Embercsempészek (Európa alkonya 1.) 27 csillagozás

Dave Hutchinson: Embercsempészek

Rudit ​gyermekkorától fogva érdekli a főzés. Az érdeklődésből hobbi lesz, abból pedig mesterség. Persze nem könnyen, konokság kell hozzá, nem is kevés. De Rudi kitartó, és végül konyhafőnök lesz egy lengyel étteremben.
Aztán alkalma adódik némi mellékes keresetre, de a dolog nem veszélytelen. És így csöppen bele Rudi egy olyan világba, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét. Kiképzik ugyan, de meglepetések mindig akadnak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit.
A szövevényes történések közepette szemünk előtt kirajzolódik egy olyan Európa képe, amely kísértetiesen emlékeztet a kényelmetlenül közeli múltra – különösen errefelé, a keletebbre eső végeken. Az „új” Európa nem különösebben vonzó: kerítések, határellenőrzések, gyanakvás, üldözés… Ismerős? Sajnos igen. Viszont talán létezik egy másik Európa is, amiről csak kevesen tudnak, és a titkot nem feltétlenül akarják másokkal… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9786155628504 · Fordította: Joó Attila
>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628405 · Fordította: Joó Attila

Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Ügyes fickó ez a Mr. Hutchinson. Érezhető az írásán a sokéves újságírói múlt, az Európa aktuális politikai térképét és széljárásait illető tájékozottság. Ráadásul mindehhez társul egy kellemesen kreatív fantázia is. Amíg a kémjátszmás, quasi „real-time” vonalvezetéshez tartja magát a szerző, addig egy abszolút elképzelhető, szépen kidolgozott, lehetséges alternatív jövőkép bontakozik ki az olvasó előtt.
Szépen indít a közelmúltból/jelenből. Képbe hozza az ezredfordulós, liberálisan nyitó ezerarcú és befogadó Európát, majd a bevándorló problémára a radikális határzárással reagáló, széteső kontinenst vizionál, amely leginkább a kezdetleges, poszt-szovjet típusú, nepotizmusra és demagóg, populista, néphülyítő hordószónoklatra alapító közép-kelet európai látszat-demokráciák mintájára építkezik.
Ebben a sokszínű, bonyolult szerkezetű, száz és száz – magát nemzetnek nevező – fragmentumra szakadt Európában különösen erős kihívást jelent a transzport, a szállítmányozás, az áruk, a szellemi termékek és a hús-vér emberek határokon történő átjuttatása, a logisztika. Nem csoda, hogy ebbe a piaci résbe betüremkedik egy új szakma, a Coureuröké. Ezek a „futárok”, „szállítók”, a maguk misztikus homályba boruló háttér-szervezetével, komolyan felveszik a versenyt a mikro-államok és még létező jelentősebb országok titkosszolgálataival, valamint a szervezett bűnözéssel egyaránt. Rivalizálás, paktumok és alkalmi szövetségek tarka szőttese alkotja a képet.
Már a kezdet is kellemesen zavaros, ínycsiklandóan multikulti. Ahogyan főhősünk Rudi, az észt származású, de egyébiránt „Polákiá”-ban, a lengyel maffia szárnyai alatt dolgozó szakácsfiú, seggrészeg, magyar izomagyaknak főz, és egyben imádkozik csontszerkezetének egyben maradásáért, abban van valami hamisítatlan kelet-európai báj.
Aztán beindul a sztori és Hutchinson végigszáguld Rudival és velünk a szétszabdalt Európán, ügyesen adagol zavarosban halászó karaktereket, titkos akciókat, fedősztorikat, gazdasági-politikai alkukat, és konteókat. Amíg az elképzelhető realitás talaján maradunk, és a jövőt csak néhány technikai-technológiai újdonság villantja ránk, addig teljesen otthonos a történet spoiler. Az a pillanat azonban, amikor megjelenik az alternatív valóság és a szerző elkezdi „ködölni” a cselekményt, egy kissé túlzottan átlátszó, számomra marketinges ízű és a „jövőbe mutatás” helyett, a „következő rókabőrök felé mutatás” érzetét keltheti az olvasóban.

Mindettől függetlenül kifejezetten élveztem az olvasást, hiszen Hutchinson rutinos történetmesélő, szereplői életszerűek, párbeszédei, akció-jelenetei gördülékenyek, szórakoztatók. Alkalmanként megbicsaklik a fő vonalvezetés, de ez nem zavaró, valahogy mindig visszatalálunk Rudihoz és egyre zaklatottabb hétköznapjaihoz.
Valószínűleg elolvasom a folytatást is, ha kijön magyarul.

