A ​névtelen fiú (Dave Pelzer 1.) 43 csillagozás

Dave Pelzer: A névtelen fiú

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​trilógia első kötetét tartja kezében az olvasó.

Az író saját gyermekkori életét meséli el, egy olyan világot mutat be, melyet el sem tudunk képzelni. Időre van szükségünk, mire megértjük egy olyan anya rejtett mondanivalóját és motivációt, akit normális körülmények között őrültnek nevezünk. A fő történet tizenkét éves koráig követi nyomon Davidet, akit anyja érthetetlen módon gyűlöl és megmagyarázhatatlan okokból testileg, lelkileg bántalmaz. Nem elég ha szomorúnak nevezzük ezt a megrázó, hihetetlen történetet, amelynek olvasása közben felvetődik bennünk a kérdés: ilyen gyermekbántalmazás egyáltalán hogyan fordulhat elő?
Davidnek – akinek anyja még a nevét sem ejti ki, sőt tályognak tekinti, amelyet ki kell vágni – a túlélés érdekében meg kell tanulnia miként játssza anyja játékait, hogy túlélje a borzalmakat. A külvilág nyomorúságos életéről mit sem sejt. Nincs senkije és semmije, egyedül álmai tartják életben.
Az életért vívott harcán keresztül az olvasó is… (tovább)

Eredeti mű: Dave Pelzer: A Child Called „It”

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

>!
Trivium, Budapest, 2001
182 oldal · ISBN: 9639367079 · Fordította: Frigyik László

Kedvencelte 9

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Sirok, és még jobban sír a lelkem. Sirok a gyerekekért, azokért a gyerekekért akik ártatlanul ilyen szörnyűségeket állnak ki. Már meg sem kéne lepődöm azon, hogy egy igaz történet ilyen érzelmeket vált ki belőlem, mert lelkileg mindig rákészülök, de ilyenre sosem lehet felkészülni, sajnos. Gyilkos indulataim támadtak míg olvastam a könyvet, szó nélkül nyílna ki a bicska a zsebembe. Örülök Dave a boldogságodnak, és ma egy Miatyánkot csak neked mondok el…..

1 hozzászólás
>!
Cicu
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Egyetlen élőlény sem képes olyan kegyetlenkedésre és aljasságra, mint maga az ember.

Megdöbbentő volt Dave történetét olvasni és elszomorító.
Persze az ember tudja, hogy a családon belüli erőszak sajnos létező dolog, de szembesülni azzal, hogy egy anya ilyen szörnyűségekre képes a saját gyermekével szemben, akit 9 hónapig a szíve alatt hordott, borzalom.

Mennyből a pokolba, így jellemezhetném a könyvet.
A szerető család az apa alkoholizmusa miatt darabokra hullik, az anya depressziós lesz, és ő maga is az alkoholhoz nyúl. A kettő együtt borzalmas jellem és érzelmi deformálódáshoz vezet nála, aminek szegény Dave issza meg a levét.
Olvasás közben dühös voltam, szívesen „megszeretgettem” volna mindkét szülőt egy szívlapáttal, és mindkettőt láttam a lelki szemeim előtt a villamosszékben. Az ilyen emberek miatt sajnálom, hogy nincs már halálbüntetés.
És dühös voltam a környezetre, hogy nem előbb léptek, hisz rengeteg borzalmat megakadályozhattak volna.
Nagyon izgultam Dave-ért és kíváncsi vagyok, hogy alakul szegény sorsa a tárgyalás után, így jöhet is a következő rész.

„ A történetnek két üzenete van: az első az, hogy ábrázolja az olvasónak, hogyan válhat egy szerető gondos szülőből rideg, erőszakos szörnyeteg, aki csalódottságát, haragját ártatlan, gyámoltalan gyermekére zúdítja; a második pedig az, hogy bemutassa, hogyan képes legyőzni az emberi szellem a látszólag leküzdhetetlen nehézségeket.”

Csak erős idegzetűeknek! Lelkileg tessenek felkészülni a borzalmakra!

9 hozzászólás
>!
EssentialHencsi P
Dave Pelzer: A névtelen fiú

A szomszéd lány ajánlásai közt találtam ezt a könyvet, a „ha tetszett ez a könyv, olvasd el ezt is” szekcióban. Elolvastam.
Állítólag a könyv szerzőjének életét olvashatjuk tizenkét éves koráig. Állítólag, mondom, mert többen is cáfolták, hogy ez így, ebben a formában megtörtént volna. Bevallom, én is szkeptikusan fogadtam, mert nem tudom elképzelni, ha ez valóban így történt, hogy élhette túl ez a kisgyerek ötéves korától tizenkét éves koráig ezeket a borzalmakat, amiket itt leír. Az sem tetszett, hogy az anyuka egyik pillanatról a másikra csak úgy bekattan, és a három (később öt) gyereke közül pont ezt az egyet kezdi el utálni annyira, hogy mindenféle módon kínozza és megalázza. És egész végig nem lehet megtudni a miértet.
Az is meglátszik, hogy nem igazi író (elnézést a kifejezésért) írta a könyvet. Valahogy nem fogott meg egyáltalán, olvastam, aha, megverték, aha, bezárták, de annyira kivülállónak éreztem magam, hogy isten bocsássa meg, nem éreztem semmit. A szomszéd lánynál ilyenkor már szétbőgtem a fejem. Lehet, jobb lett volna tollbamondani valami amerikai Havas Henriknek, az kisajtolt volna egy kis érzelmet is.
Igazából az van, hogy a második részt még elolvasom, ha már belekezdtem, de a harmadik már nem is érdekel.

1 hozzászólás
>!
KATARYNA
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Szabó L.: A kimondhatatlan

A szíved majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.

Emberfeletti megpróbáltatásai voltak ennek a kisfiúnak. Lehet más nem is, de én sírtam, legszivesebben bemásztam volna a könyvbe, és ugyanezt megtettem volna az anyjával. De az apját sem hagytam volna ki semmiből, de még a testvéreit sem. Az anyját addig kínoztam volna, míg még van benne élet, utána meg… nem is írom tovább, mert az már +18 – as lenne, spoiler
Nem akarom ajánlgatni, de aki olvassa, az készüljön fel, mert vannak olyan részek benne, hogy el sem hiszi az ember hogy ennyi mindenen keresztül ment ez a gyerek.
Az meg hogy a mai 21. században hány gyerek éli ugyanezt át a mindennapokban, arra már gondolni sem merek.

9 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Dave Pelzer: A névtelen fiú

A névtelen fiú egy igaz történet. Bár olvastam olyanokat, hogy egyesek megkérdőjelezik Dave szavahihetőségét – mondván, a szülők meghaltak, őket már nem lehet megkérdezni, illetve mert fivérei közül csak egyikük támasztja alá Dave történeteit az anyjukról. Nehéz ez.
A történet egészen hihetetlenül brutális ugyanis. Minden szinten kimeríti a gyermekbántalmazást – verbálisan és tettleg egyaránt. Elképesztő. Úgy érzem, ebben az értékelésben sem tudok mást tenni, csak hebegek-habogok itt…
Nincsenek megfelelő szavak az egész minősítésére…

A könyv nem megy bele hosszas fejtegetésekbe, inkább az eseményeket meséli el sorra, különösebb elemezgetések nélkül. Én kedvelem az ilyen könyveket, sokkal inkább hatnak rám, mintha direkt tennék, úgyhogy ez itt is tetszett.

Egy dolgot hiányolok, és ez az, hogy kiderüljön, mi az isten baja is volt ennek a nőnek. A könyv egy gyermek szeméből mutatja be a történteket, így nem is derülhet ki igazán. A leírtak alapján én mániás depresszióra tippelnék – a feldobott hangulat és a mély depressziós tünetek váltakozása miatt, illetve más dolgok alapján is lehet szerintem erre következtetni, de nem mennék bele ennek mélyebb taglalásába, mert annyira nem vagyok otthon a témában.
Mindenképpen el fogom olvasni a következő két kötetet is, már csak azért is, hogy hátha ez kiderül. Pedig tartok tőle, hogy átmegy giccses önsegítő könyvbe a végére, de azért egy próbát teszek velük.

>!
Marée_Noire
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Tudtam, mire számítsak, tudtam, hogy kegyetlen lesz, gyomorszorító és fájdalmas; mégis arcon csapott. Egyszerűen nem értem. Nem értem, hogyan képes egy ember ilyen gyalázatos módon bánni a saját gyerekével. Bárki gyerekével.
Azt azonban még kevésbé értem, hogy az apa hogyan volt képes hagyni ezt? Ha az anya mániás depressziós is volt – ahogy azt sejtem –, az nem mentség számára, de legalább némileg magyarázza az elmebeteg, végleteken túl mutató gonosz viselkedését; ám az apa ép eszével végképp megbocsáthatatlan, hogy félrefordította a fejét, és ezzel szinte még bátorította is a feleségét…
Kíváncsi vagyok a folytatásokra is, hátha kiderül, betegség volt-e az oka ennek az egésznek; és persze kíváncsi vagyok Dave további életének alakulására is. Hiába reménykedek, hogy innentől csak boldogság és rózsaszín csodák várnak rá, sajnos úgy sejtem, még jó pár megpróbáltatáson át vezet az útja.

