunk, annyira más az értékrendjük, és bizonyos dolgokkal kapcsolatban sokkal inkább követendő lenne. Irigylésre méltó, hogy milyen harmóniában élnek a természettel, és milyen tisztelettel viseltetnek iránta. Még akkor is, ha történetesen közben vadásznak is. Nagyon szerencsés volt a csapat, hogy ilyen élményekben volt részük, és ennyi érdekes, különleges embert ismerhettek meg. Nem is beszélve a sok imádnivaló vagy elképesztő állatról.
Kár, hogy akkoriban még nem volt olyan fejlett a technika és a fényképezés, mert ugyan sok kép kapott helyet a könyvben, de azért a minőségük hagy némi kívánnivalót maga után. Konkrétan néha kellett egy ideig nézegetnem őket, mire rájöttem, hogy mit ábrázolnak, de azért értékeltem az erőfeszítést. A színes képek szerencsére sokkal olvasóbarátabbak, és mint mondottam volt, közben szépen kiműveltem magam az interneten. A madagaszkári kék kakukk egyszerűen gyönyörűséges, de a paradicsommadarakat, a koronás galambot, a süntanrekeket és az összes makifélét is nagy lelkesedéssel nézegettem.
Remélem, hogy több David Attenborough-könyvre is számíthatunk még a jövőben a Park kiadótól, a régieket már úgysem lehet beszerezni. Ráadásul nagyon jól mutatnak együtt, olyan szép ez a kiadás, bár sajnos a gerincén egy picit kezd lekopni a D betű.

_Nikki>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

„Mivel ezúttal már tudtam, hogy mire számítsak a könyv kapcsán, így nem ért akkora meglepetés, mint az első Attenborough könyvem olvasásakor, sőt valójában olyan érzés volt, mintha az Állatkerti gyűjtőutakat folytatnám épp. Ismét ugyanaz az olvasmányos és könnyed stílus köszönt vissza a lapokról, amelybe gondolkodás nélkül és boldogan veti bele magát az ember. Imádom Attenborough szenvedélyességét, amit nem csak a különleges állatok részére tartogat, hanem a különböző népcsoportok és azok kultúráinak számára is. Az Utazások a világ túlsó felére minden sorából sugárzik az a már-már gyermeki lelkesedés, ami azt hiszem Attenborough sajátja. Még a leglehetetlenebb körülmények sem késztetik meghátrálásra, nem könnyen adja fel, s örökké motivált és nem utolsó sorban alázatos marad mind a munkája, mint az őt körülvevő környezet iránt. Minden kalandját áthatja valami emelkedett meghittség és sok esetben a finom humor, amitől egyáltalán nem akaródzik majd lerakni egy pillanatra sem a könyvet.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/12/david…

Bogi_könyveskuckója>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Ámulattal és lenyűgözve…na meg persze irigykedve olvastam ezt a kötetet is.
Fantasztikus, hogy egy ember mennyire messzire tud eljutni és mennyi izgalmas és persze veszélyes kalandban vehet részt.
Attenborough ebben a könyvben is csodálatos és változatos helyekre kalauzol el bennünket.
Ebben a kötetben úgy éreztem, kissé háttérbe szorultak az állatok és azok leírásai. Inkább az egyes emberi csoportok kultúráját írja le és mutatja be részletesen.

amanda888 P>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Nagy lelkesedéssel vágtam neki a könyvnek, mivel az első rész nagyon tetszett. Sajnos a Gyűjtőút a paradicsomban rész/könyv nem igazán hozta azokat a faktorokat, amik miatt szeretem Attenborough írásait. Igaz, mindig törekszik arra, hogy ne csak az állatok, növények élőhelyét, jellemzőit ismertesse meg velünk, hanem az adott ország kultúráját, szokásai, sajátosságait is. Ez oké, de nekem nagyon sok volt a szigetvilág kultúrája, és kevés az állatok/növények arány. Emiatt kb. félbe is hagytam a könyvet, de hál' Istennek nem mondtam le róla, és folytattam. A további két könyv – Gyűjtőút Madagaszkáron, Gyűjtőút a Baktérítő alatt – már hozta azt az élményt, amit szeretek, „megszokhattam” Attenborough-tól: színes állat és növényvilág leírások, némi kulturális, antropológiai adalékokkal. „Érdekes módon” ezeknél a fejezeteknél csak úgy repültek az oldalak.
Nagyon jó, hogy sok fényképpel illusztrálták a könyvet, pár színessel, és sok fekete-fehérrel. Ez utóbbiak viszont sokszor sötétek, nehéz kivenni, hogy mi van a képen, ráadásul méretüket is tekintve kicsik, tényleg bogarászni kell egy-kettőt.

Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Nehéz lett volna távolabbi célpontot találniuk, és ez ebben az esetben nem csak a meglehetősen nagy és nehezen áthidalható fizikai távolságok miatt van így. A hétköznapi élet, az elgondolások és az ott élők elvárásainak mássága, néhol hatalmas szakadékként feszült európai, XXI. századi, iparosodott, városi, fehér, természet közelinek lassan jó indulattal sem mondható világunk szokványos megközelítéseihez. Talán az utolsó könyv, az ausztráliai őslakosok világa állt mind közül egy kicsit közelebb hozzám, nem azért mert kevésbé embert és erőt próbálóan kegyetlen, mint a polinézeké, melanézeké, szimplán erről egy kicsit több korábbi, más forrásokból is táplált ismerettel és információval rendelkeztem, így nem volt annyira mellbe vágóan idegen. Heroikus küzdelmeiket csak csodálni tudtam.

L_Reggie>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Ugyanolyan élvezetes olvasmány, mint az Egy ifjú természettudós történetei. David Attenborough szerintem igen jól ír, végig olyan kötetlen, vicces a könyv hangulata. Olyan érzés mintha itt ülne mellettem és nekem mesélne. Rengeteg hasznos és különleges információval szolgál a könyv, de teszi ezt mindent úgy, hogy egy percig sem válik unalmassá és sajátos humort is csempész a mesélésbe. Az előző kötettel ellentettben itt nagyobb hangsúlyt kapnak a különböző őshonos törzsek. Sokat megtudunk az életükről, vallásukról, gondolkodásukról. Megismerjük a különböző népek közti hasonlóságokat, különbségeket. Érdekes volt számomra hogy mennyire más az életvitelük a többféle népnek. Bevallom pont ettől, az egyes népcsoportok/törzsek hol szimpatikusabbak voltak, máskor meg kevésbé voltak azok.
Az első rész után szerencsére megint az állatokon volt a hangsúly. Bármennyire is érdekesek voltak a népcsoportok bemutatása, a szívemhez akkor is az állatok megismerése áll közelebb. Imádtam a Madagaszkári részt, nem is sejtettem idáig mennyire egyedül álló is az sziget.
Aztán a záró résznél Ausztráliában kötöttek ki, ami nagyon tetszett. Azt a kontinenst eddig is igen érdekesnek és különlegesnek tartottam, és a könyv remekül bemutatja egyediségét. Nincs ehhez fogható hely, páratlan a táj, az állatok, és az ottani emberek, legyenek bennszülöttek vagy sem. A varánusz vadászat volt az egyik kedvenc momentumom. remekül szemlélteti, hogy a csodás természet filmek mögött menyi nehézség és munka is van.
Összességében elmondható hogy Sir David Attenborough munkássága mind filmen, mind könyvbe lenyűgöző és szórakoztató. Érezni minden mondaton, hogy nagyon imádja azt, amit csinál, és ettől lesz igazán élvezetes a könyv. A mű segít továbbá megismernünk a Földet, amin élünk, és éppen ezért én biztos kötelező olvasmánnyá tenném az ilyen fajta könyveket. Ezáltal az emberek talán jobban megbecsülnék a növény- és az állatvilágot.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

– […] Ha valamit tanultam az életben, akkor az az, hogy annál gazdagabb az ember, minél kevesebbre vágyik.

347. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 23. Borroloola remetéi

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság
Sadie>!

