Egy ​élet a bolygónkon 21 csillagozás

A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.

Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.

Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.

Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.

Csak akarnunk kell.

Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2020
308 oldal · ISBN: 9789633557013 · Fordította: Makovecz Benjamin
>!
Park, Budapest, 2020
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557006 · Fordította: Makovecz Benjamin

Enciklopédia 27

Helyszínek népszerűség szerint

Pripjaty


Kedvencelte 4

Most olvassa 14

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 202

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

David Attenborough és Jonnie Hughes rendező-producer közös könyve ez, mely a hasonló című Netflix film kísérőkönyve.
A kötet első fele bemutatja Attenborough karrierjének legfontosabb mozzanatait 1937-től napjainkig, valamint a vadon élő állatok csökkenését és a szén-dioxid-kibocsátás növekedését. Minden fejezet három statisztikával kezdődik a korszakról: a Föld népességéről, a légkör szén-dioxid tartalmáról és a megmaradt vadonról.
A könyv második része a globális felmelegedésről és a fajok pusztulásáról szól, amely folytatódik és felgyorsul, ha az emberi viselkedés változatlan marad a jövőben is. Attenborough leírja, hogy mi lenne 10-20-30 és 80 év múlva, ha az emberi tevékenység változatlanul folytatódna: az amazóniai esőerdők szavannává degradálódhatnak, az Északi-sarki-óceánon beköszönthet az első jégmentes nyár, a Föld korallzátonyainak 90%-a megsemmisülhet, a talaj túlzott használata élelmiszer-válságot okozhat, stb.
A harmadik és egyben utolsó rész részletezi azokat az intézkedéseket, amelyek a katasztrófa elkerülése és a fenntartható élet érdekében meghozhatók. Hogyan vadítsuk vissza a világot? Hogyan használjuk megújuló energiákat? Mit tehetnek az államfők?
A kötetben kapunk jópár színes fotót és rajzos illusztrációt, valamint egy kislexikont is, amiből a kötetben használt kifejezésekről részletesebb magyarázatokat is kapunk.
Lenyűgöző mindaz a tudás, világlátás és bölcsesség, amivel a 94 éves szerző rendelkezik. Az állandó tenniakarás, a jobbító szándék, a Föld jövőjébe vetett feltétlen bizalma átsüt a könyv lapjain. Csak ajánlani tudom minden Földlakónak! Érdekesség még a könyvben hozott párhuzam a csernobili atomerőmű felrobbanása miatt kiürített város, Pripjaty és a Föld állapota között. Ez foglalja egyébként keretbe ezt a remekművet. Kihagyhatatlan!

14 hozzászólás
cintiatekla P>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Sosem voltam megrögzött környezetvédő – megteszem, amit tudok a saját komfortzónában – ám ez a könyv hiába hittem, hogy nekik szól, pozitívan csalódtam, ugyanis pont azokat szólítja meg, akik csak annyit hallanak, hogy klímakatasztrófa, baj van, vagy hogy az unokáinknak már nem lesz hol élni.

Attenborough elmeséli adatokkal és képekkel, hogy milyen volt a Föld akkoriban, amikor ő gyerek volt, és hogyan változott az évek során, hol tartunk most, és milyen kilátásaink vannak a közeli és távoli jövőre nézve.

Nos, jó hír, a Föld regenerálja önmagát, azonban ehhez a teljes kihalás szükséges – az embereké is. A könyv erről szól, hogy ha szeretnénk magunkat és az élővilágot megmenteni abban a formában, ahogyan ma ismerjük, akkor bizony el kell kezdeni cselekedni, mert talán még nincs késő.

Olvasmányos és közérthető szöveg, a stílus pedig olyan, mintha a szerző épp teázás közben mesélné el az életét és a tapasztalatait, amiből bizony nem kevés van. Leginkább azoknak ajánlanám, akikhez csak a rémisztgetések jutnak el, de nem tudják, hogy pontosan miért is kellene összekapni magunkat, mert nagyon szépen le van vezetve, no és természetesen mindenki másnak is hasznos és fontos olvasmány. Talán kényelmetlen, talán szorongató, de ez lehet az utolsó lehetőségünk az ébresztőre.

Belle_Maundrell >!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Nincs is jobb annál, mint David Attenborough-val kezdeni az új évet. Igazán kimaxoltam a dolgot, ugyanis hajnalban véletlenül elcsíptem az egyik filmjét a tévében (totál idegesítő szinkronnal a szokásos helyett, az agyamra ment), aztán hirtelen felindulásból megnéztem az Egy élet a bolygónkont, amit amúgy is meg akartam tenni a könyv előtt, Innentől pedig evidens volt, hogy ez lesz az idei első olvasmányom.
Le kell szögeznem – már megint –, hogy én mennyire imádom Attenborough bácsit. Szörnyű belegondolni, hogy ő sem él örökké, és hogy mennyivel szegényebb hely lesz nélküle a világ. De remélhetőleg még sok évig köztünk lesz, hogy felhívja a hülye emberiség figyelmét arra, hogy nem dughatjuk homokba a fejünket, miközben kinyírjuk a bolygót.
Örülök, hogy rögtön egymás után néztem meg a filmet és olvastam el a könyvet, mert szerintem a kettő együtt ad egy teljes, letaglózó élményt. Elképesztően gondolatébresztő volt és nagy hatással volt rám. Ha van olyan, hogy pozitív értelemben megrázó, akkor ez az.
Szomorú volt szembesülni vele az első részben, hogy mennyit változott a Föld David élete alatt. Borzasztó lehet, amikor visszatérve a fiatalon bejárt, akkor még érintetlen területekre csak kiirtott erdőket és ültetvényeket talál, vagy látni, hogy a tengerben lassan több a szemét, mint a hal. Én is letargiába süllyedek, ha megnézek egy olyan természetfilmet, ami a születésem előtt készült a sarkvidékről, meg egy mait, és csak olvadó jeget, szomorú jegesmedvéket meg halott rozmárokat látni, pedig csak huszonöt éves vagyok; akkor milyen rossz lehet annak, aki közel száz év alatt meg is tapasztalta azt a sok gyönyörűséget, amit jól elcsesztünk.
Egészen apokaliptikus képet fest a jövőről, ami felé tartunk, de nagyon kellett ez a mélységesen felkavaró rész, hogy jól felrázzon minket. És egyáltalán nem is tűnik elrugaszkodottnak, hiszen minden alá van támasztva tanulmányokkal. Ennek ellenére mégsem hat reménytelennek, ugyanis Attenborough megoldást is kínál arra, hogyan menthetjük meg a bolygónkat, méghozzá teljesen ésszerű és megvalósítható dolgokat. Bárcsak meghallanák azok, akiknek kell.
Ez a rész és az élhetőbb jövő elképzelései viszont igazán reményteli hangulatba hoztak, nagyon jó és inspiráló volt a pozitív példákról és sikerekről olvasni. Ó, és ki ne hagyjam a drága bálnákat, na meg a csodálatos környezetvédőket, akik szembeszálltak a csúnya gonosz bálnavadászokkal az érdekükben. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy röhejesnek vagy meghatónak érzem, hogy a hülye embereknek addig nem esett le, hogy talán nem szép dolog halomra gyilkolni szerencsétlen állatokat, amíg meg nem hallották, hogy énekelnek, de legalább végre észbe kaptak. Ha lenne bakancslistám, akkor biztos rajta lenne egy random bálnás találkozás. Te jó ég, sosem érnék a végére, annyi eszményi találkozás és gyönyörű hely lenne rajta :P
Attenborough bácsi stílusát rendületlenül imádom, szóban és írásban is. Olyan közvetlen és őszinte, mintha csak együtt ücsörögnénk és beszélgetnénk az élet nagy dolgairól. Közben pedig mindig annyira inspiráló, hogy úgy érzem, muszáj valami világmegváltó dolgot tennem. Nekem az is tetszett, hogy nem volt mindig tárgyilagos, hanem a saját érzései és emlékei is nagy szerepet kaptak, így sokkal szívhezszólóbb volt az egész. és ki más tudná jobban bemutatni a Földön bekövetkezett változásokat, mint az, aki tényleg a szemtanúja volt?
Szóval én nagyon szerettem ezt a könyvet, tökéletes évkezdés volt. Olyan jó lenne, ha David Attenborough régebbi könyveit is újra megjelentetné a Park kiadó, én biztos lecsapnék rájuk. Belőle soha nem elég. :)

7 hozzászólás
Smici P>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kevés olyan ember van a földön, akit annyira tisztelek és becsülök, mint David Attenborough. Hihetetlen, kalandokkal teli élete során megpróbálta mindazt a rengeteg csodát bemutatni, elvinni lakásainkba, melyet oly kíméletlenül pusztítunk.

Az Egy élet a bolygónkon lényegében számadás. Átöleli Attenborough egész munkásságát, mégegyszer feleleveníti a nagyobb filmforgatásokat, karrierjének főbb mozzanatait, mely a könyv első részében kap helyet.
Az első rész jól tagolja a 20. század fontosabb ökológiai mozzanatait, lényegében évtizedenkénti bontásban. Röviden bemutatja, hogy az adott időben mennyi volt az emberiség lélekszáma, az érintetlen területek százalékszáma.
Attenborough lényegében egész életében a világot járta, egyik forgatás követte a másikat, így ha valakinek, hát neki mindenképpen rálátása van arra, hogyan formáltuk a bolygót saját igényeink szerint, és ezáltal hogyan is tettük tönkre azt.

A kötet második része a jövőt veszi górcső alá, egészen a 22. századig. Bemutatja – nagyon is reálisan – hova vezet mindaz a pusztítás, pazarlás és nemtörődömség, melyet évtizedekkel ezelőtt elkezdtünk, s melyet ma is minden meggondolás nélkül folytatunk.
Nagyon is reálisan vázolja, mi fog történni az óceánokkal, az esőerdőkkel és minden egyéb élettérrel a következő 100 évben, ha nem változtatunk módszeresen életvitelünkön. Hogyan csökken, illetve megy tönkre a biodiverzitás, hogyan omlanak össze egész életterek, táplálékláncok.

Erre épül, logikusan, a könyv harmadik része: mit lehet tenni, hogy elkerüljük a katasztrófát? Hogyan kell(ene) élnünk a jövőben? Mit kell(ene) ennünk? Hogyan kell(ene) átgondolnunk energiaszükségletünket, hogy az ne terhelje tovább a bolygót? És még számtalan egyéb kérdés…
A válaszokat is felvázolja Attenborough. Ezeket neves tudósok és szakemberek már régóta próbálják ismertetni az emberekkel. Egy lehetséges utat mutatnak, de nagyon valószínű, hogy ez az egyetlen járható út.

Az Egy élet a bolygónkon valójában egy szakkönyv. Senki ne számítson arra, hogy az író ismét fantasztikus utazásra invitál bennünket. Sokkal inkább egy szemet felnyitó, kijózanító „kalandról” van szó. Az igazat megvallva, miközben olvastam, olyan érzésem volt, mintha egy szakdolgozatot olvasnék. Szakszerűségének köszönhetően mindvégig az olvasó szeme előtt lebeg a mondanivalója, beleégeti agyunkba azt, hogy cselekedni kell, mert csak ez az egy Földünk van.
A kíméletlen pusztítás, a klímaváltozás egyre nagyobb kihívás elé fog állítani bennünket, például gyakoribbá válnak járványok is, hisz nem tudni, mi szabadul fel a permafrosztból, az esőerdők mélyéről. Az emelkedő hőmérséklet olyan életteret alakíthat ki például Európában, ami számos betegség kórokozójának kedvezhet.

Az emberiség rengeteg dolgot elért, és ennek természetesen a lassan 95 éves Attenborough is nagy haszonélvezője, mégpedig azáltal, hogy belenyúltunk az evolúcióba, és lényegében kivontuk magunkat a természetes kiválasztódás folyamatából.
Történjék azonban bármi, a bolygó kiheveri az emberiség gaztetteit, az élet nélkülünk is menni fog tovább, jó esetben még akár 4 milliárd évig is.
Nem kell így történnie, része lehetünk a jövőben is a nagy egésznek, de gyökeresen változtatnunk kell minden eddigi bevett szokásunkon. Még nem késő, de a 24. órában vagyunk már, nem vitás. Ez a könyv legfőbb üzenete.

A könyv rendkívül igényes mind formailag, mind tartalmilag. Az írásokat sok fekete-fehér kép kísér, valamint helyet kapott a fejezetek közt két színes „képmelléklet-csokor” is, a mondanivalót illusztrálandó.
Köszönjük, Sir David!

TheRiddler P>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

David Attenborough az az egyetlen ember ezen az egész bolygón, akinek mindent és bármit elhiszek.
Ha holnap azt mondaná nekem, hogy „kedveském, a fű kék, az ég zöld”, én csak nagymosolyogva azt mondanám, „rendben, Mester”.

Ez az ember generációk óta tanúja annak, hogyan nyír ki az emberiség mindent, ami jó. Ez a regény pedig nem arról szól, hogy „ejnye-bejnye, butus emberek!”, hanem arról, hogy görbe tükörként végigjárva megszemlélhetjük, cselekedeteink hova vezetnek. Remény az van, de már halovány.

A könyv olvastatja magát, Attenborough egy hatalmas mesélő, egy élő legenda. Imádtam, ajánlom, sokszor átlapozgatom majd még a jövőben is.

Daniel_Cserhalmi IP>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

David Attenborough korunk rocksztárja. Ha fél órát beszélne az Arénában, ugyanolyan gyorsan fogynának el a jegyek, mint a Metallicára. Az elmúlt 60 év meghatározó személye, akik sokunknak közel hozta a Természetet a könyvein és a filmjein keresztül. Amikor az ember felébred, és tudja, hogy még az élő között van, akkor azt is tudja, hogy a világ egy jó hely, ami nélküle szomorúbb és kevesebb lenne. Épp ezért nehéz bármi rosszat mondani arról, amit ír.

Ez a könyv nekem kevés újdonságot hozott, de persze én szerencsés vagyok. A végzettségem révén tanultam természetvédelmet, tisztában vagyok a fenntartható fejlődéssel, a környezet-gazdaságtannal, a kihalási spirálokkal. Ráadásul az egyetemen is oktatok egy kurzust, ami erről is szól. Ennek ellenére Sir David fontos dolgokról beszél. Ráadásul tényleg nem az ő fejéből pattant ki mindez, az olvasó megtalálja benne a megfelelő tudományos cikkek hivatkozását. Viszont épp ezért fontos a könyv, hiszen ő az az ember, akire talán hallgatnak mások, és elhiszik mindazt, amiről a könyv szól. A szélesebb olvasóközönség, a pékektől a politikusokig.

Az első rész azt mutatja be, hogyan hanyatlik a biodiverzitás, és itt éreztem egy pici hiányt, mert (látszólag) kicsit újrahasznosított sok korábbi anyagokat (persze, ez valahol cél is volt), és olyan volt, mintha az életrajzi könyvéből venne át részeket. A jövő felfestése a második rész, míg a megoldási javaslatokat írja meg a harmadikban. A filmet még nem láttam, de valaki azt mondta, hogy ez mind szép és jó, de nem foglalkozik társadalmi, gazdasági szempontokkal. Ez az írott verzióban megvan, szóval én teljesnek éreztem, és bár valóban kicsit idealizált a helyzet, de mégis azt mondja, hogy talán van esély egy jobb jövőt építeni.

Ami az egyetlen negatívum, az a terjedelem és a szerkesztés. 300 oldalból 50-en jegyzetek vannak, irodalom, ábrajegyzék és kislexikon. Ilyesmi a régi könyvekben sosem volt, és nem is volt rá szükség. A 250 oldalnyi szövegben sok a rajz, ami néhol felesleges, és nem segít a szöveg megértésében, tehát egy kékbálna rajza, vagy egy Thomson-gazelláé szép, de semmit több. Plusz másfeles sortávval írták, így a nettó szöveg alig 150 oldal. Én olvastam volna még tovább és még részletesebben.

Ennek ellenére a filmet és a könyvet kötelezővé tenném mondjuk a gimnáziumokban, hogy talán az Y, Z, vagy akármilyen generáció fejébe is átmenjen az üzenet. És hát Attenborough tényleg olyan ember, akinek a hitelességgel sosem lesz gondja, érdekesen tud mesélni, és fontos amiről beszél. Szóval remélem a következő években minden nap úgy kelek majd fel, hogy a világ egy kicsit jobb hely miatta.