>!
Nikolett0907 P
Dave Hutchinson: Embercsempészek

"A huszadik század utolsó éveiben a kinyíló ajtók visszhangja söpört végig Európán, amikor bizonyos nemzeti fenntartásokkal ugyan, de létrejött a Schengeni Egyezmény határok nélküli kontinense.
Nem volt hosszú életű. A huszonegyedik század első éveiben a becsapódó ajtók szimfóniája hallatszott mindenfelé. (…)"

Először nem tudtam hova tenni a történetet.
Zavartnak és fárasztónak éreztem, aztán valahol a 75 oldal után már semmi nem érdekelt csak olvasni akartam.
Rá kell érezni, és mikor ez megtörtént, akkor pontosan lehet tudni, hogy hol a vége, mikor elfogytak a lapok.
Ez egy nagyon érdekes hangvételű és igen csak erős töltésekkel tele tűzdelt kötet.
Biztos, hogy folytatni fogom.

>!
ViraMors P
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Amikor az útlevelét ellenőrző vámtiszt a látogatása célja felől érdeklődött, majdnem azt találta mondani, hogy egy nagyon, de nagyon rossz kémfilmben szerepel.

Az év meglepetéskönyvei között fogom számon tartani az Embercsempészeket, mert bevallom: semmi jóra nem számítottam, mégis egészen bejött. Sőt.

Az első, amivel a könyv levett a lábamról, hogy főhősünk, Rudi szakács – bocsánat, konyhafőnök –, és a szerző érezhetően többet tud a főzésről, mint az, hogy a végeredmény ehető. Rudi pedig azon túl, hogy otthon van a konyhában, szereti is, amit csinál. Lévén, hogy nagyon szeretek főzni, nálam lehet piros pontot szerezni az ilyesmivel.
A második a hangvétel: úgy tud komoly dolgokról beszélni, hogy közben szórakoztat. Adott egy olyan Európa, ami lehet a mienk alternatívája, de a jövője is. Egy szétszabdalt kontinens, ahol tulajdonképpen csak az nem alapít mikroállamot, aki nem akar, és a különböző országok – mérettől függetlenül – a határokon szívatják egymást. Már-már lényegtelen, hogy emberek szeretnének A-ból B-be eljutni, egy levelet szeretne valaki egy másik államba elküldeni, vagy valaki valami érzékenyebbet csempészne, a körülmények helyenként a lehetetlent közelítik. Erre kínál megoldást egy fajta futárszolgálat, olyan tagokkal, akik nem ritkán a kémszervezeteket is meghazudtoló összetettséggel és módszerekkel, de a már-már lehetetlen problémákat is megoldják. spoiler Hutchinson úgy mutatja be az egész világot és a határok meglehetősen érzékeny problémakörét, hogy egy pillanatig sem volt kétségem a helyzet súlyát illetően, közben pedig kiforgatja a kémtörténetek jó pár ismert sztereotípiáját.
A harmadik pedig a könyv szerkezete és a történetvezetés volt. Az Embercsempészek a novellafüzér és a regény között egyensúlyoz, kicsivel közelebb az utóbbihoz. A könyv Európa alkonya című első felében Rudi életéből látunk jeleneteket, ahogy az egyszerű szakácsból konyhafőnökből futár lesz, majd belekeveredik valami egészen váratlanba. A fejezetek között hol hosszabb, hol rövidebb idő telik el, de általában van némi időbeli ugrás. Persze kapunk közben háttérinfót, visszatekintést az előzményekre stb stb. A hangzatos Csempészek az erdőben címet viselő második rész kicsit másképp kezeli a történéseket: mellékkarakterek sokszor mellékesnek, vagy háttérinfónak ható történetei, amiket az író egy bizonyos ponton beleszőtt a nagy egészbe. Mindemellett a történet gyönyörű ívvel halad az egyszerűtől az összetett felé. Sokáig nem is nagyon értettem, hogy hol itt a jövőképen túl a sci-fi, de a végére előkerült az is.

