Agyag 9 csillagozás

David Almond: Agyag

Idegen érkezik a városba. Stephen Rose a neve. A bőre akár a viasz, a szaga émelyítő, de a tekintete megbabonáz. Nincsenek szülei. Nincsenek barátai. Beköltözik Flúgos Maryhez. Az emberek mindenféléket beszélnek róla. Egy dolog azonban biztos: varázslat van azokban a fura szobrokban, amelyeket agyagból készít. No és Davie meg Geordie? Tartsák magukat távol tőle? Vagy inkább barátkozzanak össze vele? Szövetségesük lehet-e az idegen a szörnyű Mouldy meg a haverjai ellen folytatott harcukban?

Eredeti mű: David Almond: Clay

Eredeti megjelenés éve: 2005

Kiadói ajánlás: 15 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, 2014
352 oldal · ISBN: 9786155131431 · Fordította: Zubovics Katalin
>!
Pongrác, Budapest, 2013
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155131431 · Fordította: Zubovics Katalin

Enciklopédia 2


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
RandomSky
David Almond: Agyag

Almond többé-kevésbé (talán csak ő tudja, igazából mennyire) önéletrajzi ihletésű regénye, mely életről, halálról, hétköznapi dolgokról és misztériumokról szól. A borító már-már taszító (a vörös hajú sráccal nincs baj, a többivel van), a fordításnál azt érzem, hogy Almond egyszerűségében is a dolgok velejéig érő stílusa, nyelvezete nem jön át eléggé, és persze nem ad már akkora élményt, mint a Skellig meg más írásai, de így is megtette a magáét.
Azt hiszem, Almondot azok értékelik a leginkább, akik már gyerekkorukban kilógtak a sorból, mert valamiből túl sokat, de legalábbis többet láttak, éreztek, tapasztaltak, mint a többiek.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-07…

>!
Juci P
David Almond: Agyag

Kár, hogy magyarul olvastam, Almond letisztult, sallangmentes prózája eredetiben sokkal hatásosabb. Érdekes, ifjúsági regényekben ritkán előkerülő kérdést boncolgat a regény – vajon az ember kreatív erői mennyire teszik őt hasonlatossá Istenhez vagy az ördöghöz, mennyi hatalommal ruházzák fel, és ezzel a hatalommal hogyan lehet élni és visszaélni –, a nyitott végtől volt némi hiányérzetem, de nem minden ifjúsági regénynek kell megváltania a világot végül is :)

>!
lin_da
David Almond: Agyag

Sajnos nem bírt megragadni a történet.
Az egész annyira nyomasztó, a könyv hangulata olyan furcsán bánatos. Minden szereplőt egy fura negatív hullám borít be, olyan érzése lesz tőle az embernek, hogy itt senki nem leli örömét az életben. A misztikus szál pedig….nem tudok mit kezdeni vele, nagyon gyenge.
Végül a borító. A kép, a színek, hát az sem nem lett a kedvencem, bár valahogy ebben az esetben a borító és a tartalom összhangban vannak egymással, illik a sztorihoz.
Picit csalódott vagyok, mert nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, hisz az első nyereménykönyvem, és csupa-csupa jót akartam írni róla, de nem megy.

>!
CsN
David Almond: Agyag

David Almond örök kedvenc, mindig aktuális mondanivalóval, ennél a könyvnél mégis úgy éreztem, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Értem, hogy mit akar elmondani, de mintha nem azokkal a szavakkal mondaná el, amikkel ő ezt a legjobban el tudja mondani.

>!
Chris
David Almond: Agyag

David Almond legújabb magyarul megjelent regénye (amely egyébként közel tíz éve, 2005-ben jelent meg angol nyelven) tökéletes illeszkedik hangulatában az eddig kiadott történetekhez. Egy teljesen szokványos, hétköznapi sztoriba kezdünk bele, amely aztán apróbb természetfeletti elemeknek köszönhetően válik érdekessé. De vajon mindez valóban puszta fantázia, vagy egy sokkal mögöttesebb üzenet rejtőzik a „szimbólumokban”?

Mert miről is van itt szó tulajdonképpen? Egyfelől a szerző azt sugallja felénk, hogy megtörtént esetről van szó, hiszen a befejezésben magyarázatot nyer, miért is mesélte el nekünk a különös históriát, amelyet egyébként igyekszik minél hitelesebb színben feltüntetni: a főhőst Davie-nek (vagyis a David becézésének) hívják, a sztori helyszíne Felling (a szerző szülővárosa), ideje a ’60-as évek közepe (Almond 1951-ben született). Másfelől abszolút olyan témákkal foglalkozik végig, amik a tizenéves fiúkat foglalkoztatják: bandaháborúk, csajozás, a barátság és annak határai, korlátai, valamint a komolyabb ügyek – cigizés, alkohol – is előtérbe kerülnek. Ugyanakkor a vallás és bizonyos tekintetben a sátánizmus is komoly szerephez jut. Davie és Geordie egy pluszpénzért cserébe évek óta ministrál O'Mahoney atya mellett, aki igyekszik mindig jó tanácsokkal a helyes útra téríteni a srácokat. Az ő ellenpontjaként jelenik meg Stephen, akit sátánizmussal vádoltak meg (még ha ez így nincs is nyíltan kimondva), és aki életre tudja kelteni az agyagfigurákat. A srác tudja, hogyan kell manipulálni az embereket (a hipnózis egy fajtáját is kitanulta), valamint elhiteti Davie-vel, hogy egy angyal jelent meg előtte, akinek a parancsait követni kell.

Szóval érdekes, fontos, ám ennek ellenére ifjúsági regényekben eddig igencsak mellőzött témákat boncolgat a szerző, és teszi mindezt oly módon, hogy tizenöt éves kor felett bátran odaadhatjuk gyermekünk, testvérünk vagy éppen barátunk kezébe, mert a fiatalok igényeihez igazodva ír ezekről a komoly dolgokról. Az olvasóban -legalábbis nálam így volt – végig ott motoszkál a kérdés, hogy vajon a természetfeletti dolgok valóban megtörténtek (mármint a regény cselekményének szempontjából), vagy mind csak szimbólumként van jelen a történetben. Az igazat megvallva én sem vagyok teljesen biztos sem egyik, sem másik verzióban, azonban meggyőződésem, hogy Almondnak ez volt a szándéka: mindenkinek a saját belátására bízza, hogy eldöntse, hogyan értelmezi az eseményeket.

Összességében tehát egy, a fiatalok nyelvén remekül értő, ma is aktuális kérdéseket feszegető olvasmányt kapunk, amelynek egy hibát tudok csak felróni: a magyar kiadást. Önmagában a kötet hozza a szokásos Pongrác-minőséget, a borító is remekül passzol a történethez, de jobban örültem volna, ha az Almond-életművet egységes formátumban jelentetik meg (igaz, ez nem az Agyagnak róható fel, hiszen mind a négy kötet másféle kiadásban látott napvilágot). Nagyobb baj, hogy a 350 oldalas történet feleennyi lapra is ráfért volna, ha nem szedik ilyen szellősen az egyébként a szokásostól kicsit nagyobb betűket. Helytakarékossági és környezetvédelmi szempontból is előnyösebb lett volna egy, mondjuk a Skellighez igazodó verzió – ha már hangulatában ahhoz passzol.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
danlin 

– Van egy csaj, aki belém van zúgva – böktem ki.
– Tényleg? – kérdezte Geordie.
– Tényleg!
Rám meresztette a szemét, aztán ismét elterült a füvön.
– Már csak ez hiányzott!

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fiú · szerelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Darren Shan: Gyilkos születik
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Papp Dóra: Bolyongó
Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Leiner Laura: Hullócsillag
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
J. Goldenlane: Napnak fénye