A ​vadóc 55 csillagozás

David Almond: A vadóc

A tizenéves Blue Baker egy történetet ír…
Nem varázslókról meg tündérekről, nem holmi „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-ról szóló mesét, hanem egy igaz történetet félelemről, vérről, kalandokról.

Mert ilyen a való élet. Legalábbis Blue számára. Mivel meghalt az édesapja, és Hopper, a városi vagány rászállt.

Aztán Blue története saját életet kezd élni – fura, vad, varázslatos és sötét életet…
És amikor a történet főszereplője,
vadóc, éjszaka meglátogatja Hoppert,
Blue-nak el kell gondolkoznia azon,
hogy hol végződik ő, és hol kezdődik a vadóc.

David Almond csodálatos sztoriját Dave McKean fantasztikus illusztrációi teszik teljessé.

Eredeti cím: The Savage

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, Budapest, 2009
78 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638857538 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás · Illusztrálta: Dave McKean

Kedvencelte 2

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
David Almond: A vadóc

Dr. Jekyll és Mr. Hyde kicsit másképpen…
Nagyon szép kivitelezésű könyv. A két színben lévő színtelenség és komorság földhöz csap. Dave McKean tényleg fantasztikus. A nyomasztó, fájdalomtól torzult vonások mindent elmondanak, azt is, ami „rohadtul rettenetes” és nem lehet papírra vetni vagy elmondani.
Történet a történetben (szinte képregényszerűen), mely önálló életet él, de mint tudjuk, mindig minden mindennel összefügg. Üvöltés. Csendben… magadban… elrejtve a világ elől a fájdalmat, miközben a gyász feldolgozásának második szakaszában rekedsz: harag, düh, brutálisan széttépni a világot, szomorúság, félelem, magány és talán egy kis bűntudat… megelevenedő papírlapok, ahol nem tudni mi az álom és mi a valóság… és aztán a lassan kinyíló világ…
Az illusztrációk alapján nem gyerekkönyv… A történet brutalitása alapján spoiler nem gyerekkönyv … Ám ha egy tizenéves kisiskolásban valóban ilyen szélsőséges érzelmek munkálkodhatnak (nem tudom, nem vagyok pszichológus és tapasztalatom sincs ebben), akkor mégis csak gyerekkönyv és segíthet a feldolgozásban. Mindenesetre én megválogatnám mely gyerek kezébe adnám, inkább a felnőtt lelkűeknek, az ártatlan széplelkeket összetöri… egy kicsit én is belehaltam.

>!
wzsuzsanna P
David Almond: A vadóc

Szerencse, hogy véletlenül ráleltem erre a kincsre, mert amúgy nem egy túlreklámozott könyv, annak ellenére, hogy mind a szöveg, mind az illusztráció átlagon felüli. Ugyanabba a fiókba került a szívemben, mint a Szólít a Szörny és Neil Gaiman történetei. A rövidsége ellenére nagyon tartalmas, fájdalmas, de ugyanakkor csodaszép mese azoknak, akikben valamikor élt, vagy még mindig él egy vadóc. :)

>!
vicomte P
David Almond: A vadóc

Nem kellett elképzelnem, hogy mit érez Blue.
Csak felidéznem.

4 hozzászólás
>!
bagie P
David Almond: A vadóc

Nagyon tetszett ez a könyv, ismét @Mandula8-nak jár érte a köszönet :)

Ami nagyon megfogott, az a kivitelezése. Tetszettek a rajzok, amelyek a mondanivalóból sugárzó érzéseket maximálisan alátámasztották.
5* azért nem lett, mert folyamatosan összehasonlítottam ezzel: Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

Olvasás közben [és azóta is, ahogyan próbálom ezt az értékelést megírni] elgondolkodtam azon, hogy nekem mennyire más volt a gyerekkorom: szép, barátokkal teli, mesés, olyan igazi gyerekes, teljes családos, egy kis nógrádi zsákfaluban. persze ez még a boldog 80-as években volt, és biztosan volt ellenpélda is … az én vadócom felnőttként ébredezik…

…nem sikerül erről értelmesen írni… talán, ha egy kicsit még ülepszik…

>!
Lanore P
David Almond: A vadóc

Lássuk csak, milyen szavak jutnak eszembe erről a rövid kis történetről… szürreális, beteges, nyomasztó, komor, különleges, érdekes, elgondolkodtató… mindezt hozzáillő sötét, gyönyörű illusztrációkkal… tetszett!