Gondom egyedül félidő körül támadt. Ott egy kicsit kezdtem soknak érezni a háttérinfót, és Londonban nekem kissé leült a történet. Szerencsére nem tartott sokáig.
+1, de ezt nem a könyvnek, hanem a magyar kiadásnak rovom fel, hogy ismét rengeteg az elírás. Legalább 2-3 oldalanként egy szó végéről hiányzik egy karakter, vagy van egy fölösleges a végén. Azt meg abszolút nem tudom hova tenni, hogy a második részben nagyon egyszerű angol kifejezések magyar fordítása is lábjegyzetelve lett spoiler, ellenben az első részben a lengyel, francia, észt stb szavak és mondatok nem.

Összességében jó könyv az Embercsempészek, kellemes a stílusa, és elég jól olvastatja magát. A folytatásokra mindenképpen kíváncsi leszek, de lehet, hogy inkább angolul…

>!
NewL P
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Whoa! Most azonnal kérem a következő részt!
Az elején nem tudtam hovatenni a történet, mert a bevezető szakaszt nehezen emésztettem meg, és már majdnem félretettem azzal, hogy ez most nekem nem kell. De aztán a rövid beavató rész után beindulnak az események, az író egyre több információt adagol, és szépen felültet a hullámvasútra. Ahogy már mások is írták előttem, nem nagyon lehet a könyvet besorolni sehová, de egy roppant élvezetes akció/kaland/krimi/scifi egyveleget alkot. Olvassátok, nagyon jó.

>!
Molymacska P
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Ezt a könyvet eredetileg el se akartam olvasni, de mivel @viharmacska csinált egy utazókönyvet, már nem volt visszaút. köszönöm a segítséget, hogy eljutott hozzám a könyv :)
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor izgalommal vetettem bele magam a történetbe, nagyon átéltem benne mindent, imádtam, gyönyörű volt, izgalmas. Aztán bejött a kémregény, még izgalmasabb, kudarcokkal, csalódásokkal. Aztán ugrottunk egyet, ötletek, hatalmas és menő akciók, zseniális történetek. Aztán pedig hirtelen… semmi.
Nagyon tetszett, hogy a kémregény része se olyan kémregény, mint amihez eddig viszonyítottunk. Rudi nem egy tökéletes ember, aki tökéletesen néz ki, tökéletesen akció dús életet él, és tökéletes nőket visz az ágyba. Nem. Rudi nagyon emberi, vágyakkal, a maga tökéletlenségével, azzal, hogy el tud szúrni egy akciót, mert nem sikerült. Ennyi. Emiatt a nagyon emberi vonal miatt hihetetlenül szerettem a könyvet, mert nem egy kliséhalmazban éreztem magam, hanem valami egészen másban, valami picit újban, picit jóban.
A mikroállamok is érdekes kérdés volt, nagyon jó volt olvasni róla, mert számomra hihetetlenül eredeti az ötlet (és el is tudom képzelni, hogy létezhetne ilyen). Nagyon jó volt, hogy kifejtették több oldalról is, hogy micsoda, milyen helyzetek alakulnak ki. Jó volt, az egyik legjobb része a könyvnek.
És aztán megült mint az iszap. A közepétől voltak benne részek, amelyekkel nem tudtam annyira haladni, mert kicsit megülős, kicsit Kelet-Európai átérzős dolog, de a végére ez nálam átcsapott totális unalomba, hogy már csak legyen vége. Vége lett, és akármennyire is ötcsillagos a klisémentes részei, és akármennyire is imádtam Rudi karakterét, a vége egyszerűen tönkretette számomra az amúgy jó könyvet is. Sajnálom, de tényleg, mert jó gondolat volt.
Nem volt rossz, nem volt rossz, de többet vártam volna. Remélem megtalálja a szerető közönségét is a könyv (mert kevesebb baj volt vele, mint a tényleg rossz könyvek esetében).

1 hozzászólás
>!
WerWolf
Dave Hutchinson: Embercsempészek

A történet lassan bontakozik ki az olvasó előtt, ahogy követjük Rudi tevékenységét. Először csak a futármelót ismerjük meg és semmit sem tudunk meg a szervezetről. A kiképzés alatt csurran-csöppen némi infó, de a “futárszolgálat” annyira decentralizált, hogy csak az egyes tevékenységek lefolyását ismerhetjük meg.
Rudi mint egy apró fogaskerék illeszkedik a szervezet gépezetébe, és próbálja kisebb-nagyobb sikerrel teljesíteni a küldetéseit. Csak csomagokat és információkat szállít, nem tudva, hogy ez hogyan illeszkedik a nagy egészbe.
Nem mondanám, hogy Dave Hutchinson regénye egy tipikus kémtörténet, ahol a 007-es spéci kütyükkel van felszerelve, és szép nőkkel hancúrozik esténként. Lassan ismerjük csak meg a körülményeket, akárcsak Rudi, hiszen szinte mindent az ő szemén keresztül látunk. Európáról is csak egy homályos kép sejlik fel előttünk, ahogy követjük főhősünket egyik államból a másikba. Néha kapunk egy kis plusz információt, de leginkább csak morzsákkal vagyunk ellátva. Idővel pedig lassan kitisztul a kép és a kirakós darabkái a helyükre kerülnek. De ezt ki kell várni, ami nem annyira egyszerű, hiszen a regény első felében úgy érezhetjük, hogy csak megtörténnek az események, de semmi összefüggés nincs köztük. A végére azonban minden kis jelenetnek meg lesz a helye a nagy kompozícióban.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/02/dave-hutchinson-embercsempeszek/

>!
vöri P
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Azta. Nem pontosan tudnám besorolni, vagy megfogalmazni, hogy mi is volt ez, de azta. Mert sci-fi, persze, meg kémregény is, mert miért ne, de néha egészen olyan, mint egy északi stílusú szépirodalmi mű, legalábbis stílusát tekintve számomra azt (is) idézi. Aztán meg kalandok, meg összeesküvés, meg egy csomó egyéb dolog, amiről nem regélnék előre, mert nem akarom senki szórakozását elrontani. Szóval valami olyan katyvasz, ami elsülhetett volna nagyon rosszul is, mint általában minden olyan próbálkozás, ahol ennyiféle dolog van beleöntve egy bográcsba, de itt valami csoda folytán összeértek az ízek – lehet, hogy Rudi ennyire jó szakács volna? Ügyes, nagyon ügyes. Nekem legalábbis eláll a szavam, és ha a maradék 3 részben a szerző nem kótyavetyéli el nagyon azt, amit eddig megteremtett, akkor kedvenc sorozat is lehet belőle.
Amit nem teljesen értek, az a magyar cím, meg a sorozatcím (bár az utóbbi talán még elmegy), de azt érzem, mintha a figyelemfelkeltés oltárán csúnyán feláldozták volna (bele tudom magyarázni, hogy miért ez a cím, de nem esik jól), a helyzetet aztán sikerült újfent egy közepesen rossz borítóval tovább rontani. Nem tudom így ki fogja elolvasni ezt, de remélem sokan, mert érdemes, függetlenül a megjelenés körülményeitől.

>!
Bori_L MP
Dave Hutchinson: Embercsempészek

No, hát ez a könyv igencsak kitüntetett helyet kapott az olvasmánylistámban, ugyanis ez volt az első olvasmányom a szakdolgozat befejezése után. államvizsga után majd jobban odafigyelek, hogy mit választok

Nem volt ez rossz, nem volt ez rossz… de különösebben jó sem. Ezt részben azért mondom, mert a kémregényt, mint műfajt eddig nagy ívben és jó messziről kerültem (azt hiszem), mert vagy marhára nehezen viselem a Nagy Összeesküvés Elméleteket, vagy csak egyszerűen nem érdekelnek, attól függ, melyikről van éppen szó. Ez a könyv néhol még egészen izgalmas is volt spoiler, de aztán valahogy megint a hétköznapok unalmába fulladt a cselekmény. Persze az is lehet, hogy a szerző ezzel csak azt akarta éreztetni, hogy a kémek élete sem csupa játék és mese izgalom és veszély (ahogy azt jó sokszor, jó szájbarágósan el is olvashattam). Nem tudom, nálam mindenesetre nem ért célt, a történet nagy részét meglehetősen untam. A végére kicsit felpörgött a dolog, csak ott meg az volt a baj, hogy nem értettem , hogy mi történik (aminek megint csak lehet az oka a korábbi érdektelenségem, vagy hogy elsiklottam valami fontos infó felett valahol). Azért a második részt még biztos elolvasom, hátha megértem.

Azt mindenesetre a javára lehet írni, hogy a közép-kelet-európai hangulatot egész pofásan sikerült megteremtenie Hutchinsonnak, és a háttérvilág (az egyre kisebb szuverén államokra darabolódó Európa) is imádnivaló figyelemre méltó, kár, hogy csak díszlet spoiler ahhoz amit nem értek, de csak lesz majd ezzel is valami.

