Utazások ​a világ túlsó felére (Zoo Quest 4–6.) 38 csillagozás

Egy ifjú természettudós újabb történetei
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

Az 1950-es évek közepén született Egy ifjú természettudós történetei Állatkerti gyűjtőutak című könyvének sikere után az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával. Kalandos utazásairól olvasva megismerjük többek között Pentecost szigetének toronyugróit, az ősi tongai királyi kavaceremóniát, és olyan különleges állatokat is, mint a paradicsommadarak, a kaméleonok és a szifakák. A bőséges képanyaggal és térképekkel ellátott kötet szellemes, könnyed és áradóan mesélő stílusával méltán varázsolja el olvasóját.

Utazás a múltva címmel is megjelent.

>!
Park, Budapest, 2019
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554531 · Fordította: Szabó Olimpia
>!
Park, Budapest, 2019
372 oldal · ISBN: 9789633555873

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Ausztrália · Madagaszkár


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Hűha! Szeretek David Atthenboroughval utazni. Különleges helyekre kalauzol, rengeteg új állattal, növénynel, és törzsi szokás ismeretével lettem gazdagabb.
Hihetetlen élete volt, lenyűgöző, amilyen szépséggel és szeretettel fordul a természet felé.
Személyes kedvenceim a paradicsommadarak, az ugráló törzs volt és Ausztrália (ott az egész utazás minden mozzanatát szerettem, kár, hogy olyan hamar vége lett :D)
A képek csodálatosak voltak, egy élmény volt olvasni ezt a könyvet! Alíg várom már, hogy a legújabb is a kezembe kerüljön, úgy érzem, hogy Attenboroughba még számos fontos üzenet és tapasztalat lakozik.

Pandalány>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Az ismeretlen mindig izgalmas kalandokat rejt.
A fülemben hallottam Mr. Attenborough hangját, amint csak mesél és mesél. És ehhez az élményhez a könyvben található rengeteg kép is hozzájárult. Ugyanis minden fejezet teli van képekkel, amik bár nem színesek, mégis segítenek elképzelni mindazt, amiről olvasunk.
Csodálatos őserdők, különleges állataik és növényeik kerülnek bemutatásra. A kötet elképesztő részletes, kalandoraink élményeit valósághűen láthatjuk, szépítés nélkül a jó és kevésbé élvezetes részeit egyaránt. Leesett az állam, hogy mennyi érdekességet rejtenek a felkeresett helyek, legyen szó növényekről vagy állatokról, vagy épp az adott területen élő őslakosokról.
Engem legjobban a könyv meseszerűsége fogott meg. Az, hogy szinte ott éreztem magamat a hegyek-völgyek, erdők között és együtt fedeztem fel a csodás helyeket könyvünk írójával és útitársaival.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/12/blogturne-d…

Sister>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Már a beszámoló első részét is hatalmas lelkesedéssel fogadtam, de meglepő módon ezt még annál is jobban élveztem! Pedig még csak nem is az állatokra tevődött a hangsúly, sokkal inkább az emberekre – különös tekintettel a bennszülött kultúrák bemutatására.

Az ifjú David & Charles továbbra is rendületlenül kutatja azokat a helyeket, fajokat és más különlegességeket, melyek mások szerint aligha izgalmasak, de számukra annál inkább! Bejárjuk velük Ausztrália kietlen sivatagjait, ami hajdan az aranyásók birodalma volt, mára viszont csupán egy sivár pusztaság maradt. Indrinézőbe megyünk Madagaszkárra, ami folyton elbújik a csapat elől, majd egy egészen váratlan módon bukkan fel újra. Együtt izgulunk, hogy a stáb sikeresen videóra vehesse a paradicsommadarak híres násztáncát, és nevetünk, amikor a kaméleonok ugróképességükről is tanúbizonyságot tesznek, miközben elhagyják a hevenyészett „kádinstallációt”. :)

Csupa-csupa személyes, bensőséges és elképesztően lebilincselő epizód, amit továbbra is átsző David páratlan humora és kíváncsisága. Nyitottsága és érdeklődése mindegyik törzshöz utat talál, sőt: Fidzsin egy hihetetlenül megható énekkel búcsúztatják el a csapatot. Nem csoda, hogy így a szívembe lopta magát ez a különleges, szeretreméltó ember, és nem csak az én tiszteletemet, de a bennszülöttek szeretetét is kivívta.