– Elnézést a zenebonáért. Az embereim egy kissé lázba jöttek, mert rajtam kívül még nem láttak fehér embert. Szerintem azt hitték, én vagyok az egyetlen ilyen teremtmény, és nyilván megrázta őket a felismerés, hogy van még belőlem kettő.

42. oldal

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

amanda888 P>!

– A bivalyok tényleg olyan veszélyesek? – kérdeztem.
– Azok hát, nekem elhiheti. Néha olyannal is találkozni, amelyiknek tele van a fara golyóval, és az aztán nem kukoricázik. Aztán meg némelyik a természeténél fogva tüzes fajta. Azok is nekimennek az embernek. Gyakran engem is fölkergetnek a fára.
– Mit tanácsol, hogyan viselkedjünk velük?
– Ne menjenek közelebb hozzájuk ötven méternél. Az ember látja, melyik a vad, tudja, annak olyan hóbortos kifejezés ül a pofáján.
Megjegyeztem, hogy nem ismerjük annyira a bivalyok arckifejezését, és talán nem tudjuk megkülönböztetni a savanyú ábrázatot a barátságostól – főleg nem ötven méterről.

277

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

Amint az várható volt, Jeanine halálra rémült. Biztosítottam róla, hogy a gömbsoklábúak tökéletesen ártalmatlan jószágok, és egész életükben csak korhadó növényeket majszolnak, de amikor az a példány, amelyiket mutatóba kiraktam az asztalra, megelevenedett, és kidugta szépszámú lábait, Jeanine szívtépő sikolyt hallatva kimenekült a konyhába.

242. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 16. Egyéb erdei teremtmények

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A gyűjtemény, amelyet végül Angliába vittünk, nem volt különösebben nagynak mondható. A Londoni Állatkert mégis rettenetesen örült a ritkaságoknak, mert bár az állatok többsége Madagaszkáron gyakorinak számított, Nagy-Britanniába alig jutott el egy-egy példány, élőben pedig ekkor lehetett először látni őket. A süntanrekek és a törpemakik annyira jól érezték magukat az állatkertben, hogy rengeteg utódot szültek. A vari mellé a párizsi állatkertből érkezett egy magányos hím. A mi nőstényünk ikrekkel ajándékozta meg; leszármazottaik még húsz évvel később is a Regent's Parkban éltek.

263. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 17. A babakoto

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

– Ádáz természetük lehet ezeknek a bivalyoknak – jegyeztem meg, és nagyon reméltem, hogy nem remeg a hangom. – Hogyan lehet védekezni ellenük?
– Puffantsa le őket – javasolta Alan, miután kiürítette a poharát. – Gondolom, hordanak magukkal fegyvert.
– Hát… nem igazán – vallottam be, és pipogya fráternek éreztem magam. – Ami azt illeti, szerintem akkor sem tudnék eltalálni egy bivalyt, ha hordanék…
– Akkor hagyja a fenébe – tanácsolta Alan. – Így is éppen elég fickó járkál puskával a hátán, aki két méterről sem trafál bele egy bivaly farába.
– De hát akkor mit csináljunk, ha ránk támad egy bivaly? – tudakolta Bob.
– Másszanak fára – javasolta Doug. – Méghozzá gyorsan.
– Ismertem egy lányt, akit egyszer fellökött egy bivaly. A leányzó megsimogatta a dög orrát, és azt mondta neki, „Nyugi, nyugi”. Megúszta néhány karcolással. Ezt is kipróbálhatják – javasolta Alan segítőkészen.
– Persze ha a kocsiban maradnak, úgy könnyebb – vélte Doug. – Tavaly egy fickó szembetalálkozott az úton egy bivallyal. Vagy három kilométert tolatott teljes gázzal, mire az állat megunta a játékot.
– Gondolom, azért elég ritkák ezek a bivalyok – vetette közbe Charles, aki mindig a dolgok szebbik oldalát próbálta nézni.
– Ritkák? – horkantott föl Alan méltatlankodva. – Az én házam körül százasával randalíroznak. Mondtam már, hogy ott van a legnagyobb vadélet az egész területen!

270. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 18. Darwintól keletre

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A pilóta hátradőlt az ülésében, és a válla fölött odakiáltotta nekem.
– Maga szerint mi lenne, ha a motor most bemondaná az unalmast?
Ahogy lepillantottam a tájra, végigfutott a hátamon a hideg.
– Lezuhannánk?
– Dehogy! Megcéloznánk ott azt a kis tisztást! – kiabálta, és egy parányi négyszögre mutatott, ahol valóban kevesebb bokor nőtt, viszont meredek kőszirtek vették körül. – Ebből a magasságból akár motor nélkül is megcsípnénk, és szerintem van ott annyi hely, hogy pont elférjünk… bár azt elképzelni sem tudom, hogyan jönnének értünk. Az ember mindig jegyezze meg az ilyen helyeket, ha szárazföld felett repül. Megnyugtató érzés.
Valóban. Közben olyan rész fölé értünk, ahonnan csupa szikla meredezett az ég felé. Megkocogtattam a pilóta vállát.
– Na és itt mit csinálnánk?
Mielőtt válaszolt volna, mindkét ablakból vetett egy pillantást a tájra.
– Imádkoznánk! – harsogta vissza.

309-310. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 21. Arnhelm-föld művészei

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A lenyűgöző temetők elhelyezésére, tervezésére és megépítésére vonatkozó számtalan rituális megkötésről Georges mesélt nekünk. Több szempont is azt diktálja, hogy a sírt a falutól távol eső helyen létesítsék – látványa szomorú emlékeket ébreszt; ha árnyéka egy házra esik, az bizonyosan halált hoz; ráadásul az ősök lelke éjszakánként elhagyja testüket, és ha a sír túlságosan közel van a faluhoz, a halottak akaratlanul is az élők közé tévedhetnek.
A síremlék tájolásának is nagy figyelmet kell szentelni. A madagaszkári házak bejárata kivétel nélkül mindig nyugat felé néz. Ha a sír ugyanígy fekszik, a halottak az éjszakai séta után esetleg a házba térnek vissza, és fájó sebeket tépnek föl a rokonok vagy ismerősök szívében. A sírt tehát úgy építik meg, hogy még véletlenül se nézzen pontosan a négy égtáj valamelyike felé.

208-209. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 13. A holtak szelleme

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A kalyibája lépcsőjén üldögéltünk, sörösdobozok és törött rumosüvegek tengerében.
– Látom, iszogatott egy keveset – jegyeztem meg.
– Nem – felelte Mull lakonikusan. – Arra nem futja. Ezek legalább húsz éve hevernek itt.
– Sose gondolt még arra, hogy rendet rakjon?
Mull komoran rám pillantott.
– A rend a szellem halála – közölte.

344. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 23. Borroloola remetéi

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

Emberek százai adták életüket azért, hogy fölfedezzék ezt a vidéket. Telepesek és állattenyésztők próbálták uralni, de elbuktak. Aranyásók igyekeztek megfosztani érceitől, de mind elpusztultak. Jack Mulholland és a borroloolai remeték beburkolóztak végtelen magányába. Szeszélyes szélsőségeit segítség nélkül csupán az őslakosok élik túl ősi hagyományaikra támaszkodva. Ám ők, a fehér embertől eltérően, nem kívánják leigázni. Nem igyekeznek megszelídíteni állatait, nem próbálják homokját művelni, számukra mégis életet terem. Az őslakosok hódolattal adóznak neki. Szikláit és vizesgödreit istenek teremtették, vándorösvényeik szent zarándokútvonalak. Ezt a vidéket talán soha senki nem fogja úgy megérteni, mint az őslakosok, akik vallásos áhítattal dicsőítik szépségét, és alázattal hajtanak fejet kegyetlensége előtt.

366. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 24. A központ

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Kapcsolódó szócikkek: Ausztrália

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A susogó táj
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Balázs Dénes: A kenyérfák árnyékában
Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
Gerald Durrell: Korfu-trilógia
Cheryl Strayed: Vadon
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról