Háromszék ​nem alkuszik 2 csillagozás

Miért szeretem ezt a könyvet? Mert kisebb részekből áll, amelyek végigvezetnek bennünket a történeten. Mert a szereplők többsége olyan szerethető. Mert olvasása közben elhiszem, hogy vannak még csodák. Egész egyszerűen csak olvasni kell.

Őszintén bevallom, mikor kaptam az ajánlást elég szkeptikus voltam, hogy azzal a korral mennyire fogok tudni azonosulni, és a fülszöveg sem tett biztosabbá, aztán elkezdtem olvasni és…
Egyszerűen imádtam! Együtt lázadtam, izgultam, örültem, szomorkodtam a szereplőkkel. 413 oldalban még ennyi érzelmet semmi nem váltott ki belőlem. Többször még sírni is tudtam volna, ebben csak az tartott vissza, hogy iskolában olvastam és jó eséllyel kinevettek volna vagy szimplán nem értik mi bajom.
Nekem, mint egy felvidéki diáknak példaképem lett Háromszék bátorsága és kitartása.
Csak azt sajnálom, hogy a történet véget a történelem írta. Annyira megérdemelték volna a szereplők, hogy elérjék a szabadságot. Ettől függetlenül egy szép és egyszerű lezárást kapott a könyv, bár előtte alig fél oldallal még nagyon zavaros volt.
A nyelvezetével akadt gondom, még a régi magyart vagy a mostani székelyt sem mindig értem, nemhogy a régi székelyt. De talán ezért is tetszett, mert néha azt sem tudtam mit beszélnek a szereplők. Szórakoztam magamon. Jókat mosolyogtam amikor egy-egy szónak tudtam a jelentését.
Zavarosabb volt amikor már más nyelvek is belekeveredtek egy-egy mondat szó erejéig.
Mikor Besztercét említették ledöbbentem, hogy mégis hogy jön ide a Felvidék, aztán leesett, hogy ott is hívhatnak így egy várost, az itteni amúgy is hivatalosan tartalmaz még egy „bánya” tagot.
Rengeteg tanultam belőle, nem hittem volna, hogy ennyire imádni fogom, tekintve, hogy több, mint száz éve teljesen más világ volt. Mégis bejött. Rengeteg részlete akár a mostanra is teljesen ráillik.
Az Erdély témára is teljesen rápörögtem miatta :D