Alig várom a következő könyvét, és ha lehet egy kérésem a kiadóhoz: az összes Attenborough-t kérnénk szépen ilyen gyönyörű, gazdagon illusztrált kiadásban! ♡

Belle_Maundrell >!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Nem akarom lépten-nyomon magamat ismételgetni, de annyira imádom David Attenborough-t, hogy örökké tudnám hallgatni a sztorizgatását; legyen szó könyvről vagy filmről. Olyan magával ragadó és olvasmányos a stílusa, végig átszövi valami finom humor, és teljesen át tud ragadni rám a lelkesedése is. Mondjuk még mindig kicsit fura, hogy egyszer ő is volt fiatal, de most könnyebb volt belerázódni és kiverni a fejemből a jó öreg Attenborough bácsit, mint elsőre.
Az elején egy kicsit hiányoltam az állatokat, mert már nagyon készültem a sok elképesztő cukiságra (bekészítettem magam mellé a telefonomat is, hogy rögtön sebes guglizásba kezdjek, ha valami ismeretlen állat/növény jönne szembe velem), amit végül is megkaptam a második, madagaszkári részben, de addigra egyébként is megváltozott az álláspontom. Kifejezetten tetszett, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a különböző őslakos népek és kultúrák bemutatása, nagyon sok érdekes információval gazdagodtam. És ezzel kapcsolatban is annyira imádtam Attenborough hozzáállását, annyira nyitottan és lelkesen állt hozzá mindenhez. Mennyivel jobb ez, mint amikor a csodálatos fehér ember megjelenik a buta bennszülöttek között, hogy istenítsék. Na nem mintha valaha is ezt vártam volna a bácsitól, csak úgy megjegyeztem, hogy lehetett volna olyan idióta is, ha nem róla van szó. Mindenkinek ilyennek kéne lennie, és sokkal jobb hely lenne a világ.
Egyébként is nagyon szeretek olyan emberekről olvasni, akik ennyivel egyszerűbb életet élnek nálunk, annyira más az értékrendjük, és bizonyos dolgokkal kapcsolatban sokkal inkább követendő lenne. Irigylésre méltó, hogy milyen harmóniában élnek a természettel, és milyen tisztelettel viseltetnek iránta. Még akkor is, ha történetesen közben vadásznak is. Nagyon szerencsés volt a csapat, hogy ilyen élményekben volt részük, és ennyi érdekes, különleges embert ismerhettek meg. Nem is beszélve a sok imádnivaló vagy elképesztő állatról.
Kár, hogy akkoriban még nem volt olyan fejlett a technika és a fényképezés, mert ugyan sok kép kapott helyet a könyvben, de azért a minőségük hagy némi kívánnivalót maga után. Konkrétan néha kellett egy ideig nézegetnem őket, mire rájöttem, hogy mit ábrázolnak, de azért értékeltem az erőfeszítést. A színes képek szerencsére sokkal olvasóbarátabbak, és mint mondottam volt, közben szépen kiműveltem magam az interneten. A madagaszkári kék kakukk egyszerűen gyönyörűséges, de a paradicsommadarakat, a koronás galambot, a süntanrekeket és az összes makifélét is nagy lelkesedéssel nézegettem.
Remélem, hogy több David Attenborough-könyvre is számíthatunk még a jövőben a Park kiadótól, a régieket már úgysem lehet beszerezni. Ráadásul nagyon jól mutatnak együtt, olyan szép ez a kiadás, bár sajnos a gerincén egy picit kezd lekopni a D betű.

