A ​Leymann-transzfer 14 csillagozás

Dave Howard: A Leymann-transzfer

A frissen doktorált Leymann Zénó egyetemi tanárként tengeti napjait, melyeknek igazi értelmet kísérletei adják a Föld energiavonalaival. Felismerte ugyanis, hogy lehetséges utazni a mágnesség segítségével az ötödik dimenzió mentén. Felfedezése okán érzett lelkesedését csupán egy tragikus baleset árnyékolja be: ellenszenves főnökét sikerült véletlenül ismeretlen helyre transzportálnia.
A következményektől tartva immár szándékosan lép a bűn útjára, és élete egy csapásra atomjaira hullik. Pedig immár nem csak az ő lelkiismerete a tét: a Földet végzetes katasztrófa fenyegeti, amit egyedül ő háríthat el. Már ha hajlandó kilépni az árnyékok közül, és vállalni a felelősséget tetteiért.

A Mysterious Universe népszerű szerzője ezúttal önálló regénnyel jelentkezik, amely hol kacagtató helyzeteket, hol lélegzetelállító izgalmakat kínál.

„Dave Howard új regényét még kéziratban volt szerencsém olvasni a vonaton. Elfelejtettem leszállni!”
– Harrison Fawcett

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628306
>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
388 oldal · ISBN: 9786155628320

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Szerettem olvasni, szerettem a humorát és a benne szereplő embereket. Azt nem tudom, hogy a benne leírt fizikai rész mennyire igaz, mert a fizika és én (szóval nem igazán jövünk ki jól). De visszatérve a gondolatmenetemhez, nagyon tetszett, ahogy az író végigvezet egy véletlenszerű felfedezésből kifejlesztett és megvalósított találmányhoz, ami egy kicsit képregényes módon, de megmenti a Földet (vagyis Európát, de ez itt már mindegy is). Ugyan egy kicsit gyorsnak éreztem a tempót (nem hiszem, hogy egy találmányhoz vezető ötletet ilyen gyorsan meg lehetne valósítani), de ettől még – egy kicsit rejtő jenői módon – a történet hihető, és nem mellesleg roppant szórakoztató. Ajánlom.

8 hozzászólás
>!
ViraMors P
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Tipikusan az a könyv, aminek vannak kifejezetten jó és kifejezetten nem jó spoiler pillanatai. Mert voltak pillanatok, amiken őszintén nevettem, vagy majdnem sikerült aggódnom, ugyanakkor a sokadik kéz alá dolgozó véletlen spoiler már elég bosszantó volt, a hiperaktívan fellengzős stílus pedig, amit a legelején még pörgősként értékeltem, nagyon hamar fárasztóvá vált. Egy idő után komolyan azt éreztem, hogy egy Mission Impossible részbe csöppentem, őrült tudóssal meg némi Armageddonnal megfejelve.
Egyébként ha az ember nem próbálja meg túlzottan komolyan venni, egész jól el lehet szórakozni rajta, a végére egészen megbarátkoztam a bandával attól függetlenül, hogy a – fentebb emlegetett – stílustól időnként kicsit besokalltam. Valószínűleg ezért is kedveltem Charles-t sokkal jobban, mint Zénót, mert hiába hatott helyenként túlzottan ezoterikusnak a fickó, felüdítően higgadt volt.

4 hozzászólás
>!
Razor SMP
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Kicsit nyögvenyelősen indult be a regény, de miután letudtuk a fülszövegben leírt incidenst, onnét valahogy jobban elkezdett pörögni, vagy csak én hangolódtam rá jobban. A pörgős sztorit helyenként megakasztották a részletes technoblabla. Ha jól sejtem, ez a megoldás némileg A marsit vette volna alapul, de itt valahogy nem passzolt az összképbe. Mark Watney alapvetően egy tudós volt, aki el-eleresztett egy szabadszájú poént, ha a helyzet úgy hozta, míg Zénó inkább Brett Shawra emlékeztetett (ha már Fonyódi úr írta az ajánlót), ő folyamatosan löki a sódert, viszont ez mellé a hosszadalmas tudományos fejtegetések nem mindig illettek. Ettől függetlenül sikerült megkedvelnem a karakterét, és ugyanezt el tudom mondani a mellékszereplőkről is, szimpatikusra sikeredtek.
Ahogy írtam, a sztori jó tempóval halad előre, minden fejezet fordulatosra sikerült. Egyedül a regény végén maradt bennem némi kétség, hogy szándékosan kicsit nyitott, vagy pedig lesz folytatása? spoiler