Ágh_Nóri>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Szinte fáj leírni, hogy egy David Attenborough könyv nem tökéletes, de sajnos ezt is be kell vállalni. Nagy lelkesedéssel vártam a könyvet, még a filmet sem néztem meg hozzá, hogy a klasszikus sorrendben tudjam majd élvezni és értékelni. Az utóbbi időben DA újraforgatta/újragondolta néhány régi klasszikus sorozatát, amik egytől egyig fantasztikusak lettek. Apró jelenetekben sokszor megjelent, hogy mi változott a helyszíneken, az állatokkal, növényekkel és persze a technikával is. Ezek mindig érdekes és megdöbbentőek voltak, mert míg a technológia óriásit fejlődött és nár szinte egy okostelefonnal jobb felvételeket lehet csinálni, mint anno a BBC legjobb kamerájával, addig az élővilág, nos, mondjuk ki, leamortizálódott és a végtelenségig kihasználttá vált.

Azt vártam, hogy a könyv első fele majd ezekről szól, kicsit több történettel és/vagy részletesebben, ami félig teljesült is. Csak sajnos kevés és sokszor hirtelen elvágott mini fejezeteket kaptunk és a borzasztó tördelés (hatalmas sorköz, gigantikus margók) tovább erősítette azt az érzést, kevés szöveget kellett eloszlatni, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy kevesebb a mondanivaló, mint a hely. Az elhelyezett fotók rendben voltak, de a random rajzok teljesen feleslegesek, főleg, hogy mindig egy oldalt tettek ki, akkor is ha kicsinyítettek voltak és simán elfért volna egymás mellett kettő, vagy a szövegben is el lehetett volna helyezni az adott képet. Nem tudom, hogy ez csak a magyar kiadás hibája-e, vagy így kapták meg az eredeti változatot és nem volt szabad eltérni, de mindenesetre ez egy kicsit rontott az élményen.

A könyv második fele már tartalmilag sokkal jobb volt, kaptunk néhány felvázolt lehetőséget, hogy mivel lehetne javítani az élővilág és főleg a magunk helyzetén. A szokásos kliséket olvashatta az ember, mint megújuló energiák, kevesebb hús és kevesebb autó, de mégis sokkal ügyesebben megfogalmazva és szépen kidolgozva. Aki még nem gondolkodott el ezeken a lehetőségeken és még sosem érezte úgy, hogy minden döntése igazából egyfajta út afelé, hogy egy lepusztult, szennyezett világot, vagy egy kicsivel jobbat hagyhat maga után, annak hasznos olvasmány lesz. Persze DA nem ringat minket abban a hitben, hogy ha holnaptól biciklizve esszük a szójafasírtot, akkor itt földi mennyország lesz (egy-egy kicsit naív mondat van csak, de az sem zavaró), pusztán csak felvillant egy két gondolkodnivaló tényt és összevetést. Az egyetlen dolog, amire nem tér ki, az a néhány negatív hatás, amit a napelemek és szélerőművek gyakorolnak az élővilágra. Érthető, nagyon nehéz megítélni, hogy hosszú távon mi a nagyobb kár, ha néhány nagyobb ragadozómadarat elkaszál a szélkerék, vagy ha tovább ontjuk a szénégetésből származó szutykot a levegőbe. Bár ismerve a madarakat, előbb vagy utóbb kialakul egy elkerülő stratégiájuk és csökkenni fog a pusztulás. Na jó, az emberekben is bízom, hogy kitalálnak olyan újításokat, amivel a negatív hatás csökkenthető. :)

Szóval összességében egy ez csodás könyv, DA még mindig szuper és tudom gáz ezt leírni, de amíg él, nyugodtan jegyezzék le minden ilyen gondolatát, visszaemlékezését és üzenetét, mert ő egy igazi ikon, egy szimbólum, akik sokak számára inspiráció a természet megismerésére, kutatására és megmentésére. De máskor nyugodtan legyen kisebb alakú a könyv, de tömörebb a tartalom. :)

Ezúton is elnézést kérünk, hogy hiába néztük csodálkozva és gyönyörködve a filmjeit, mégsem becsültük meg azt a világot, amit ő elhozott a tévéinkbe és hogy úgy kell majd meghalnia, hogy az óceánokban több a szemét, mint a hal, hogy egy autópálya vagy plázaépítés eltüntethet ritka és értékes élőhelyeket, és ahol a kapzsiságunk és a fogyasztási vágyunk mindennél erősebb. De ugyanakkor köszönjük, hogy bízol bennünk annyira, ezt is megoldjuk és lesz még ez másként is.