3 hozzászólás
>!
Rémálom
David Almond: A vadóc

Egy kis kellemesen sötét mese a gyászról. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly történet, de nagyon imádtam! :) (Köszönöm @Ailey)

4 hozzászólás
>!
Mandula8
David Almond: A vadóc

Igaza van Blue-nak: „szavakkal nem lehet kifejezni” a kifejezhetetlent, az érzelmeket. Amilyen rövid, olyan tartalmas, elgondolkodtató, megrendítő. Már a borítón fájdalomtól szétfeszülő alak sejteti, hogy nem ez lesz a legegyszerűbb olvasmány, amivel mostanában találkozni fog az olvasó. Az illusztrációk a könyv lapjain is nagyon jól visszaadják a szöveg hangulatát. Igazából, nem tudom, kinek szól ez az írás. Talán a mindenkiben ott rejtőző vadócnak.

1 hozzászólás
>!
zsofigirl
David Almond: A vadóc

Általában nem szeretem a rövid történeteket. A képes történeteket sem. Ez mégis tetszett, a vége, főleg.

>!
kevice
David Almond: A vadóc

Nagyon tetszett ez a könyv, gyönyörű illusztrációk és egy különleges történet. Mindenképp újraolvasom még párszor.

>!
Coffee I
David Almond: A vadóc

Nagyon jó! Nem gondoltam, hogy tetszeni fog, nem ilyennek képzeltem. Uhh… Megyek blogolni róla. Majdnem sírtam, de visszatartottam. Csak egy könnycsepp.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Sose rajongtam a mesékért. Ki nem állhattam a varázslókról meg tündérekről szóló ostobaságokat, és az olyanokat, hogy „egyszer volt hol nem volt” meg „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Az élet nem ilyen. Én vért akartam meg kiforduló beleket, gyilkos kalandokat, és ilyeneket írtam.

12. oldal

>!
csartak MP

Sosem hinnétek el, pedig igaz.

(első mondat)

>!
házisárkány

A holdat bámultam. Szomorúnak, kicsinek és riadtnak éreztem magam. Dühösnek, keserűnek, elveszettnek, magányosnak… de – ahogy mondtam – szavakkal nem lehet kifejezni, hogy mit éreztem valójában. Bámultam a holdat és csak bámultam a holdat.

Hat

>!
Coffee I

Egyébként anya azt mondta, hogy nekem a legrosszabb. Neki több mint tizenkét éven keresztül ott volt apa, úgyhogy sok szép emléke maradt róla. Jess nagyon kicsi, ő nem igazán emlékszik rá. De én mindig emlékezni fogok, és azon rágom magam, mi mindent szalasztottam el, és zavarni fog, hogy nem ismerhettem meg rendesen.

14. oldal

>!
patricia

Mint a legtöbb gyerek, én is tudtam, hogy kell játszani az agyam, ha szükség van rá, de mint legtöbbünk, belül puhány vagyok.

15. oldal

>!
veros

Benyúltam az ágyam alá, és előhúztam a füzetet. Felkapcsoltam a kis olvasólámpát, és megmutattam a vadócról készült sok-sok oldalnyi írást meg képet – a furcsa ruháit, a vért és a sebhelyeket, a kócos haját, hatalmas izmait és szeme vad villanását.

41. oldal

>!
házisárkány

Aznap valami megváltozot a vadócban. Kezdte látni hogy az emberek különbözőek, némelyik inkáb jó mint rosz mint ezek a hejes kölkök, némelyik inkáb rosz mint jó, mint az az ocsmány kölök.

Négy


Hasonló könyvek címkék alapján

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!
Stephen King: Carrie
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
J. R. R. Tolkien: A babó
J. R. R. Tolkien: A hobbit
C. S. Lewis: Az ezüsttrón
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Nyulász Péter: Ciprián
J. K. Rowling: Bogar bárd meséi
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt