Egy ​ifjú természettudós történetei (Zoo Quest 1-3.) 62 csillagozás

Állatkerti gyűjtőutak
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

1954-ben ​az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát.
Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató.
A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az… (tovább)

A Titokzatos állatok nyomában új, átdolgozott kiadása.

>!
Park, Budapest, 2019
376 oldal · ISBN: 9789633555552 · Fordította: Makovecz Benjamin
>!
Park, Budapest, 2019
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554456 · Fordította: Makovecz Benjamin

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Bali · Dél-Amerika


Kedvencelte 8

Most olvassa 24

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 139


Kiemelt értékelések

>!
Green69
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Fantasztikus olvasmány volt, Velük utaztam Brit Guyanába, Indonéziába, a Komodó szigetre,és Paraguayi tatu keresésre:-) Ez egy felejthetetlen utazás volt és állíthatom ez már egy másik univerzumban történt, egy olyanban amit csak az ilyen történetekből ismerhetünk meg. Várom a következő könyvet és a történeteit!

>!
Belle_Maundrell 
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Annyira imádom a bácsit, és annyira érdekesen tud mesélni a legnyamvadtabb hangyáról is, hogy nem is volt kérdéses, hogy ez a könyv telitalálat lesz nálam.
David Attenborough bebizonyította, hogy írásban is legalább olyan jó mesélő, mint amit megszokhattunk tőle. Nagyon érdekes volt szembesülni a fiatalkori énjével (menő volt), valahogy annyira a kedves öreg bácsi képével mostam össze. Tudom, hogy mindenki volt egyszer fiatal, de ő már akkor öreg volt, amikor én megszülettem, szóval na.
Nagyon élvezetes a stílusa, végig könnyed és humoros, de közben azért sok hasznos információval is szolgál. Nekem az év felfedezése, hogy a tatuk csikisek, ez iszonyú aranyos.
Egy icipicit aggódtam, hogy nem fog-e kiakasztani az állatok begyűjtése (amit jó, hogy már nem csinálnak), de teljesen meg tudtam érteni, hogy akkor más volt az emberek szemlélete, és végül is jól sült el, mert sajnos egy csomó faj rég kihalt volna, ha nincsenek az állatkerti tenyészprogramok. És az általuk begyűjtött állatok tök jól alkalmazkodtak a körülményekhez, szóval semmi szívfájdító nem volt benne. Az különösen tetszett, hogy amikor egy állat étrendjét nem sikerült elsőre eltalálniuk, vagy volt valami baja, akkor nem is volt kérdéses számukra, hogy ha nem eszik vagy nem lesz jobban, akkor visszaengedik a természetbe. Egyébként személyes kedvencem Houdini, a pekari és Charlie, az orángután voltak, de a Benjamin nevű kismaci is megmelengette a szívemet. Meg minden, a békákat kivéve.
Gondoltam, hogy nem olyan egyszerűek az ilyen utak, mint egy séta a parkban, de én meglepődtem, hogy mennyi kalandon mentek keresztül. Az utolsó óriástatus fordulatot pedig el se hinném, ha nem lenne igaz.
Sajnos a kicsi képek minősége nem valami jó, amit nagyon sajnálok, de gondolom ennyit várhatunk el az ötvenes évek fényképezőgépeitől. Én megoldottam, és a vizuális kényeztetés nevében végig kéznél tartottam a telefonomat, hogy gyorsan szemrevételezzek minden állatot, növényt vagy hegyet, ami eddig ismeretlen volt előttem. Szóval még okosodtam is.
Végig látszik, hogy Attenborough milyen tisztelettel és szeretettel ír a természetről és az állatokról. Szomorú belegondolni, hogy azóta mennyi állat sodródott a kihalás szélére, és hogy az érintetlen természet lassan valami utópiába illő gondolat lesz. Még jó, hogy vannak ilyen emberek, mint ő (vagy pl. Jane Goodall), akik ilyen sokat tesznek a Földért. Nekik örökké kéne élniük. :)

5 hozzászólás
>!
Sister
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Ha eddig nem lettem volna oda David Attenborough-ért, akkor most egész biztos egy újabb rajongót nyert volna magának! Ugyanis az Állatkerti gyűjtőutak még távolról sem egy száraz, unalomba fulladó, érdektelen iromány – sokkal inkább egy életteli, magával ragadó, lebilincselő beszámoló. Ráadásul olyan helyeket mutat be, melyek akkoriban csupán keveseknek adatott meg, hogy személyesen is bejárhassák őket.