>!
esztie
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Amilyen rövid könyv, annyira nehezen haladtam vele. Tartalmas, velős, de iszonyúan terhelt mentálisan. Csak annyit tudok mondani, hogy mikor azt mondjuk negatív jelzőként az emberre, hogy úgy viselkedik, mint egy állat, az az állatokra nézve sértő.

>!
gvanda95
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Ez egy nagyon durva könyv!!!
Sok olyan rész volt, amikor csak hosszú percekig könnyeztem, ahogy olvastam, de volt olyan is, hogy egyszerűen úgy meghatott, hogy le kellett tennem a könyvet egy pillanatra. Hihetetlen, hogy léteznek még a világon ilyen borzalmak!!! Azt a nőt pedig én kinyírtam volna! Ilyen embernek, mint Dave anyja, kár élnie! Az a nő nem volt normális! Még ember számba se vehető! Szegény srác! … :(

>!
Ibanez MP
Dave Pelzer: A névtelen fiú

Abszolút olvasatja magát, de még hogy! Leültem délután és egymás után befaltam mind a három kötetet, most tényleg bejött az a döntésem, hogy csak akkor olvasok el sorozatokat, ha megvan minden rész, tűkön ültem volna… Nagyon jó könyv és amikor azt olvastam, hogy bizony minden ötödik gyerek erőszak áldozata… el sem akarom hinni, hogy „ilyenek vagyunk” mi emberek… :-(


Népszerű idézetek

>!
Cicu

Úgy gondoltam, nem bízom többé Istenben, mert ha van is, nagyon gyűlölhet engem. Mi más oka lehet arra, hogy ilyen életet szabott ki nekem?

97. oldal 6.Fejezet Apám távollétében

>!
Cicu

Léteztem, de senki sem vett tudomást rólam. Anyám nem a nevemen szólított, csak úgy utalt rám, hogy a fiú. Nem étkezhettem együtt a családdal, nem játszhattam a testvéreimmel, nem nézhettem tévét. Mintha élve eltemettek volna. Nem volt szabad ránéznem senkire, és nem szólalhattam meg.

47. oldal 4.Fejezet Harc az élelemért

>!
Cicu

Szüleim jól tudták, miért lopok élelmet, mégsem adtak enni.

58. oldal 4.Fejezet Harc az élelemért

1 hozzászólás
>!
Cicu

Olyasmiket éltem át, amiket mások még csak elképzelni sem tudnak, ezért másképpen szemlélem az életet. Roppant módon meg tudok becsülni olyan dolgokat, melyeket mások természetesnek vesznek.

136. oldal EPILÓGUS Sonoma megye Kalifornia

>!
Cicu

Minden egyes nap varázslatos volt.

29. oldal 2.Fejezet Jó idők

>!
Cicu

Apa a pultra készített egy üveg italt és két szép poharat. Citromot és lime-ot szeletelt, majd egy kis tálkában egy üveg meggybefőtt mellé tette. Gyakran egész délután ittak, addig, míg le nem feküdtünk aludni. Emlékszem, még táncolni is láttam őket a konyhában. Szorosan átölelték egymást, és boldognak látszottak. Azt hittem, eltemethetem a rossz időket. Tévedtem. A siralmas idők csak azután következtek.

34-35. oldal 3.Fejezet Rossz fiú vagyok

>!
Cicu

Ráadásul a részegeskedés szörnyeteggé változtatta.

48. oldal 4.Fejezet Harc az élelemért

>!
Cicu

Visszaemlékeztem a régi időkre, amikor az állataival is nagyobb szeretettel bánt, mint velem.

83. oldal 5.Fejezet A baleset

>!
Cicu

Felhagytam az ábrándozással. Az olyan szavak, mint a remény vagy a bizalom értelmetlen betűsorokká váltak számomra, úgy gondoltam, csak a tündérmesékben nyerhetnek értelmet.

114. oldal 7.Fejezet Miatyánk

>!
Cicu

Az összes tanár az ebédszünetét tölti a tanáriban, és mindegyik rám bámul. Szégyellem magam. Tudják – mondom magamban. – Tudják az igazságot anyámról; tudják, milyen valójában. – Olyan jó lenne, ha azt is tudnák, nem vagyok rossz gyerek. Úgy szeretném, ha engem is szeretne valaki.

16. oldal 1.Fejezet A megmentés


A sorozat következő kötete

Dave Pelzer sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
R. J. Palacio: Az igazi csoda
Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Kien Nguyen: Amerika hazavár!
K. A. Tucker: One Tiny Lie – Egyetlen kis hazugság