_Nikki>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

„Mivel ezúttal már tudtam, hogy mire számítsak a könyv kapcsán, így nem ért akkora meglepetés, mint az első Attenborough könyvem olvasásakor, sőt valójában olyan érzés volt, mintha az Állatkerti gyűjtőutakat folytatnám épp. Ismét ugyanaz az olvasmányos és könnyed stílus köszönt vissza a lapokról, amelybe gondolkodás nélkül és boldogan veti bele magát az ember. Imádom Attenborough szenvedélyességét, amit nem csak a különleges állatok részére tartogat, hanem a különböző népcsoportok és azok kultúráinak számára is. Az Utazások a világ túlsó felére minden sorából sugárzik az a már-már gyermeki lelkesedés, ami azt hiszem Attenborough sajátja. Még a leglehetetlenebb körülmények sem késztetik meghátrálásra, nem könnyen adja fel, s örökké motivált és nem utolsó sorban alázatos marad mind a munkája, mint az őt körülvevő környezet iránt. Minden kalandját áthatja valami emelkedett meghittség és sok esetben a finom humor, amitől egyáltalán nem akaródzik majd lerakni egy pillanatra sem a könyvet.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/12/david…

L_Reggie>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Ugyanolyan élvezetes olvasmány, mint az Egy ifjú természettudós történetei. David Attenborough szerintem igen jól ír, végig olyan kötetlen, vicces a könyv hangulata. Olyan érzés mintha itt ülne mellettem és nekem mesélne. Rengeteg hasznos és különleges információval szolgál a könyv, de teszi ezt mindent úgy, hogy egy percig sem válik unalmassá és sajátos humort is csempész a mesélésbe. Az előző kötettel ellentettben itt nagyobb hangsúlyt kapnak a különböző őshonos törzsek. Sokat megtudunk az életükről, vallásukról, gondolkodásukról. Megismerjük a különböző népek közti hasonlóságokat, különbségeket. Érdekes volt számomra hogy mennyire más az életvitelük a többféle népnek. Bevallom pont ettől, az egyes népcsoportok/törzsek hol szimpatikusabbak voltak, máskor meg kevésbé voltak azok.
Az első rész után szerencsére megint az állatokon volt a hangsúly. Bármennyire is érdekesek voltak a népcsoportok bemutatása, a szívemhez akkor is az állatok megismerése áll közelebb. Imádtam a Madagaszkári részt, nem is sejtettem idáig mennyire egyedül álló is az sziget.
Aztán a záró résznél Ausztráliában kötöttek ki, ami nagyon tetszett. Azt a kontinenst eddig is igen érdekesnek és különlegesnek tartottam, és a könyv remekül bemutatja egyediségét. Nincs ehhez fogható hely, páratlan a táj, az állatok, és az ottani emberek, legyenek bennszülöttek vagy sem. A varánusz vadászat volt az egyik kedvenc momentumom. remekül szemlélteti, hogy a csodás természet filmek mögött menyi nehézség és munka is van.
Összességében elmondható hogy Sir David Attenborough munkássága mind filmen, mind könyvbe lenyűgöző és szórakoztató. Érezni minden mondaton, hogy nagyon imádja azt, amit csinál, és ettől lesz igazán élvezetes a könyv. A mű segít továbbá megismernünk a Földet, amin élünk, és éppen ezért én biztos kötelező olvasmánnyá tenném az ilyen fajta könyveket. Ezáltal az emberek talán jobban megbecsülnék a növény- és az állatvilágot.

Sadie>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Imádom, amilyen nyitottsággal Attenborough a bennszülött kultúrákat kezelte. Nem csak a munkája volt – őszinte érdeklődéssel és kíváncsisággal közeledett a különböző törzsek életmódja, életszemlélete felé. Kereste a legfurcsább, legkülönlegesebb hagyományokat, és igyekezett minél több emberrel beszélgetni róluk, hogy a lehető legteljesebb képet alkothassa meg ezek eredetéről, lefolyásáról és céljáról. Fantasztikusan – és persze eredményesen – körbejárta a témákat, átfogó beszámolót adva róluk, teljes mértékben érthetően.