dalmusson P>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Azt kaptam, amit vártam: a nagy bummot! Zseniálisan összefoglalt fejezetek, melyek egymásra épültsége tökéletes. Nagyon örülök annak, hogy nem csak a problémákat sorolja unos-untalan, hanem megoldásokat javasol.
Köszönöm/Köszönjük David Attenborough ezt a csodálatos könyvet!

b3ck>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Egy remek könyv, ami bár igazán borúlátóan indul (ez indokoltnak is tűnik), de a kötet második felében a javaslatok számba vételekor, a változtatási lehetőségek boncolgatásakor már optimista szcenáriókat is megmutat. Elgondolkodtató, szomorú, összefogásra buzdító munka egy olyan embertől, akinél senki sem tudná ezt az ügyet, mármint a fenntartható Földet és a rajta lévő biodiverzitást hitelesebben képviselni.

Fejes_Valentin>!
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

A vészjósló felhangok ellenére a kötet nem pusztán egy lehangoló, sokkoló számadás jobb sorsra érdemes bolygónkról – a problémákkal gyakorlatilag bárki szembesíthet minket, de hol marad a megoldás? Attenborough bátyánk az égető gondok orvoslására pofonegyszerű gyógyírrel áll elő…

Bővebben: https://smokingbarrels.blog.hu/2020/12/28/konyvkritika_…


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell mentenünk a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kelll véghez vinnünk. A természet – velünk vagy nélkülünk – megújult erővel él majd tovább. Erről legékesszólóbban a csernobili atomerőmű felrobbanása miatt kiűrített mintaváros, Pripjaty maradványai beszélnek. Ha az ember kilép az elhagyott lakóépületek üres és sötét folyosóiról, a legelképesztőbb látvány tárul a szeme elé. A kiürítés óta eltelt 34 év alatt az erdő vette át az uralmat a város fölött. A cserjék feltörték a burkolatot, a téglákat szétfeszítette a borostyán. A tetők megroskadtak a rajtuk burjánzó növényzet súlya alatt, a nyárfák áttörték a járdák aszfaltburkolatát. A kerteket, parkokat és sugárutakat ma 7 méter magasba nyúló tölgyek, fenyők és juharfák árnyékolják be, alattuk gondozatlan rózsabokrok ls gyümölcsfák különös, hátborzongató sűsűsége burjánzik. A futballpályán, ahol 34 évvel ezelőtt a lakosságot evakuáló helikopterek szálltak le és fel, fiatal fácskák sűrű erdeje zöldell. A természet visszavette, ami az övé.

252. oldal, Összefoglalás - A legnagyszerűbb lehetőségünk

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

1 hozzászólás
TheRiddler P>!

Az ukrajnai Pripjaty egyetlen olyan helyhez sem hasonlít, ahol eddig jártam. A végső reményvesztettség uralkodik itt.

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: Pripjaty
Belle_Maundrell >!

„Itt az idő – mondta John –, hogy mondj valamit a szembefordítható hüvelykujj evolúciós jelentőségéről.”
Lecsúszkáltam a lejtőn a patakocskáig, és felmásztam a túloldalon egy olyan pontra, ahol elképzelésem szerint Martin jól befoghatott a kamerájával engem is meg a gorillákat is. John felfelé tartott hüvelykujjal jelezte, hogy kezdhetem. Ám még mielőtt egyetlen szót is szólhattam volna, valami a fejemhez ért. Megfordultam, és láttam, hogy egy hatalmas nőstény gorilla emelkedik fel a sűrű növényzetből, és kezét a fejemen nyugtatja. Mélybarna szemével egyenesen a szemembe nézett. Aztán elengedte a fejemet, és lehúzta az alsó ajkamat, hogy benézhessen a számba. Úgy éreztem, hogy ez nem az a pillanat, amikor az ember a szembefordítható hüvelykujj evolúciós szerepét kezdi fejtegetni. Ekkor valami megérintette a lábamat is. Két gorillakölyök telepedett mellém, és a cipőfűzőmmel kezdtek játszani.
Fogalmam sincs, hogy percekben és másodpercekben mérve meddig tartott ez a találkozás. Több perc volt, ez kétségtelen. A boldogság félájulatában lebegtem. Aztán a kölykök megunták a cipőfűző ráncigálását, és odébbhömbölögtek. Az anyjuk nézte őket, aztán felemelkedett ültéből, és utánuk ballagott.
Visszakapaszkodtam a többiekhez, és pontosan tudtam, hogy valami rendkívüli kiváltságban volt részem.

