Utazás ​a múltba (Zoo Quest 4–6.) 95% 24 csillagozás

Bár nem Attenborough ültette el bennem a természet szeretetét (ameddig vissza tudok emlékezni, ez mindig megvolt), filmjeivel és könyveivel azonban sokat tett annak elmélyítéséért. Ez a könyve viszont, bár állatokat is bőségesen tartalmaz, mégis inkább az emberekről szól, azokról a természeti népekről, akikkel a ’60-as évek elején a déli féltekén tett utazásai során találkozott, és akik akkoriban még szinte eredeti állapotukban, ősi szokásaik szerint éltek. Erre utal a cím: Utazás a múltba.
Attenborough neve ezúttal is garancia az érdekes témákra és a magas minőségre. Néhány példa: elsők között tudósít a csendes-óceáni bennszülöttek között a nyugati emberrel való érintkezés hatására kialakult sajátos vallásról, a cargo-kultuszról. Már akkor mesél a melanéz bennszülöttek kötélugrásáról, amikor annak jóval biztonságosabb, gumiköteles változata, a bungee jumping még ismeretlen volt. A kőkori barlangrajzokkal közvetlen kapcsolatot mutató ausztrál festmények készítőinek szemén át bepillantást enged ezeknek a sajátos műalkotásoknak komplex jelentéstanába, hiedelemvilágába.
A könyv tehát remek, a magyar kiadásról viszont sajnos nem lehet ugyanezt elmondani. Igaz, hogy a fordítások minőségére az átlagnál érzékenyebb vagyok, ezt azonban így is vállalhatatlanul gyengének érzem. Engem kizökkent az olvasás ritmusából, ha olyan szavakat használ a fordító, amilyeneket az eredeti könyv szerzője biztosan nem tenne, itt pedig lépten-nyomon ilyenekbe botlottam. Ráadásul szakmailag sincs rendben, annak ellenére, hogy szaklektora is volt. Hogy csak egy dolgot említsek: a kis paradicsommadár (angolul lesser bird-of-paradise) nála Lesser-paradicsommadár, mintha egy Lesser nevű tudósról kapta volna a nevét, mondjuk a Przsevalszkij-vadlóhoz hasonlóan. Ráadásul egy számomra érthetetlen okból a könyvet telerakták természetfotókkal, olyanokkal, amelyek nagy részének köze sincs a szöveghez, és főleg nem Attenborough-hoz. Mint kiderült, főleg magyar fotósok képei – gondolom, ezek voltak könnyen elérhetőek. Talán azt gondolta a kiadó, hogy egy Attenborough-könyv rosszul fogyna állatos képanyag nélkül? Az igazán durva azonban az, hogy ezeket a képeket úgy feliratozzák, mintha azt a szerző tenné! Az egyiknél például (nem szó szerint) ez olvasható: Miután megetettük, a szent tó krokodilja kijött a parthoz. Itt fogtam gyanút, a képen lévő krokodil ugyanis halat eszik, a szöveg szerint viszont tehénhússal etették. Nem beszélve arról, hogy az import képanyag némelyike olyan vacak minőségű (életlen, vagy durván telibevakuzott), amilyet Attenborough soha nem engedne betenni a könyvébe. Az egy csillag levonás tehát a magyar kiadásnak szól.

Először kicsit megijedtem, mikor láttam, hogy nem csupán az állat- és növényvilágról fog szólni ez a kötet, de végül egyáltalán nem bántam meg, hogy Új-Guinea és más óceániai szigetek, valamint Madagaszkár és Ausztrália őslakos kultúráinak sokszínűségét is megismerhettem. Sőt, talán ez most sokkal inkább érdekelt is a végére. Sajnos e kultúrák már akkoriban is eltűnőben voltak, míg most, bő fél évszázaddal később már ennyi sem maradt belőlük. Ahogy egy sziklarajzokat festő ausztrál őslakos művészetével kapcsolatban írja Attenborough:

Akárhogyan is lesz, a rituális életet – amelyet már eddig is jócskán kikezdett a keresztény missziók tevékenysége – elkerülhetetlenül hanyatlásnak indítja az új életforma megjelenése, és ezzel párhuzamosan a festészet is gyökeresen átalakul. És amikor ez bekövetkezik, Magani oly féltő gonddal és vallásos odaadással készített kéregfestményei éppoly antik darabokká minősülnek át, mint a történelem előtti népek freskói.

Egy dologgal kapcsolatban volt csak hiányérzetem, ez pedig a kötet képi anyaga. Sajnos nem a szerző saját felvételei díszítették a kötetet, így a bekerült képek sokszor nem a helyükön szerepeltek, valamint sok területről egyáltalán nem szerepelt képi anyag benne.

Mikent a Titokzatos állatok nyomában, ez a konyv is tulajdonkepp 3, a „Zoo Quest” sorozathoz tartozo konyv roviditett valtozatat foglalja magaban: egy Oceaniarol, egy Madagaszkarrol es egy Ausztralia Eszaki Teruleterol szoloet. Az elozo harmas kotethez hasonloan ez is korai filmes expediciok leirasait tartalmazza, am ezekben a hangsuly, a madagaszkari resz kivetelevel, inkabb a helyi bennszulott kulturakon mint az allatvilagon van. Ezekbol azonban igazan egzotikusakat mutat be, ritkan latott, ma mar talan nem is gyakorolt ceremoniak leirasaval. Ezert rendkivul bosszanto, hogy a kiado a szerzo eredeti, tobbsegukben fekete-feher sajat fotoit teljesen random modon osszeszedett, az elbeszelessel tobbnyire semmi kapcsolatban nem allo, joreszt magyar fotosok altal keszitett ujabb, szines kepekre cserelte ki! Ezert, es az itt-ott elegge elszurt forditasert az 1 csillag levonas is – maga Attenborough irasa itt is 5 csillagot erdemel!
Erdemes tudni, hogy a konyv ujabb kiadasa, ami Utazások a világ túlsó felére cimmel jelent meg, a szerzo eredeti fotoit tartalmazza, a madagaszkari resz pedig megjelent kb. 50%-kal hosszabb teljes terjedelmeben, szinten a szerzo eredeti fotoival is, Madagaszkár állatparadicsoma cimmel – azt a reszt en is abban a konyvben olvastam, itt pedig atugrottam.