Összességében elképesztően élveztem az olvasását. Ha csak egy könyvet szabadna kiemelnem az eddigi olvasmányaim közül, amely a legtöbbet hozzátett a gondolkodásomhoz, az egyértelműen ez lenne. Innentől kezdve, ha véletlenül a kezembe akad egy másik kötet a szerzőtől, egészen biztosan lecsapok rá.

Bővebben: https://readinspo.blogspot.com/2019/12/david-attenborou…

kormix P>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Újabb három utazás a még mindig fantasztikus David Attenborough oldalán. Újabb három terület felfedezése, bebarangolása, élővilágának megismerése. Mindez ugyanazzal a tisztelettel és szeretettel elmesélve, mint az Egy ifjú természettudós történeteiben.
Sir David nem változtatott tulajdonképpen a bevált recepten, mindössze annyiban volt más ez a kötet, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak az emberek, legyen szó akár csendes-óceáni népekről, törzsekről, akár csak a három borroloolai reménytelen esetről/remetéről. Az első könyv elején ez még fura volt számomra, de rá kellett jönnöm, hogy ezekről is ugyanolyan érdekesen ír Attenborough, mint a ritka és különleges állatfajokról. És hát a madagaszkári gyűjtőút olvasása során végül is az állatokat hiányoló részem is kárpótolva lett, az indrikről szóló részeket kifejezetten imádtam.
Ami most is csak jobbá tette a kötetet, az a kis térképek és a fotók beszúrása volt. Előbbiek ismételten segítettek a tájékozódásban, utóbbiak pedig – főleg a színes, egész oldalas képek – segítettek kiszínesíteni, kiegészíteni azt, amit olvasás közben csak magam elé képzeltem.
Most sem tudok mást mondani, mint az előző kötet értékelésekor, hogy nem mindennapi élmény volt. Imádtam minden sorát és utálom, hogy vége lett. Ezek olyan könyvek, amiket ezer oldalakon keresztül is olvasni tudnék. Ennek megfelelően pedig ez is repül a másik kötet mellé a kedvencekhez.

zakkant>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Állatbarátoknak, utazni vágyóknak, vagy csak kezdő (vagy már éppen haladó) felfedezőknek tökéletes olvasmány David Attenborough könyve. Annyira olvasmányosan és izgalmasan meséli el a kalandjait, hogy szinte látja maga előtt az ember a helyszíneket, az állatokat, a tájat, vagy éppen az embereket. Szerencsére sok fotóillusztráció is jár a történetek mellé (nekem a könyv közepén található színes képek tetszettek a legjobban) így az élmény még jobb.

Minden fejezet elején kapunk egy térképet, így láthatjuk és követhetjük, hogy melyik sziget merre van, és mekkora a terület, amit majd az adott részben bejárunk Daviddal és társaival. Nem csak az állatokról (sőt, inkább ők kapják itt a kevesebb figyelmet) hanem az emberekről is mesél az Utazások a világ túlsó felére. Nagyon tetszettek ezek a részek, hiszen annyi különböző ember él a Földön, és David úgy mutatta be őket, ahogy ő látta. Megismerkedett a szokásaikkal, a nyelvükkel, az ételeikkel, a történelmükkel. Ezekről olvasni mindig élmény. Persze az állatos részek is érdekesek voltak, a paradicsommadarakról, a szilfakákról, vagy éppen a varánuszokról és krokodilokról szóló részek nagyon izgalmasak voltak. Mondjuk kicsivel több képi anyagot azért elviseltem volna, de tudom, hogy az akkori időben még csak fekete-fehér felvételek készültek, és sokszor maga a szerző sem tudott képeket készíteni a nehéz körülmények között, így csak a leírásra hagyatkozhattam olvasás közben.