69-70. oldal, Első rész - A szemtanú beszámolója

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: gorilla
Belle_Maundrell >!

Az 1960-as évek végén egy amerikai biológus, Roger Payne felhagyott a denevérek által kibocsátott ultrahangok tanulmányozásával, és vizsgálni kezdte az Egyesült Államok Haditengerészetének megállapítását, amely szerint az óceánban különös dallamokat lehet hallani. A haditengerészet megfigyelőállomásokat állított fel a szovjet tengeralattjárók mozgásának követésére, és a propellerek hangjai mellett furcsa, szinte zenei minőségű hangokat is rögzítettek. Payne rájött, hogy a hangok az akkoriban még körülbelül 5000 példányt számláló hosszúszárnyúbálna-populációtól származnak. A felvételekből kiderült, hogy a bálnák dalai hosszúak, rendkívül bonyolultak, és olyan alacsony frekvenciájúak, hogy a vízben több száz kilométer távolságban is hallhatók. Az ugyanazokban a térségekben élő állatok egymástól tanulják a dalaikat. Minden dal egy-egy állandó témán alapul, amelyet az egyes hímek a saját, folyamatosan változó variációikkal díszítenek. Kimondhatjuk, hogy a bálnáknak zenei kultúrájuk van.

74-75. oldal, Első rész - A szemtanú beszámolója

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: hosszúszárnyú bálna · Roger Payne
TheRiddler P>!

Ez a könyv arról szól, hogy miként követtük el a legnagyobb tévedésünket, és arról, hogy ha most, még időben cselekszünk, hogyan tudjuk jóvátenni ezt a tévedést.

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Belle_Maundrell >!

Az erdőirtás olyasvalami, amit csak mi, emberek végzünk. A természet fölötti uralmunk jelképe lett.

202. oldal, Harmadik rész - Látomás: Hogyan vadítsuk vissza a világot? - A Föld visszavadítása

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: erdő
Belle_Maundrell >!

A maszáj „serengeti” szó végtelen síkságot jelent, és igen pontosan fejezi ki a lényeget. Az ember ott állhat valahol a Serengetiben, és egyetlen állatot sem lát sehol – aztán másnap reggel arra ébred, hogy egymillió gnú, negyedmillió zebra és félmillió gazella legelészik körülötte, hogy aztán néhány nappal később nyomtalanul eltűnjenek mindannyian. Könnyű úgy érezni, hogy ezek a síkságok valóban végtelenek, hisz másként ezek a felfoghatatlanul népes csordák hogyan is tudnának eltűnni bennük.

41. oldal, Első rész - A szemtanú beszámolója

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: Serengeti Nemzeti Park
Belle_Maundrell >!

A televízió 1968 karácsonyán ezzel az egyetlen képpel lehetővé tette, hogy az emberiség megértsen valamit, amit eddig soha nem hoztak ilyen megrázóan világos képi nyelven a tudomására; korunk talán legfontosabb igazságát – hogy bolygónk kicsi, magányos és sebezhető. Ez az egyetlen hely, amink van, és eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen hely, amink van, és eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen hely, ahol élet létezik. Egyedülálló és pótolhatatlan kincs.

53. oldal, Első rész - A szemtanú beszámolója

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: 1968
TheRiddler P>!

A természet világa sem nem végtelen, sem nem sebezhetetlen. Kíméletre és védelemre van szüksége.

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről

Kapcsolódó szócikkek: természet
KisPingin>!

Ezen a bolygón egyedül mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy világokat teremtsünk, és aztán elpusztítsuk ezeket a világokat.

9. oldal

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről


Hasonló könyvek címkék alapján

Rachel Carson: Néma tavasz
Kovács Róbert: Klímaváltozás
Antal Z. László: Éghajlatváltozás és szociológia
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Yuval Noah Harari: Sapiens
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Paul Hawken (szerk.): Visszafordítható
Valentina Giannella: Greta vagyok
Alice Bell: Megmenthetjük-e a Földet?
Pechtol János (szerk.): Vadászévkönyv 2014