Az 1950-es évek derekán, a Londoni Állatkert megbízásából lefolytatott gyűjtőexpedeciónak három hosszabb szeletét ismerhetjük meg: kettő a Dél-Amerikában történt kalandokról, míg egy a Délkelet-ázsiai felfedezőútról mesél. Mindhárom szórakoztató, olykor kissé ironikus hangvételű elbeszélés, melyben az ifjú zoológus nem csak kiváló humorát, de széleskörű képzettségét is rendre megcsillogtatja. Emellett roppantul élveztem, hogy betekintést engedett az ottani kultúrákba, a helyi őslakosok szokásaiba is. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy én vajon miképp reagálnék egy-egy ilyen helyzetre, ám David & Charles olyan belülről fakadó derűvel és nyitottsággal kezelte valamennyit, ami folyamatosan azt bizonyította, mennyire barátságos, őszinte és humánus emberek ők.

A Park Kiadó nagyon kitett magáért, már ami a kiadást illeti: egyszerűen gyönyörű, mind a küllemet, mind a tipográfiát tekintve; emellett számtalan fekete-fehér, sőt még színes fotót is tartalmaz! A magam részéről már izgatottan várom, hogy újra együtt barangolhassak a szuper duóval a világ távoli tájain – így még inkább felértékelődik, hogy a folytatás karnyújtásnyira van a polcon. :)

>!
_Nikki P
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

"Az Egy ifjú természettudós történetei három könyvből épül fel, amely egy-egy ilyen gyűjtőútját meséli el Attenboroughnak és társainak. Mindegyik út fő célja az adott ország jellegzetes állatainak begyűjtése volt, Guyanában például a lajhár, a tamandua és a lamantin, az Indonéz-szigetvilágban a komodói sárkánygyík és Paraguayban a tatu.
Ami számomra teljességgel meglepő és újdonság volt tehát (feltehetően azért, mert még nem olvastam korábban semmit Attenboroughtól) az a történetek regényessége. Alapvetően ugyanis egy képes albumszerű, száraz adatokkal teli könyvre számítottam, de cserébe kaptam egy izgalmas és humoros, teljes mértékig igaz történetet, ami bármikor megállná a helyét fikcióként is.

A körülmények okozta kalandok és a különleges fajok felkutatása mellett nagy hangsúly helyeződik a könyvben helyi kultúrák bemutatására is, ami persze elkerülhetetlen a közös munka végett. A sorok mögül viszont egyértelműen átsejlik Attenborough személyisége, a szenvedélyes szeretete az élővilág irányába, a nyitottsága, elkötelezettsége és nem utolsó sorban jó humora. Az írásmódja is olvasmányos, így senkinek nem kell attól tartania, hogy száraz szakszövegen kell majd végigrágnia magát."

Bővebben»https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/03/david…

>!
amanda888 P
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Tavaly olvastam Attenborough-tól Az első édenkert c. könyvet, akkor kissé aggódtam, hogy nem fog lekötni. Az a könyv érdekfeszítő volt, érdekes, tele-tele új és lenyűgöző információkkal. Stílusa abszolút nem volt nehézkes, jól, érthetően és szórakoztatóan ír Attenborogh. Ebben a könyvben is ugyanezt a színvonalat kaptam, egy kis humorral megfűszerezve. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy engem ennyire érdekelni, szórakoztatni fog egy útleírás, expedíció… Lenyűgöző volt, hogy milyen elhívatott emberek voltak az expedíció/expedíciók résztvevői, mennyi nélkülözést, nehézséget vállaltak a cél elérése érdekében. Nagyon sok mulatságos kis apró történettel színesítették a leírást, rengeteg állattal ismerkedhettünk meg, és persze kultúrával. Úgy érzem, hogy mindenre próbált odafigyelni Attenborogh.
Örülök, hogy ha még csak most, de felfedeztem Attenborough írásait, illetve egyúttal az ismeretterjesztő irodalmat.

>!
adrienn_szucs
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

A könyv 3 utazást ír le naplószerűen a természettudós jegyzetei alapján, amely E/1-ben, naplószerűen íródott. David Attenborough állatok iránti tisztelete és mélységes szeretete szinte kézzelfogható volt végig. Ő maga is páratlan lehetőségként éte meg az utakat, melyeken feladata volt az állatok gyűjtése a londoni állatkertnek,valamint a helyi flóra és fauna megörökítése. Emberileg és szakmailag is egy nagyon felkészült, rugalmas, figyelmes és kalandvágyó ember képe rajzolódik ki a sorok között, holott sokszor nem volt egyszerű dolguk. Élveztem a személyes hangvételű írást, mely során megismertem több olyan állatot is, amelyekkel eddig még nem találkoztam, valamint a helyi őslakosok szokásaival ( pl. az Amazonas mentén az ’50-es években két összeszorított kagylóhéjat használtak szemöldökcsipeszként :) ). Összességében nagyon szórakoztató és informatív olvasmány volt.