A könyv is nagyon sok ismeretet ad, sokat lehet belőle tanulni és nagyon remélem, hogy a szerzője még sokáig köztük lesz, hogy újabb és újabb dokumentumfilmeket narráljon vagy éppen papírra vesse az utazásai izgalmas emlékeit.

Bővebben a blogon írtam a könyvről: http://www.zakkantolvas.hu/2019/12/david-attenborough-u…

Smici>!
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Kevesen tudhatnak olyan gazdag életutat magukénak, mint David Attenborough. Az immár 93 éves példakép még mindig aktív, sorozatot forgat, fellép olyan nagy zenei fesztiválokon, mint a Glastonbury, folyamatosan felhívja az emberek figyelmét bolygónk sebezhetőségére és a klímaváltozásra.

Az, hogy zoológiai pályára szerettem volna menni, részben neki is köszönhető volt. Így csak természetes, hogy azonnal megvettem ezt a kötetet éppúgy, mint az „Egy ifjú természettudós történetei” címűt, melyről szintén írtam egy kis összegző véleményt.

Az „Utazások a világ túlsó felére” kicsit különbözik a fent említett kötettől, mégpedig olyan értelemben, hogy itt több kultúrtörténeti bepillantást nyerünk egyes régiók, népek, törzsek életébe, míg az első kötetnél inkább az állatoké volt a főszerep.
Az antropológia, a kulturális antropológia egyeseket talán untat, itt azonban szó sincs erről, Attenborough ezeken a vizeken is mesterien navigálja olvasóit. Természetesen így is bőven találkozunk érdekes és ritka állatfajokkal. A három régió, melybe a könyv elkalauzol, állat- és növényfajokban a Föld leggazdagabbjai közé tartoznak. Madagaszkár, Új-Guinea, Észak-Ausztrália, mind-mind gazdag flórával és faunával rendelkeznek. Idővel ez a többé-kevésbé idilli állapot lényegesen megváltozott. 60 év elteltével Madagaszkáron is éppúgy, mint más régiókban, irtják az esőerdőket, hogy a földművelés és állattartás számára hasznosíthatóvá tegyék. Súlyos csapás ez az indrinek, mely Attenborough 50-es évekbeli látogatása óta még mindig súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. De ez a többi állatfajra is igaz, melyeknek mintegy 90%-a endemikusnak tekinthető, azaz csak itt találhatóak meg.
Nem jobb a helyzet Új-Guineán sem, ahol az esőerdők helyét óriási olajpálmaligetek veszik át, melyet számtalan élelmiszer adalékaként hasznosít az ember.
Lebilincselő olvasni a pentecosti toronyugrókról, Tonga ősi hagyományairól, vagy a borroloolai 3 remetéről. Lenyűgöző, de részben letűnt világ ajtajai tárulnak ki előttünk.

A kötet nagyon igényes, a színes képek szépek, kellően illusztrálják a kalandos utazásokat. A fejezetek előtt a térképek megfelelő részletességűek, informatívak, érdemes hosszabban elidőzni felettük, esetleg utólag az interneten, vagy máshol plusz információt szerezni az adott régióról.
A fekete-fehér képek, melyek sok-sok oldalon a leírtakat hivatottak kiegészíteni ellenben sokszor nem megfelelő élességűek vagy felbontásúak. Sokszor többfelé döntöttem a könyvet, vagy egész közel húztam a szememhez, hogy lássam, mi is van rajta.
Aki szereti Attenborough munkásságát, vagy érdekli a biológia, különösen a zoológia, valamint a kultúra, annak egy élmény lesz ez a kötet, ott a helye a polcán.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

– (…) Ha valamit tanultam az életben, akkor az az, hogy annál gazdagabb az ember, minél kevesebbre vágyik.

347. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 23. Borroloola remetéi

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság
Sadie>!