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628306
9 hozzászólás
>!
pat P
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Nehezen indult, de a végére egészen kikupálódott.
Mert ha nem is hibátlan, de legalább egy jószándékú, kissé idealista, kedves regény ez, némileg ugyan túlságosan átható, de pozitív mondanivalóval. Értékeltem a humorát, hogy volt benne kutya, valamint a töretlen erőfeszítést a tudományos* részletek kidolgozására és ha kell, oldalakon át történő részletezésére.** A stílusát (bocsánat) kissé bumfordinak, de összességében bájosnak éreztem, a történetvezetés kissé egyenetlen, de a végére egészen érdekfeszítővé sikerült tenni.
Szóval volt benne annyi pozitívum, hogy bizonyos félrement szálakat (a beteg édesanya körül bonyolódó érzelmi viharok, Charles karaktere egészében, meg főleg a hozzá kapcsolódó epilógus például), a feleslegesen részletes és bonyolult cselekvésleírásokat, valamint a töméntelen mennyiségű Frappáns Hasonlatot és a cselekményből-hangulatból ugyan kilógó, de valóban szellemes Írói Ötletet nagyjából megbocsássam, és az Egészen Olvasható kategóriába tegyem a regényt a Mentális Kispolcomon.
Komoly esélyesnek látom az idei Zsoldos-díjra, és szavam se lesz, ha tényleg megnyeri. :)

De azt azért árulja el valaki, mi köze van a borítónak a regényhez…

* A tudományos részleteket úgy értem, hogy eltekintünk attól, hogy radarral lehet az ember auráját kitágítani és optimális kvantumállapotba hozni. Meg hogy azért érthetetlen kvantum-bullshitet is lehet laikus számára hitelesnek tűnően megírni, de ez nem az a könyv.
** „A magyar Mark Watney kalandjai a Földön, a világűrben és az ötödik dimenzióban!” Írhatnám, ha fülszövegíró lennék a Galaktikánál.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Ezzel az értékeléssel már rég tartoztam… :)
Így sajnos a legtöbb friss, olvasás utáni gondolatomat már elfelejtettem, de aminek nagyon örültem, hogy mostanában egyre több jóféle sci-fit olvasok magyar íróktól!! :)
Kicsit nehezen indult be a könyv, és néha hullámzó volt a kapcsolatunk, van amikor jól haladtam, néha kicsit döcögve. Tetszett, hogy annyira agyament volt olykor, hogy jót mulattam a szereplőkön!
Összességében tetszett, úgyhogy nem bántam meg, hogy beszereztem és elolvastam! :)

2 hozzászólás
>!
Ditta P
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Jó kis könyv ez. Az idén eddig 3 magyar SFF könyvet olvastam, amiből 2 nagyon tetszett, ez pedig befutott 3-nak így az év vége felé.
A történet izgalmas és szórakoztató. Nem egy hard sci-fi, de nem is akar az lenni. Sőt, a tudományos része megbolondítva egy kis ezotériával eléggé egyedi, de hát ki tudja, végül is én nem vagyok fizikus. Maradjunk annyiban, hogy a fiction rész biztosan megvan benne jó sok kalanddal fűszerezve. Az író humoros, könnyed stílusa pedig kifejezetten olvastatja magát.
A könyv elején rögtön kiderül, hogy ez egy visszaemlékezés. Ergo azonnal tudjuk, hogy a végén minden a legnagyobb rendben lesz és ez egy kicsit levon a történet izgalmasságából. Szeretem, ha a könyv végén minden happy, de nem baj az, ha ez csak az utolsó pillanatokban derül ki. Emiatt a 1/2 csillag levonás.
Egyébként pont a visszaemlékezős rész enged arra következtetni, hogy később talán olvashatunk még Zénóról spoiler . Én vevő lennék a folytatásra.
Majdnem elfelejtettem: a borító, bár kifejezetten tetszetős, semmi köze nincs a történethez, sőt inkább félrevezető. Kár érte.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628306
11 hozzászólás
>!
Sai_home P
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Nem biztos, hogy objektíven nézve 5 csillagot érdemelne a könyv, de rég olvastam ennyire szórakoztató sci-fit, szóval ennyit kap :) Ez egy tökéletes EL-szintű könyv, egyszerű történettel, könnyen fogyasztható stílussal.
A regényt végig egyfajta humorosság jellemzi, ami sok könyvnél kifejezetten zavarni szokott (Scalzinál például), viszont itt jól működik, nem random helyeken bedobált káromkodásokkal operál, hanem jól átgondolt és értelmes poénokkal, amiknek sokszor még utána is kell gondolni (sok filmes és könyves utalás is van benne).
A történetet némi 'ezoterikus bullshit' támogatja meg, amiről először azt gondoltam, hogy „nanemár”, de aztán jobban belegondolva miért is ne játszódhatna egy olyan világban, ahol ez működhet? PKD szerint végülis egy jó sci-fiben teremtett világ „legalább egy szempontból különbözik a miénktől”, és miért ne lehetne ez a különbség pont a regényben bemutatott dolog? Lehet, hogy valaki valahol már dolgoik egy sci-fin, aminek az az alapja, hogy a homeopátia ott működik, és bizony akár még az is lehet jó könyv.
Nagy pozitívum a könyvnek a belefektetett munka, ami a fizikát illeti, nem ellenőriztem a leírtakat, de rengeteg adattal, levezetéssel dolgozik, mind hihetőnek hangzik, jelentős része egészen biztosan korrekt is.
Az író kihasználja azt is, hogy csak a magyar piacra kell fókuszálnia, van benne néhány Magyarországra jellemző utalás (Viasat explorer vagy éppen Praktiker), ezek is remekül működnek, más magyar könyvekben elég zavaró tud lenni, amikor a szereplők elugranak „a közeli barkácsáruházba”, ahogy a valóságban senki nem hívná őket.
A történet maga is talán ritkaság, spoilerek nélkül talán annyit írnék róla, hogy egy zseni jót akar benne, de nem igazán jónak nevezhető cselekedetekkel kell azt elérnie, valamennyire kényszerpályán mozog, de valójában senki nem szólhatna egy rossz szót sem, ha mégsem tenné.
Ajánlom tehát kezdő sci-fi olvasóknak, és olyanoknak, akit nem zavar az ezoterika-fizika kapcsolat, valamint az egyszerűbb történet.