>!
szucsiani P
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

David Attenborough dokumentumfilmjei mindig a kedvenceim közé tartoztak. Műsoraiból a természet iránti szeretet és tisztelet sugárzott. Rendkívül jó mesélő, amire ez a könyv is bizonyíték.
A kötet bevezetésből megtudhatjuk, hogyan került a televíziózás közelébe, és hogyan kezdődtek állatbegyűjtő expedíciói.
Az ifjú természettudós, három kalandos útján, Guayanába, Indonéziába és Paraguayba utazik, hogy a londoni állatkert részére különleges állatfajtákat gyűjtsön. Hihetetlen, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük hogy eljussanak egy-egy úticélhoz.
Nagyon jó stílusban, érzékletesen, humorosan ír, de emellett rengeteg hasznos információt, érdekességet közöl nemcsak az élővilágról, hanem a helyi kultúrákról is.
Sajnáltam, hogy elég rossz minőségűek a könyvben elhelyzett képek, szerencsére nagyon könnyen után lehet nézni az interneten egy-egy állat, növény fotójának. Olvasás közben gyakran használtam.
Örülök, hogy rábukkantam erre a könyvre.

>!
szélcsengő
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

David Attenborough egy élő legenda. Generációk nőttek fel a történetein. Én is! Szórakoztató, humoros stílusban tud mesélni bármiről, és a legkevésbé érdekes témát is érdekfeszítővé képes tenni. Néhány éve történt velem, hogy elkaptam egy hangyákról szóló filmjét a tv-ben. Mivel az emlős állatokkal jobban szimpatizálok, csatornát akartam váltani, de pár perc múlva azon kaptam magam, hogy elbűvölten hallgatom a hangyák és termeszek harcáról szóló történetet, az elpusztult kis hangya, pedig hőssé avanzsált a szememben. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miben is rejlik Attenborough titka, de valamit nagyon tud!!! Talán az a szeretet és alázat süt a szavaiból, amit az élővilág iránt érez, megfűszerezve sok-sok humorral. Ez a könyv is ebben a szellemben íródott. Három állatbegyűjtő expedíció ismeretlen tájakon, sok-sok érdekes információval. Aki szereti a természetet, azért olvassa, de ha valakit nem érdekel, azért tegyen vele egy próbát, mert egy új világ tárul majd elé.

>!
kormix
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Három fantasztikus utazáson vehettem részt David Attenborough könyvének olvasása révén, és ez most bármilyen más kalandnál jobban esett. Egy kis bevezető után tulajdonképpen részese lettem a kis csapatnak, amelynek expedícióit nyomon követtem a tervezéstől kezdve a megannyi izgalmas úton át egészen odáig, hogy a begyűjtött állatok berendezkedtek új, londoni lakhelyükön.
David Attenborough egyébként zseniális mesélő, akkori énjével együtt tudtam izgulni és örülni is, attól függően, épp hogyan dolgozott Fortuna. Emellett átitatta a sorokat a természet iránti szeretet, a tudós kíváncsisága és a kalandor elszántsága is, tényleg lenyűgöző lett ez a kötet.
Ami kifejezetten tetszett, hogy minden úthoz tartozott egy kis térkép, amelyen egyrészt nyomon lehetett követni, épp merre jártak hőseink, másrészt önkéntelenül is sikerült felszedni egy kis bónusz ismeretet földrajzból. A kisebb és nagyobb képek pedig ugyancsak színesítették a könyvet, néhánynál hosszasan elidőztem, a cuki és különleges állatoknak sosem tudok ellenállni.
Összességében egy nem mindennapi élmény volt a könyv, már csak azért sem, mert a mai eszközök helyett korabeli kamerákat és magnetofont kellett magam elé képzeljek. A lapokon kedves idegenekként feltűnő indián törzsekről is javarészt most olvastam először. Szóval egyszerre volt mindez régi és új, és annyira élveztem, hogy nyugodtan mondhatom, bekerült a kedvencek közé.

>!
Riru
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Minden sorát élveztem és szívesen olvastam volna még tovább, újabb kalandokról, más helyeken. Tökéletesen eltalált az arány, ahogyan bemutatja az adott hely szokásait, a környezetet, az ott élő embereket és az állatokat. Közben végig átjön a szerző odaadása, rajongása az élővilágért. A fordítás bizonyára sokat hozzáad mindehhez, a humoros részek is kiválóak. Attenborough-rajongóként máris a kedvenceim közé helyezem!


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

– Hát, az indiánok általában a halleluja-vallás követői. A kereszténységnek ez a furcsa változata Brit Guyana déli részén alakult ki a 19. század elején, de a hetednapi adventista misszionáriusok megtérítették Wailamepu lakosait, és egyúttal európai nevekre is keresztelték őket. Persze – folytatta – maguk között azért még használják a régi neveket, de nem hiszem, hogy sok indián lenne, aki elárulja nektek az igazi akavajó nevét. – Nevetett. – Az az érzésem, hogy remekül össze tudják egyeztetni a régi hiedelmeket a misszionáriusoktól tanult újakkal, és kedvükre váltogatják őket aszerint, hogy mikor melyiket érzik hasznosabbnak. Az adventisták például azt tanították nekik, hogy nem szabad nyulat enni. Errefelé persze nem élnek nyulak, de van egy jókora rágcsáló, a paka, az nagyjából ugyanolyan. Sajnos a pakahús mindig is az indiánok egyik legkedvesebb eledele volt, és a tilalom igazi csapásként érte őket. Beszélik, hogy egy misszionárius egyszer belebotlott az erdőben az egyik megtérített indiánba, aki éppen pakát sütött a tűz fölött. A fejére olvasta, hogy mekkora bűnt követ el. „De ez nem paka – mondta az indián –, ez hal.” "Ostoba beszéd! – csattant fel mérgesen a misszionárius. – A halaknak nincs elöl két nagy foguk, mint ennek itt." „Nem, uram – mondta az indián. – Amikor először jöttél a falunkba, azt mondtad, hogy az én indián nevem rossz, vizet fröcsköltél rám és azt mondtad, hogy John lesz a nevem. Hát én ma az erdőben jártam, megláttam egy pakát, lelőttem, és mielőtt meghalt, vizet fröcsköltem rá és azt mondtam: A paka rossz név, te hal vagy. Úgyhogy, uram, én halat eszem.”

56-57. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút Guyanában - 4. Lajhárok és kígyók

>!
Belle_Maundrell 

A lajhár látta, hogy közeledem, és mint egy lassított filmfelvétel, elindult felfelé. Olyan lassú volt, hogy vagy tizenkét méter magasságban könnyűszerrel utolértem.
Akkora volt, mint egy nagyobb juhászkutya, fejjel lefelé csüngött, és bozontos arcán valami kimondhatatlan szomorúság kifejezésével bámult rám. Lassan kinyitotta a száját, láthatóvá téve zománctalan, fekete fogait, és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy megrémítsen: olyan hangosan ordított rám, ahogy csak bírt – vagyis elhaló, asztmatikus sípolást hallatott.

53. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút Guyanában - 4. Lajhárok és kígyók

Kapcsolódó szócikkek: lajhár
2 hozzászólás
>!
K

Úgy vélik, hogy a lajhár bundájában mikroszkopikus növények tenyésznek, ettől nyeri az állat a zöldesbarna színét, aminek fontos szerepe van az álcázásban. A kölyök színe nem támasztotta alá ezt a feltételezést; még semmiképpen sem tehetett szert saját „kertecskére”, de a bundája ugyanolyan zöldesbarna volt, mint az anyjáé.

55. oldal (Park, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: lajhár
1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Tim oposszumai úgy festettek, mint jól megtermett patkányok. Hegyes orruk volt és egészen ritkás szőrük, hosszú, hegyes fogaik és csúf, pikkelyes farkuk – kétségkívül ők voltak az egész gyűjtemény legcsúnyább állatai. Tim nagy vígan közölte, hogy habozás nélkül a David és a Charles nevet adta nekik.

109. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút Guyanában - 8. Mr. King és a sellő

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Dél-Amerikában él a világ néhány legszeretetreméltóbb és legrémisztőbb állata. Aligha képzelhető el valószínűtlenebb teremtmény, mint a lajhár, amely egész életét fejjel lefelé lógva, némán és csigalassúsággal mozogva tölti a fák ágain: bizarrabb, mint a szavannán élő, képtelenül aránytalan felépítésűnek tűnő sörényes hangyász, loncsos zászlóra emlékeztető farkával és hosszú csővé módosult, fogatlan koponyájával. Ugyanakkor olyan gyakoriak a káprázatos szépségű, színpompás madarak, hogy az ember szinte már oda sem figyel rájuk: az esőerdőkben tarka arapapagájok csodaszép tollazatukhoz teljességgel méltatlan repedtfazék hangon rikácsolva repdesnek az ágak között, a nektárt szívogató kolibrik cseppnyi drágakövekként libbennek virágról virágra, irizáló tollaik a szivárvány minden színében tündökölnek.

17. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút Guyanában - 1. Indulás

Kapcsolódó szócikkek: Dél-Amerika
>!
Belle_Maundrell 

A fazekasmadarak bátrak, és úgy tűnik, hogy kedvelik az ember társaságát, mert gyakran építik fészküket a házak közelében. A tehenészek – peónok – is kedvelik ezeket a barátságos és merész madárkákat, és sokféle szeretetteljes nevet adnak nekik, hívják őket Alonzo Garciának vagy Joao de los Barriosnak, ami nagyjából Sárjancsit jelent. Úgy tartják, hogy igen derék, nagyszerű tulajdonságokkal megáldott madarak: vidámak, hiszen szüntelenül énekelnek, példás erkölcsűek, hiszen egész életükre választanak párt, és rendkívül szorgalmasak: a fészeképítés időszakában hajnaltól alkonyatig fáradhatatlanul munkálkodnak, kivéve – mondják – vasárnaponként, mert fölöttébb jámborak és istenfélőek is.

288. oldal, HARMADIK KÖNYV: Gyűjtőút Paraguayban - 24. Madárfészkek

>!
Riru

– Nem nagy ügy – mondta Daan – elrepülünk Makassarba, onnan Maumerébe, megkeressük a kínai barátunk sógorát, bérelünk egy teherautót, megtesszük azt a háromszázhúsz kilométert Flores tulsó végéig, találunk egy csónakot vagy bármit, átkelünk azon a nyolc kilométer szélességű szoroson Komodóra, és már csak meg kell fognunk azt a sárkányt…

204.

>!
Riru

Ragyogó volt a reggel. A láthatáron jobb felől vulkánok sora látszott, Jáva hegyek alkotta gerincének részei. Az út közelében lapos kúp alakú, irdatlan kalapot viselő parasztok gázoltak a teraszos rizsföldek bokáig érő vizében, és palántáztak; körülöttük a dágványban kócsagok lépdeltek. A ritkásan ültetett rizspalánták zöld levelei távolabb belemosódtak a felhőket, a vulkánokat meg a kék égboltot visszatükröző barna víz fölött lebegő párába.

140.

>!
Riru

– Hát, ember – felelte látványos pofaszakállát babrálva – errefelé rengeteg van, de nehéz megfogni, mert a vízi mama nagyon szenvedélyes jószág. Ha a hálóba kerül, szörnyű haragra gerjed, és úgy hánykolódik, hogy a legerősebb hálót is szétszaggatja.
– Akkor mit lehet csinálni? – kérdezte Jack.
– Csak egyvalamit – mondta Mr. King sötéten. – Amikor a vízi mama bekerül a hálóba, ütögetni kell a köteleket, hogy a rezgések a vízen át eljussanak hozzá. Ha jól csinálja az ember, annyira tetszik neki, hogy ott fekszik mozdulatlanul, és akkor áááá…
Mr. King arcán szeráfi mosollyal igen beszédes és elragadtatott hangot hallatott.
– Egyetlen embert ismerek, aki meg tudja csinálni – tette hozzá –, és az én vagyok.

112.

3 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

A kunyhók tetején mindenütt szelíd papagájok ugráltak vagy lépegettek, és szárnyaikkal mérgesen csapkodtak a hátuk fölött. Az indiánok – akárcsak mi – azért kedvelik őket, mert szépségesek a színeik és utánozni tudják az emberi beszédet. Gyakran megesett, hogy akavajóul gyaláztak bennünket, amikor megérkeztünk egy-egy falucskába.

75. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút Guyanában - 5. Szellemek az éjszakában


A sorozat következő kötete

David Attenborough: Utazás a múltba Barangolások Új-Guineában, Madagaszkáron és Ausztrália északi területén

Zoo Quest sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A részeg erdő
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Gerald Durrell: A véznaujjú maki meg én
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Veres László: Füves puszták élővilága
Steve Irwin – Terri Irwin: A krokodilvadász
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Bajor Zoltán: Baglyok
Piotr Korda: Kiselefántok, majmocskák