– Elnézést a zenebonáért. Az embereim egy kissé lázba jöttek, mert rajtam kívül még nem láttak fehér embert. Szerintem azt hitték, én vagyok az egyetlen ilyen teremtmény, és nyilván megrázta őket a felismerés, hogy van még belőlem kettő.

42. oldal

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

Amint az várható volt, Jeanine halálra rémült. Biztosítottam róla, hogy a gömbsoklábúak tökéletesen ártalmatlan jószágok, és egész életükben csak korhadó növényeket majszolnak, de amikor az a példány, amelyiket mutatóba kiraktam az asztalra, megelevenedett, és kidugta szépszámú lábait, Jeanine szívtépő sikolyt hallatva kimenekült a konyhába.

242. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 16. Egyéb erdei teremtmények

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A gyűjtemény, amelyet végül Angliába vittünk, nem volt különösebben nagynak mondható. A Londoni Állatkert mégis rettenetesen örült a ritkaságoknak, mert bár az állatok többsége Madagaszkáron gyakorinak számított, Nagy-Britanniába alig jutott el egy-egy példány, élőben pedig ekkor lehetett először látni őket. A süntanrekek és a törpemakik annyira jól érezték magukat az állatkertben, hogy rengeteg utódot szültek. A vari mellé a párizsi állatkertből érkezett egy magányos hím. A mi nőstényünk ikrekkel ajándékozta meg; leszármazottaik még húsz évvel később is a Regent's Parkban éltek.

263. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 17. A babakoto

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

– Ádáz természetük lehet ezeknek a bivalyoknak – jegyeztem meg, és nagyon reméltem, hogy nem remeg a hangom. – Hogyan lehet védekezni ellenük?
– Puffantsa le őket – javasolta Alan, miután kiürítette a poharát. – Gondolom, hordanak magukkal fegyvert.
– Hát… nem igazán – vallottam be, és pipogya fráternek éreztem magam. – Ami azt illeti, szerintem akkor sem tudnék eltalálni egy bivalyt, ha hordanék…
– Akkor hagyja a fenébe – tanácsolta Alan. – Így is éppen elég fickó járkál puskával a hátán, aki két méterről sem trafál bele egy bivaly farába.
– De hát akkor mit csináljunk, ha ránk támad egy bivaly? – tudakolta Bob.
– Másszanak fára – javasolta Doug. – Méghozzá gyorsan.
– Ismertem egy lányt, akit egyszer fellökött egy bivaly. A leányzó megsimogatta a dög orrát, és azt mondta neki, „Nyugi, nyugi”. Megúszta néhány karcolással. Ezt is kipróbálhatják – javasolta Alan segítőkészen.
– Persze ha a kocsiban maradnak, úgy könnyebb – vélte Doug. – Tavaly egy fickó szembetalálkozott az úton egy bivallyal. Vagy három kilométert tolatott teljes gázzal, mire az állat megunta a játékot.
– Gondolom, azért elég ritkák ezek a bivalyok – vetette közbe Charles, aki mindig a dolgok szebbik oldalát próbálta nézni.
– Ritkák? – horkantott föl Alan méltatlankodva. – Az én házam körül százasával randalíroznak. Mondtam már, hogy ott van a legnagyobb vadélet az egész területen!

270. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 18. Darwintól keletre

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A szifakák hajnalban fölmásznak a legmagasabb fára, és magasba tartott karral kelet felé fordulnak, hogy a nap sugarai megmelengessék testüket. Az itteniek szerint ez azt bizonyítja, hogy a szifakák mélyen vallásos, napimádó lények.

185. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 11. Szifakák és óriásmadarak

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A pilóta hátradőlt az ülésében, és a válla fölött odakiáltotta nekem.
– Maga szerint mi lenne, ha a motor most bemondaná az unalmast?
Ahogy lepillantottam a tájra, végigfutott a hátamon a hideg.
– Lezuhannánk?
– Dehogy! Megcéloznánk ott azt a kis tisztást! – kiabálta, és egy parányi négyszögre mutatott, ahol valóban kevesebb bokor nőtt, viszont meredek kőszirtek vették körül. – Ebből a magasságból akár motor nélkül is megcsípnénk, és szerintem van ott annyi hely, hogy pont elférjünk… bár azt elképzelni sem tudom, hogyan jönnének értünk. Az ember mindig jegyezze meg az ilyen helyeket, ha szárazföld felett repül. Megnyugtató érzés.
Valóban. Közben olyan rész fölé értünk, ahonnan csupa szikla meredezett az ég felé. Megkocogtattam a pilóta vállát.
– Na és itt mit csinálnánk?
Mielőtt válaszolt volna, mindkét ablakból vetett egy pillantást a tájra.
– Imádkoznánk! – harsogta vissza.

309-310. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 21. Arnhelm-föld művészei

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A lenyűgöző temetők elhelyezésére, tervezésére és megépítésére vonatkozó számtalan rituális megkötésről Georges mesélt nekünk. Több szempont is azt diktálja, hogy a sírt a falutól távol eső helyen létesítsék – látványa szomorú emlékeket ébreszt; ha árnyéka egy házra esik, az bizonyosan halált hoz; ráadásul az ősök lelke éjszakánként elhagyja testüket, és ha a sír túlságosan közel van a faluhoz, a halottak akaratlanul is az élők közé tévedhetnek.
A síremlék tájolásának is nagy figyelmet kell szentelni. A madagaszkári házak bejárata kivétel nélkül mindig nyugat felé néz. Ha a sír ugyanígy fekszik, a halottak az éjszakai séta után esetleg a házba térnek vissza, és fájó sebeket tépnek föl a rokonok vagy ismerősök szívében. A sírt tehát úgy építik meg, hogy még véletlenül se nézzen pontosan a négy égtáj valamelyike felé.

208-209. oldal, MÁSODIK KÖNYV: Gyűjtőút Madagaszkáron - 13. A holtak szelleme

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

A kalyibája lépcsőjén üldögéltünk, sörösdobozok és törött rumosüvegek tengerében.
– Látom, iszogatott egy keveset – jegyeztem meg.
– Nem – felelte Mull lakonikusan. – Arra nem futja. Ezek legalább húsz éve hevernek itt.
– Sose gondolt még arra, hogy rendet rakjon?
Mull komoran rám pillantott.
– A rend a szellem halála – közölte.

344. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút a Baktérítő alatt - 23. Borroloola remetéi

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei

Belle_Maundrell >!

Egy hónapnyi gyaloglás várt ránk, nem számíthattunk sem szállásra, sem arra, hogy útközben élelmet tudunk beszerezni. A feltétlenül szükségesnek ítélt felszerelés elképesztő súlyúnak tűnt, és akárhogy is néztem a számításaimat, akármennyi személyes holmimat húztam is ki a listáról, végül mindig ugyanarra jutottam: rengeteg teherhordóra lesz szükségünk.
Végül egyik este megvallottam kételyeimet Frednek.
– Lehetséges, hogy puhányok vagyunk, és túl sok luxusholmit akarunk magunkkal vinni, mert nagyon úgy áll a helyzet, hogy kénytelenek leszünk vagy negyven teherhordót felfogadni.
– Hm! Az egészen jó – mosolyodott el Fred. – Én sosem úszom meg hetvennél kevesebbel, és annyira fárasztó, amikor ennyi embert kell összeszedni úgy, hogy a helyiek nem igazán kapnak az ajánlaton.

35. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút a paradicsomban - 2. Úton a Jimi völgyébe

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére Egy ifjú természettudós újabb történetei


Hasonló könyvek címkék alapján

Balázs Dénes: A kenyérfák árnyékában
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Arne Falk-Ronne: A déli tenger hét hulláma
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Hangay György: Kuszkusz kókusszal
Arturo Arsuffi: Ausztrália és Óceánia állatvilága