2 hozzászólás
>!
Attila_Silman
Dave Howard: A Leymann-transzfer

A szerzőnek korábbi MU regényei alapján előlegeztem meg a bizalmat, amit nem bántam meg :) Igaz, nem tudom mivel foglalkozik, de a technokrata énje a könyv tudományos részleteinek leírásánál előbújt belőle :D Kádár mondta Hofinak állítólag az ide illő rövid kritikát: Ez az! Bátrabban.

>!
fawcett
Dave Howard: A Leymann-transzfer

Hát ez nekem nagyon bejött! Gratulálok a szerzőnek!


Népszerű idézetek

>!
chibizso

Manapság mindenhez úgy állok hozzá, mint nincstelen receptje a rántottához: lopj két tojást.

203. oldal

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

Az alvást sokra tartom, a pihenés az agy ugródeszkája.

7. oldal

>!
Razor SMP

– Doktor! Álljon meg! Doktor! – kiáltotta.
Én meg vissza, mert a ziccert még pánikhangulatban is kihagyhatatlannak éreztem:
– Who?

336. oldal, XI. Következzen a megvalósítás, 2.

Kapcsolódó szócikkek: Doctor Who
>!
Lisie87 P

A kórház egy szar hely. Elveszi az ember életkedvét.
El sem tudom képzelni, hogy valaki itt akarjon lenni.

137. oldal

1 hozzászólás
>!
Razor SMP

Taxit hívtam, és elvitettem magam a BMGE-re. Az egyetem a Duna partján feküdt, és impozáns volt, akár a Parlament, csak ide sokkal értelmesebb emberek jártak. Ahogy kedvenc íróm mondaná, ezzel mindent el is mondtam róla.

181. oldal, VI. Utazás a Föld középpontján keresztül, 8.

2 hozzászólás
>!
Razor SMP

Néha alig láttam, mert a köpenyemet a szél rángatta, és valószínűleg úgy néztem ki miatta, mint Spawn.

212. oldal, VII. Tervezzünk lehetetlen dolgokat!, 6.

Kapcsolódó szócikkek: Spawn — Az Ivadék
>!
NewL P

Az élet mindig ott zajlik, ahol éppen vagy, fűzte hozzá később, és csak te döntöd el, hogy az hol legyen.

>!
NewL P

Férfi van a házban, ezért biztos, ami biztos, leláncolva kell tartani. Ki tudja, mire vetemedne az éjszaka közepén!
Egyértelmű, hogy kifosztaná a kamrát.

>!
NewL P

Járt az agyam, ezer problémát hoztam fel, és mindeközben azt próbáltam meg kideríteni, vajon mekkora energiára lenne szükségem egy mágneses hajlításhoz? A Föld magjában létezik ez az ezer kilométeres elhajlás, ott teljesen természetes, hisz olyan gigászi erők hozzák létre, amit én csak egy paksi kettessel tudnék makettezni. Vajon engednék, hogy megpróbáljam? Kizárt. Azért kíváncsi lennék az illetékesek arcára, amikor szembesülnek a kéréssel. Majd a kényszerzubbony-árusok ajánlanának kipróbálásra egy új modellt, valószínűleg az Armani szabóság legújabb portékáját dicsőítve.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója
Lovas Lajos: N
Dörnyei Kálmán: A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai
Mark Willson: A boldogság kék szörnyetege