2 hozzászólás
>!
Szentinel
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Kellemes csalódás volt ez a könyv. Nem vártam túl sokat tőle, mikor elkezdtem olvasni, de aztán kiderült, hogy nem is olyan rossz. Sőt. Többször is láthattuk már, ahogy angolszász szerzők igyekeznek kelet-európai miliőt teremteni, de Dave Hutchinsonnál éreztem azt először, hogy sikerrel járt. Az egész könyvet nagyon áthatja ez a kulturális közeg. Néha már túlságosan is.

A történet főszereplője Rudi, észt konyhafőnök, aki egy lengyel vendéglőben ragadt. A munkájával nincs gondja, hisz csak néhány vendég keseríti meg az életét, akik odajárnak bajt keverni. Azonban egy alkalommal lehetőséget kap, hogy kipróbáljon valami egészen mást, egyfajta mellékes pénzbevételi forrásként. Ez pedig a „futárkodás”, ahol nem épp legális dolgokat kell szállítania. Ezt azonban jelentősen megnehezíti az Európában kialakult helyzet. Konkrétan: az Unió szétesett, a schengeni egyezménynek kaput, az országok pedig sokszor sokféle mikroállammá estek szét. Ez a téma engem is foglalkoztat egy ideje, pláne ha belegondolok, mi lenne Erdéllyel, ha kilépne Romániából, vagy a hasonló, magyarajkú területek döntenének úgy, hogy ők bizony különválnak.

Hutchinson könyve egy nagyon jól megírt fantazmagória egy, a közeljövőben kialakuló, szétesett Európáról, és bár sci-fiként van megjelölve, nagyon is kevés fantasztikus elemet tartalmaz. Így az is bőven tehet vele egy próbát, aki nem fogékony a sci-fire. Viszont annál jobban szereti a kémkedős regényeket. Az Embercsempészek (eredeti címén: Európa ősze) ugyanis részletesebben foglalkozik a különböző országok és mikroállamok közti diplomáciai kényességekkel, mint arra az ember először számítana. Ezzel szemben – és talán ez az egyetlen, komolyabb negatívum, ami eszembe jutott olvasás közben – túl sokat foglalkozik a könyv azokkal, amik nem igazán foglalkoztatják az olvasót.

Maga a történet ugyanis nem egy nagy etvasz, sőt a könyv nem is igazán cselekményes. Persze Rudi és társai itt-ott kutyaszorítóba kerülnek, de könyv legnagyobb részét inkább a világleírások és a szereplők személyes konfliktusai teszik ki. Ahogy azt már korábban említettem, a könyv jellegzetesen kelet-európai hangulatú, így rengeteg szöveget kapunk az ilyen-olyan emberek öniróniával és cinizmussal vegyes depressziójából és a nemzetükkel ápolt ellentmondásos kapcsolatukból. Magáról Rudiról is igen sokat megtudhatunk, és azt is jól ábrázolja a szerző, hogyan változik meg az általa ismert valóság a kémkedés hatására. Ugyanis miután futárnak áll, már egy normális kapcsolata sem lehet, ahogy egy csempészes filmet sem tud élvezni, mert tudja, mikor melyik hollywoodi húzás hiteltelen. A könyvben komplett fejezeteket kapunk, amik nem csak egy-egy bevetés részleteit, hanem az emberek lelki világát is részletesen leírják, ez pedig sokszor megakaszthatja azokat az olvasókat, akik inkább a történet miatt olvassák az efféle irodalmat.

Viszont abszolút érdemes lelkesedni érte. Bár az Embercsempészek nem a legizgalmasabb könyv, azért Hutchinson elég olvasmányossá írta meg. Hiába van az embernek az az érzése, hogy ennek a felével jobban működhetne a történet. Akkor ugyanis kimaradnának azok a részletek, melyek kiemelik a hasonszőrű regényei soraiból. Ahogy már említettem, ezt a könyvet célszerűbb kémregényként olvasni, mint sci-fiként. Ha kedveled a részletes világleírásokkal és jellemrajzokkal tarkított, erőteljesen k. európai hangulatú, és azokon a helyszíneken játszódó elbeszéléseket, akkor neked találták ki az Embercsempészeket. Ha azonban ezek nem jellemzők rád, illetve előnyben részesíted a sztorit és a pörgős akciót, akkor csalódást okozhat.

Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy legalább olvassa el az első pár fejezetet. Ritkán kapunk ilyen könyveket, az biztos.

6 hozzászólás
>!
kvzs P
Dave Hutchinson: Embercsempészek

Kicsit furcsa volt számomra ez a könyv. Az eleje egy nagyon érdekes, és izgalmas ötletre felépített novellafüzér, amely a klasszikus kémregények összes eszköztárát felvonultatja, mégsem unalmas, maximum néha picit lassú. A szétszakadó Európáról szívesen olvastam volna többet, mert nagyon érdekes ötletek voltak benne, és a Coureurok világa is kellően izgalmasnak bizonyult. Azonban ezt a kellemes hangulatot számomra lerombolta a regény vége, és az ott behozott fantasztikus szál. Számomra túl erőltetett volt, és valahogy lerombolt mindent, amit előtte olvastam. Mintha két ötlet erőszakos összepárosításából született mutánssal találkoztam volna. Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63

A magyarok – nyolc tagbaszakadt férfi – este kilenc körül léptek be a vendéglőbe.

(első mondat)

3 hozzászólás
>!
gesztenye63

– Vedd úgy, hogy nemzetekről van szó. A lengyelek és a magyarok a bűnözés európai fejedelmei.
– Meg a bolgárok – tette hozzá Max kedélyesen.

17. oldal

>!
gesztenye63

A huszadik század utolsó éveiben a kinyíló ajtók visszhangja söpört végig Európán, amikor bizonyos nemzeti fenntartásokkal ugyan, de létrejött a Schengeni Egyezmény határok nélküli kontinense.
Nem volt hosszú életű. A huszonegyedik század első éveiben a becsapódó ajtók szimfóniája hallatszott mindenfelé. (…)

28. oldal

>!
NewL P

Senki sem tudta, pontosan hány Coureur kering a korábban Európának nevezett területen. Lehettek százan, talán ezren, de tízszer annyian is. Munkájuk természete miatt nehezen lehetett megtalálni őket; a szóbeszéd szerint ők találták meg az embert, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk, egy sötét éjszakán egyszer csak ott álltak az ajtóban hosszú, fekete viharkabátjukban, amely alatt páncélruha bújik meg, puha kalapjuk karimája pedig a legjobb noir divat szerint árnyékot vet a szemükre. Ez persze nevetséges volt, mert aki egy kicsit is belegondolt, tudta: aki ilyen öltözékben mászkál, megérdemli, hogy letartóztassák.

>!
mojo68

    – Az agyamra megy – mondta Rudi.
    – Egészen pontosan mi bajod vele?
    – Meddig érsz rá?

>!
mojo68

    – A saját vendéglőd?
    – A lengyelországi főnökömé – rázta a fejét Rudi.
    – Egy lengyel vendéglőt nyit Berlinben?
    – Max úgy gondolta, ideje visszaadni a kölcsönt 1939-ért.

>!
mojo68

[…]Tavaly karácsonykor Berlinben élő idióta fia küldött neki egy elektromos takarót. Szokás szerint túl sok dolga volt ahhoz, hogy személyesen eljöjjön… Megfeledkezett arról, hogy Paweł házába nem vezették be a villanyt. Paweł szerint ez elég figyelemre méltó dolog volt, a fiú ugyanis ott nőtt fel…[…]

>!
ViraMors P

Amikor az útlevelét ellenőrző vámtiszt a látogatása célja felől érdeklődött, majdnem azt találta mondani, hogy egy nagyon, de nagyon rossz kémfilmben szerepel.

>!
Molymacska P

Más szóval csempészek voltak ők, bár amikor Rudi felvette ezt, Fabio rámutatott arra, hogy sok más dologhoz hasonlóan, ez a meghatározás is erősen nézőpont függvénye.

>!
Molymacska P

– A kis nemzetek olyanok, mint az alacsony férfiak – mondta a cipész. – Paranoiások. Idegesek. Hirtelen haragúak.

73. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Claire North: Harry August csodálatos élete
Szilágyi Zoltán: Arató
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Michael J. Martinez: Vénuszi játszma
Körmendi Zoltán: Krisztina Amerikában
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Drew Karpyshyn: Megsemmisítés
Jeff VanderMeer: Kontroll
Patrick Ness: Válasz és Kérdés